Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-01 / 179. szám

1984. augusztus 1., szerda Somogyi Népiap 3 Ku lesszerepben a tanácstag Napjainkban kétségte­lenné vált: a helyii igazga­tási munkában tapasztalható, megnövekedett feszültsége­ket csak az önállóság tény­leges növelése, a tanácsi de­mokrácia fejlesztése oldhat­ja fel. Ami pedig ezt vilá­gossá és egyértelművé tette, mint annyi más esetben, most is gazdasági körülmény volt. Többszörösen is. Első­ként településeink, elsősor­ban a nagyvárosainik fejlő­déséből tűnt ki, hogy az erő­teljesen központi döntések nem tudják követni a helyi sajátosságok támasztotta igényeket, sem a lakásépítés­ben, sem az infrastruktúrá­ban, sem az alapellátásban. Olyannyira nem, hogy a te­lepüléshálózat aránytalan­ságai például szociális gon­dokhoz vezettek az apró fal­vaikban és a nag yvárosdkban egyaránt. Az ország nehe­zebb gazdasági helyzetéből következően egyértelművé vált: a települések fejlődésé­ben a jövőben nem nélkü­lözhetők a lakosság forintjai. Sem az otthonteremtésiben, sem a csatornázásban, sem a gázhálózat bővítésében, sem semmi másban. S nemcsak a lakosság fo­rintjai nem nélkülözhetők; mindenekelőtt nem lehet le­mondani azokról a forintok­ról, amelyek étppen a tele­pülésfejlesztés helyi sajátos­ságainak jobb kihasználásá­val teremthetők elő. Más­képpen fogalmazva: az in­tenzív szakaszra átállás a tanácsi, a helyi igazgatási munkában is a fejlesztés meghatározó szempontja lett. Hiszen afelől kétsége senkii­nek sem lehet, hogy a mos­tanában már szinte csodaté­vő kifejezésként használatos „intenzív fejlődés” követel­ményeinek társadalma mére­tekben aligha lehet eleget tenni kizárólag az anyagi termelés korszerűsítésével ; ugyanakkor nem várható el egyetlen település lakosságá­tól sem, hogy a falu, a vá­ros fejlesztésében jobban vegyen részt, ha érdekeit, tö­rekvéseit nem veszik foko­zattan figyelembe a dönté­sek meghozatalakor. Ez a követelmény min­denképpen több egy-egy hangzatos kijelentésnél: eh­hez a közigazgatás és a la­kosság kapcsolatának javítá­sa szükséges. Mégpedig úgy és olyan mértékben, hogy a végrehajtó szervezet figyel­me a megyéről, a központi ágazati hivatalokról mindin­kább a lakosságra, a lakos­ságot képviselő, választott tanácstagi testületre irányul­jon. Ez eddig gyakorta nem kevés gondot okozott. Van tanácstag, aki azért köszönt le tisztéről, mert a tanácsi apparátussal egyetlen ügy­ben sem tudott ötről hatra vlargődnli Ném ; egy hólyen és nem kevésszer megtör­tént, hogy a tanácsi vezetés nem kérte a lakosság, illet­ve képviselőinek, a tanács­tagoknak a véleményét a döntések meghozatala előtt. Néhol, szűlk szakmai csoport elképzelése alapján szűk po­litikai testület, a végrehajtó bizottság döntött szinte min­den kérdésben, s az állam­polgárok érdekeit képviselni hivatott tanácstagi testület már csak engedelmes gyüle­kezetként bólintott a tervek­re. Ezeken a helyeken ter­mészetesen csokiként a ta­nácstag tekintélye, követke­zésképpen a választottak bi­zalma. A közigazgatás túl­haladott gazdaságii és szer­vezeti gondjait nem tudták eredményesen feloldani azok a kezdeményezések sem, amelyek az elmúlt években születtek, mint például a nyílt várospolitika meghir- détése vagy az alternatív tervezés rendszere. Az utób­bi időben azonban felgyor­sultok azok a folyamatok, amelyek az eddiginél széle­sebb alapokon nyugvó nép- klépviiselet megteremtését szolgálják a tanácsi munká­ban. A fejlesztési tervek kidolgozásának új irányelvei, az úgynevezett kisvárosi modell széles körű bevezeté­se, a járások megszüntetését magával hozó, a kétlépcsős közigazgatás kialakítását célzó város környéki rend­szer létrehozása, a hatáskö­rök decentralizálása, az új választójogi törvény — mind az inítenizív fejlődéshez el­engedhetetlenül szükséges nagyobb helyi önállóság szervezeti, politikai fettéte­leit hivatott megteremteni. A központi fejlesztési eszközök tervezett, új rendszer sze­rinti elosztása, a fejlesztésben a helyi szándék nagyobb ér­vényesítése, a községfejlesztési adó helyett az önkéntesség elvén alapuló településfej­lesztési hozzájárulás beveze­tése ugyanennek az önálló­ságnak az anyagi alapjait teremti meg. Ebben a szerkezeti rend­szerben, ebben a szervezeti felépítésiben pedig értelem­szerűen a kulcsszerepet a tanácstag játssza. A lakos­ságnak az a választott kép­viselője, aki választói szán­dékainak, törekvéséinek is­meretében nemcsak ellenőr­zi, hanem ami ennél fon­tosabb, irányítja is a végre­hajtó szervezet, a tanácsi ap­parátus munkáját. Ezért is volt időszerű a közigazgatás népképviseleti alapjainak szélesítése, a ta­nácsi demokrácia fórum­rendszerének megújítása. Mindaz a változás, ami a jö­vőben növelheti a tanácstag­ság társadalmi tekintélyét. Ha úgy tetszik, a tanácsta­gok együttes hatalmát. Amely a lényeget tekintve nem is az övéik, hanem a választóiké. Szalay Antal Tisztítótelep jr mm m . Kaposváron betonacél hálókkal, zsaluzás­nál fémzsaluval és nagytáb­lákkal, betonozásnál gép­lánccal dolgozik. Az első ütemben előírt munkák legnagyobb részét már elvégezték. 1985-re elké­szül a 20 000 köbméter kapa­citású rendszer, amely tar­talmazza a rács és homokfo­gót, 4—4 darab előülepítő-, sűrítő- és rothasztómedencét, a zárkamrát, a fertőtlenítő­medencét, valamint a kezelő­épületeket. A városi csatornahálózat­ból érkező nyers szennyvizet a régi telepről' nagy teljesít­ményű szivattyúkkal az új telepre nyomják a négy ki­lométer hosszú, 70 centimé­ter átmérőjű azbesztcement nyomócsővezetéken. A tisztí­tás nagy terhelésű, eleven iszapos, teljes biológiai mód­szerrel, anaerob iszapstabili­zálással, az iszap szalagszű- rőpréssel történő vízteleníté­sével majd mezőgazdasági te­rületen való elhelyezéssel tör­ténik. A tisztított szennyvíz befogadója a Kapos folyó, — ide a tisztított szennyvíz nyo­mócsövön érkezik. A telep köré fákból 25 méter szé­les védősávot telepítenek — váltakozva tűlevelű, lomble­velű és örökzöld növények­ből. A második ütem 1985— 2000 között valósul meg. ösz- szessógében 40 000 köbméter szennyvíz napi -tisztítását te­szi lehetővé. K. L. A vízgazdálkodás egyik a legfontosabb beruházása a Kaposváron a napi 20 000 köbméter kapacitású telep amelynek átadását tervezik az idén — ezzel megoldódik a város több éves gondja (a jövőre belépő új szennyvíz- tisztító első üteme 460 milli­ót vitt el). 1913-ban nagy eredmény­nek számított a város akkor elkészült szennyvíztisztító te­lepe. Évtizedekig azonban alig korszerűsítették, csak a hatvanas években bővítették napi 7500 'köbméter kapaci­tásúra. Az iparfejlesztés, a lakosság létszámának növeke­dése, a korszerű lakótelepek építése következtében a kommunális és ipari szenny­vizek napi 18 000 köbméter­rel terhelték meg e szenny­víztisztítót. A telepet — te­rületi adottságok miatt — nem bővíthették, ezért új, korszerű szennyvíztisztító építését kezdték meg. Az új szennyvíztisztító Ka­posvár és Taszár között a 61-es úttól észekra, 150 mé­terre helyezkedik el. A szennyvízelvezetés és iszap- kezelés, -elhelyezés beruházá­si programját a Mélyépterv készítette el. A telepet és a hozzá tartozó műtárgyakat a Délviép építi. A kivitelezés 1980-ban kez­dődött, az építkezés során a Délviép alkalmazza a leg­újabb építési technológiákat, vasszerelésnél előregyártón »Visszaszerzett” KISZ-tagság Segítenek a pártszervezetek — Mérséklődött a vándorlás — A vasárnapi és az ün­nepi munka miatt kétszáz­harminc fiatal hagyta itt a gyárat három év alatt — mondja Laki László, a Ka­posvári Cukorgyár gyári pártvezetőségének titkára. — Egymás után négy KISZ- titkárunkat emelték ki ; azok, akiket iskolára küld­tünk, lemondtak vagy el­mentek tőlünk. így 1980-tól 1982 őszéig gazda nélkül volt a KISZ. Szabó György, a pártve­zetőség tömegszervezeti ösz- szekötője még hozzáteszi, hogy a KISZ-bizottság ősz- szetétele is gyorsan válto­zott. Walter István hegesztő, lakatos 1982 ősze óta áll a KISZ-bizottság élén. A megfontolt, családos fiatal­ember párttag. Társadalmi munkáért négy évvel ez­előtt a KISZ Központi Bi­zottságának dicsérő okleve­lét kapta meg. — A vezetőség csonka volt, hétből csak háromra számíthattam. — Ügy szedtük össze az új vezetőséget, az alapszer­vezeti titkárokat. Itt, a pártirodán beszélgettünk a kiszemeltekkel — szól köz­be a párttitkár. — A fiatalok elvándorlá­sa miatt összesen csak har­mincnégy tag maradt, a há­rom alapszervezetből ket­tőt kellett csinálnunk. Az­óta a tagfölvétel meghozta az eredményt: most már 89 a létszám, s a KlSZ-válusz- táskor újra három alapszer­vezetet szervezhetünk. A vándorlást elsősorban az mérsékelte, hogy bevezet­ték a negyvenórás munka­hetet a cukorgyárban, az­tán fölemelték a fiatalok fi­zetését. A pái ttitkár tényekkel bi­zonyítja, milyen fontos sze­repet tölt be a KISZ a párt utánpótlása szempontjából. — Évente öt-hat fiatalt veszünk föl a KISZ ajánlá­sával. Éppen a múltkor tár­gyaltuk meg tíz év tagfel­vételi tapasztalatát; a ta­gok hatvanöt százalékát KlSZ-ajánlással vettük föl. Sajnos, ezeknek a fiatalok­nak csak a fele maradt a gyárban. — Jelenleg huszonegy párttag van a KISZ-ben, s a most fölvettekkel és a még az idén fölveendőkkeí huszonhatra nő a számuk. A kilenctagú KlSZ-bizott- ságban hét kommunista te­vékenykedik. Azt szeret­nénk, ha ezután a két KISZ- alapszervezeti vezetőség­ben is lennének, mégpedig minél többen — mondja Walter István. — Az eddigi eredtaények biztatóak — kezdte a KISZ- bizottság titkára a számve­tést. — Az alapszervezetek jobban dolgoznak, nőtt a szervezettség. Még egy év­ben sem vett részt annyi fiatal a szakma ifjú meste­re, a kiváló ifjú szakember vetélkedőn, mint az idén. Az ifjúsági klub kiváló lett. A honismereti szakkör ed­dig is több megyei második dijat nyert, most a Hazafi­as Népfront pályázatára ké­szül a gyár egy évének be­mutatásával. Hamarosan fotószakkört alakítunk, ez elősegíthetné, hogy eredmé­nyesebben propagálják a KISZ tevékenységét. Mind­ez hozzájárult, hogy a vá­rosi KISZ-bizottság elismer­je a javulást. Most azonban szeretnénk továbblépni. Hat fiatalt küldünk KISZ-tan- folyamra, hogy legyen után­pótlás a különféle tisztsé­gekre. Gondunk persze most is akad, nem mindegyik mozgósítás jár eredménnyel, a belépő fiaihatok, leragad­ják, hogy voltak KISZ-ta- gok, nekünk kell utánajár­nunk. — A pártvezetőség a fel­adatok között tartja szá­mon — folytatja Szabó György —, hogy javítsuk a fiatalok világnézeti neve­lését. — Sokat ostorozzuk az alsó szintű gazdasági veze­tőket — magyarázza a párt­titkár —, hogy jobban fi­gyeljenek oda a fiatalokra, törődjenek a politikai neve­lésükkel. A kommunisták eddig is segítették a KISZ- eseket, azt szeretnénk, hogy tartósítsuk az eredménye­ket, s ha lehet, lépjünk meg előrébb. Lajos Géza I Ifjúsági béketábor Ifjúsági beketábor nyílt Budapesten az Országos Bé­ketanács Ifjúsági és Diák Bizottsága szervezésében. Az ország különböző pont­jairól összesereglett mintegy száz fiatal — a békemozga­lommal foglalkozó kisközös­ségek, klubok képviselői — szakértők előadásai segítsé­gével kaphatna^ áttekintést a magyar és a nemzetközi békemozgalom időszerű kérdéseiről. A táborban tájékozódnak a hazánkban működő béke­klubok helyzetéről, megis­merkednek néhány uk kall A szervezők arra töre­kednek, hogy a táborlakók — az oldott, formaságoktól mentes eszmecseréken el­hangzottak hasznosításával, elsajátításával — még in­kább bekapcsolódjanak a helyi bókemozgalmi munká­ba.

Next

/
Thumbnails
Contents