Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-19 / 168. szám

1984. július 19., csütörtök Somogyi Néplap 3 A szervezés és rugalmasság vizsgája Egy hete aratják a búsát a topon ári Kapostáj Tsz- ben. Szombaton adták át az első szállítmányt a gabona­forgalma vállalatnak, s va­sárnap estig összesen 200 tonna búzát vittek a GMV- niek — vagytis igencsak ben­ne vannak a gabonabetaka- riításban : eat tapasztattuk hétfőn a szövetkezet topo- náni központjában és a gaz­daság zimányi határrészén. És még valamit. Azt, hogy noha az aratás főként a gé­pek és rajtuk dolgozók pró­batétele, de a siker kovácsai azok a vezetők, szakirányí­tók is, akik ilyenkor a mun­kák szervezéséből, összehan­golásából vizsgáznak. A vezetői tanács megbe­szélésének kellős közepébe csöppentünk hétfőn a Ka­pós táj Tsz elnöki irodájá­ban: Bodnár Imre elnök, Baranyai János elnökhelyet­tes, Nagy Gyula föagironó- mus, Csulak István főiköny­velő. Takács Tibor, a párt- vezetőség .titkára és dr. Rőt- ka t Ferenc jogtanácsos idő­szerű kérdésekre keresett operatív, gyors megoldáso­kat. — A csaknem kétszáz hek­tár árpa hozamával elége­dettek lehetünk: a tervezeitt 5 tonna helyett megközelí­tette a 6 tonnát az átlagter­més. így a GMV-nek átadott 550 tonna is több annál, miint amennyire szerződtünk. Túljutottunk a 910 hektár búza betakarításának egy­ötödén. itt is többet várunk az előirányzott öt tonnás át­lagnál .... Az elnök ismertetője nem újdonság a résztvevőknek, hiszen pontosan tudják, há­nyadán állmaik az aratással — A Ranaz fajtával kezd­Tárolási csúcs előtt Nehéz időszak előtt áll a megyei Gabonaforga.lmi cs Malomipari Vállalat. Ez a megállapítás, sajnos, szinte változatlanul ismétlődik évek óta a megyére jellem­ző szűkös tárolási lehetősé­gek miatt. Pedig nincs olyan év, hogy ne épülné­nek új tárolók — tavaly óta például Marcaliban és Ka- polyon egyaránt ötezer ton­nás csarnoktároló készült el, utóbbi helyen egy há romezer tonnás fémsiló; a szövetkezetekkel közösen Buzsákon és Szorosadon öt­ötezer tonnás tárolót hoztak létre, és közvetlen átadás előtt áll a vállalat kiskor- pádi telepén a szentbalázsi tsz jellegzetes, sátorpony­vás, kétezer tonnás tároló­ja. Mindezek ellenére a le­maradás szinte változatlan Kékesi Jenő igazgató és Balogh Ferenc igazgatóhe­lyettes számokat sorol. A vállalatnak összesen 250 700 tonnányi raktára van, s eb­ből mindössze százikiilenc- venháromezer tonna az ál­landó, a többi ideiglenes tá­rolótér. Ezzel szemben ed­dig a szerződéssel alátá­masztott, átvételre kerüld termés mennyisége megkö­zelíti a kétszazhetvenötezer tonnát. — Tavaly a tröszt vállala­tai között országos elsők voltunk, mivel Somogybán a gabonatermés 69,7 száza­lékát felvásároltuk. Ahhoz, hogy az országos cél, a ti­zenöt millió tonna teljesül­jön, nekünk az idén a ter­més 70,4 százalékát, vagyis több mint háromszázkilenc­ezer tonnát kellene átven­ni. — Hogy ítélik meg ennek lehetőségét? — A végleges becslés sze­rint a múlt évihez hasonló, vagy annál valamivel jobb termés mutatkozik. Gond viszont, hogy a megyében több mint tizenegyezer hek­tárt vert el a jég, a kár öt és száz százalék között mo­zog. Ez a veszteség feltétle­nül érzékenyen