Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-29 / 177. szám

2 Somogyi Néplap 1984. július 29., vasárnap Események címszavakban HÉTFŐ: Üj szovjet indítvány » világűr miiitarizálásának megakadályozására. — Összecsapások az iraki— Iráni határ egész hosszá­ban. KEDD: A kambodzsai kormányfő tárgyalásai Szófiában. — A francia gazdaság kor­szerűsítését ígérte Fabius, az új miniszterelnök. — Nem hozott döntést az iz­raeli választások végered­ménye. SZERDA: Végleg bezárták a bejrúti izraeli összekötő irodát — Kínába utazott a brit külügyminiszter. — A nyugatnémet kormány jóváhagyta az NDK-nak nyújtandó 950 millió már­kás bankhitelt. CSÜTÖRTÖK: Oj-Zéland új, munkás­párti kormányfője. Lange állást foglalt amellett, hogy kikötőikbe nem en­gednek be amerikai nuk­leáris hadihajókat. — Hét párt indul a nicaraguai választásokon novem­berben. PÉNTEK: Lord Carrington Pa­pandreu miniszterelnök­kel tárgyalt Athénban. — Gromiko Moszkvában fo­gadta McGovern amerikai demokrata párti politi­kust. — Magyar—kam­bodzsai megállapodások aláírásával ért véget a Chang Sy vezette kül­döttség magyarországi lá­togatása. SZOMBAT: Szaúd-Arábiába utazott Karami libanoni minisz­terelnök. — cheysson francia külügyminiszter Argentinéban tárgyal. — Ellentétes nyilatkozatok Moszkvában és Washing­tonban a Bécsbe terve­zett értekezlet lehetősé­géről, amely az űrfegy­verkezés megakadályo­zására lenne hivatott. Lehet-e a megbékélés irányába előrehala­dásról beszélni Libanonban? Jelképes lehet, ahogyan a fővárosban. Bej rútban csak lassan-lassan tudják lebon­tani a Bejrut két felét elvá­lasztó barrikadokat, hiszen a falak és egyéb akadályok tövében még aknák rejtőz­nek ... A megbékélési fo­lyamat hazai és nemzetközi elemeiben szintén akadnak nem várt, veszélyes, rob­banást előidézni képes rész­letek. Időnként még vannak tűzharcok, csetepaték az egymással rivalizáló csapa­tok. milíciák között, mint ahogyan ez Tripoliban tör­tént, ahol még tüzérségi összecsapásra is sor került. Nicaraguában .. folytatódnak a választási előkészületek. Dániel Ortega, a sandinista front elnökjelöltje, amint a választási listára való felvé­telére vár. Egyik oldalon a Szíria-barát erők, a másikon egy reak­ciós mohamedán csoport. Nem véletlen, hogy mindez akkor történik, amikor Ka­rami miniszterelnök a Bej­rutban megvalósítandó bé­ketervhez külső támogatást próbál szerezni. A kor­mányfő a héten előbb Da- maszkuszban tárgyalt, utá­na Szaúd-Arábiába utazott. A leggazdagabb arab or­szág természetesen elsősor­ban anyagi támogatást nyújthat, de jelentős hozzá­járulás lesz Rijad részéről az is, ha például nagyköve­tét újra elküldi Bejrútba, hiszen egy ilyen gesztus a libanoni kormány biztonsági tervének a támogatását je­lenti. A hét három kérdése Egy szövetség életrajza A « •• rr JOVO kérdőjelei Szeptemberre halasztották Kairóban 300 szélsőséges muzulmán perének ítélethirdetését. A Dzsihad nevű illegális szervezet aktivistáit azzal vádolják, hogy részük volt a Szadat elnök elleni merényletben. A 800 ezer libanoni ke­resztény többsége a falan- gista párt mögött áll, amelynek vezetője Pierre Dzsemajel, a köztársasági elnök apja. Az idősebb Dzsemajel most kilátásba helyezte, hogy visszavonul. Nyilatkozatában kijelentet­te, hogy hajlandó lenne Szí­riával tárgyalni, de előfelté­telül szabta .a szír csapatok távozását az országból. A libanoni közvélemény nagy része előbb az izraeliek ki­vonását követeli az ország megszállt déli részéből. Most éppen pedig csak megkeményedik az izraeli álláspont Dél-Libanon dol­gában visszavágásként azért, mert a Karami-kor- mány bezáratta a bejrúti izraeli összekötő irodát, az izraeli csapatok lezárták a dél-libanoni területet, el­vágva _ Libanon egyéb ré­szeitől. A libanoni kormány kü­lönben biztonsági garanciá­kat szeretne felkínálni Iz- raelnak. hogy elérje a megszállók távozását. E biz­tosítékokat — úgy tudják a hírmagyarázók — a libano­ni—szír és a libanoni—szau- di tárgyalásokon is megvi­tatták. A hidrogén bomba ellen tün­tettek Vancouverben, egy katonai támaszpont közelé­ben a