Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-30 / 203. szám

1984. augusztus 30., csütörtök Somogyi Néplap 3 Mindennapok a majorban A bevétel egyharmada Mi a vonzó az állattenyésztésben? Az állatgondozók, az ál­lattenyésztők hajnalban kelnek és késő este vé­geznek. Perzselhet a nap, hó borítja a világot, jö­het természeti katasztrófa vagy meghitt, békés ün­nep, nekik ott kell len­niük a majorban - hogy etessék, gondozzák, fejjék, ápolják a jószágot, gon­doskodjanak éven át a ta­karmányról. Az állattenyésztés meg­szakítás nélküli, minden­napos helytállást követelő ágazata a mezőgazda­ságnak. A hozzá kapcso­lódó feladatok sokrétűek, s épp ezért a gondok is sokoldalúak. Összeállítá­sunkban éppen ezért nem törekedtünk a teljességre, csupán képeket, egyes ta­pasztalatokat mutathat­tunk be abból, aminek örülnek az e területen dolgozók, irányítók, és ami nyomasztó gondként fe­szíti mindennapjaikat. A Berekben a jókora le­gelőt 540 szarvasmarha jár­ja — elÿ)ôl 264 tehéQf—, s gazdag efeséget lel áttele­pített gyepen. Az Alföldről ide került gulyás, Badak József — otthon még ju­hászként kerestç kenyerét — okkal büszke az állo­mányra: szépek a tehenek, fejlettek a borjak. Ez a gu­lya és a Balatonnagybereki Állami Gazdaság többi te­hene, növendék üszője és szopós borja télçn-nyàron szabad ég alatt él, a lege­lőn, illetve a kukoricatarlón találja meg táplálékát... Dákai Tibor termelési osz­tályvezetővel és Dunai Im­re takarmánygazdálkodási vezetővel arról beszélge­tünk, hogyan növelte a gaz­daság az 1980. évi 3200 da­rabos szarvasmarha-állo­mányt 7200-ra, s egyáltalán: milyen eredményeket ho­zott — és hoz — az üzem­nek a húshasznú szarvas- marhák tenyésztése, hiz­lalása. — Gazdaságunkat főként a szarvasmarha-, a sertés- és a vadtenyésztéséről isme­rik. Ami a húsmarhát ille­ti: az ország egyik legna­gyobb állománnyal rendel­kezünk. Igaz, ebből 1400-at a Kaposvári Húskombinát­tal kötött szerződés alapján bérhizlalásra tartunk itt. A borjúból nálunk másfél év alatt átadásra kész hí­zómarha válik. Három gu­lyában 850 üszőnk van a legelőkön, ezek tizenöt hó­napos korukra elérik a 300 kilót a tenyésztő-előállító telepen, aztán a legelő az állandó otthonuk... Tizenegy évvel ezelőtt öt­ven hereford üszőt és két tenyészbikát kapott a gaz­daság az Egyesült Államok­ból — erről az alapról in­dult a húshasznú szarvas marha-tenyésztés. Tíz évt Somogy az ország nagy ál­lattenyésztési hagyományok­kal rendelkező területe. A Kaposvári Húskombinát pél­dául az idén mintegy fél­millió hízósertést vár a nagy­üzemektől és a háztáji állat­tartóktól Az állami gazda­ságokban és a termelőszövet­kezetekben az állattenyész­tési ágazat bevételének csak­nem fele a szarvasmarha­tenyésztésből származik; me­gyénk az ország vágómarha­termeléséből 4—6, a tejter­melésből pedig 5 százalékkal részesedik. Itt van az ország juhállományának 4 százalé­ka — ennek majdnem a há­romnegyede téeszekben talál­ható; az Oviscoop juhte- nyésztési társaság taggazda­ságaiban tenyésztett anyaju­hok száma megközelíti az 50 ezret. Hol tart ma Somogy ezzel a népgazdasági szempontból a magyartarka állomány fajtaátalakító keresztezésen ment át,, s 1980-ra eltűnt az üzemből tiszta vérű ma­gyartarka szarvasmarha. Vi­szont: tavaly a gazdaság 42,4 milliós összes vállalati eredményének több mint a felét a hízómarhák adták. — Az idén 1500 tonnányi marhahúst értékesítünk, s ennek a mennyiségnek mintegy 