Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-14 / 164. szám

1984. július 14., szombat I IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS _______________Somogyi Néplap____________'_________________________9 s uhanó gépkocsi ablakából az út­menti gyümölcsös fái, mint kerítés lécei sorakoztak egymás mellé. Leveleik sár­gán, rozsdabarnán peregtek alá a kopaszodó ágakról. A reggeli nap a párát az útról felszippantotta, osaik a völ­gyeikben telepedett tejfehér folyamként. Szilvási Tamás a szolgálati gépkocsi hátsó üléséről, unatkozva szemlél­te az őszi tájat. Álmosítón hatott rá az autó rugózása, a motor monoton zümmögé­se, a kerekek surranása. Szótlan volt. A három na­pos kiszállás unalma ret­tentette. Mit lehet csinálni ennyi ideig szezon után Ba- latonszemesen? Ha az idő jó marad, sétálhat, vagy a vendégszobában kuksolja végig a televízió egyforma műsorait. Negyvenöt éves volt, túl az illúziókon. Csa­ládi élete oly kiegyensúlyo­zott, hogy az már szinte unalmas, akárcsak a hivatal egyformasága. Végül is elé­gedett volt, és leszámolt az­zal, hogy ebből valami ki­zökkentheti. Nem is akarta. A szabadsága is eseményte­lenül telt el. Amikor újra bement a hivatalba, az első ára után úgy érezte, hogy nem volt távol. Délutánra már ugyanolyan ideges volt, mint szabadság előtt. Keze­lőorvosa elégszer figyelmez­tette, vigyázzon, veszélyes korban van. Sokat rendet­lenkedik a szíve, nincs rendben a vérnyomása, túl­dolgozza magát, eszi a ci­garettákat, vedeli a kávét és nem mozog semmit. Az in­farktust megrendelte, élet­módot kell változtatnia. Könnyű azt mondani, még elhatározni is. Aztán, min­den a régi. A hivatal, az otthon, még a kávé és a cigaretta íze is. Borotválko­zás közben tükörképét vizs­gálva megállapította, öl évet letagadhatna. Azon kí­vül, hogy halántékánál őszül, fiatalosak arcvonásai. Igyekezett úgy is öltözni. Csak ne erezné magát mind többször halálosan fáradt­nak, hogy esténként még egy könyvet sincs kedve ke­zébe venni. Mi jöhetne még az életébe, ami úgy igazán feldobná ? Talán ha sok pénzhez jutna. Bár ki tud­ja, lakása, kocsija megvan. Talán egy-két utazás, de az se az igazfi. Előrelépés a hi­vatalban, az is meg van rendelve. Ha csalk valami nagy ostobaságot nem művel, be fog következni, Így nincs már nagy különbség be­osztása és az igazgató között. Magánélet? Gyer­mekei pályán vannak. Olgá­val már újat nem tudnak egymásnak nyújtani. A csó­nakházi tiltott ölelkezések csak pillanatnyilag oldották fel, és nem érték meg a kockázatot. Az utóbbi idő­ben alaposan megfontolta, mibe megy bele. A tó vize opálosan remegett, a nyara­lók ablakin a redőnyök le voltak eresztve. Miközben dolgait pakolta ki, kapog toltok. Fehér Pista lépett be nagy ovációval, és az első kérdése az volt, van-e estére programja. Mi­után közölte, hogy hivatali munkáján és könyvein kívül egyélőre másra nem gondolt, Pista láthatóan megkönnyeb­bült. Lelkére kötötte, ne fo­gadjon el mástól meghívást, mert ő már elkötelezte ma­gúikat estére. Szilvást kérdő tekintetére gyors .magyará­zatba kezdett, hogy egyete- temisták vannak Lent gya­korlaton. Az utóbbi Heti Vi­lággazdaságiban megjelent oiikke vitatéma. Két lányinak megígérte, hogy este bemu­tatja óikét. Rendszeresen olvassák cikkeit, és el van­nak ragadtatva. Pista reme­kül mulatva azt is elhadar­ta, hogy pocakos öregúmák hiszik, mint az egyetemi professzorokat. Testesnek, kopaszodónak, szóval kicsit trotylliinalk, alkit nagy eszéért illik tisztelni, de nadrágjá­nak gombolását már illet­lenség észrevenni. Ö persze nem világosította fel őket, mondta kezét dörzsölve. Te­hát hat óra felé érte jön, és felviszi lakására, addigra már a lányok is ott lesznek. Szilvása kérdésére elmondta, hogy végzős közgazdákról van szó, akiket még az egyetemről jól ismer. Rendes kis lányok, éntelmeslkék és 'nem is zárdamövendékek. Így magának is szerezhet