fiatalok. (D. ' Hogyan alakul a ni­caraguai választás mezőnye? Ismeretes, hogy Washing­tonban a demokrácia leg­főbb ismérvének a „szabad választásokat" tekintik: legutóbb a salvadori válasz­tásokat, amelyekre pedig a szuronyok árnyékában ke­rült sor, üdvözölte az ame­rikai kormányzat, hogy az­tán Napoleon Duarte is „vá­lasztott elnökként” léphesse át a Fehér Ház küszöbét, mint Ronald Reagan meg­becsült vendége. Azt igye­keztek feledtetni, hogy tíz­ezerszám haltak meg embe­rek Salvadorban az önkény, a terror áldozataiként, s hogy még most is dörögnek ott a fegyvereké Nicaragua, amelyet Wa­shingtonban nemes egysze­rűséggel csak „a kommu­nista (elforgatás hazájának' vagy „bázisának ' neveznek, megpróbálja szaván fogni a választásokat sürgető Wa­shingtont, s be akarja bizo­nyítani, hogy igenis demok­ratikus módon kérdezik meg novemberben a nicara­guai népet. Végül is hét párt jelezte hivatalosan, hogy indul a november 4-i nicaraguai elnök- és parla­menti választásokon. Vi­szont a jobboldal vezéralak­ja, Arturo Cruz, aki nem­rég. tért vissza hazájába, a sandinista front vezetőivel volt találkozója után közöl­te: visszalép. Azért nem in­dul a választásokon, mert a kormán;' nem teljesíti kö­veteléseit. Egyik teltétele nem volt kevesebb, mint az, hogy a managuai kormány kezdjen tárgyalásokat az el- lenforradalmarokkal és ne­kik is adjon lehetőséget az indulásra. Cruz minden bizonnyal egyeztette taktikáját Wa­shingtonnal. Visszatért az emigrációból. hogy aztán mégse induljon, s így mint­egy bizonyítékot szolgáltas­son: íme, mégsem „szabad választás" az, ami Nicara­guában lezajlik Nyilvánvalóan az ameri­kaiak szemében az lenne a demokrácia, ha az ellenfor- radalmárok támogatásával Cruz kerülhetne ki győz­tesen a választásokból. /2\ I 4 I Hogyan alakulhat V^/ Namibia jövője a mostani tárgyalások kudarca után? A hét elején tárgyalások voltak a Zöldfoki-szigeteken a Namibia függetlenségéért harcoló Svvapo és a Dél-af­rikai Köztársaság képviselő; között, hogyan lehetne meg­teremteni a tűzszünetet a több mint 800 000 négyzet- kilométeres területen, ame­lyet Dél-Afrika jogtalanul tart hatalmában. A dél-af­rikai küldöttség feltételként jelölte meg az Angolában állomásozó kubai katonák kivonását, a Swapo küldöt­tei viszont épp ellenkezőleg azt sürgetik, hogy az ENSZ Namíbiára vonatkozó hatá­rozata értelmében a dél-af­rikai csapatok távozzanak Namíbiából, ahová aztán „kéksisakos" ENSZ-béke- fenntartó erők vonulnának be. S megint felbukkan a „szabad választások” kérdé­se: igen, a Swapo is e vá­lasztások megtartása mellett van, feltéve, ha azok a Vi­lágszervezet ellenőrzésével zajlanak le. A dél-afrikai külügymi­niszter a tárgyalások kudar­ca miatt a Swapora hárí­totta a felelősséget és meg­fenyegette a namibiai haza­fiakat. hogy Dél-Afrika fo­kozza katonai erőinek a be­vetését a térségben. A namibiai ügyben köztu­domású a nyugati hatalmak egyeztetett magatartása: a délnyugat-afrikai terület bá­nyakincsei, az urántól a gyémántig, a réztől az aranyig, nagyon is érdeklik az Egyesült Államok. Nagy- Britannia. Franciaország cs az NSZK vezető köreit. Mintegy képviseletükben volt jelen a Zöldfoki-szige- teken Frank George Wisner, az Egyesült Államok afrikai ügyekben illetékes államtit­kár-helyettese. De Namíbiára tekint egész Afrika is Etiópia külügyminisztere, Gosu Volde, a napokban fokozot­tabb politikai, diplomáciai és pénzügyi támogatást sür­getett a dél-afrikai felsza­badító mozgalmak, s így a namibiai hazafiak számára is. Gosu Volde egyébként azzal egyidőben nyilatkozott erről, hogy bejelentette: Addisz Abebában rendezik meg az Afrikai Egységszer­vezet következő csúcsérte­kezletét. (Eredetileg május­ra tervezték. Conakryban, de a guineai események miatt elhalasztották az afrikai or­szágok állam- és kormány­főinek a lubiiáris. huszadik csúcstalálkozóját.) Hogy most egy forradalmi afrikai ország fővárosában, külön­ben is pedig az afrikai egy­ségmozgalom kezdetének emlékével összekapcsolódott Addisz Abebában lesz ez az értekezlet, abból következ­tetni lehet arra is, hogy va­lóban