Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-04 / 182. szám

Somogyi Néplap 1984. augusztus 4., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE A KISZ-igazolvány mellett virág A Lihacsov ifjúmunkásai A jelenlegi tervidőszakban (1981—1985) 13 millió ifjú­munkást képeznek ki a szov­jet szakmunkásképző iskolák­ban. A Szovjetunióban 7 ezer 200 ilyen iskola van, és a számuk egyre gyarapszik. Kü­lönösen ott, ahol erőteljes ütemben épülnek a hatalmas iparvidékek, mint Szibéria, a Távol-Kelet, a közép-ázsiai köztársaságok. Ezek az isko­lák 1400 különféle szakmára képezik ki a fiatalokat, ha­gyományosakra és a legújab­bakra. A tanulmányi idő 1,5 —4 év. Az egyik moszkvai szak­munkásképző iskola a Liha­csov autógyárban működik. A ZIL termelési egyesülés­hez tartozó 15 üzem köziül ez a legnagyobb. A Lihacsov gyárban teherautók, személy- gépkocsik, ezekhez való al­katrészek, továbbá háztartási hűtőgépek, speciális beren­dezések, mindenféle autós fölszerelések, szerszámok ké­szülnek. A ZIL márkajelzésű gépkocsik több mint 50 or­szágban közlekednek. A ter­melési egyesülésnek több ku­tatóintézete, saját kultúrpalo­tája, stadionja van, sőt mű­szaki főiskolája és techniku­ma is. Ebben a tanévben mintegy 900 ifjúmunkás tanul a Li­hacsov autógyár szakmun­kásképzőjében. A jól fölsze­relt tanműhelyekben, ame­lyek alig különböznek az au­tógyár nagy műhelyeitől — a különféle laboratóriumokban és tantermekben tapasztalt pedagógusok és mesterek ta­nítanák. Az iskola elvégzése után az ifjú szakmunkások az. autógyárban kezdik el pá­lyafutásukat, belőlük lesz az utánpótlás az esztergályos, marós, szerszámgéplakatos, műszerész és egyéb autóipari szakmában. Együtt tehetünk sokat egymásért Vöröses hajú, napbarnított fiatalember. Kezében kasza. A kissé már megrokkant épü­let környékét igyekszik rend­be tenni. — Ez itt a KISZ-klubunk — mondja kissé keserűen Szabó Antal, a visnyei KISZ- szervezet titkára. A kép való­ban lehangoló: betört abla­kok, nyirkos falak, csúszó­mászók, bogárak. S néhány tucat gyönyörűre fényezett szék. Mintha tévedésből áll­nának a sarokban. — Nem, ezek valóban ide tartoznak — ül rá az egyik­re. — A faüzemtől kaptuk, munkánk elismeréséül. Már csak asztal kellene, s némi támogatás a helyiség rendbe­hozáséra. — A tsz? — Igen, az elnök sok min­denben segít bennünket, nemrég autóbuszt kölcsönzött a kirándulásunkhoz. Gyakran szervezünk ilyen szórakozta­tó programokat, elsősorban a társközségek: Hednehely, Hencse, Mike részvételével. Fontosak számunkra ezek a kapcsolatok, hisz Visnye min­den tekintetben elzárt kis­község. Kulturális élet szin­te alig van a faluban. A szó­rakozásunkról nekünk kell gondoskodnunk. így a KISZ- prograimokat is megkísérel­jük minél élményszerűbbé tenni. Talán ennek köszönhe­tő, hogy a tavaly márciusban tízegynéhány taggal alakult alapszervezet ma már ötven­nél Is nagyobb. — Ez azt jelentené, hogy itt a KISZ célja elsősorban a szórakozás ? — Nem — tiltakozik he­vesen. — Nagyon komoly a munkánk itt a szervezeten belül. Rengeteget járunk tár­sadalmi munkába, utoljára birkanyíráson voltunk, előt­te a gépműhelyben segítet­tünk. Szerveztünk papírgyűj­tést, rendszeresen készülünk ünnepi műsorokkal. Ezek kö­zül a legemlékezetesebb az új KlSZ-tagok avatása. Ezt minden évben« a kadarkúti iskolában tartjuk az úttörő - avatással egyidőöen. A tagsá­gi igazolvány mellé minden­kinek átnyújtunk egy szál virágot, így téve még emlé­kezetesebbé a napot. Szabó Antal megmutatja a KISZ Központi Bizottságától kapott dicsérő