Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-10 / 160. szám
1984. július 10., kedd Somogyi IMépiap 3 A vasút nem lazíthat Meggyszezon Boglárlellén (Tudósítónktól.) A korábbi évekkel ellentétben az idén van piaca a meggynek. A boglárlellei áfész körzetében nagyobb mennyiség termett Látrány és Szőlősgyörök területén, de a szövetkezethez tartozó más községekben is jelentős a felvásárlás. Érdemes leszedni ezt a gyümölcsöt, mert elfogadható ára van. A szövetkezet a cigánymeggyet és a minőségi pándi meggyet egyaránt átveszi a termelőitől. Nagy szükség van a gyümölcsre, erre felhívták a gazdák figyelmét A szerződések szerint a szövetkezetek körzetében 17 vagonra számítottak, ám a jelenlegi helyzet —■’ főlteg a sorozatos esőzések miatt — azt mutatja, hogy ezt nem érik el. A Nagykanizsai Sörgyárban a május közepe óta dolgozik az új palackozó, és ezzel évente 200 ezer hektoliterrel több sör készül. Az NDK-gyártmányú két fejtő- és mosóberendezés óránként 48 ezer fél literes palackot tölt meg sörrel. Az egyik soron minőségi söröket, míg a másikon, a közkedvelt Balatoni világost töltik SZÉP EZ A SZAKMA „Tarajos" kenyér a lapáton Egyre többször olvashatunk mostanában a magyar vasútról: felháborodott olvasók panaszkodnak a piszkos és késő vonatok miatt, máskor a MÁV illetékesei beszélnek súlyos gondjairól. Bajusz Rezső vezérigazgatótól kérdeztük: — Mióta felemelték a menetjegyek árát, rossz idők járnak a MÁV-ra, rohamosan csökkent az utasok száma s velük a bevétel, ráadásul a szállítások sem érik el a korábbi szintet. Várhatóan meddig tart ez a tendencia? — Az év első négy hónapjának adatai alapján úgy tűnik, hogy az utasforgalom csökkenése megállt, sőt, minimális 0,,9 százalékos növekedés következett be. Örvendetes az is, hogy a nemzetközi utasforgalom bővült, a szoaialista országokból 20 százalékkal több utas váltott a vonatainkra menetjegyet. Sajnos, az áruszállítás adatai már nem ilyen kedvezőek. Bár az ipari termelés nem csökkent, mégis 4,2 százalékkal kevesebb árut szállítottunk, mint a tavalyi évnek ugyanebben az időszakában. Igaz, a kevesebb árut hosz- szaibb távra vitték a vagonok. Most elemezzük az adatokat, hogy kiderítsük a csökkenés okát. Valószínűnek tartam, hogy nemcsak az ország iparának termelése befolyásolja az áruszállítást. Az elemzés még nem fejeződött be, de véleményem szerint a forgalom mérséklődését erősítette, hogy a versenytársak jobban kihasználják az utóbbi években a lehetőségeket, s nagyon sok cég mindinkább saját teherautóival küldi el termékeit. ;— Létkérdés a forgalom és a bevétel növekedése. Milyen módon lehetne ilyen magas jegyárak és tarifák mellett visszacsábítani az elpártolt utasokat és szállítókat? — Az elmúlt két évben 30 millióval kevesebben utaztak nálunk — ennyi embert valószínűleg a következő években sem tudunk visszacsábítani. Az eddig adott kedvezményeink nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, ezért 1985-től kezdve másfajta előnyöket adunk majd utasainknak. Már megtettük a kezdeti ié- pésőket, például a nyári szezonban 7 vagy 10 napra bérletet lehet váltani a Balaton partján, a nyugdíjasok hétfőtől péntekig 20 százalékos kedvezményt kapnak stb. Az előszállításra adott kedvezményen is módosítanunk kell. Nagy eredménynek tekinthetjük majd, ha végre sikerül néhány százalékkal növélni az utasforgalmat, s nem csökken tovább az áruszállítás. Sajnos nem emelhettük fel az export-import szállítások tarifáit. Emiatt az idei bevételünk körülbelül 400 millió forinttal lesz kisebb a tervezettnél. — Sokszor késnek a vonatok és nem is mindig tiszták a kocsik ... — Naponta 2400 vonatot indítunk, ennek mindössze 2,3 százaléka késett az év első négy hónapjában, 0,3 százalékkal kevesebb, mint tavaly. Ez az arány nem túlságosan magas, figyelembe- véve a pálya állapotát. Persze ez nem vigasztalja az éppen késő vonaton utazókat. A tisztaságra sokan panaszkodnak, ám több mint 300 millió forintba kerülne a gépesítés. Emberi erővel sem győzzük, mintegy 300 kocsi- talkarítóval többre lenne szükségünk. Ezért minden negyedik kocsi piszkosan indul el. Pénz és munkaerő híján sajnos igen keveset tehetünk. — Változatlanul igaz, hogy a magyar vasút technikai színvonala, a mozdonyok, a kocsik és a pályák állapota tovább romlik. Egyre több szakaszon kell például a sebességet korlátozni. Előbb- utóbb elkerülhetetlenné válik a több tízmilliárd forintba kerülő korszerűsítés ... — Körülbelül 35 milliárd forint pótolhatná a több évtizede fölhalmozódott elmaradást, egy ötéves tervidőszak erre kevés. A költség- vetés pedig jelentősebb ösz- szeggel nem támogathat bennünket, hiszen egyéb fontos célőkra is kevés a pénz. A munkaerőhiány szintén aggasztó méreteket ölt, 132 ezer ember dolgozik nálunk, körülbelül 12 ezerrel kevesebb a szükségesnél. Főleg a számunkra rendkívül fontos, alig gépesített munkaterületeken kevés az ember, nincs elég sarus, váltókezelő, kocsirendező. Bár rengeteg túlmunkával, a szabadnapok ledolgozásával egy hónapban megkeresik a tízezer forintot is, mégsincs „túljelentkezés”, mert a munka rendkívül megerőltető. Sokszor kérdezték már tőlem, hogy vajon sajnálhatni akarom-e a MÁV-ot az ilyesfajta statisztikákkal? Nem, de a valóságot mindenkinek tudnia kell. Remélem az 1985-ös szabályozóváltozások könnyítőnek majd a helyzetünkön. Jobban meg tudjuk majd fizetni a munkatársainkat, és így sikerül megállítani a munkaerő elvándorlását. Tapasztalja a termelő, érzékelheti a fagyasztó a bolti kínálatban és a piaci felhozatalban, hogy az idén. a hosszan tartó csapadékos, hűvös időjárás miatt lassabban érnek a szántóföldi zöldségfélék, a konyhakerti növények közüli főként a paradicsom és a paprika. Nagyjából hasonló a helyzet a konzervgyári növényekkel is, köztük azonban akadnak olyan termelvé- nyek, amelyeknek „jót tettek” a csapadékos napok, hetek júniusban és július e’.ején. A berzencei Március A pék nagy termetű éS lapátkezű volt mindig is. Nos, a siófoki kenyérgyárban dolgozó pékek nem ilyenek: vékonyak, szívósak. Szükség is van az erőre, mert hiába az ország egyik legkorszerűbb gyára ez, a munka itt sem könnyű. Így gondolja az a harmincnégy szakközépiskolás fiú és lány is, aki Szombathelyről érkeztek a nyári gyakorlatra. Minden szakmunkásképző intézet arra törekszik, hogy a tanulók az üzemi gyakorlatokat olyan területen végezzék, ahol egy helyen a legkorszerűbb technológiával ismerkedhetnek meg. A siófoki üzemben az úgynevezett Sió-vonal — a süteménygyártó sor — komplex módon mechanikus. Hat éve állították munkába. Az egy kilós kenyér szintén hasonló gyártósoron készül a kemence pedig 48 négyzetmé15. Termelőszövetkezetben paradicsomot negyven, babot száz