több támogatást kap­hat folytatódó küzdelméhez Namibia Pálfy József A NATO-n belül is egyre többen kénytelenek elismer­ni, hogy a katonai bizton­ság tekintetében az Egyesült Államok és a nyugat-euró­pai tagállamok között időn­ként élesebb formában is felszínre kerülő ellentétek feszülnek. Általában két olyan jelenséget említenek, amely különös figyelmet ér­demel. Először, a szövetség bevett szabályai nem isme­rik el kellően a valós és észlelt érdekkülönbségeket. Különbségek vannak pél­dául az „emberi értékek” megítélésében, vagy a jelen­legi amerikai kormányzat közép-amerikai politikájáról vallott véleményekben. Kü­lönbségek alakultak ki a Szovjetunióval szembeni fel­lépés egyes kérdéseiben, s a fejlődő világban bekövetke­zett politikai és gazdasági változások megközelítésében is. Az Egyesült Államok haj­lik arra, hogy a fejlődő vi­lág változásai mögött első­sorban a szovjet „behatolási kísérleteket" keresse. A nyugat-európai államok vi­szont az arab világ, Fekete- Afrika és Latin-Amerika irányába folytatott politiká­tések Washingtonban szület­nek, a nukleáris fegyverek Nyugat-Európában vannak és ellenőraésükre itt nincs mód. A nyugat-európai orszá­gok békemozgalmaiban és a nyolcvanas évekre tervezett katonai intézkedések miatt aggódó szélesebb közvéle­mény körében is az a fel­fogás uralkodik, hogy az Egyesült Államokkal való szövetség a jelen feltételek mellett túl kockázatossá vált. Miután azonban nap­jainkban nincs más kifor­rott poiltikai programjuk, az óceánon túli világhatalom­hoz fűződő kapcsolatok mi­nősége változatlanul a fi­gyelem középpontjában ma­rad. Ezen túl azonban, jelen­tik ki sokan kontinensünk nyugati részén, az Egyesült Államoknak is tudomásul kellett vennie, hogy nem­csak ő „garantálja” Nyugat- Európa biztonságát, hanem ez a térség egyben az ame­rikai biztonság része is. To­vábbá, az Atlanti-óceán két partja között ma már lénye­gesen egyenlőbbek az erővi­NATO partraszállási gyakorlat Dániában. jukban több készséget mu­tatnak arra. hogly az ese­ményeket az érintett térsé­gek realitásaiként fogják fel. Másodszor, a NATO jövő­je szempontjából még az előbbieknél is fontosabbak a Nyugat-Európa biztonsága körüli kérdőjelek. Nyugat- Európában a többség ugyan­is úgy értékeli az általános biztonságot, hogy az nem­csak a Nyugat „védelmi ere­jén ' nyugszik, hanem a Szovjetunióval kötött egyez­mények rendszerén is, tehát mindazon, ami az enyhülés fogalomkörében vált ismert­té. Az Egyesült Államok vi­szont ezeket a fontos ténye­zőket alárendeli a Moszkvá­val folytatott „globális szem­benállás szélesebb szükség­leteinek”. Ezenkívül a dön­Önt is várjuk! 1984. »«gusztus l én megnyitjuk MŰSZAKI BIZOMÁNYI részlegünket a KONZCJM ÁRUHÁZ (Pécs, Kossuth tér) II. emeletén. Adás — vétel, kedvező áron! (796891 AKONZUM SKÁLA COOP ÁRUHÁZBAN PÉCS. KOSSUTH TER szonyok, mint korábban vol­tak. Az amerikai fél a te­hermegosztás módosítására irányuló erőfeszítései kap­csán ezt indokként fel is használja, ugyanakkor ész­szerűden módon, figyelmen kívül hagyja azokat a nyu­gat-európai véleményeket, hogy többé már nem gya­korolhat olyan teljhatalmat szövetségesei felett, mint néhány évtizede tette. Mi több, el kell ismernie, hogy a szövetségen belüli egyen­lőbb teherelosztás elkerülhe­tetlenül korábbi szerepének csökkentéséhez vezet. Végül, Nyugat-Európában az utóbbi időben egyre na­gyobb figyelem fordul a fegyverzetellenőrzési és kor­látozási tárgyalások, vala­mint az ehhez kapcsolódó bizalomépítő intézkedések felé. Sokan remélik, hogy lehetővé válik a katonai szembenállás mértékének csökkentése, a biztonság nem katonai elemeinek erő­sítése. Ezek az elképzelések azonban a közelmúltban háttérbe szorultak Washing­ton elutasító magatartása miatt, ezzel is tovább nö­velve a NATO-n belüli fe­szültségeket. Tolnay László az Országos Béketanács Leszerelési Bizottsága elnöke R—GO KONCERT a Rákóczi stadionban Kaposvárom 1984. augusztus 1-én 20.30 órakor, (esőnap: augusztus 4-én). Jegyek a Randezvény- irodáham és a helyszínen válthatók. (79612)

Next

/
Thumbnails
Contents