Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-11 / 161. szám

1984. július 11., szerda Somogyi Néplap 3 Parfum a barátság kovácsa Hol van Darhan? Tizenegy évvel ezelőtt még teljesen ismeretlenül csengett ez a név. Azóta a somogyiak megtanulták, hogy ez Kapos­vár mongol testvérvárosa, amely a fővárostól, Ulánbá­tortól északra található. Hoz­zánk tízezer kilométerre fek­szik ez a több mint hetven­ezer lakosú, gyorsan fejlődő ipari város. Hatvanhárom évvel ezelőtt győzött a népi forradalom mongóliában, s ezen a na­pon alakult meg a népi kor­mány. Július 11-e a Mon­gol Népköztársaság nemzeti ünnepe. Azok a somogyiak, akik hosszabb időt töltöttek Darhanban, elmondták: a népi forradalom győzelmé­nek évfordulóján mindenki megajándékozza a szeretteit, a családok elmennek egy­máshoz, s együtt emlékeznek meg a forradalom győzelmé­ről. Mongólia nemzeti ünnepe alkalmából érdemes föleleve­níteni, hogy talált egymásra Darhan és Kaposvár, több mint egy évtizeddel ezelőtt. Tulajdonképpen ez a kapcso­lat a Kaposvári Húskombi­nátnak köszönhető, ugyanis ők kapták azt a megbízatást, hogy adjanak szakmai támo­gatást a magyar segítséggel épülő darhani húskombinát vezetőinek első szakemberei­nek kiképzéséhez, majd a helyszíni betanításukhoz. Egy évtizeddel ezelőtt avatták fel ezt az üzemet Darhanban, mint a város harmadik legnagyobb ipari létesítményét. A gépek is magyarok, amelyekkel ízlete- sebbnél ízletesebb készítmé­nyeket gyártanak marha- és birkahúsból. A bejáratnál — mintegy jelképként — most is ott látható a Kaposvári Húskombinát emblémája. A régi térképeken hiába keressük Darhant, hiszen két és fél évtizeddel ezelőtt még pusztai farkasokat kap­tak volna puskavégre ezen a tájon. Két év múlva ünnep­li a város huszonöt éves fennállását. Ez az új szocia­lista város Mongólia büszke­sége. Gyors fejlődését mutat­ja, hogy egy jó évtized múlva már százezer ember­nek ad otthont. Darhan magyarul azt je­lenti: kovács. Ez szép jelké­pe annak a nemzetköziség­nek, amelynek szellemében a város építésében a Szovjet­unión kívül a szocialista or­szágok — köztük hazánk is — részt vettek. A bolgárok szőrmefeldolgozót, a lengye­lek szilikát-téglagyárat épí­tettek, a geológiai berendezé­sek gyártását az NDK szer­vezte meg. A darhaniak na­gyon büszkék arra, hogy az ö körzetükben épül az első konzervgyár is. A nagy távolság nem aka­dálya a barátságunknak, hi­szen „a két város között az ajtók nyitva vannak — ahogy mondta az egyik darhani vezető —, így minden re­mény megvan a kapcsolatok további fejlődésére.” Ezt a lehetőséget erősítette meg Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének mongóliai látogatása is. Ami a két or­szágra vonatkozik, természe­tesen kisugárzik a két test­vérvárosra is. Ma, amikor együtt ünne­pelünk mongol barátainkkal, szeretettel gondolunk Dar- hanra, Mongólia második legnagyobb városára, amely­nek fejlődése jól példázza az egész ország előrehaladá­sát. Lajos Géza Árpatarlóba kukorica Nyolc kombájn egy táblában TANÁROK A VOLÁNNÁL Balatonszabaditól, az ag- rotechnoiógus irodájától igencsak messze van az az árpatábla, ahol a nyolc Class Dominátor arat. Hát még Siótoktól, a November 7. Mezőgazdasági és Kerté­szeti Termelőszövetkezet központjától! Az ádándi ha­tár déli csücskében dolgo­zik a sok gép — oda igyek­szenek a pótkocsis teher­autók a rakományért, és oda tartunk mi is Szucséki Évával, a szövetkezet ag- rotechnológusával. Miköz­ben szaporán jönnek velünk szembe a szemszállító jár­művek, útközben az aratás kezdésének tapasztalatairól beszélgetünk. — Tavaly ilyenkor már végeztünk az árpával — mondja —, ennyit jelentett a múlt évi meg az idei ta­vaszi időjárás a gabona érésében. Június 25-én in­dulhattak csak a gépek, s egy hét alatt befejezhettük volna a munkát mind a 775 hektáron, ha nem szól köz­be az eső. így azonban nem akadt egyetlen nap sem, amit végigdolgozhattak a gépek ... Ahová most me­gyünk, 117 hektáros tábla, s eddig 5,5 tonnát adott hek­táronként. Ennyit is tervez­tünk, s minthogy ez a tábla megfelel az összterület ál­lagának, elérhetjük a várt eredményt... Az ételszállító gépkocsival félúton találkozunk. Az ara­tók tehát túi vannak már az ebéden. A tábla szélén in­dulásra készen állt a nyolc kombájn. — Az ételt, a jegelt szó­davizet a helyszínre szállít­ja a szövetkezet — fogad Harmath János gépszerelő, ennek az aratócsoportnak a vezetője. — Nem panasz­kodhatunk az ellátásra, csak az időjárásra. Alkatrész- hiány miatt nem kellett még leállnunk, a kombájno- sok is régi aratók, több be­takarítás van mögöttük : Kiss János az egyetlen, aki­nek ez az első aratása. A gépek fölkészítésében azok vettek részt, akik most a volán mögé ülnek. Két új kombájnunk is van; min­den két gépre jut egy se­gédvezető, köztük két tanár a? ádándi szakmunkáskép­zőből ... A most vágott árpának 19 százalékos a nedvességtar­talma. Ez is, és az összes termény is a szövetkezet szárítójába kerül, s csak nedvességelvonás és tisztí­tás után továbbítják a ga­bonát saját felhasználásra, állatállományuknak, a ta­karmánykeverőbe, illetve a háztáji jószágnak meg a Somogy megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Válla­latnak. — Szövetkezetünk részt vesz a gabonatermelés-fej­lesztési programban, tagja az IKR-nek, s arra törek­szünk, hogy kalászosaink a lehető legjobb eredményt adják — mondja Szucsáki Éva. — Csaknem 1800 hek­táron vetettünk kalászoso­kat és 670 hektáron ter­mesztünk vetőmagnak szánt borsót; ezzel és a búzával folytatjuk a betakarítást, ha az őszi árpával végeztünk. Sokasodnak a tennivalók, s ha nem győzzük, Zircről ka­punk segítséget, a megálla­podás alapjan. Tavaly a Siófoki Állami Gazdaságtól érkeztek gépek, hogy mi­előbb befejezhessük az ara­tást. A kombájnon ülők leg­többje szerelő és „rábás", vagyis traktoros. Kihasznál­ják a napsütéses időt, sza­porán haladnak a gépek a táblán, a teherautók pedig a terméssel róják a forduló­kat a szárító és az árpaföld között. Nem sokáig marad érintetlen a kombájnok nyo­mán a tarló: két kombájn után bálázzák, hat kombájn pedig szecskázza a szalmát, ezt aztán a munkagépek be­dolgozzák a talajba. Foly­nak a talajmunkák is, és ott, ahol tegnap még árpa­kalászokat ringatott a szél, ma silókukoricát vetnek. — Kétszázötven hektáron végzünk másodvetést, köz­vetlenül az aratást köve­tően, előtte azonban folyé­kony műtrágyát juttatunk a talajba. Szükség lesz a jó minőségű, megfelelő meny- nyiségű