hektáron termelnek a Nagyatádi Konzervgyárnak — a paradicsomot most kapálják, a terméskilátások biztatók. ■— Tizenöt éve foglalkozik a szövetkezet paradicsom- termesiztéssel — mondja Kozma Géza elnök. — Tavaly, az aszályos esztendőben is megadta a negyven tonnát hektárja, de volt olyan év, hogy ötven tonnás átlagtermést takarítottunk be a területről. Az idén negyven tonna a terteres hasznos sütőfelületével a legnagyobbak közé tartozik az országban. Az első és második osztályos „szakközepesek” a finomáru, azaz a kalács, a perec, a zsemlecipó készítésénél segédkeznek. Két műszakban dolgoznak és nem is bánják, hogy nem vehetnek részt az éjszakai munkákban. A munkaidő végére annyira elfáradnak, hogy néha még a BaLaton-partra sem mennek le, csak hallgatják otthon a magnót. Szokatlan dolog számukra ilyen aktív módon részt venni a termelésben. Megterhelő. S az az igazság, sok lelkesedés nemigen látszik rajtuk. Városiné Simái Katalin, a kenyérgyár megbízott vezetője elmondta, hogy azon a területen hasznosítják munkájukat, ahol a legnagyobb szükség van rá. — Nagy a különbség a gépi és a kézi munka kövünk, de ennél többet ígér most a paradicsom. A szükséges növényvédelmi munkáltait Idejében elvégeztük, s nem is észlelünk betegséget aiz állományban. Csak jeget ne kapjunk... A határban kimért területen kapálják az asszonyok a paradicsomot, s a betakarítás is így folyik majd. Már az ültetés szakaszos voltt, hogy az érés ne egy időre essen, így ai gyárat folyamatosan elláthatják konzervipari nyersanyaggal. A terület felosztása módot ad arra, hogy a szövetkezeti tagök családtagjaikat is bevonják a növényápolási és a betakarítási munkákba, s maguk döntsék el, mikor kerítenek sort az időszerű tennivalókra. A Március 15. Tsz éveken át foglalkozott zöldborsó termesztésével is, ugyancsak a Nagyatádi Konzervgyár részére. Most viszont hiába keresnénk a gazdaságban termesztett növények közölt. .. — Nem találtuk meg benne a számításunkat, túl nagy kockázatot vállaltunk magú rakna a termesztésével. A zöldborsó helyett repce és zab terem. A száz hektár babnak is ez az év a bizonyítás utolsó éve: most dől el, megmarad-e a termesztésben jövőre is, vagy felhagyunk vele. Az utóbbi kiét évben nem azt adta, amit vártunk tőle, most viszont jók a 'terméskilátásaink. Majd meglátjuk... zött. Lehet ugyan géppel is kalácsot gyártani, de az amolyan „sajtolt termék” lesz; más a minősége. Madurka Ferenc szakmunkás. Az ő gondjaira vannak bízva a gyerekek. A dagasztógép mellett áll és egymás után adja a tésztával telt csészéket a fiataloknak. ~ » — No hiszen, csészék — mondja egyikük, bár tökéletesen tisztában van azzal, hogy ennek az a neve. — Milyen csésze az, amibe ilyen tömérdek tészta fér? A présgépen hatfelé vágják a masszát, majd a gömbölyítő gépbe kerül. Iván György elsős, szemüvege komoly külsőt kölcsönöz fiatal arcának. Bársony Csaba már másodszor vesz részt termelési gyakorlaton. — Tavaly készterméket ládáztunk, most sokkal érdekesebb a feladatunk — mondja, ö nem péknek készült : műszerész szeretett volna lenni, de hát igy sikerült. Iván György pedig azt fájlalja, hogy a dagasz- tást még nem csinálhatják. — Valahogy elnőiesedem a szakma — mondja — ; az osztályban csak hét fiú van, a többi lány. Nem tudom, hogyan fogják a zsákokat emelgetni ! Sehogy. A szakközépiskolások közül kevesen maradnak a pályán. Kanti Tiha- mérné felügyelő tanár emlékszik, hogy bizony, abból a csapatból, amelyikben ő végzett, talán ha hárman maradtak. Komáromi Levente másodikos. Arra a kérdésre, hogy milyen szakközépiskolásnak lenni, csak legyint: — Púp a háton. Én az érettségiért csinálom. Aztán lehet, hogy technikus leszek... A fizikai munka nemigen hiányzik. Póczik Károly a kenyérgyár szakmunkása. Kelesz- tőládákban viszi a kemencéhez a kenyereket. Németh Amália segít neki. Póczik Károly vékony, inas testében erő, szemében vidámság ; nemigen gondolkodik azon, hogy hiányzik-e neki a fizikai munka vagy sem. Amália másodikos. — Szereti-e csinálni ezt? A szájáit biggyeszti és bólint: — Igen. — Tervek? Űjabb biggyesztés és váll- vonogatás. — Nem olyan rossz, ki lehet bírni. Szükség van a nagyüzemi gyakorlatra — ez természetes. A szakközépiskolások gyakorlati oktatása amúgy- is elmarad a szakmunkástanulókétól. Hogy mennyire, az a balatonszárszói üzemben válik szembeötlővé: itt a nagykőrösi szakmunkás- tanulók dolgoznak Boros Lajos oktató keze alatt. Huszonegyen vannak, s érdekes módon alig látni lányt. A többség fiú. A szárszói üzem napi péksüteménytermelése 150 ezer darab, kenyérből 140 mázsát igényel a kereskedelem a nyári időszakban. Szükség van hát a fiatalok munkájára. — Harmadik éve járunk ide — mondja Boros Lajos —, és-jövünk iáf gmíg- ki nem dobnak. Mindent megtanulhatnak itt a tanulók, és szeretik az üzemet. Ez látszik is. Hozzáértéssel, biztos, határozott mozdulatokkal dolgoznak a srácok. Kenyeret gyártanak. A formázott árut vizes kefével simítják végig — Azért, hogy szép fénye legyen — magyarázza Kubics Zoltán másodéves szakmunkás. Mócza Ferenc elsős. Éles késsel három csíkot vág a kenyérre, s ő is magyaráz közben — Így nem csattan szét sütés közben, és gyönyörű tarajos lesz. Mintegy illusztrációként a kemencéből hosszú lapáttal veszik ki az illatos, „tarajos” kenyereket. A sütés komoly dolog. Koronája a munkának. Nem is igen csinálhatják még a gyerekek. Szekeres Bea és Pató Bálint arca, haja lisztes. Mócza Ferivel együtt úgy vélik, hogy jó szakmát választottak, bár nehezet. Egyikük sem tervez másféle munkát, mindannyian kenyérgyárban szeretnének elhelyezkedni. Van-e hát különbség szakközepes és szakmunkás között? Természetesen van. Ebben a szakmában sok a pályaelhagyó az érettségit is megszerző diákok közül. Elméleti szinten többet tudnak, mint a szakmunkások, a gyakorlati munka megismerésében azonban el vannak maradva. Nem is szorgalmazzák, hogy többet tudjanak róla. Minek? Ha technikus lesz, amúgy is az irányítás lesz a feladata. — Szükség van rájuk — mondja Boros Lajos —, de régen a technikumba olyan gyerekek kerültek, akik kiemelkedően értelmesek, rátermettek voltak. Rangja volt az iskolának! Mostanában kezdődtek olyan erőfeszítések, hogy ezt a régi rangot visszakapja a technikusi oktatás, de kell is. Igény van-e rá? A vállalatnál sütőipari szakon főiskolát végzett szakemberekre tíz üres hely vár, technikust huszonötöt alkalmaznának, szakmunkásból negyven a hiány. Ez önmagáért beszél. Nemcsak a technikumnak, hanem a pékmunkájának a fényét, rangját is vissza kéül szerezzék, hiszen valaha milyen szép kakastejes, taréjos cipót gyártottak, ugye ... Klie Ágnes Lakatos Mária AZ ESŐ KELLETT, A HŰVÖS IDŐ NEM Lassan pirul a paradicsom