90 százaléka ex­portra megy: a Szovjetunió­ba, Líbiába, Libanonba, Szaúd-Arábiába és újabban Spanyolországba is szállí­tunk. Ennyi állatnak természe- • tesen nagy mennyiségű ta­karmány kell. A gyepterü­letek fűhozamát többnyire legeltetéssel hasznosítják; Szecskázott zöldlucernával megrakott tehergépkocsi nyomába szegődünk a hete- si Vikár Béla Termelőszö­vetkezet határában, s hama­rosan az értékes eleség fel- használásának színhelyére érkezünk: a téesz jutai sza­kosított szarvasmarhatele­pén kötünk ki. A rakomány itt a silótérbe ömlik. A most behordott zöldlucerna és a silókukorica adja a gaz­daságban a téli tömagtakar- máriy zömét. A kukorica si­lózásával csak a jövő héten indulhatnak. — Kell a jó minőségű ta­karmány, mert szeretnénk tartani a tehenenkénti öt­ezer literes tejtermelést — mondja Laczó Bálint, a ju­tai telep vezetője. — Tavaly már megközelítettük ezt a mennyiséget, s akkor saját kategóriánkban a harmadi­kak Lettünk a megyei <tej­oly fontos ágazattal, az ál­lattenyésztéssel? — erről ér­deklődtünk Mikié Vilmostól a megyei tanács-vb mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályvezető-helyettesétől és Tevely Balázstól, az osztály főmunkatársától. — A megye mezőgazdasá­gában az állattenyésztés adja az alaptevékenységek­ből származó bevételeknek a 45 százalékát, az összes be­vételnek pedig az egyharma- dát. A jövedelmezőségben vi­szont korántsem ilyenek az arányok: ez az ágazat a sú­lyához képest viszonylag ala­csony jövedelmet nyújt, sőt jó néhány gazdaságban tete­mes veszteséggel zárja az évet. Miért? — Az elmúlt évtizedben ti­zenegy somogyi téesz felszá­molta szarvasmarha-állo­mányát, illetve hozzálátott felszámolásához, mert gazda­a zöldtakarmányigény — szénasúlyban számolva — évi 700 vagon, de 400 va- gonnyi szénára is szükség van. Csupán a fehérjetar­talmú ipari takarmányt vá­sárolják, a többit maguk termelik meg. A gazdaság állatállománya — beleértve a vadgazdálkodás állatfa­jait is — 68 millió forint ér­tékű takarmányt fogyaszt évente, ebből az abrak ér­téke megközelíti az 50 mil­liót. A tapasztalatok bizo­nyítják, hogy jó útra talál­tak egy évtizeddel ezelőtt a nagyberekiek. S a termelé­si szerkezettel „húsbányát nyitottak" a Berek sajátos területén; ennek kiaknázá­sát példaszerűen végzik. termelési versenyben. 525 tehén van ezen a telepen, kötött tartásban, s Elfa Im- pulza fejési technológiát al­kalmazunk. — Milyennek ítéli meg az idei takarmánytermést, azon belül is főként a téli tömeg­takarmány-ellátást? — Ezeknek a növények­nek kedvezett az időjárás, mennyiségben és minőség­ben is a várakozásnak meg­felelően alakultak a hoza­mok, s a kilátások is bizta­tóak. 650 vagonnyi silóra számítunk; ez a takarmány­tömeg várhatóan lejön a táblákról. Itt, a jutai telepen több mint 50 vagon jó mi­nőségű, vagy tápértékű lu­cernaszénát raktunk kazalba, de bálázott szénával is jócs­kán rendelkezünk. Ehhez a készlethez hozzájönnek a mezőgazdasági és a feldolgo­zó ipari melléktermékek — sági épületei elavultak és szétszórtan helyezkedtek el, alacsony volt az állatlétszám, tartósan eredménytelenül gazdálkodott az ágazat, hi­ányoztak a fejlesztéshez szük­séges eszközök, és így to­vább. A sertéstenyésztésnél huszonegy téesz és három ál­lami gazdaság döntött, az ágazat megszüntetése mellett — ez százezer hízósertés ki­esését jelenti —, részben az előbbihez hasonló okok, részben pedig a Balaton víz­minőségének védelmét