egy jó estét, és Tamás sem fog egyedül unatkozni. Tehát, akkor mindent meg­beszélték, néki rohanni kell, mert várja az autó, és Ta­másnak is hamarosan kez­dődnék a tárgyalásai a cse­hekkel. Elviharzott. Szil­váéi akkurá tusán ki ra­kosgatta piperecikkeit a fürdőszoba tükör alatti tar­tójára. Ruháit elrákta a szekrénybe, papucsát az ágy alá igazította, köntösét az ágyra dobta. Felpattantotta diplomatatáskájának fedelét, még egyszer átfutotta a szer­ződéstervezeteket. Belelapo­zott a dokumentációikba, az­tán sóhajtva visszazárta az egészet, s már el is felejtet­te az estét. A nap fárasztó volt., nem jutották dűlőre, ábban maradtak, hogy más­nap folytatják a tárgyaláso­kat. A protokolil-ebéden több meghívást kapott ■ esté­ire, amelyeket köszönettel el­hárított, mert pihenni akart. Az egyik különösen csábító volt. Nem kétséges, hogy mi tett volna az igazi program­juk Hédivel. Régóta esedé­kes ez a dolog, és alkalom se kínálkozott volna jobb a mostaninál, de nem kívánta a Charilie-liLlatos ölelkezést. 'Kimentette magát, hogy ba­rátai jönnek -érte, és viszik át a túloldalira, már nem tudja lemondani. Örült, ami­kor betette maga után az ajtót, léfürdött, köntösébe bújt, és nem látott maga kö­rül senkit. Lábát az asztalra téve elővette a Bunte múlt havi számát. Belelapozott. Auf dem Land kann der Artz no Oh seinen Beruf als Berufung erleben. Der Ein­satz ist shwerer, das Enforg- serliebnis aber ungeliioh grö- ser als anderswe. Das Ver­hältnis Artz-Patient ist mensdhlicher, freut stich ... kopogták.. . Dr. Reissberg er, der sieh zumeist... újra ko­pogtok. Amint meglátta a belépő Fehér Pistát, azonnal eszébe jutott, hogy mire vál­lalkozott estére. Kedvetlenül tette le az /újságot, kifogáso­kat latolgatott, de Pista nem hagyta felsorolni. A lányok már fent vannak nála és csalk rá várnáik, és a Ballan- tines wlbiskyjét is erre az alkalomra tartogatta. Nagy blama lenne, ha nem menne. Nem volt mit tenni, felká­szálódott, és nem nagy lel­kesedéssel, felöltözött. Út­közben mondta Pistának, menjen csak, mert néki be kell menni cigarettát venni, perceken belül ott lesz a la­káson. A csengő bim-bam hang­ja biztatóan hatott a sötét lépcsőházban, ami inkább hasonlított egy bunkerhez, mint lakóházhoz. Az ajtó­ban Pista megkönnyebbült arca jelent meg, Már azt hitte, hogy ez az utolsó kifo­gása, és meg fog lógni. Ta­más kesernyésen elmoso­lyodott, s félszavakkal ma­gyarázta, hogy nem formá­ja a cserbenhagyás. A szo­bából diszkózene szűrődött. A lányok az állólámpa alatt ültek, a derengő hi-fi to­rony mellett. Tamás halk jóestétje után Fehér Pista zajos bemutatásba kezdett. Tamást az első pillanattól különleges érzés járta át. A szökés, rövid hajú lány hatott rá így. Pedig Fanni nem volt különlegesen szép, megjelenésében sem volt semmi, ami egy megállapo­dott embert kizökkenthetne a nyugalmából. De közelsé­ge, tekintete, hangja me­legséget árasztott. Ahogy leült, már nem bánta, hogy elfogadta a meghívást. Pár pohár whisky oldottá tette. Okosakat mondott, szelle­mesen reagált, mind jobb formába lendült, és titokban csodálkozott magán, hogy ez még így megy neki. Sze­retni kezdte ezeket a talp­raesett., szép lányokat, kü­lönösen Fannit. Éjfél felé Pista félretolta a fotelokat és a másik lánnyal táncol­ni kezdett. Amikor átölelte Fannit, és arcát nyakához simította, belül ujjongani kezdett. Érezte a lány testé­nek rezdülését, és ez több volt, mint a csónakházi ölel­kezések. Ekkor fordult meg a fejében, hogy több mint húsz év korkülönbség van köztük, lánya lehetne. A hajnali mezítelen ölelkezé­sük különlegességét már ak­kor felfogta, amikor az első vérhulláim vég igd ideregtet - te testét. Nem tudott betel­ni, átköltözött belé a lány fiatalsága. Reggel azzal vál­tak el, hogy nem tartoznak egymásnak semmivel, csak egymáshoz. A világ megváltozott kö­rülötte. Nem vigyorgott az érzelmes dalszövegeken, és valami ködös állapotban le­begett. Harmadnapra ide­ges, ingerlékeny lett, külö­nösen otthon. Ügy érezte Magát, jmitót az egér a saj­tosbúra alatt. Tudta, hogy a folytatás őrültség lenne Mégsem tudott szabadulni gondolatától. Fanni állan­dóan előtte volt, és újra meg újra felidézte az együttlét pillanatait. Ele­mezte, fontolgatott, és álla­pota rosszabbodott. Tudta, hogy hétvégén Fannii baráti társasággal vidékre utazik. Leste az óráját találgatta, hol járhatnak? Éjszaka nem aludt, ette a cigarettákat és ivott, s közben majd bele­őrült a gondolatba, hogy a lány talán abban a pillanat­ban fekszik le valakivel, és úgy öleli nyakát, mint az övét, s ugyanúgy fonja át azt is combjával. Sírva fa­kadt. Részeg könnye ko­nyakjába csöpögött, a ciga­retta füstölgő vége elhomá­lyosodott, és ott aludt el az asztalra borulva. Reggelre csak annyit változott a do­log, hogy feje is fájni kez­dett, belül feszültséget ér­zett. Egész vasárnap csak téblábolt a lakásban, még az újságokat sem nézte át. Felesége aggódó kérdései­re kitérő válaszokat adott, arra hivatkozva, hogy a túl­feszített munka megbosszul­ja magát. Kikészült, pihen­nie kellene. Aztán újra in­ni kezdett. Őrület. Mi tör­tént vele? Miért nem ül a kocsijába, és keresi meg azt a lányt, miért szenved itt, mint egy elsőbálos gimna­zista. Másnapra biztosan el­múlik, gondolta. Az este és az éjszaka ugyanúgy telt el, mint az előző. Jöttek a ké­pek, és ő átkozni kezdte Fehér P stát, hogy elbbe a dologba belerántotta. Magát, a hülyeségét, és elhatározta, hogy befejezi képzelgéseit. Kényszerítette magát, hogy másra gondoljon. Mivel ba- bonázta meg így az a lány? A fiatalsága. Az, hogy ő nem lehet más, mint alkal­mi partner. Elszállt a fia­talsága, playboykodása de­res bohócság. Rettenetesen fájni kezdett a bal oldala, kiesett kezéből a pohár, csörömpölve tört össze a konyha kövezetén, elhomá­lyosodott előtte a világ. Iszonyú fájdalma és lég­szomja volt,.. Fehérköpenyes alakok ha­joltak föléje, gézmaszkjuk­ból csak szemeik látszottak ki. Ernyedten feküdt, kar­jához csövek vezettek, élesz­tették. Ö pedig ott állt sa­ját maga mellett. Érezte a fertőtlenítő szagát, mosoly­gott az orvosok igyekeze­tén, és ellenük drukkolt. Nem volt kedve újra visz- szatérni. Nagyon jól érezte magát, nem fájt semmije, könnyű volt, és valami cso­dálatos muzsika szűrődött valahonnan. Tudta, most megszabadulhat mindentől. Hivataltól, gondoktól, és elszáll, mint a szivarfüsl. A z út menti gyü­mölcsös fái úgy szaladtak, mint hó­napokkal koráb­ban, csak most nem a levelek peregtek, ha­nem hópamacsok estek ró­luk. Kesernyés mosollyal fi­gyelte a megváltozott tájat. Arra gondolt, milyen unal­mas lesz a két nap kiszál­lás. M it tehet csinálni ilyen - kotr,szezon után Szemesen? Festői körutazás Lakatos József képnaplója Különös festő: Petőfi, Cso­konai örököseként végiggya­logolta a hazát, és festői val­lomásaival megörökítette, ér­telmezte a mosonmagyaróvá­ri háztetőket, a szigetközi faituslkót, bakonyi szurdokot, mohácsi busómaszkokait, a hortobágyi ménest és a csor­dát, a békési, vásárhelyi ta­nyákon átgördülő julhnyáj't, az Alföld bivalyait, szatmárcse- kei fejfákat, tákosi templo­mot, íarpai házat, hajdúbö­szörményi kapufélfáikat, Mó­ricz Zsi'gmond tiszacsécsei szülőházát, de a sopronhor- pácsi gótikát, győri részlete­ket, sárvári bástyát is. Laka­tos Józsefről van szó, aki művészétére hangszereli a hazai táj meghitt és kevéssé ismert szögleteit, így festmé­nyei nemcsak a megörökítés, hanem a felfedezés erejével hatnák. Az éppen most Szombathe­lyen július közepéig kiállító művész Sárváron született, az egri Tanárképző Főiskolán tanult, műveit bemutatták B-udaipesten, Nyíregyházán, Békéscsabán, Keszthelyen, Vásárhelyen és a környező baráti államokban is. Kevés magyar képzőművészről mondhatjuk el, amit róla, hogy szinte minden tájegység festője, egyaránt kutatja a Dunántúl, az Alföld, a szat­mári részek képi motívumait. Minden festménye időgép, horizontálisan terjed a tér­ben az Őrségtől a beregi ré­székig, és függőlegesen köz­Fakép teked'ik a századokban, feltár­va a szaitmárcsekei fejfák, a csizmahúzók, a tárgyak és a népi magtartás eurázsiai tar­tozékait, összefüggéseit, múlt korunknak üzenő emblémáit. Megejthető és megfejtendő hieroglifái történelmet, tájat, népi-nemzeti sorsot elemez­nek, összegeznék a formák súlyos felderítéseivel. Sajátos műfajt teremtett deszkákból, kerítéstöredé­kekből szerkesztett kép-dom- borműveivel, melyekhez szí­neket csatol. így lesz a gon­dolattá érlelt anyag „Káplár Miklós emléke”, az „öreg ki­rály”, mely kicsit minden ember önarcképe, fensége. Megrázó erejű új anya g-tár­sítása a „Dozmati regősének” festői-szobrászi műfordítása. Lakatos József nem egy bú­csúzó eszme utolsó festőmo­hikánja, az ő múltgyökerei a jelennék, a holnapnak üzen­nék, a hazai táj és a történe­lem szem- és értelemnevelő vizuális energiájával. ízig- vérig értéksugárzó kortár­sunk, a színes idő, a hiteles derű teremtője: rajzzal, ké­pekkel, fadomborításokfcal, képzőművészettel. Losonci Miklós BARÁTOK, ROKONOK BARÁTOK ROKONOK A címlapon két kéz fonódik egymásba. „Kezed kapcsold hát kezembe, Ujjaid zárd ujjaimba: így dúdolunk jó dalokat, (gy leljük a legjobbakat Kedveseink kedve szerint, Tudnivágyók vágya szerint, A serdülők seregében, Növekedő nép körében.” A finn nemzeti eposz, a Kalevala része ez a néhány sor, amely Képes Géza for­dításában gyönyörűen cseng- bong magyarul. Egy figye­lemre érdemes könyv nyitá­nya ez az idézet, amellyel igazi gyöngyszemet vehet kézbe az, aki őszinte híve a finnek és a magyarok együtt­működésének. A Barátok, rokonok című tanulmánykötet, amelyet egyidejűleg adtak ki Finnor­szágban és Magyarországon, ott finnül, nálunk magyarul, gondos összegzése a két nép kulturális kapcsolatai másfél évszázados történetének. Túl ezen egy nemes gesztus ré­szese lehet az olvasó, amely- lyel az 1959-ben aláírt kul­turális egyezmény 25. évfor­dulóját köszöntik a két or­szágban. Egy olyan nemes gesztusé, amely ország-világ előtt bizonyítja, milyen mély rokonszenvvel, megbecsülés­sel tekint a finn és a magyar nép egymásra, a közös rég­múltra, az együtt megélt él­ményekre. Finnországban és nálunk sokan meggyőződés­sel vallják, hogy ez az együttműködés jó példaként szolgálhat Európában és másutt a különböző társa­dalmi rendszerű országok számára. A tanulmánykötet bemuta­tásakor Jaako Nnrnminen ok­tatási államtitkár és Nagy Já­nos külügyminisztériumi ál­lamtitkár, a Finn—Magyar Kulturális Vegyesbizottság s a szerkesztő bizottság társel­nökei meleg szavakkal mél­tatták a két nép kapcsolatait. Azt, hogy együttműködésünk napjainkban is, amikor a fe­szültség, a fegyverkezési haj­sza árnyékolja be a nemzet­közi helyzetet, Zavaratlanul és ígéretesen fejlődik. • Hel­sinki és Budapest neve mér­földkőként szerepel az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési folyamat történetében, s küldetését a két nép foly­tatni kívánja. Ennek jegyé­ben született az elhatározás, hogy a tanulmánykötet rövi­dített angol nyelvű változa­tát elkészítik és átad ják a Budapesten 1985 őszén ösz- szeülő Kulturális Fórum résztvevőinek. A finn—magyar kapcsola­tok hétköznapjai is híven tükrözik a különböző társa­dalmi rendszerű államok együttműködését ösztönző közös szándékot. A 17 test­vérváros, amelyeket valóban testvéri kötelékek fűznek össze, Suomiban a Finn— Magyar Baráti Társaság, ná­lunk a finn baráti körök szinte mindent felölelő te­vékenysége, a sokrétű és nagy hagyományú kulturális kapcsolatok. Minderre bi­zonyság ez a kötet. A „Bará­tok, rokonok” több mint húsz finn és magyar szerzőjének segítségével élményszámba menő betekintést nyerhe­tünk ezekbe a hétköznapok­ba. Kocsi Margit

Next

/
Thumbnails
Contents