érinti a megyét. — Az érintett üzemekre természetesen fokozott fi­gyelmet fordítunk — teszi hozzá az igazgató —. meg­felelően ellátjuk ezeket a területeket ipari takarmá­nyokkal és szemesekkel is. — Az árpa után a búza betakarításának az elején tartunk — fűzi hozzá Ba­logh Ferenc —, hogy meny­nyiben sikerül a kitűzött célt teljesíteni, arra egész biztonsággal még nem lehet válaszolni. Szervezésben. Ösztönző érdekeltség Van, aki „civilben" autó­szerelő, van, aki traktoros, hegesztő, vagy lakatos. A vízvári Kossuth Tsz arató­csapata két éve alakult ki a mai összetételében. Szinte mindannyian fiatalok s ahogy jellemzi őket Vidi Imre elnök: „Tudják a dol­gukat, lelkiismeretesek és nagyon hajtósak." Na, persze ebben része van annak bérezési, premi zálási rendszernek is, ami talán a ázónál, a követke­zetes ellenőrzésnél is job­ban buzdít a minőségi mun­kára, és a teljesítmények növelésére. Nem kell kér­lelni senkit alkonyattájt, hogy forduljon még egyet n barcsi tárolóhoz, mert min­den szernszállító tudja, a többletforduló többletpén^- zel jár. Tavaly az egész ara­táson (nem egészen kilenc- száz hektár) kilenc nap alatt túljutottak — az idén persze más a- helyzet. A száznegyvenhárom hektár árpát a rossz idő miatt úgy kellett lelopkodni — igaz. minden idők legjobb termé­sével fizetett ez a kalá­szos. Éppen ma egy hett láttak hozzá a hatszázhar­minc hektárnyi búzához, ám a múlt hét Végi igazi aratóidőt a hét eleji eső itt is megszakította, Ahogy ma már a legtöbb helyen jellemző, Vízváron sem ér véget az aratás a termés betakarításával. A kombájnokat nyomon köve­ti a Hesston bálázó, és há­zilagos műszaki megoldás­sal egyszerre tizenhárom bála kerül a szérűskertbe Az anyagi ösztönzőkön kívül ezek az aratást köve­tő munkák is hajtják az aratóbrigádot; minden idői kihasználva jó minőségben végezzék el a nyár nagy feladatát. felkészülésben igyekeztünk mindent megtenni, — Hogyan lehet feloldani az elhelyezendő gabona és a tárolótér hiány között fennálló feszültséget? — A hagyományokhoz hí­ven megkötöttük a bértá­rolási szerződéseket. Más­részt — és ez a múlt évi helyzethez képest nagy előny — ebben a nyári idő­szakban száztízezer tonna kalászost szállíthatunk ex portra. Ha megfelelő lesz n vagonellátás — napi száz­harminc kocsit tudunk meg­rakni és indítani —, akkor ez igen nagy mértékben enyhíti tárolási gondjainkat. A harmincöt átvevőhely megyeszerte az üzemek igé­nyeinek megfelelően fogad­ja a gabonát, sőt Kaposvá­ron megszervezték az éjjel- nappali átvételt. A szerző­dött huszonhétezer tont.a árpa helyett már eddig hu- szonhétezer-kétszáz került a raktárakba, de még nem zárult le az átvétel. S a múlt hét óta megindult a búza is. tűik a búzaaratást, de a „pa­pírforma” szerint nem en­nék kellett volna először ka­szára érni... Ebben az év­ben felborult az érési sor­rend, emiatt nerri a toponá- ri, hanem a zimáinyli határ­ban dolgoznak most a gépe­ink, s fölkészültünk rá, hogy újabb átcsoportosítássá! ott folytassuk, ahol erre a ga­bona a legalkalmasabb. — A műszak ^technikai feladatok teljesítésében lé­nyeges gondunk eddig nem volt — vette át a szót a fö- agronómus. — Zavartalan a javítás szervezése, az ügyele­tes szerelőkocsi a bolyszínen segíti ha szükség van rá. Csak a hazai gyártmányú ékszíjak minőségét kifogá­soljuk... * J ' — A csapadék, majd. a me­leg „meghúzta” a növénye­ket, s egy sor termény szin­te egyidőben érák be — mondta az elnök. — Az ár­pa után most a búzában va­gyunk, de vágásra érett a magnak vetett borsó egy ré­sze, aztán jön a zab, a mus­tár, a mák, közben javában Folytak a lucernaszéna beta­karítása ... Szóval, az idővel nagyon jól kell gazdálkodni! 35—40 millió forintot érő ter­ményt lényegében egy hónap alatt kell a határból biztos helyre menekíteni... Most már éjjel-nappal, hétköznap és vasárnap mű­ködő szárító kapacitása ha­tározza meg, milyen ütem­ben folyhat a betakarítás. A sok növény „egybeérése” itt is gondokat okozhat — ezért tekintettek a gazdaság hatá­rain túlra a Kapostájnál: Zimány határában gazdag búzatermést takarítottak be hétfőn délelőtt a kombájnok. Déltájban azonban megálljt parancsolt az eső, mintegy igazolva: ezen a nyáron minden órát ki kell hasz­nálni, hogy a milliós értékek biztonságba kerüljenek. Együtt egyszerűbb Ez az aratás Szenna, Ka- posfö és Kaposmérő terme­lőszövetkezete számára a me­gyében eddig nem alkalma­zott módszer főpróbája is. A kölcsönös segítségnyújtás — sok somogyi nagyüzemhez hasonlóan — nem volt isme­retlen eddig sem. a mosta­ni azonban minőségileg több . az eddiginél. A három szövetkezet a szükséges anyagiakat együtt teremtette meg a Bábolna- szárító ikresítéséhez — a meglevő torony mellett már áll az új, melyet a mérőíek brigádja mindössze két és fél hónap alatt készített el. A hét elején a végső szere­lési munkák folytak és le­het, hogy már ma vagy holnap, amikor az első bú­zarakományokat itt ürítik, mindkét torony száríthatja a termést. — Egyelőre még olajjal működik a berendezés — mondja Szabó Gábor a La- timea Tsz elnöke —, de szep­temberre a programnak meg­felelően ideér a gáz és a kukoricánkat már az olcsóbo energiával tárolhatjuk. Hoz­závetőlegesen a fele befekte­téssel tudunk szárítani. Már csak a láb alatt, a betonon maradt törmelék jelzi, hogy az árpa aratásá­val végzett a három nagy­üzem. A szárítón most a rep­ce füt. — Kaposfő már elvégzett, most a szennaiakét vágják, aztán jönnek hozzánk. Együtt dolgoznak a gépek, és így lesz többnyire az egész ara­tásaid öben. — Nem okoz gondot ez az elszámolásnál? Hiszen nyil­vánvaló, hogy az eltérő adottságok között más a ter­melt fajta Is, a- hozam is. Az elnök tagadólag rázza fejét., — Minden tételt pontosan mérünk, a mérlegelésnél, a tárolásnál jelen vannak *a társsrpvet'kezetek képvise­lői. A bizonylati fegyelem nagyon szigorú betartására van Szükség, és természete­sen nagyon tiszta, korrekt kapcsolatra. tJgy vélem, ez megvan. — Aratáskor, csúcsmunka­időiben egy nagyüzemben el­sősorban az irányítók között szoros a kapcsolat. Egy ilyen közös munkavégzéshez nyil­vánvaló másfajta együttmű­ködés is szükséges. — Döntő a felelőssége a három nagyüzem főagronó- musának. Nékik kell a napi gyakorlatiban szinte percre pontosan összöhangolní mindent, nehogy a fajták a közös aratás során kevered­jenek, nehogy bármelyikünk is károsodjon, vagy méltat­lan előnyhöz jusson. — A közös szárító