oklevelet. — Egyéves munkánk elis­meréséül kaptuk. — Ehhez csak gratulálni lehet, egy év után valóban kevesen kapnak ilyen kitün­tetést — teszem vissza az oklevelet a polcra. — Az biztos, hogy a fal­vakban ma már sokkal na­gyobb a jelentősége, az ösz- szetartó «ereje a KISZ-nek, mint városban. A legtöbb he­lyen ez az egyetlen közösség, amely a fiatalok körében ki­alakul. Mindannyian tudjuk, hogy csak együtt tehetünk valamit egymásért, a faluért. H. E. BIZONYÍTANAK a fiatal műszakiak Aki mer — az nyer Védnökségi szerződést ír­tak alá nemrég a Csepel Mű­vek Egyedi Gépgyárának Ka­posvári Nehézgépgyárában. A szovjet exportra gyártott hütőcsőgyáritó-sor fölött vál­lalt védnökséget a KISZ, a tervezéstől a kiszállításig. — Január közepén kezdő­dött a dolog. Eleddig a ka­posvári gyár nemigen kapott olyan tervezési ' - feladatokat, amelyet önállóan végezhetett voilna el. Pedig a műszaki osztály, ahol az ott dolgozók kilencven százaléka 30 éven aluli, képes lett volna ilyen feladatok megoldására is. Nem csoda, ha az eltelt évek alatt a fiatal műszakiak a saját bőrükön tapasztalták a sokat vitatott kérdést: hát­rányos helyzetben vannak-e vagy sem. Az a vélekedés, hogy egy agrármérnök job­ban keres és megbecsültebb á pozíciója, csak innen oda igaz, az agrármérnök termé- •szetesen úgy véli: kár, -, hogy nem műszakinak nevelődött, most bizonyára nem lenné­nek anyagi gondjai... — Ez semmi — mondja Sinka József üzemmérnök, aki egyben a hűtőcsőgyártó sor irányító tervezője is —, nemegyszer még a fizikai-ér­telmiségi ellenitét is napvi­lágra kerül. Ez az első önálló tervezési akciónk sokat vál­toztatott mindannyiunk élet­érzésén. Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hátrá­nyos helyzetben voltunk mi itt, a gyárban valaha is. Igaz, öt éve kezdőként 2400 forint fizetésem volt, most 4900 fo­rintot kapok. Ez persze nem valami sók. — Azóta rendezték a mű­szakiak bérét, legalábbis itt a gyárba© — fűzi hozzá Von­nák Béla KISZ-iitkár. — Ma egy kezdő szakmunkás óra­bére 18,50 forint, a főiskolát végzett fiatal 4000, az egyete­vállalat ez évi tervét, segít­sük valóra váltását. Tudjuk, hogy a majd harmincmillió forintot érő gyártósor elké­szítése szükséges ehhez. Sze­retnénk egyúttal közelről megismertetni a fiatalokat a gyár előtt álló feladatokkal is. Mi sem egyszerűbb ennél, ha óik magúik is részesei? — ismertette a rendhagyó véd­nökség feladatait Dehity Jó­zsef. Hátrányos helyzetben van­nak tehát a Csepel Művek kaposvári nehézgépgyárának műszaki fiataljai? A válasz gyértelmű: nem. g— Akt 'nálunk bizonyítani aicár, megteheti. Lehet, hogy rámegy egy kicsi a szabad idejéből is, de van rá lehe­tősége. Aki pedig meghátrál, saját magát hozza hátrányos helyzetbe — összegzi társai­nak véleményét is Sinka Jó­zsef. Klie Ágnes Ezt jeleníti hát nyáron a könyvtár. Kikapcsolódást, pi­henést, a szorgalmasabbak­nak pedig készülést a tan­évre. Érdemes pár percet el­tölteni a könyvek társaságá­ban. Mert szeptemberben az iskolai találkozásoknál a nya­ralási élmények elmesélése után a tanárok is mindig föl­teszik a kérdést: „Te mit ol­vastál a nyáron?” B. Zs. mi diplomás 4200 lannt kez­dőfizetést kap. — Sokat változtak a dol­gok — bólogat bölcsen a bajszos, fekete szemű Debity József. Szintén üzemmérnök, huszonhét éves. Ök hárman komoly szerepet vállaltak, hogy a gyár vezetősége és a KISZ között a védnökségi szerződés létrejöjjön — A «vállalat vezetősége, a dolgozók többsége fiatal. A gazdasági vezetőség tehát fiatal műszáki gárda támo­gatására szorul, s nekünk egyre nagyobb ezért a fele­lősségünk. Az is igaz, hogy a lehetőségeink is. \ kapos­vári nehézgépgyár profilja olyan, hogy aki itt kezdett, nemigen tudna máshová menni dolgozni. Itt kell bol­dogulni úgy, hogy a lehetősé­geket kihasználjuk. — Aki nem érezte magát elég keménynek ehhez, úgy­is elment már a vállalattól DIÁKOK A KÖNYVTÁRBAN Jókai mindenkinél népszerűbb — mondja« Vonnák Béla — Akadt ilyen is; nem tudott megbirkózni a feladatokkal. — Kurázsi kell hozzá, és megy a dolog — véli Sinka József. — Befejeztük a ter­vezési feladatokat, a mű­helyekben már gyártják a gyártósor alkatrészeit. Mi pe­dig megkaptuk a következő önálló tervezési munkánkat. — Sokszor éri bennünket az a vád. hogy a KlSZ-szer- vezet csak sémákban gondol­kodik. akcióprogramjai sem­mit sém érnek; talán nem is igaztalanul. Amikor elvállal­tuk a védnökséget, arra is törekedtünk, hogy felelősség­teljes feladatot oldjunk meg úgy. hogy a propaganda min­den eszközével arra töreked­jünk. ismerjék meg a fiata­lok az exportfeladat műsza­ki tartalmát, gazdasági és politikai jelentőségét. — A védnökség célja első­sorban az. hogy ismerve a A balatoni nyaralások és külhoni kirándulások ebene­re sem marad olvasó nélkül a megyei könyvtár. Jelenleg 1800 középiskolás és 586 fő­iskolás szerepel a beiratko­zási listán«. A szakmunkásta­nulók 480-an vannak Arra voltunk kíváncsiak, hogy nyá­ron mit jelebt a diákoknak a könyvtár, mit olvasnak szí­vesen. Első ember, akit megszólí­tok, Tolna megyéből érke­zett, Nagydorogról — Egy hetet nyaralok édes­anyám testvérénél. Most fe­jeztem be az általános isko­lát, szakmunkásképzőben folytatom. Villanyszerelő sze­retnék lenni. Sarok Dénes, miközben ezt mondta, a Családi Lap leg­frisebfo számát lapozgatta. A többi újsággal már végzett. — Sokat olvasok, főképp kalandregényeket. Tagja va­gyok az iskolai és a községi könyvtárnak is. A megyeiben most vagyok először és na­gyon tetszik. Unokatestvére, Fodor János tizenhat éves. A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium­ba jár. Petőfí-kötetet. Gábor Andor-könyvet. hozott vissza, és a Svejket. — Első sóiban a szépirodal­mi műveket kedvelem. Min­dent szeretek olvasni, ami érdekes: Kedvenc íróm nincs, de talán Jókait külön is meg­említeném. Mezőgazdasági pályára készülök, így fella­pozom a szakfolyóiratokat és a szakkönyveket is. A nö­vénytermesztés iránt érdek­lődöm leginkább. Bíró Mária, a Munkácsy Mihály Gimnáziumba jár. orosz tagozatra. Egy héten a váltástól függően hat vagy hét oroszórájuk van. A Kül­kereskedelmi Főiskolán sze­retne továbbtanulni.” Éppen a felvételi tájékoztatót olvas­gatta, mikor megzavartam — Év közben a mások ál­tal ajánlott könyveket olva­som, nyáron a kötelező iro­dalmat. Megpróbálkoztam kétnyelvű könyvekkel is. Az orosszal elboldogulok, az an­gol azonban egyelőre nehéz dió ... Általában tetszenek a kötelező művek, de van olyan, amit kihagyhattak volna. Például az „Aranyvirágcse- repet”. Inkább Jókait kellett volna helyette olvasni, mert ahhoz képest, hogy magyar író, nagyon keveset foglalko­zunk vele. Csak a „Sárga ró­zsa” kötelező tőle. A legf iatalabb látogató a nyolcadik osztályos Tóth Ká­roly volt a felnőttnészlegben. Az Egyesült Államokról szó­ló útikönyvet olvasta. — Szeretem olvasni az út­leírásokat, így eljutok né­hány országba. Hasznát is veszem ezeknek a könyvek­nek: amikor Csehszlovákiá­ban jártunk, nagyrészt már ismertem a műemlékeket, a látnivalót, mert korábban ol­vastam róluk. Egyébként a fantasztikus könyvek izgat­nak a legjobban.

Next

/
Thumbnails
Contents