szol­gáló előírások miatt. — Az állattenyésztés ma­gas költségigényű ágazat, s ha az üzemnek döntenie kell arról, mivel foglalkozik szí­vesebben, nyilván azt vá­lasztja, ami kifizetődőbb. Az ágazatok közötti jövedelem- különbségeken egyébként üzemen belüli módszerekkel is lehetne változtatni — ja­vítaná például a gazdaságos­ságot a sertéseknél a sza­porulat növelése, az elhul­lás és kényszervágás színvo­nalának, a munkaerő-ellá­tottságnak javulása, a dol­gozók jobb erkölcsi és anya­gi megbecsülése, az eredmé­nyekben való közvetlen ér­dekeltsége. Tíz gazdaságot felkértünk arra, vizsgálják felül az ága­zat helyzetét és tegyék meg a szükséges intézkedéseket, tizenhat üzemben pedig — ahol tartósan veszteséges vagy az átlagosnál lényege­sen alacsonyabb szintű volt a gazdálkodás — felülvizs­gáltuk az állattenyésztési munkát és sürgős megoldást javasoltunk a vezetőségnek. — Mindebből az követke­zik, hogy vannak még ki nem használt tartalékok a megye állattenyésztésének fejlesztésére, hiszen ezek fel­tárására és hasznosítására ösztönzik önök is az üzeme­ket. Milyen konkrét lehető­ségre céloznak? — Terjed és szép eredmé­nyeket hoz például a hibri­dizáció, a szarvasmarha-te­nyésztésben a térségi és az üzemi szakosodás — a tejelő tehenészet például a Kapós völgyében, a Balaton és a Dráva mentén összpontosul, a húshasznú állományt Ba- latonnagyberek, a tabi dombvidék és a Zselic térsé­gében célszerű fejleszteni. Emelni kell — és lehet — a gyepgazdálkodás, a szántó­földi tömegtakarmány-ter- melés színvonalát is; szükség van rekonstrukciókra, a ter­melési rendszerek hatékony közreműködésére. A sertés- tenyésztésben a Ka-hyb, a juhoknál az Oviscoop segít­heti számottevően az előbbre lépést. Hosszan sorolhatnánk, mi mindent tehetnek maguk az üzemek azért, hogy az állattenyésztési ágazat fej­lődjön Somogybán, ám a si­ker korántsem csupán ' a gazdasági szándéktól függ ... mint például a répaszelet, amit az üszőkkel etetünk —, tehát nincsenek takarmányo­zási nehézségeink és nem is kell ilyen gondok elé néz­nünk. — Az elismerésre méltó tejtermelés azonban nemcsak a takarmány függvénye ... — Tehenészetünkben fajta­javító keresztezést végeztünk, holstein-frízzel javítottuk A barcsi Vörös Csillag Tsz szakosított szarvasmarha­telepe iránt nagy és még mindig fokozódó országos ér­deklődés nyilvánul meg. Ésszerűsége, szakszerűsége és viszonylagos olcsósága miatt sora érkeznek csopor­tosan is, egyénileg is a ta­pasztalatokat gyűjtő hazai szakemberek,, de nem egy külföldi érdeklődő is tanul­mányozta már e létesítményt A másik ágazat, a sertéste­nyésztés eredményessége is évek óta a megye élvonalá­ba tartozik. — A siker összetevői között az egyik a munkaerő-ellá­tottság. Hogy ítéli meg a barcsi helyzetet? Dr. Pallér Endre főágazat- vezető azonnal kész a vá­lasszal. — Az átlagosnál jobb helyzetben vagyunk; de ez nem zárja ki, hogy a peri­fériás helyen levő létesítmé­nyeknél, ahol esetleg van egy vagy két korszerűtlen istálló, ne legyenek más nagyüzemekéhez hasonlóak a munkaerőgondjaink. Na­gyon nehéz ide embert kap­ni vagy egy kieső gondozót pótolni. Tapasztalatunk, azt hiszem, általánosítható: az iparszerűen szervezett, meg­felelő szociális körülménye­ket biztosító telepeken nem okoz gondot a munkaerőel­látás; ahol ezek a feltételek hiányoznak és fizikailag is nehéz a munka, ott igen. — Hogy biztosították még­is a szükséges létszámot az új szarvasmarhatelephez? — Már