Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-10 / 160. szám

il i _____I____L So mogyi Néplap 1984. július 10., kedd Jaruzelski fogadta Samaránch-ot Ismeretes, hogy Juan An­tonio Samaranch, a Nemzet­közi Olimpiai Bizottság spa­nyol elnöke Lengyelország­ban járt. Az olimpiai moz­gatom vezetője ott voit a lengyel ifjúsági spartafciád döntőinek poznani megnyi­tóján, amely felett a NOB vállalt védökséget. Varsóban Wojciech Jaru­zelski, lengyel miniszterel­nök fogadta Juan Antonio Saramanch-ot. A megbeszé­léseken szó esett a nemzet-* közi olimpiai mozgalom idő­szerű kérdéseiről. Jaruzelski és Sanamanch egyaránt hangsúlyozta : a mai világ­ban a sportnak óriási szere­pe van a béke megőrzésé­ben.. Elhangzott az is, hogy Lengyelország töretlenül tá­mogatja a nemzetiközi olim­piai mozgalmat, annak aktív részese kíván lenni a jövő­ben is. Samaranch nagyira értékelte a lengyel kor­mánynak azokat az erőfeszí­téseit, amelyeket a testneve­lésnek és sportnak a lengyel ifjúság körében, való meg­szerettetésére, népszerűsíté­sére tett. A lengyel kor­mányfő és a NOB-elmök ta­lálkozóján ott volt Marian Renke, a Lengyel Olimpiai Bizottság elnöke. Poznanban sajtóértekezle­tet tartott Juan Antonio Sa- ramanch. Kérdésekre vála­szolva elmondta: a NOB nemcsak az olimpiák rende­zésének felelőse, de fontos­nak tartja a sport világmé­retű népszerűsítését is. Ezért vállalt ' a Nemzetközi Olim­piai Bizottság védnökséget a lengyel ifjúsági spartákiád felett. — Lengyelországi utam so­rán alkalmam volt találkoz­ni felelős lengyel sportveze­tőkkel — mondta Sara- mamch. — Erősödött az a meggyőződésem, hogy a len­gyel sport továbbra is aktív és hatékony támogatást ad az olimpiai mozgalomnak. Samaranch másodszor járt Lengyelországban, s aktivi­tására jellemző, hogy a NOB 158 tagállama közül százhairminchármat már sze­mélyesen is felkeresett. A NOB elnöke a sok kér­dés között olyat is kapott, hogy mi a véleménye a sportban elharapódzó durva­ságokról, sportszerűtlen meg­nyilvánulásokról ? — Mondanom sem kell, mennyire elkeserít az erő­szak jelenléte a sportpályá­kon. A fair play szelleme egyíkor a sportban alapvető „mérceként” állt a vetélke­dők előtt. Sajnos manapság mind több a meg nem en­gedett keménység. Pedig ép­pen a sportnák kellene utat mutatnia anra, hogy a nem­zetközi politikában is a „sportszerűség” érvényesül­jön, ami alatt kell értenünk a békét és egymás^ értékei­nek elfogadását is — adta a választ Samaranch. V. Etropolski világbajnok is Budapestre készül Nagy versenyhez méltó az előkészület a magyar vívó­szövetségben a július 15-én, vasárnap kezdődő nemzetkö­zi viadalra. Minit ismeretes, hat napon át világklasszisok egész sora vonul fel a nem­zeti Sportcsarnokban., s az érdeklődők olimpiai- és vi­lágbajnokok küzdelmét lát­hatják majd. — Végleges, hogy a Szov-. jetunió, Lengyelország, Ku­ba, Bulgária aiz NDK és Magyarország teljes csapat­tad indul, tehát összesen 20— 20 vívóval — mondta Ko­vács Tamás, a szövetség fő­titkára, aki az előkészülete­ket irányítja. — A csehszlo­vákok viszont csak öt pár­bajtőrözőt szerepeltetnek, ők a többi fegyvernemben most nem küldenek versenyzőt a pástra, összesen tehát 125 sportolót láthatunk. Megérkezett a bolgárok nevezése. Ök is a legerősebb, összeálillítában indulnak. A kairdversenyben szerepel Va- szil Etropolski, a tavalyi egyéni világbajnok és iker­testvére, Hristo Etropolski, a VB bronzérmese. A szov­jet szövetség megerősítette csapata névsorát: Krovopus- kov, Romankov