szük­ségszerűen újfajta együttmű­ködést követelt. Jó ez? — Ha becsülettel, gondo­san csináljuk — feltétlenül! Egyszerűbben, kevesebb ide­gességgel és szakszerűbben végezhetjük el a munkán­kat. AZ EMBEREKEN MÚLIK — Aracsi mérlegház. A köznyelvben csak így hív­ják ezt a táblát. Persze a házból már semmi sincs, csak ez a kopott út jelzi, hogy valamikor tényleg volt. A kopott úton elnyomja az elszívott cigaretta csikk­jét. Szemerkél az eső. Jú­lius 16-a délelőtt tizenegy óra. Egy gabonával telt te­herautó kifordul a mérleg­házi tábláról,, a kombájnok gazdátlanul állnak, gazdáik a hajdanvolt úton csoport­ba verődve. — Vizes a szalma, .abba kellett hagyni. Hiába, nem megy. — Nem jó időt hozott ránk. Zsebre megy nekünk ez a cseperészés!... — Na meg hát a búza elejénél tartunk. Hol van még a vége?! — Jó lenne azt tudni! — Hegedűs József, a babócsai szövetkezet elnökhelyette­se ott ácsorog a beszélgető aratók között — Ezerhá­romszáz hektár a búzánk, harmadik napja csináljuk, talán ha tizede lefogyott. — Tavaly ilyenkor már végeztünk is — mondja va­lamelyikük a hátam mögött. — Most meg átlépünk az augusztusba is. — Ahhoz, hogy végez­zünk — folytatja az elnök- helyettes — tizenhét arató­napra van szükség. Annyi meg már összesen nincs eb­ben a hónapban. Egyik cigaretta a másik után. A türelmetlenség szemmel látható. Az egyik kombájn is a falu felé in­dul. — Van egy kis baja — de ez sem menne a mű­helybe, ha lehetne vágni. Mert estig azért kihúzta volna. De így?! Legalább ennyivel előre lesz. — Itt kinn nincs szerelő? — Dehogy nincs! De az ő ügyére csak benn van „or­vosság”. Amit lehet, azt ki igazítjuk itt is. A termelt fajtákra. a várható termésre fordul a szó. Az árpa több lett a tervezettnél, s ha nem jön valami közbe, a tavalyi negyvenhárom mázsánál többet ad a búzánk is. — Na nem ez, mert ez, amit most vágnánk, egy ki­csit gyengébb. De a jugosz­láv meg egy francia fajta igen szépet ígér. A várakozásban nehezen telnek a percek. Igazán ak­kor értem meg a toporgás idegesítő feszültségét, ami­kor: Läufer Imre elnök csendes szóval elmondja. —*■ A gépektől a szárítóig minden feltétel megvan, és ami a legfontosabb: fiatal, hadrafogható, tettre kész. lelkiismeretes aratóink van­nak. Mert végül is az em­beren múlik minden! A fiatal, tettre kész bri­gád a hajdanvolt úton topo­rog. — Meddig várakoznak? — Ha kisütne a nap, jön­ne egy jó szél, indulhat­nánk. Éne várunk .. . Gépóriások dübörögnek az aranysárga kalásztenger­ben. Aratunk. A borsóval, a repcével együtt csaknem száz- tizennyolcezer hektár termését kell betakarítani ezekben a hetekben, a tervek szerint csaknem négyszázötvenhatezer - ötszáz tonna termést kell a lehető legkisebb veszteséggel biztonságba helyezni. Hatalmas a feladat - és ehhez méltó a nagy munkát jellemző igyekezet, felelősség, szorgalom. Az idei termés útját a múlt év ősze óta sok izgalom, aggodalom kisérte, s ahogy az elmúlt napok időjárása bizonyította, a feltételek most sem kedvezőek. Viszont a határ ígéretes, és ez csak fokozza az ország kenyeréért érzett felelősséget. Összeállításunkban a mostani napok nagy, és sokrétű munkájába igyekeztünk bepillantani. ARATUNK

Next

/
Thumbnails
Contents