az építkezés meg­kezdésétől foglalkoztunk a munkaerő biztosításával is. Hirdetéseket adtunk föl, az ide jövőknek szolgálati la­kásokat akartunk építeni, de erre nem került sor. Üze­men belül viszonylag köny- nyen megoldottuk ezt a fel­adatot. Egyrészt azok, ide je­lentkeztek, akik korábban is ebben az ágazatban dolgoz­tak, másrészt fél évre lehető­vé tettük, hogy más terület­ről — növénytermelés, er­dészet, műszak — jelentkez­hetnek dolgozók, harmadrészt pedig kértek itt munkalehe­tőséget olyanok, akik a szö­vetkezethez tartozó közsé­gekben éltek, de korábban másutt dolgoztak. Tehát nem volt szükség lakásra. — Általánosságban ritka, hogy valaki a növényterme­lés helyett dz álattenyésztést magyartarka állományun­kat ez is közrejátszott az eredmények alakulásában. No, és természetesen a tele­pen alkalmazott korszerű tartási és fejési technológia s nem utolsósorban a gon­dozók jó munkája. A negy­ven dolgozó közül tizenket- ten negyven év alattiak, s a gondozók egyharmada szakmunkás... vállalja, elsősorban a nagy lekötöttség miatt. — Véleményem szerint itt vonzó voit a munkarend, a kereset, a szociális helyzet és nem utolsósorban: ez a telep biztos jövőt ígér a munkavállalónak. — Nem csupán a terme­lésben, hanem a munkaerő- helyzetben is szerepe van a minőségnek. — Nálunk egyik ágazat­ban sem magas a szakmun­kások aránya. Árnak ellené­re, hogy a sertéságazatban korábban kettő, a telep lé­tesítésekor a szarvasmarha­ágazatban egy szakmunkás- képző tanfolyamot szervez­tünk. Első hallásra talán furcsa, de nálunk nem okoz gondot, hogy dolgozóinknak alig egy tizede szakmunkás. A fizikai dolgozók a telepen belül szakosodtak, egy-egy speciális munkafolyamatot végeznek a többnyire felső­fokú végzettségű brigádveze­tő irányításával. Ilyen szer­vezeti rendszerben — szemé­lyes tapasztalatom ez — a szakmunkás-bizonyítvány­nak kisebb szerepe van. Sok­kal inkább döntő a dolgozó lelkiismeretessége, szorgalma, az, hogy legyen érzéke, jó szíve az állathoz. Hiszen ér­deke is, hogy minél jobb eredménye legyen munkájá­nak. Két mérlegelés között Borjakat mérlegelnek, vá­logatnak. A bikák a hizlaló­ba kerülnek, a barna köpe­nyes gondozónő, Schutz­mann Józsefné sok szelíd tekintetű jószágtól vesz bú­csút. Két mérlegelés között az istálló előtt beszélgetünk a iakócsai termelőszövetke­zet tótújfalui telepén. —- Tizenegy éve dolgozom itt, vagyis azóta, mióta ez a telep létezik. — Hogy került ide? — A növénytermelésben voltam azelőtt. Mikor épült a telep, volt itt egy szak­munkásképző tanfolyam, je­lentkeztem rá, szerettem volna a jószágok mellett lenni. — Pedig a növényterme­lésben sokkal inkább idő­szakos a munka, itt pedig mindennap gondoskodni kell az állatról. — Nem kétséges,, hogy nagy itt a lekötöttség, és talán nehezebben is vállalr koznak erre. Az én szá­momra mégis minden te kintetben ez volt a kedve­zőbb. És az is igaz, hogy az utóbbi években sokkal könnyebb lett a helyzet. Ellenvetéseket sorolok, máshol és sokfelé hallott problémákat vetek föl: nem éppen tiszta munkahely ez, lehet családi vagy egyéb ünnep, itt helyt kell állni, ha a cukorrépaszedésnél va­laki egy napot hiányzik, az baj, de nem akkora, mint­ha száz borjú a megszokott időben nem kap enni, sa­többi. Mi az, ami mégis ide köti? — Nagyon szeretem az állatokat. A válasz igazát több mint egy évtized munkája bizo­nyítja. A BEREK KINCSE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents