Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-12 / 162. szám

1984. július 12., csütörtök Somogyi Néplap 3 „A Balaton horpadása nemcsak tájhaza, nem­csak azoknak a világa, akik a partját lakják - az egész nemzet öröme, melyből, mint egy nagy, hosszú tálból egyre többen és többet merítenek” — írta húsz évvel ezelőtt Németh László tihanyi alkotóházában. Hogy ma ki miként merít örömet, nyugalmat, szorgos munkával gyarapodást a ba­latoni tájból — erről szól néhány pillanatfelvéte­lünk melyet az újra beköszöntött nyár első nap­jaiban nyújtunk át nyaralónak és nyaralót he­lyettesítőnek. BALATONI NYÁR Könnyű Katát táncba vinni...(?) — Vállalkozna rá, hogy engem is megtanítson? — Hogyne kérem! — fele­li magabiztosain Füzessy Gyula, a balatoni enyvest Vo­lán Tourist Bungalow Parik­ban működő sí- és szörfök - tató gmlk trénere. — Egy tíz­órás tanfolyammal már ko­moly szintre tudjuk hozni... — No, de attól félek, ez komoly anyagi befektetést igényelne. Á legnagyobb ifjúsági táborban Balatonszemes és Szárszó között akármelyik járókelő útbaigazít, hogy merre van az Express-tábor. A parton Magyarország legnagyobb if­júsági üdülőtelepét rejtik a fák. A zsivajból néhány ide­gen szó is megüti a fülemet. — Külföldiek is táboroz­nak itt — kérdeztük Vallató Géza táborvezetőt. — Akiket hallottak, azok a nyelvi tábor vendégei Lehet­tek. Ezen a héten ugyanis nyelvoktatást szervezünk az üdülő diákoknak, s a tanfo­lyamok segítésére néhány chilei, francia és NSZK-belii fiatalt hívtunk meg. — Minden turnusban le­het valamit tanulni is? Hi­szen itt a közelben a vízpart, ha süt a nap, ez mindennél többet ér. — Ez nem elég! — mo­solyog a táborvezető. — Vi­lágviszonylatban egyedül­álló, hogy itt mindegyik üdülő turnust szakosítottuk. Kár, hogy ez még nem ter­jedt el kellőképpen a köztu- daitban. Az első hét sporttá­bor volt, ebben a táborlakók egyharmada rendszeresen részt vett. Tíz sportág szak­szerű űzésére nyílt lehetőség szakedzők vezetésével, ma­gas szinten. A következő kézműves hét volt. Az udva­ron égetőkemencét építet­tünk, a kaposvári agyagipari ktsz pedig két korongot adott költsön. De nemcsak az agyagozásnak volt sikere, sokan próbálkoztak bőrdísz­műkészítéssel, textilfestéssel, szőnyegszövéssel. A nemeze­lésre Kazahsztánból érkezett népművész tani otta az ér­deklődőket. A mostani nyel­vi tábor után még lesz moz­gásművészettel, népművé­szettel és technikai ismere­tekkel foglalkozó turnus — ez utóbbiban kismotorra sze­rezhetnek jogosítványt a fia­talok. Az egyik faházban a tik­kasztó meleg ellenére is nagy tömeg nyüzsög — itt a fiúk vannak túlsúlyban. Az ok: személyi számítógépeket szerelitek itt fel. Aki első nap belekóstol a programozásba, játékba, azt azután már alig lehet innen elcipelni. — Persze, ez még nem minden — mondja a tábor­vezető. — Igyekszünk min­den kínálkozó lehetőséget megragadni, fellép tábo­runkban lengyel népiegyüt­tes, és ltesznek NDK szóra­koztató estek is. Sokan meg-- nézik a bogiári nyári szín­pad előadását. A táborterület végében munkagépek túrják a földet. Két szép sportpálya épül itt, várhatóan még a nyár folya­mán elkészülnek, s velük to­vább gazdagodnak a fiatalok időtöltési lehetősége. Siófoki A SZAKÁLLAS FIATAL­EMBER nyugodtan ült a volánnál. Nem zavarta, hogy utasa egyre fészkelődik mö­götte. Megszokta már, mert mindenki így tesz, a vissza­pillantó tükörből akarják megbámulni. Minden angol­nak gyanús egy kicsit egy ilyen jellegzetesen ír fizimis- kájú, ráadásul forradásos arcú londoni taxis. Persze, amikor a fickó a Trafalger Square sarkán be­tette hatalmas utazóládáját a kocsiba — bal oldalra az első ülés mellé, nem láthatta a vezető arcának jobb oda- lán levő sebhelyet. Csak ak­kor vette észre, amikor a formájáról századelejinek tetsző, de valójában vado­natúj határral egyhelyben megfordultak, s a sofőr köz­ben a válla fölött hátrapil­lantott. A taxisnak a szeme sem rebbent, amikor meghallotta a címet: Siófok, Kálmán Im­re sétány ... Kezdődhetne így egy re­gény? Talán. Az alapötletet a valóság adta. Fényes nap­pal Siófokon GB felségjellel egy eredeti londoni taxi állt a forgalomirányító lámpánál. Aki látta, akár meg is es­küszik erre, valamint arra is, hogy soha nem voltak hallucinációi, az eset idején és előtte alkoholt, kábító­szert nem fogyasztott, előző — Mindössze egy százas óránként a szörf kölcsönzé­se, az oktatás pedig százhúsz forint — utószezonban fél­árú kedvezményt adunk. De ha csak bele akar kóstolni ebibe az izgalmas sportba, egy órát is vehet. Egy négy­órás kurzus pedig elég arra, hogy az alapokat — az el­indulást, a szélfogást, az irányváltoztatást — megta­nulja. Ennyi idő alatt ki le­het a különböző szélmozgá- sokat is tapasztalni. — Ügy látom, egyes ször­fösök káprázatos öltözékek­ben lábbelikben pompáznak. Ehhez, hogyan lehet hozzá­jutni? — Tanuláshoz nem kell . sem szörfös ruha, sem ci­pő, erre ' úgyis csak viharos, hideg időben van szükség, amikor a kezdőket úgysem visszük Iki a vízre. Csak egy kis vállalkozákedv kell az egészhez, fürdőruhában, me­zítláb is felkaphat a deszká­ra bárki. A szélben feszülő hatal­mas vásznakat, no meg az edzők deltás alakját látva még mindig vannak kételye­im: — Félék, fel sem bírnám emelni a vitorlát... — Különböző típusú szörf­jeink vannak, nagyobb és ki­sebb vitorlaméretekkel, lehet válogatni — csábít. — A ta­nulásra jelentkezőknek egyébként az ötven százalé­ka nő, nyugodtan megpró­bálhatja. — Köszönöm a tájékozta­tást, majd egyszer (kipróbá­lom én is, talán, ha enyhébb lesz a szél — és az elpuhult városi tipikus megnyilvánu­lásaiként egyelőre inkább be­ülök a kemping éttermébe egy jó halászlére. Akvárium, gidrán, fakó, racka Szántódpuszta akáorönkös Udvara mögött az első ka- rámlban egy bátor anyuka pónira ülteti gyermekét. Az udvarház műemléképületében a 33 éves Szabó Miklós, a puszta vezetője ül az irodá­jában, — Borúsan kezdődött az idei nyár, ám annyira nem vagyunk elkeseredve. Eddigi rendezvényeink — a díjugra­tó verseny, a munkajkutya- bemutató — sők-sofc érdek­lődőt vonzott. Több éves ta­pasztalat, hogy július első heteiben robban a nyár, be­tör a 'kánikula, s csalogatja az üdülők ezreit a vízre, a pusztára>. Július első munkanapjától a szántódpusztaii állatállo­mány — a póni kát kivéve — a Kaposvári Mezőgazda­ságii Főiskolához tartozik, ők felelnek a tenyésztésért. A szürkernarhák, a száz racka és a honosított magyar ló- fajta, a hátvan gidrán, meg az ősihonos valamikori ra­gyogó huszárló, a fákó. — Eddig a szekszárdi ál­lattenyésztő vállalathoz tar­toztunk, mostantól a főisko­la foglalkozik az állatok te­nyésztésével, ez a munlka il­leszkedik kutatásaikba. Nagy reményeket fűzünk hozzá, a tenyésztés fellendülését ala­pozza meg az új fúzió. öt éve nyílt meg a pusz­ta. az első esztendőben húsz­ezren látogatták, az idén nyolcvan-kilencvenezer ven­déget fogad. 1985 nyarától a puszta épületei megújultan, régi fényükben állnak majd, addig már csak két épületet kell helyrehozni. — Az idén három kiállítá­sunk nyílik. A kápolnában Gosztonyi Mária és Esschen- bach Jenő fajansz és szakrá­lis jellegű kiállítása látható. A működő korvácsműhely ré­gi szép berendezésekkel, szerszámokkal kiegészülve tulajdoniképpen élő múzeum llesz.. Meghozták az utolsó nagyméretű akváriumokat is, amelyekben a BáLaton élő­világát, halfajait mutatjuk be. Ez az állandó kiállítá­sunk még júliusban meg­nyílik. Gyanítom, hogy ez lesz a nyár slágere. Készü­lünk a ‘Jakab-napi búcsúra — július '-31— 22. —, meghí­vott népművészek vásárt tar­tanak, a gyerekeket Kemény Henrik bábművész szórakoz­tatja majd, este a 'magyar lant művészei lépnek föl. — Vékony tárcával mire megy itt a vendég? — Arra törekszünk, hogy a hazai vendég épp oly jól érezze magát, mint a kül­földi. Az indulásikor azt tűz­tük ki célul, hogy a magyar gyerekeknek állítsuk helyre a pusztát, köziben nem mond­va le a külföldiek igényei­ről. Szolgáltatásaink árát úgy alaikítottük iki, hogy közöt­tük választani lehessen. Paradicsomos lepény A szántód! révnél a pizza a sláger, amely a legújabb kutatások szerint a töredékek éjszaka jól aludt, s aznap kifogástalan fizikai és szel­lemi állapotban volt. VERI AZ ÖRDÖG a fele­ségét. Süt a nap és zuhog az eső. A siófoki strandon, az eső után a környezetvédelmi tábor fiataljai gyűjtik a partra vetett szemetet. Vagy­is minden olyan embertől származó hulladékot, melyet kihord a víz. A fiatalok se­rények, vidámak, kedvüket ritkán veszi el egy-egy strandoló vendég, akik ma­gyaros gőggel megjegyzése­ket tesznek rájuk. Ám hamar elcsendesednek. Néhány pecsenyepirosra sült napozó föláll és velük szedi a szemetet. Amikor össze­gyűlik egy nylon-zacskóra való, az egyik a fiatalokhoz viszi: — Bitte ... — Danke — veszi át a környezetvédő kamasz. Nincs megjegyzés, a gőgö­sök úszni mennek. SIÓFOK GYOMRA — a vásárcsanok — felé vezetnek a nagy fehér lábnyomok. Ta­lán egy jeti balatoni nyara­lásakor a gyalogátkelő festé­se közben mészbe lépett? Mindenesetre csóró jeti le­hetett, mert mezítláb járt. Habár jó időben Siófokon sok a „szegény” mezítlábas. Kövessük a nyomokat. Fischspeisen és Szegeder gulasch — hirdeti a tábla a vásárcsarnok mellett; a Sár­köz étterem lábnyomos csa­logatásának dőltünk be. Siófok gyomra hétfő dél­után csendes, a zöldségáru­sok kitartóan kínálják a gyümölcsöt, paprikát, para­dicsomot. Az egyiknél 3 fo­rint a szép paprika darabja, a másiknál 50 forint kilója. Az utóbbinál rövidebb sor várakozik. Vajon melyik az olcsóbb? Az utóbbi? Royal kenyér kapható az emeleten, a kíváncsiság föl­vezeti az embert. Am- királyi kenyeret — hétfő szünnap címen — nem árulnak. A Siófoki ÁG tágas üzlete is szabadnapos. Megéri? Két férfi, az egyik kék, a másik barna munkaruhában söpri a piacot. Kevés dolguk akad. Balaton környékén csak itt falható. Hamar megkedvelte a magyar gyomor ezt a pa­radicsommártással leöntött lángost, amelyre általában hal- és húsdarabkákat tesz­nek. A 36 éves Neumann László feleségével együtt viszi az üzletet, három éve vették meg családi segítséggel. — Pesten kezdett elterjed­ni a pizza, hát gondoltuk, itt is meg lehetne próbálni. Külföldi barátom olasz is­merősét elhozta egyszer, aki­nek nagy pizzás üzlete van Stockholmban. Bemutatta a tésztakészítést, a technoló­giát. Ö negyvenféle pizzát süt, mi csak négyfélét. Az olaszok mindenféle tengeri alapanyagot felhasználnak, mi rákot, kagylót, halakat nem tudunk beszerezni, ezért pizzánkat magyarosan ké­szítjük eL A Ikelttészta sóik munkát követel, ezért nem nagyon szeretnek vele dolgozni. Eltenni nem lehet, amit meggyúrunk el kell, hogy fogyjon. Hatkor kelünk, este tízig, az utolsó vendégig nyitva tartunk. Ez a harmadik nyarunk, az idei eddig nagyon borús volt, de nem csak ez az oka annak, hogy még nem fürödtünk. A szomszédos üzletekkel úgy gondolom jól kiegészítjük egymást, mert a vendég vá­logathat a palacsintás, a pe- csenyés, a presszó, a butik, a dohányárus kínálata között. Faljuk a pizzát, az ára tűrhető, íze kitűnő. A kirán­duló jóllákottan indulhat to­vább, az útra olvasnivalót, újságot keres, ám a szántó- di révben üres az újságos bódé.

Next

/
Thumbnails
Contents