tömegtakarmány­ra, mert a jószág eleségét idejekorán biztosítani kell... Kombájnok motorhang­jától zajos a határ; ömlik a szem a teherautók rakodó­terébe — igazi aratási nyüzsgés színhelye az ádán­di mező. Július első felében, igaz, már előbbre kellene tartani ezekkel a munkák­kal, de elfogadható ered­ményekre még így is van kilátás ... Hernesz Ferenc Miért nem a vásárban látjuk? Bemutatkozik a tisztes Megyei kiállítás Kaposváron a Dorottyában Egy ugrásnyira a Balatontól ipar Vörs vendégei A tisztes ipar valóban tisz­tes, ha az akar lenni. Aki megnézi a somogyi kisiparo­sok tegnap megnyílt kiállítá­sát Kaposváron a Dorottya- szálló nagytermében, az könnyedén juthat a fenti megállapításra. A sokszor kritika nélküli keresletnek fejet hajtó és sok bóvlit előállító kisipar megalkuvó képviselői és az igénytelen­ségről árulkodó termékek innen bizony kiszorultak, szinte egy darabja sincsen a bemutatónak, amelyik si­lány volna. A termékskála a cukorká­tól a fémmegmunkáló szer­számokig, a fahordótól a fo­nottkalácsig, avagy a filc gyermekjátékoktól a mű­anyagcsónakig terjed: azaz föllsorolhataltlanul gazdag. A maga nemében, remek le­het egy szerszámkészítő ter­méke és egy keramikus mű­vészi értékű dísztárgya is. Mestermunka: ez az a közös nevező, amely miatt a kiál­lított tárgyak egy lapon em­líthetők. Nem tudható: vajon min­den kiállító iparos mindig ilyen jó képességű és szép holmikat visz-e piacra, de remélhető, mert aki képes ilyen szinten dolgozni, az nem szívesen adja alább, vagy ha mégis ócskaságot, giccset, rossz tucatárut csi­nál, akkor szakmája árulója. Nehéz is. k: emelni egy- egy darabot a kiállításból, ám — az objektív rangsor felállításának igénye nélkül — külön is megemlítem Répay Gábor bút or restaurá­tor munkáját, a kaposvári fő utcai gyógyszertár egyik felújított szekrényét (érzé­sem szerint ez a „tárlat” iegremekebbike), Sóra Jó­zsef nagyatádi könyvkötő, valamint Dakó Judit és Jambrich Liza kaposvári keramikusok munkáját és Tibáld Béla toponári laka­tos kombájn-táncát. Szívesen folytatnám a felsorolást, de könnyebb lenne megemlíteni azt a két-hánom holmit, amelyik kilóg a sorból, ám bízva abban, hogy ezek a rosszabb darabok csupán a véletlen kisiklás eredményei, hunyjunk szemet fölöttük. Örömünk akkor volna tel­jes, ha a kisiparosok ilyen színvonalú munkái (haszná­lati és dísztárgyai, ruhái, ékszerei...) a saját üzletek­ben, a kiskereskedők bolt­jaiban, sőt az állami és szö­vetkezeti kereskedelmi egy­ségekben is tömegével ter­jednének, nemcsak a minő­ségi, hanem a mennyiségi igényeknek is képesek llen­nének eleget tenni az iparo­sok. Mert a jelenlegi állapot azt mutatja, hogy nagy tö­megű árut csupán a bóvli és giccskészítők képesek piacra dobni — erről tanús­kodik ezernyi bazár ország­szerte. És még egy apróság: a tisztes ipar termékeinek mi­nősége olyan, hogy gz épp most zajló kaposvári nyári vásáron lenne a helyük. Egy mellékmegjegyzésből érte­sültem róla: onnan kiszo­rultak az iparosok, pedig eredetileg úgy tervezték, hogy ők is beneveznek. Kár, hogy kiszorították őket. emelné a vásár rangját a bemutató, és a kevéssé lá­togatott sportcsarnokbeli rendezvény vonzerejét is nö­velhetné. Így azonban kon- kurrenciát teremt neki, nem is gyengét. Magam — mindkettőt látva — a Do- rottya-béli bemutatót néz­ném meg még egyszer, ha ilyen nézelődéshez lenne kedvem. Vajon miért e kitaszított­ság? A vásár rendezői tud­ják, s lelkűk rajta. Ha ne­kik jó egy akaratlan ellenlá­bas ... Luthár Péter A Dunántúl legvonzóbb ide­genforgalmi területe vitatha­tatlanul a Balaton. A turis­ták többsége a tóhoz köze­li szálláshelyeket, üdülőhe­lyeket keresi. Balatonszent- györgy és társközsége Vörs azonban nincs ilyen szeren­csés helyzetben, kissé távo­labb esnek a parttól. Arról kérdeztük Farkas Lászlót, a közös községi tanács elnökét, hogyan készültek fel a sze­zonra, milyen módon tudják „elcsábítani” a vendégeket a vízíközelböl. — Sokan ismerik már a balatonszentgyörgyi Csillag­várat, mely most felújítva várja a látogatókat. Újjáépí­tették a tetőszerkezetet, a berendezés, a kiállított tár­gyak, fegyverek elrendezésé­ben pedig segítségünkre lesz­nek a Helytörténeti Múzeum szakemberei. Ugyancsak helyreállítottuk a talpashá- zat. Vörsöt néhány kilométeres autóúttal lehet a Balaton- parttól megközelíteni. Látvá­nyosság itt .is van bőven. Két éve nyílott meg a tár­sadalmi munkában készült tűzoltómiúzeum, melyben ta­valy óta „Tűzvédelem a szá­zadfordulón” címmel olyan anyagot állítottak ki, amely­hez hasonló csak Budapesten látható. — Tavaly több vendégünk volt, a májusi nyitás után ezernél több látogató nézte meg a kiállítást — mondja Farkas Lászióné, az intéz­mény gondnoka. — Elég ke­vés turista tud rólunk és ta­lán az is nehezíti a hely­zetet, hogy az épületre nem tehetjiük ki a „múzeum” fel­iratot, így aztán a külföldiek nehezen találnak ide. — Szállóvendégek fogadá­sára felkészültek? — Több család szívesen vállalkozna arra, hogy szo­bát adjon ki. De nincs, aki az ügyintézésit kézben tarta­ná. Még azt tapasztaljuk, hogy a turisták szívesebben bérelnék szobát, villát a víz­parti övezetben. Pedig a csendes kerték, a nyugodt falusi élet, zavartalan pihe­nés megérné a napi néhány kilométeres utat. Akadnak ellenben olyanok, akik — mintegy véletlenszerűen — felfedezik a kis faluban rej­lő lehetőségéket és ide jön­nek nyaralni, az utazási iro­dák azonban nem küldenek csoportokat. A faluban más látnivaló is akad, az eredeti helybeli bú­torokkal és használati tár­gyakkal berendezett talpas- ház, melyben ma is „műkö­dik” a ifüstöskonyha, az egyik helyiségben pedig a Kis-Balaton állatvilágát be­mutató kiállítást rendeztek be. — Várható-e a falusi tu­rizmusban fellendülés. Folyik ugyanis megyénkben a fa-. lusá üdültetés lehetőségeinek felmérése. A tanács kereske­delmi osztálya és a Siotour utazási iroda egyelőre tíz községben vizsgálja, milye­nek a települések adottságai, közlekedésük, közellátásuk. Ha tisztázódik a kínálat, ak­kor kerülhet sor nagyobb propagandára, csoportok szervezésére. Ezen a nyáron várhatóan teljesebb kép alakul ki a te­lepüléseik helyzetéről, s mi­után a szervezési gondok megoldódnak, sikerül az em­berek tudatában meggyöke­reztetni ennék az olcsó és kellemes üdülési formának a lehetőségét. Ezt követően ke­rülhet sor fokozatosan újabb és újabb települések „felfe­dezésére”, köztük talán ép­pen Vörsre is. Tersztyánszky Krisztina

Next

/
Thumbnails
Contents