a legna­gyobb név a küldöttségben., de több fiatalnak is helyet biztosítanak. Hat telitalálat a totón A Sportfogadási és Lottó- igazgatóság közlése szerint a 27. játékhéten hait fogadó érit el -telitalálatot a totón. Nyereményük egyenként 548 844 forint. A 13 talélatos szelvények 379 969, a 12- esek 10 392, a 11-esék 746, a 10-esek 138 forintot érnek. A telltalálatos szelvény: x 2 1x12 1 x x 1 1 1 x + 1. ATLÉTIKAI ÁLLÁSFOGLALÁS A MEGVALÓSULÁS ÚTJÁN r Átdolgozott tervek, új értékelési rendszer ““““*■“*“aÆmammmmmmmmmlmmmMM^mmmmmmmmmmmmwamtmmm■■■HBBImmmmmtMMt „Az atlétika elterjedtsége és színvonala az egész test­nevelés és sport állapotának és további fejlődésének meghatározója, nemzeti test- és sprotkultúránk szín­vonalának fontos befolyáso­ló tényezője. Az atlétika fejlesztését kiemelkedő ér­tékei, az ifjúság testi neve­lésében a sportágak után­pótlás nevelésének biztosí­tásában és a magyar sport nemzetközi tekintélyének növelésében betöltendő sze­repe miatt, ifjúsági és tár­sadalompolitikai kérdésnek kell tekinteni,” A fenti idézet részlet az OTSH éppen egy évtizede közzétett atlétikára vonat­kozó állásfoglalásából. Egy­értelmű és világos megfo­galmazás, tömören benne foglaltatik a sportok király­nőjének jelentősége, széles körű elterjesztésének és mű­velésének szükségszerűsége. A felismerés tehát nem új­keletű, és még azt sem mondhatjuk, hogy csak egy évtlzede terelődött rá a fi­gyelem. Mindenesetre az 1974-es állásfoglalás mér­földkőnek tekinthető a sportág történetében. Néz­zük, mi történt ezek után Somogybán! Elkészült a tennivalókat rögzítő intéz­kedési terv. Ennek a végre­hajtása azonban nagyon ne­hézkesen haladt. Csak egy példa. Az akkor még B-ka- tegóriás K. Dózsa atlétikai szakosztályát tíz C-kategó- riás szakosztály előzte meg a megyei egyesületi rang­sorban. Csoda-e ha ezek után visszaminősítették a lila-fehérek szakosztályát? Ezt követően 1976-ban a megyei párt vb is foglalko­zott az atlétika somogyi helyzetével, és feltárta a hiányosságokat, majd meg­jelölte a legsürgetőbb ten­nivalókat. Az intézkedési terv módosítása azonban csak 1977 elején készült el. A későbbiek során számos fórum foglalkozott a kér­déssel, de előrelépés alig történt, sőt a kaposvári at­létikai pálya átmeneti hiá­nya talán még mélyebbre süllyesztette a sportágat 1979 februárjában az intéz­kedési terv újabb módosítá­sára került sor. Ekkor már 'nagyon a körmünkre égett minden, a megyék közötti atlétikai rangsorban 1975 óta szilárdan tartotta So­mogy az utolsó helyet. Idő­közben a Rákóczi átvette a Dózsától az atlétikai szak­osztályt (1979 június). Egy­idejűleg maradt létesítmény nélkül a megyeszékhelyen a Hogy mindig csak ilyen akadályokkal kelljen megküzdeni Hogy sohase legyenek kevesebben sportág. Három év telt el várakozással, de az Arany úti új atlétikai pálya átadá­sa töbszöri kísérlet után is meghiúsult. Végre csak sor került rá. 1983 szeptembe­rében az OTSH által is idő­közben korszerűsített atléti­kai állásfoglalás Somogyra vonatkozó feladatait átdol­gozták, majd széles körű fó­rumon megvitatták és elfo- gádták. Lássuk ennek a lé­nyegét. A megyében egy ki­emelt szakosztály működik • a B kategóriás Rákóczié. Oda összpontosul az után­pótlás színe-java, és ott jól felkészült szakemberek dol­goznak. Időközben a kapos­vári sportiskolában meg­szűnt az atlétikai képzés, ezt a feladatot is a Rákóczi vet­te át. A munka természete­sen sportiskolái rendszer­ben folyt tovább. A kiemelt kaposvári szakosztály mö­gött helyezkedik el a pira­mis középső része. A C-ka- tegóriás szakosztállyal ren­delkező Barcs és Fonyód, majd a D-kategóriás Sió­fok, Nagyatád, Marcali, Ka­Bende Ibolya W Kettős hurok 28. Most azt játssza, hogy nyaral. Kár, hogy egyedül viam. Ilonkára gondolt, a ba­rátnőjére, aki most istentud­ja, mit csinál. — Független ember va­gyok, sajnos — mondogatta némi oélzással az elodázott házasságira. — Azt csinálok, amit akarók... Víg főhadnagy nem akart nősülni. De most vágyott Ilonka után. Jó lenne hall­gatni a fecsegését. — Jó napot, főhadnagy úr — szólalt meg ebben a pil­lanatban egy női hang. Fölnézett. Jó alakú, fiatal nő állt mellette nadrágban, feszes trikóban. — Lola ... maga kint van ? — érdeklődött a főhadnagy a kapitányság egyik leg­gyakoribb őrizetesétől. — Miért nem értesített? Vi­rággal vártam volna. — Ne vicceljen, főhadnagy úr. Elegem van az egészből. Ez a maguk Somogyija ne­héz fej. Kár, hogy nem ma­ga foglalkozott velem. A mondat kacéran hang­zott. Lola mosolygott hozzá, kivillant az aranyfoga. — Csak nem a Pókerban • hazavágott csaj után szaglá­szik? — érdeklődött Lola. — Fogadok, hogy azért van itt. — Honnan ez a tájékozott­ság, Lola? Csák nem olvas újságot? — Miért ne? — sértődött meg a lány. — A magamfaj­tától már semmire sem te­lik? Vegye tudomásul, hogy miniden héten megveszem a Fülest! — Dicséretes dolog —bó­lintott Víg, és nem kínálta hellyel a lányt. — Ha akarja — hajolt a füléhez Lola —, körülnézhe- ték egy. kicsit. Találkozzunk holnap Balatonréven, a Po­cok csárdában. Délután há­rom megfelel? — Mit keres maga Bala- tonirév-en, Lola? ' — Titok. Holnap megmon­dom. Egyébként, ha arra gondol, hogy tégla leszek, té­ved. Csak vannak dolgok, amikor az ember . .. — Jól van Lola, ott le­szek ... A lány elégedetten elvi- hairzott. Jött helyette Máté homlokráncolva, gondter­helten. — Megint egy nő — né­zett Vígre rosszallóan. — Hát annak lehet mon­dani. Valamikor menő volt, beLvárosi. Most már nem megy annyííra a bolt. Né­hányszor nálam bukott He. Legutóbb Somoigyiéknál. — Mit akart? — Állítólag segíteni. — Csak nem a mi ügyünk­ben? — Nézd, a kurvák retteg­nek a gyilkosoktól! Volt rá eset, hogy félelmükben segí­tettek. Máté ívott egy kávét aztán elmentek a strandra fényké­peket mutogatni a kabiínos- nőnek. Közöttük volt örsi Szilvia fotója is. A szikár, ősz hajú asszony úgy vélte, emlékezik az arcára. — Mintha egyedül járt volna itt ez a lány, nem is egyszer. Legutóbb egy szőke lánnyal jött; az a lány elég hangos voit, sokat nevetett. Az ilyesmit nem szeretem. Később azt a szőkét láttam még, de ezt a másikat nem. — Nem ártana tudni, ki az a szőke lány — töpren­gett Máté, amíg a járási ka­pitányság felé tartott —, ta­lán tud valamit arról, arri- ről mi még mindig nagyon keveset tudunk. A vagyon elleni bűncse­lekmények csoportjától köl­csönkért Kocsis százados bosszankodva és fújtátva lépkedett fölfelé a műemlék- ház szűk csigalépcsőjén. — A fene — bosszanko­dott — ki, hitte volna, hogy annak a nyavalyás bárnak több kijárata van. (Folytatjuk.) posvári Tanítóképző Főisko­la, Boglárlelle és Zamárdi egyesületei. Ebbe a körbe tartozik a csurgói gimná­zium is, ahol iskolai szinten jó színvonalú atlétikai kép­zés folyik. Ki-ki érdeme szerint. Mi ennek a felépítési rendszernek a lényege? Be­szélgetőpartnereim Polcos Attila, a megyei sporthiva­tal elnökhelyettese, Ács La­jos, a megyei szakszövetség főtitkára és Walter Károly megyei szakfelügyelő. A vá­lasz egyértelmű: az egymás­ra épültség, a tehetségek felkutatása, felfelé áramol­tatása és a folyamatosság. Az atlétikai berkekben já­ratosak joggal vethetik fel, hogy korábbiakban is meg­volt ez a rendszer. Igaz, de az több vonatkozásban el­szakadt a realitásoktól, nem vette kellően figyelembe a helyi adottságokat. A ta­pasztalatok birtokában a megyei szakszövetség most sokkal körültekintőbben járt el. Mielőtt elfogadásra javasolta volna a módosított tervet, azt valamennyi ér­dekelt egyesült szakosztá - lyával megtárgyalta és szük­ség szerint módosította. Más szóval számolt a valósággal: nem igyekeztek egyetlen szakosztályra sem rákény­szeríteni olyat, amihez nin­csenek meg a feltételei. Va­lamennyi korábban felsorolt egyesület együttműködési megállapodást kötött a Rá­kóczival. Egyidejűleg a me­gyei sporthivatallal közösen új értékelési és rangsorolá­si redszert is kidolgoztak. Ez vonatkozik valamennyi korábban felsorolt egyesüle­ti atlétikai szakosztályra és mindazokra, amelyek 1985 után alakulnak. A Rákóczi szakosztály^, besorolási ka­tegóriájától függetlenül az egyedi értékelési rendszer­ben nem vesz részt. Anyagi és erkölcsi elismerés A többi szakosztályokat annak alapján értékelik és rangsorolják, hogy a megyei bajnokságokon és az orszá­gos szövetség által rende­zett versenyeken milyen eredményt érnek el. Ha idő­közben valamelyik szakosz­tály atlétáját átigazolják a Rákóczihoz, a nevelőegye­sület nem kerül hátrányos Hogy minél magasabbra jussunk helyzetbe, nem éri anyagi kár. A volt atlétája által szerzett pontokat számára „jóváírják”, tehát ez is be­számít az anyagi juttatás­ba. A pontversenyt évente értékelik. A pontversenyben győztes szakosztály egy évig védi a megyei TSH által alapított „Örökös városdíj”- at. Természetesen ez a sor­rend alapja az anyagi tá­mogatásnak is. Például a legeredményesebb D- vagy C-szakosztály 20—30 ezer forint támogatást kap. (A megyei szakszövetség e két határon belül olyan mérték­ben javasolja az összeg át­utalását, ahogy a szakosz­tállyal szemben támasztott elvárásokat azok teljesítet­ték. Egyidejűleg nem feled­keztek meg a nevelő edzők­ről sem. Az MTSH részükre alapította a „Kiváló után­pótlás-nevelésért” emlékér­met, amely anyagi ösztön­zéssel is párosul. A fenti értékelésekre ez év végén kerül sor először. Az említett felépítési rendszernek az alapját, azonban a tanintézetek ké­pezik, az általános és kö­zépfokú iskolák, tehát a képzeletbeli piramis alapjai. Az intézkedési terv velük is számol. Negyvenkét általá­nos és tizenkét középfokú iskola tartozik a vidéki szakosztályok vonzáskörze­tébe. Az ő feladatuk e tan­intézetekkel a kapcsolat ki­építése. A megyei szakszö­vetség a szakmai munkába nem kíván beleszólni, de ál­landó figyelemmel kíséri annak a szerződések szelle­mében történő végrehajtá­sát. Végezetül mit tehetünk hozzá? Az aranyigazságot tartalmazó régi közmondást: minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Beszélgetőpartne­reim egyöntetűen hangsú­lyozták, hogy a fentiek vég­rehajtása csak az egész me­gye széles körű összefogásá­val valósítható meg. Az or­szágos szakszövetség véle­ménye szerint Somogy új ér­tékelési és rangsorolási rendszere a ‘többi megyéjé­vel összehasonlítva kiállja a próbát. Ha „lentről” felfelé mindenki igyekszik a maga által vállalt munkát elvé­gezni, akkor és csakis akkor indulhat meg végre a so­mogyi atlétika tartósan a felemelkedés útján. Jutási Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents