Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-20 / 169. szám

1984. július 20., péntek Somogyi Néplap 3 Bevált módszerek, új eljárások Á termelés szolgálatában NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT A Walkür-művelet itt robbant a botéba A tanácskozás asztala a vezérkari főhadiszálláson Somogy növénytermelési eredményei beszédesen bizo­nyítják, hogy a modem el­járásokat mind szélesebb [köriben allkalimazzák. Alap­vető érdek ez, mert csak így lehet emelni a terrnés- hozaimókait, s azért is, mert a termelés közvetlen, költsé­geinek ma már mintegy a félét az agroCjémiaii feladatok ellátása teszi ki. Karúinkban pedig talán mindennél fon­tosabb, hogy minden befek­tetés hatékonyan visszaté- rüljön. Ehhez elsősorban jó szakemberek kellenek. A vál­tozás mérhető — állapították meg a megyei tanács mező­gazdasági bizottságának legutóbbi ülésén —, 1970-ben az üzemekben mindössze huszonhét, tavaly már száz­harmincát speciális végzett­ségű irányító dolgozott. Emellett az állomás a me­gyei mezőgazdasági osztály- lyal közösen évente öt-hat tanfolyamot szervez a szak- és betanított munkások kép­zésére. Ezzel együtt igaz az is, hogy amíg a növényvédő specialisták száma nagy, jó­val kevesebben vannak az agráitkémákusok, a táp- anyaggazdálkodáshoz is ma­gas fokon értők. A bizottság is állást foglalt: feltétlenül szükség lenne a kettős kép­zettség megszerzésére. Megyénkben évente öt­százezer hektárnyi területet kezelnek növényvédő szer­rel. Az áremelkedésből szár­mazó költségnövekedést jól tükrözi, hogy míg 1971-ben 80,5 millió, tavaly 301 millió forintot költöttek a nagyüze­mek különböző kemikáliák­ra. Ezzel szemben az is tény, hogy az utóbbi hét-nyolc év­ben súlyos, termést csökken­tő járványok nem fordultak elő a megyében. Az új mód­szerekre új utak felkutatásá­ra azonban változatlanul szükség van, mivel új gyo­mok, 'kártevők jelentkeznek. Ilyen például a lombosfa- fehérmoiy, amely az export­ra termelő gyümölcsösökben okoz nagy gondot, vagy a homokháton a nagy szélitip- pan szaporodása. A szünte­len megújulás szükségét jel­zi ez, de a tapasztalatok sze­rint figyelmeztet másra is. Nem mindenütt és nem egyforma lelkiismeretes­séggel. látják el az üzemek­ben a védelmi munkát, az érő gabonatáblákban a sá­vokban megmaradt gyomvo­nulatok a pontatlan vegy­szerezést mutatják. Az új, hathatósabb szerek megkere­sésében, kipróbálásában hagy szerepe van az állomásnak, a termelési rendszerek­nek, a munka hibátlan el­végzésében pedig az üzeme­ké a kulcsszerep. A határt járva egyértelmű a követ­keztetés: jelentősek még az üzemi tartalékok. Hat év óta kötelező ha­zánkban a háromévenkénti talajitápanyag-vizsgálat. Ma már bizonyítható, hogy a vizsgálatra épített szakta­nácsadással egyértelműen javult a megyében a táp­anyaggazdálkodás, ésszerűb­bé, hatékonyabbá vált a mű­trágyázás. Megyénk nagy­üzeméinek azonban mint­egy százhúszezer hektár sa­vanyú, • illetve savanyodásra hajlamos területen kell ter­melni, s mind az állomás, mind a szakirányítók nagy erőfeszítéseket tették, hogy ma már évente harminc— harminckétezer hektárt mésztrágyáznak a gazdasá­gok. Ennél azonban többre lenne szükség, s ez is a hol­nap kiemelt feladatai közé tartozik. Mint ahogy az is, hogy nem kielégítő a szer- vesanyag-visszwpótlás, a szer­vestrágyával kezelt terület évek óta 18—20 ezer hektár, s a hígtrágyának is csak mintegy egyharmadát hasz­nosítják. A holnap jó módszeréről, a folyékony műtrágyázásról sok szó esett a bizottság ta­nácskozásán. Nemcsak azért, mert a Balaton vízminősé­gének, védelmének érdeké­ben elengedhetetlen ez, ha­nem azért is, mert a táp­anyag-hasznosítás így a leg­hatékonyabb. Az elmúlt két évben megkétszereződött a megyében a folyékony mű­trágyát használó üzemek száma! a tsZker, az Agroker és KSZE rendszer anyagi közreműködésével már ti­zenegy, elsősorban Balaton környéki nagyüzem alkal­mazza ezt az átjárást öt tár­sulatba tömörülve. Az anya­gi lehetőségek megteremté­sével feltétlenül fontos a gyakorlat terjesztése. Hason­lóképpen foglalt állást a bi­zottság az agrokémiai társu­latok ügyében is. Ezek a kö­zös telepek beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, miind jobban szolgálják a termelő üzemek érdekeit, za­vartalan ellátásukat. A terméshozamok fokozá­sában, az exportárualapok bővítésében a növényvéde­lemnek, a talajerő-gazdálko- dásiniafc döntő szerepe van. A fejlődés mérhető: tonnákkal, a minőségi mutatók változá­sával. De megállás nincs, az új célok új utak keresését igénylik — azzal együtt, hogy a régi, szakmai tapasz­talatokon nyugvó eljárások­nak holnap is lét jogosultsá­gok van. Nyaralás leleménnyel — Meggyőződésem, hogy bármelyik cég üdülési fele­lősét keresné meg, az első mondata valahogy így hang­zana : kevés a SZOT-ibeutaló I— mondja Németh Józsefné, a Somogyikor szociálpolitikai bizottságának vezetője. — Nálunk például az idén ösz- szesen negyvenhármat kap­tunk. A csaknem nyolcszáz dolgozóhoz viszonyítva ez a kevesebbnél is kevesebb. Na­gyon nehéz így az igazságos elosztás. Mégsem panaszkod­nak dolgozóink, ugyanis nemcsak SZOT-beutaló van a világon ... — Pár napja jöttem haza Soproniból — újságolja Wolff Józsefné —, ahol a férjem­mel töltöttünk el csodálatos tíz napot. Több éve bérel a cégünk egy magánházban szobákat. Ha jól tudom, csaknem tízezer forintért ha­vonta, s egy turnusban né­gyen üdülhetnek. A főbérlők olyan vendégszerető embe­reik, hogy az valóságos cso­da. Ügy érezzük magunkat, mintha rokonolknál lettünk volna. A főszezonban har­minc dolgozónk nyaralhat Soproniban. — Ne feledkezzünk meg a saját üdülőnkről sem — jegyzi meg Boruzs Zoltán osztályvezető —, hiszen Ba- latonmárián már az ötvenes évék óta nyaralhatunk. Nem éppen luxusüdülő, az épület elavult, kissé vizesek a fa­lak, de pihenésre azért meg­felel. Feleségemmel és két fiammal nemrégiben voltam ott két hétig, csak azt mondhatom: ha jut hely, jö­vőre is elmegyünk. — Valószínű, hogy jut — mondja Némethné —, mert júniustól augusztus végéig 140 dolgozónk nyaralhat a saját üdülőnkben. Az igé­nyek nagy részét ki tudjuk dlégíteni. Persze nálunk is vannak olyan igénylők, akik inkább a hegyes-dombos vi­dékekre mennének, mivel történetesen a Balaton-part a munkahelyük. őket sajnos nem tudjuk kielégíteni, leg­följebb felajánljuk Harkányt, illetve Zalakarost. Ugyanis Sopronon kívül az említett helyeken is bérelünk szobá­kat. — A költségekről nem esett szó ... Talán olyan ma­gasak, hogy szándékosan nem említette? — Az áremelkedések mi­att drágább ma az üdülés, mint akár két évvel ezelőtt is, de még mindig olcsóbb, mintha valaki a szakszerve­zet segítsége nélkül megy el nyaralná. Azt mondanom sem kell, az említett üdülé­si formákat csakis a szak- szervezeti tagok igényelhetik, és azokat a dolgozóinkat ja­vasoljuk, akik a mindenna­pi munka során jobban dol­goznak az átlagnál. A háború ötödik eszten­dejében. 1944 nyarán a hitleri Németország katonai helyzete már kilátástalan. A korábban is fasisztaelle­nes baloldali ellenállókhoz csatlakoznak még a hadse­reg egyes vezetői is. Veze­tőjük a 36 éves Klaus von Stauffenberg ezredes. Ma­gasképzettségű tiszt, aki kezdetben kritikusan, de lojálisán kiszolgálta a náci rezsimet, lassan azonban szembekerült Hitler hábo­rús, elnyomó politikájával, majd rövidesen antifasiszta lett. Célul tűzte ki a náci- uralom felváltását egy pol­gári demokratikus rendszer­rel, s a háború befejezését valamennyi fronton. A Stauffenbérg-csoport Hitler megölését tűzte ki el­sődleges céljául. Kiegészí­tésképpen az esetleges belső nyugtalanság megelőzésére, azt tervezték, hogy. Walkür- művelet fedőnéven a kato­nák veszik át a hatalmat Németországban. Az össze­esküvők a náci vezetők le­tartóztatását és a náci párt megbénítását tűzték ki cé­lul. Ideiglenes államfőt és kormányt akartak létrehoz­ni és mielőbb választásokat tartani. A Hitler elleni merényle­tet csak olyan személy hajt­hatta végre, aki hivatalból érintkezhetett vele: ez pe­dig csak Stauffenberg lehe­tett. Az afrikai fronton megsebesült, félkarú, félsze­mű ezredes feladatául tűz­ték ki, hogy a Berlintől 600 km-re fekvő Rasten- burg melletti Farkasverem­nek nevezett főhadiszállá son bombamerénylettel vé­gezzen Hitlerrel. Fellgiebel tábornok feladata az volt, hogy a Birodalmi Parancs­noki Központot a lehető leghosszabb ideig elvágják a külvilágtól. Harmadik­ként, a merénylet után, ad­ják ki a parancsot a Wal- kür-művelet végrehajtásá­ra. Staufíenbergnek már jú­lius 6-án, 11-én vagy 15-én jelentkeznie kellett volna Hitlernél, hogy jelentést te­gyen az újonnan felállított hadosztályok helyzetéről. Különböző okok miatt erre csak 20-án kerülhetett sor. Stauffenberg segédtisztjé­vel, von Haeften-nel dél­előtt 10 óra 30 perckor megérkezett a főhadiszál­lásra. Időzített robbanó-szer- kezetet tartalmazó akta­táskát vittek magukkal. A számításokat részben ke­resztülhúzta a fogságából nemrégiben kiszabadított Mussolini olasz fasiszta ve­zér bejelentett látogatása Emiatt korábbra hozták és rövidebbre szabták a Hit­lernél lefolytatandó megbe­szélést, és az értekezletet nem a szokásos vezéri bun­kerben, hanem a mellette lévő barakképületben tar­tották. Márpedig Stauffen- bergék robbanóanyagainak nem volt vas-köpenyük, megsemmisítő erejük kizá­rólag a robbanás okozta légnyomásból állt volna, a deszkabarakk és annak nyi­tott ablaka azonban meg­akadályozta ezt a hatást. Stauffenberg — Hitler rö­vid üdvözlése utí — akta­táskáját a nácivezér helyé­hez közel az asztal alá he­lyezte, majd azzal, hogy még egy fontos telefonérte­sítést vár, eltávozott a he­lyiségből. Az autójában vá­rakozó szárnysegédjéhez sietett, és figyelték a rob­banást. 12 óra 42 perckor hatalmas dörrenés hallat­szott, lángnyelvek csaptak fel az épületből. Abban a tudatban, hogy Hitler nem élte túl a merényletet, Sta- uffenbergék sietve elhagy­ták a főhadiszállást, s 13 óra 15 perckor már repül­tek vissza Berlinbe. Stauffenberg nem tudhat­ta, hogy a Hitler mellett ál­ló Brand ezredes — az asztalhoz közelítve — vé­letlenül belerúgott az akta­táskába, s mert útjában volt, azt egy távolabbi helyre áttette. Fellgiebel tá­bornok a robbanást követő­en megdöbbenve látta, hogy a lőportól fekete, gyengén vérző Hitler tépett ruhában, Kelteire támaszkodva, élve tápászkodik fel a romok alól. Fellhiebel megzavaro­dott, és nem adta ki a pa­rancsot a hírzárlatra. így Goebbels, Hitler berlini helytartója röviddel 13 óra után már értesült a sikerte­len merényletről. Intézke­dett, hogy a dolog egyelőre maradjon titokban. Az összeesküvés vezetői csak 16 óra körül értesül­tek a történtekről. Elhatá­rozták, hogy minden körül­mények között megindít­ják a Walkür-műveletet. Az alakulatok azonban csak nehezen jöttek mozgásba, így a főváros stratégiai pontjai elleni meglepetés- szerű támadás nem járt si­kerrel. A rádióállomást ugyan elfoglalták, de az adást nem tudták megza­varni. Goebbels 18 óra 45- kor akadálytalanul beolvas­tatta a jelentést a történ­tekről és arról, hogy Hitler él. A bejelentés után a Wal- kür-műveletben mozgósí­tott alakulatok érintkezés­be léptek a főhadiszállás­sal, ahonnan az eddigiekkel homlokegyenest ellenkező parancsot kaptak. Az össze­esküvők kilátástalan hely­zetbe kerültek. A késő esti órákban vé­get ért a Walkür-művelet. Stauffenberget és barátait 23 óra körül hivatali szobá­ikban letartóztatták. Az azonnal összehívott had­bíróság mindnyájukat ha­lálra ítélte és éjfélkor ki is végezték őket Ezt kova tőén megindult a kíméletlen megtorlás / széles körű ösz- szeesküvés* résztvevői ellen. Gáíi István Vörös Márta S. G Gyárat vettek Bayreuthban TÖBB FONAL A TEXTILMŰVEKBŐL A Pamutfonó-ipari Válla­lat Kaposvári Gyárában örül­nek annak, hogy ezen a nyá­ron tulajdonképpen nincs tartós nyár. Az amúgy is me­leg üzemcsarnokokból; káni­kulában szinte menekülnek a dolgozók: mindenki szabad­ságra szeretne menni. Most egyenletesebben osztják be pihenőidejüket, s ez meglát­szik a gyár termelésén is. — Százölt és fél százalékra teljesítettük az első félévet — mondta Bodosi Tamás, fő­mérnök. — A múlt év azonos időszakához képest 750 ton­nával termeltünk több fona­lait. Ez a mennyiség megha­ladja az Újpesti Cérnagyár fonodájának egész éves ter­vét. A termelés növelését elő­segítette, hogy még tavaly húsz darab gyűrűsfonógépet telepítettünk Böhönyére. Igaz, ez akkor azért történt, mert a mi gyárunkban mun­káshiány miatt álltak a gé­pek. A nálunk dolgozó száz kubai túljutva az alapképzé­sen április óta önállóan dol­gozik, és egyetlen gépünk sem áll az idén létszámhiány miatt. A kubaiak 60—90 szá­zalékos teljesítményt érnek el, sokat segítve ezzel a vál­lalatnak. Ebben az évben először exportálunk közvetlenül fo­nalat az NSZK-ba, féléves tervünket az exportban is túlteljesítettük. A Pamutfonó-ipari Válla­lat vásárolt egy új üzem­épületet Bácsalmáson. En­nek berendezése teljes egé­szében a bayreuthi mecha­nikai fonógyárból szárma­zik, ugyanis a vállalat meg­vásárolta ezt a gyárat: ked­den nyolc kaposvári szere­lőnk utazik az NSZK-ba le­szerelni a gépeket, a kamio­nok pedig folyamatosan szállítják ezeket „haza”. A kaposvári gyár többek kö­zött az ősszel kap ezekből egy komplett tisztító agre- gátsort, amely az alacsony .osztályú pamutok feldolgo­zásában nyújt segítséget, javítva a minőséget. A hadbíróság több, mint dieser embert ítéli halaira

Next

/
Thumbnails
Contents