Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-29 / 177. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL. évfolyam, 177. szám Ara: 1,40 Ft 1984. július 29., vasárnap A hétvégén is folyamatos az átvétel Idén is gond a vagonhiány CHAN SY CSILLEBÉRCRE LÁTOGATOTT A Nemzetiért Falusi emberek vitatkozá­sának voltam tanúja a na­pokban. Csak első pillanat­ban volt furcsa, miről folyt a csípős disputa: az építen­dő Nemzeti Színházról cse­réltek eszmét. „Józan meg­fontolás” véleményét képvi­selte az egyik bácsi, s azt hiszem, nemcsak a saját vé­leményét mondta ki, amikor arról beszélt, hogy nem adott a célra egy árva ga­rast sem. Minek adtam vol­na? — kérdezte. — Nem va­gyok én színházjáró ember; soha a belsejét sem látom annak a cifra palotának. A másik hagyta, hogy végig­mondja, még ivott is az egészségére egy fél korsóval. Aztán kétfelé törölve sör­habos bajuszát, csak annyit mondott: hát a pesti fiad, meg annak a gyereke sem színháznéző? S, ha nem az, akkor soha nem is lesz? Értelmiségi körben sem vita nélküli téma ez; a nem­zet színházának ügye. Hal­lottam véleményt, mely nem is jogtalanul emlegeti; a szín­ház inkább vidékre kellett volna, hiszen új épület a győri kivételével nemigen épült az utóbbi évtizedek­ben. Más a nemzeti szín­házi akadémista stílus ellen borzolódott, mondva, hogy az új teátrum nem az ő szín­háza lesz; nem fér majd meg benne a klasszikusokat mai szemlélettel oltó, korszerű modor és hang. De ez végül is nem lehet áldozatválla­lást elhárító kifogás. Ami viszont tény, s erre levéltáros rokonlelkű isme­rősöm hívta fel a figyelme­met, korabeli okiratokkal: Somogybán már akkor vissz­hangot vert a magyar szín­ház ügye, amikor a Magyar Tudós Társaság 1833-ban pá­lyázatot írt ki, hogyan le­hetne Budapesten magyar játékszínt létrehozni. Telepi György tervei végül is Zitterbarth Mátyás átdolgo­zása után valósultak meg 1837-ben, amikor Pesti Ma­gyar Színház néven nyitott a nemzet teátruma Vörös­marty Árpád ébredése című darabjával. A somogyi le­véltárban 1836-ból egy, 1837- ből két okirat is tanúskodik az áldozat szükségességéről. Az 1837. április 6-án kelt, vármegyéhez intézett levélből idézünk, a kor nyelvezetét is érzékeltetve: „Nagy Méltósá­gú Méltóságos Főtisztelendő Tisztelendő Tekintetes Nem­zetei és Vitézlő Rendek Ked­ves Barátaink és Atyánk­fiái! Hites Ügyvéd Hersko- vits Ignácz ... mielőtt Nagy­ságtok Kegyelmetek Megyé­jébe tette át lakását, az ál­talunk pártolt Nemzeti Ma­gyar Színészi Társaság fel segédlésére 95 forintból álló ajánlatot tévén minthogy ezen summát itt laktában le­fizetni elmulasztá ezennel olly végre keressük meg Nagyságtokat Kegyelmete­ket Atyafiságos bizodalom- mal hogy tölle a mondott summát beszedetni; és Szí­nészi Pénztár részére hoz­zánk minél előbb megkülde­ni méltóztassanak.” Fölöttébb rámenős hangvé­telű kérelem. Ma más a hang. A Nemzetiért egy szí­nésznő hangjával fordult felénk először az a nagyte­kintélyű bizottság, mely a felelősséget is vállalta. Aztán megismerhettük Hofer Mik­lós alkotócsoportjának ter­veit, mely módosított formá­jában eleget tesz Hevesi Sándor intelmének is: „A színház ne legyen cifra, de legyen pompás, ne legyen dí­szes, de legyen gazdag ...” Forintjainkkal valósítható meg ilyenre. L. L. A határban az esők után megtorpantak a kombájnok, iolyajnaitos azonban a gabo­na szállítása. A GMV kapos­vári központi telepére ma reggel 6 óra óta is folya­matosan érkeznek a szem- szál, líitó járművek. A nagy­malom szakemberei számára ezekben a hetekben isme­retlen fogalom a szabadnap. Tegnap is mintegy 80 va­gánnyá búza került a táro­lókba, a héten szerdán és csütörtökön azonban 110 va­gonnál is több terményt vettek át. A beérkező búza minősége jó, átlagban 80— 81 kilogrammos fajsúlyú. A hét elején beérkezett téte­leknél már kedvező voit a A kongresszusi versenyben Kevesebb anyagot használnak m Mumkásgy üléseket tartot­tak a pécsi Közúti Igazgató­sé» Baranya, Somogy és Tolna megyei üzemmérnök­ségein az elmúlt napokban. A közösségek hazánk felsza­badulásának 40. évforduló­ja, a XIII. pártkongresszus tiszteletére felajánlásokat tettek. A dolgozók huszonöt évi kemény munkával hozták rendibe a gondjaikra bízott úthálózatot. Ezt átérezve azt vállalták. hogy miniden tőlük telhető módon megakadá­lyozzák e nagy értékű nem­zeti vagyon állagának le­rombolását. A felajánlások szellemé­ben az idei feladatokat a tervezett önköltségi szint alatt teljesítik, a megtakarí­tásokkal alapozzák meg- a közutat ért elemi károk el­hárításának anyagi föltéte­leit. Szép elhatározás, hogy a szállítás növekedésének ellenére sem használnák fel több üzemanyagot, mint ta­valy. Megtakarítást ajánlot­tak fel az anyagfelhaszná­lásban is a tervezetthez ké­pest. Ezt az energiatakaré­kos, olcsó technológiák to­vábbi szorgalmazásával kí- j váaják elérni. nedvességtartalom is. Az eső után azonban újra be kellett indítani a szárítást. Egyebek közt a megfelelő szárítóka- paoiitással nem rendelkező baléi és szentbalázsi tsz-ek gabonáját szárítják folyama­tosan. A tegnap estig átvett ter­mény mennyisége 700 va- gonnyi, jócskán van tehát még hely az összesen 2300 tonnát befogadó tárolóban. A közúti szállítással nin­csenek gondok, annál több a késedelem a vasúton. A me­gyén kívüli, valamint export számításokhoz igényelt vago­noknak gyakran a felét sem kapják meg, márpedig a be- takaríltási láncnál egyetlen gyönge láncszem komoly há,Irányít okozhat. A nem kellően ütemes szállítás mi­att torlódik a szem a de­pókban, s ez — ha a gaz­daság nem rendelkezik sa­ját tárolóval — a határbeli munkál is fékezi. Mint meg­tudtuk, a megyében a va­Az idősebb fiú jó tíz éve, amikor családjával hazalá­togatott a faluba; az asz- szonykával — ó Pesten is született — nagytakarítást végzett a mamánál: a fölös­leges kacatokat elégették az udvaron. Akkor hamvadt el a rokka, a pókhálózászlós favella, a régi rombadólt ke­mence sütőlapátja. Az öccse a héten ugrott haza Pécs­ről, s kereste a nagyszülők, dédszülök munkaeszközeit, életemlékeit. Az anyja olyan kétértelmű mosollyal tárta szét a kezét: — Nem értek azok már semmit, hiszt nem voltak jók semmire. A bá­tyád tűzrehányta őket... Divat a múltőrzés a tárgyi emlékekkel? Minden bi­zonnyal. De a divatot nem más, mint a társadalmi szükséglet hozza létre, ha néprajzi vonatkozásokban gondolkodunk. Ezért jöttek létre Somogybán is a tájhá­zak. honismereti gyűjtemé­nyek, ezért a megélénkült magánérdeklődés is. Évezre­dekig változtathatatlannak hitt társadalmi rend borult fel századunkban. A világ gyorsan változott, megsem­gonhiány főként a kapó! y ; térségben okoz sok fejfá­jást a gazdaságok és a GMV szakemberei n ék Az érthető, hogy a MÁV képtelen a néhány héten át jelentkező szállítási csúcs­igényekhez igazítani vagon- parkját. Talán a kevesebb vagonnal is lehetne jobban gazdálkodni, ésszerűen, a fel­adatok sürgőssége szerint ütemezve a diszpozíciókat. Jogos például a mezőgaz­dasági üzemeknek az a kí­vánsága, hagy a búaaszállí- tás ezekben a napokban él­vezzen előnyt, különösen most, hogy az időjárás miatt megcsúszott aratás amúgy is kiélezett helyzetet teremtett több nagyüzemben. Hogy le­het-e két-három vagonnal több, az egyes helyeken csu­pán az áillomásfőnökökkel kialakított jó kapcsolattól függ. Csakhogy e fontos nép­gazdasága érdek érvényre juttatása aligha lehet csupán jószándék dolga. misüít a régi, s hogy az em­ber a rosszat minél előbb felejtse, pusztította a tárgyi emlékeket: pipicset, cseléd­könyvet, favellát, szövőszé­ket, csizmahúzómiskát, mán­gorlót, mindent arra a sok­szor nem is képzeletbeli tűzre vetett. Ügy érezték, minden ami régi, az meg­alázó emlék, s örültek, ha „bolond” városi elvitte őket: — Vigyék, ha maguknak ez tetszik! Csak később kezdtek va­lamire ráérezni faluhelyen. De az első tájházakat — ezeket a konzervált öreg épületeket — sokfelé még nem igenelték akkor sem. Szégyellték az emeletes há­zakban, manzárdos épületek­ben élők, hogy ott „csúfos- kodik” egy vén, apró abla­kos zsúpos ház a község­ben. Igen, ezt is az elidege­nedés egy fajtájának lehet értékelni. Annak a jelenség­nek vidéki rokonát, mely Európában majd’ minden országban ismert: lézengő fiatalok laza csoportjai de so­rodnak céltalanul egy-egy gyülekezési csomóponton, ar­A kambodzsai párt- és kormányküldöttség — amely Chan Synek, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottsága tagjá­nak, a Kambodzsai Népköz- társaság Minisztertanácsa elnökének vezetésével hiva­talos, baráti látogatáson tar­tózkodik hazánkban — szombaton délelőtt a Csille­bérci Vezetőképző és Üt tö­rőtáborba látogatott. A ven­dégeket — akiknek kísére­tében volt Hetényi István pénzügyminiszter, Nagy Gá­bor külügyminiszter-helyet­tes és Karsai Lajos, a Ma­gyar Népköztársaság Phnom Penh-i nagykövete — Boi­ler Károly, az úttörővaros vezetője köszöntötte, majd tájékoztatta a mintegy 137 hektáron elterülő, immár a 37. nyáron pajtásokat foga­dó tábor történetéről, életé­ről. Az illegális ifjúkommu­nisták egykori titkos talál­kozóhelyén létesült táboi- ban nyaranta tízezernél több kisdiákot látnak vendégül. Külföldi kisdiákok is rend­szeresen vendégeskednek Csillebércen. jelenleg 23 ország képviseletében több mint 1300 pajtás lakója a gyermekvárosnak, amelyben kél ízben kambodzsai gye­rekek is eltölthettek né­hány, élményekben gazdag hetet. Chan Sy miniszterelnök érdeklődésére a tábor vezető elmondta: az állandó dolgo­zókon kívül májustól augusztus végéig mintegy nyolc-kilencszáz pedagógus irányítja a Magyar Üttörők Szövetségének felügyelete alatt működő tábor munká­ját, s a gyermekvárost anyagilag támogató Kommu­nista Ifjúsági Szövetség épí­tőtábora működik Csillebér­cen; több mint száz ifjú­kommunista segíti a prog­ramok megszervezését, lebo­nyolítását. A kambodzsai vendégek ezt követően a Partizán al­tábor lakóinak életével is­merkedtek. cukor a „semmihez semmi közöm” kifejezésével. De — visszatérve eredeti mondandónkhoz — egyre többen ismerték fel falun is, hogy egyedül áll az az ember, akinek nincsenek kötődési pontjai. Ha nem is­merem környezetemet, múl­tamat — nem tudok kötőd­ni hozzá. Valami hiányzik! S ai iskola sem képes pó­tolni mindent: a nagyszülők lefekvés utáni meséit, a nép­hagyományok jeles napi megnyilvánulásait, a mon- dókák örömét stb. A köny­vek sem adhatnak meg az embernek mindent, csak a közvetlen tapasztalás. Ezért jöttek létre a tárgyi emlé­kek gyűjteményei, a honis­mereti szakkörök az isko­lákban, a tájházak a falvak egy részében. Ezek pótolni tudják azt, ami a könyvek­ből hiányzik, vagy ha benn van: holt betűk rendje. So­mogy népköltészete Együd Árpád jóvoltából már nem hozzáférhetetlen. Ott van a polcokon, csak le kell emel­ni, s olvasgatni, tán tanul­gatni is. Somogy földrajzi A Vörös Csillag altábor- ban nemzeti ételeiket mu­tatták be a ciprusi, francia, magyar, mongol és némei gyerekek. Üttörőink nagy sikert arattak rögtönzött né­pi tánc előadásukkal is. A kambodzsai kormányfő és kísérete végül megtekin­tette a népek életéből ízelí­tőt adó ' fotókiállítást. Az úttörők saját készítésű aján­dékokkal búcsúztak a ked­ves vendégektől, akik vi­szonzásul jellegzetes kam­bodzsai épületet ábrázoló festménnyel ajándékozták meg az útlórővárost. Délután Chan Sy es a kül­döttség tagjai a budai vár palota nevezetességeivel is­merkedtek. A Magyar Nem­zeti Galériában Csorba Gé­za főigazgató-helyettes ka­lauzolta a vendégeket a mintegy 120 festményt be­mutató Munkácsy-kiállítá- son és a régi metszetek alapján újonnan restaurált, gótikus szárnyas oltárokat felsorakoztató tárlaton. A budapesti Történeti Múze­umban Székely György fő­igazgató a középkori Búd' királyi várpalotájával és gótikus szobraival ismertet­te meg a vendégeket. A Munkásmozgalmi Mú zeum volt a látogatás követ­kező állomása. A kambod­zsai kormányfő Szikosi Fe- renc főigazgató-helyettes se­gítségével követhette nyo­mon a magyar munkásmoz­galom történetét 1919-tői napjainkig bemutató tárla­tot. Chan Sy érdeklődéssel tekintette meg az egykori mozgalmi életet felelevenítő fotókat, a munkásélet hét­köznapjairól tudósító kora­beli berendezési tárgyakat öltözékeket, valamint azokal az archív felvételeket, ame lyek a szocializmust építő Magyarország elmúlt évti­zedeiben készültek. A városnéző program vé­gén a vendégek a Halász- bástyáról gyönyörködtek Budapest panorámájában. nevei már vaskos kötetben. Nincs már értelme a továb­bi helynévkutatásnak a fal­vakban? Lehet még új dű­lőnév, völgyrész, mely nem szerepel a gyűjteményben. De nem is ez a lényeg, ha­nem a munkálkodva megis­merés: minden név egy-egy történet. Helytörténeti motí­vum! A gyerek, vagy az öregeket faggató felnőtt gaz­dagabb lesz ismeretével, s ha tovább is adja: nemze­dékeken át öröklődhetnek ismét az ismeretek. Kiegé­szítői lehetnek a földrajzi, történelmi tanyanyagnak is. A szegények művészete volt a munkaeszközök, vise- letek elkészítése, tehát min­den tárgy egy vallomás, s ha e tárgyi emlék valame­lyike mai lakásba kerül, az megváltása az eredetnek; annak, hogy közünk van apáinkhoz, nagyapáinkhoz. Az emberi kultúra egy ré­sze — a szegények kultúrá­ja — lesz jelen a panelház tizedik emeleti lakásában is egy-egy ilyen tárggyal, mely készítésének idején az alko­tás örömét adta annak, aki megvalósította. Ne feledjük, ennek a kultúrának jelentő­ségét fedezte fel, s tette művészetével egyetemessé Bartók Béla és Kodály Zol­tán is. Leskó László A megvallott örökség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents