Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-14 / 164. szám
1984. július 14., szombat I IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS _______________Somogyi Néplap____________'_________________________9 s uhanó gépkocsi ablakából az útmenti gyümölcsös fái, mint kerítés lécei sorakoztak egymás mellé. Leveleik sárgán, rozsdabarnán peregtek alá a kopaszodó ágakról. A reggeli nap a párát az útról felszippantotta, osaik a völgyeikben telepedett tejfehér folyamként. Szilvási Tamás a szolgálati gépkocsi hátsó üléséről, unatkozva szemlélte az őszi tájat. Álmosítón hatott rá az autó rugózása, a motor monoton zümmögése, a kerekek surranása. Szótlan volt. A három napos kiszállás unalma rettentette. Mit lehet csinálni ennyi ideig szezon után Ba- latonszemesen? Ha az idő jó marad, sétálhat, vagy a vendégszobában kuksolja végig a televízió egyforma műsorait. Negyvenöt éves volt, túl az illúziókon. Családi élete oly kiegyensúlyozott, hogy az már szinte unalmas, akárcsak a hivatal egyformasága. Végül is elégedett volt, és leszámolt azzal, hogy ebből valami kizökkentheti. Nem is akarta. A szabadsága is eseménytelenül telt el. Amikor újra bement a hivatalba, az első ára után úgy érezte, hogy nem volt távol. Délutánra már ugyanolyan ideges volt, mint szabadság előtt. Kezelőorvosa elégszer figyelmeztette, vigyázzon, veszélyes korban van. Sokat rendetlenkedik a szíve, nincs rendben a vérnyomása, túldolgozza magát, eszi a cigarettákat, vedeli a kávét és nem mozog semmit. Az infarktust megrendelte, életmódot kell változtatnia. Könnyű azt mondani, még elhatározni is. Aztán, minden a régi. A hivatal, az otthon, még a kávé és a cigaretta íze is. Borotválkozás közben tükörképét vizsgálva megállapította, öl évet letagadhatna. Azon kívül, hogy halántékánál őszül, fiatalosak arcvonásai. Igyekezett úgy is öltözni. Csak ne erezné magát mind többször halálosan fáradtnak, hogy esténként még egy könyvet sincs kedve kezébe venni. Mi jöhetne még az életébe, ami úgy igazán feldobná ? Talán ha sok pénzhez jutna. Bár ki tudja, lakása, kocsija megvan. Talán egy-két utazás, de az se az igazfi. Előrelépés a hivatalban, az is meg van rendelve. Ha csalk valami nagy ostobaságot nem művel, be fog következni, Így nincs már nagy különbség beosztása és az igazgató között. Magánélet? Gyermekei pályán vannak. Olgával már újat nem tudnak egymásnak nyújtani. A csónakházi tiltott ölelkezések csak pillanatnyilag oldották fel, és nem érték meg a kockázatot. Az utóbbi időben alaposan megfontolta, mibe megy bele. A tó vize opálosan remegett, a nyaralók ablakin a redőnyök le voltak eresztve. Miközben dolgait pakolta ki, kapog toltok. Fehér Pista lépett be nagy ovációval, és az első kérdése az volt, van-e estére programja. Miután közölte, hogy hivatali munkáján és könyvein kívül egyélőre másra nem gondolt, Pista láthatóan megkönnyebbült. Lelkére kötötte, ne fogadjon el mástól meghívást, mert ő már elkötelezte magúikat estére. Szilvást kérdő tekintetére gyors .magyarázatba kezdett, hogy egyete- temisták vannak Lent gyakorlaton. Az utóbbi Heti Világgazdaságiban megjelent oiikke vitatéma. Két lányinak megígérte, hogy este bemutatja óikét. Rendszeresen olvassák cikkeit, és el vannak ragadtatva. Pista remekül mulatva azt is elhadarta, hogy pocakos öregúmák hiszik, mint az egyetemi professzorokat. Testesnek, kopaszodónak, szóval kicsit trotylliinalk, alkit nagy eszéért illik tisztelni, de nadrágjának gombolását már illetlenség észrevenni. Ö persze nem világosította fel őket, mondta kezét dörzsölve. Tehát hat óra felé érte jön, és felviszi lakására, addigra már a lányok is ott lesznek. Szilvása kérdésére elmondta, hogy végzős közgazdákról van szó, akiket még az egyetemről jól ismer. Rendes kis lányok, éntelmeslkék és 'nem is zárdamövendékek. Így magának is szerezhet egy jó estét, és Tamás sem fog egyedül unatkozni. Tehát, akkor mindent megbeszélték, néki rohanni kell, mert várja az autó, és Tamásnak is hamarosan kezdődnék a tárgyalásai a csehekkel. Elviharzott. Szilváéi akkurá tusán ki rakosgatta piperecikkeit a fürdőszoba tükör alatti tartójára. Ruháit elrákta a szekrénybe, papucsát az ágy alá igazította, köntösét az ágyra dobta. Felpattantotta diplomatatáskájának fedelét, még egyszer átfutotta a szerződéstervezeteket. Belelapozott a dokumentációikba, aztán sóhajtva visszazárta az egészet, s már el is felejtette az estét. A nap fárasztó volt., nem jutották dűlőre, ábban maradtak, hogy másnap folytatják a tárgyalásokat. A protokolil-ebéden több meghívást kapott ■ estéire, amelyeket köszönettel elhárított, mert pihenni akart. Az egyik különösen csábító volt. Nem kétséges, hogy mi tett volna az igazi programjuk Hédivel. Régóta esedékes ez a dolog, és alkalom se kínálkozott volna jobb a mostaninál, de nem kívánta a Charilie-liLlatos ölelkezést. 'Kimentette magát, hogy barátai jönnek -érte, és viszik át a túloldalira, már nem tudja lemondani. Örült, amikor betette maga után az ajtót, léfürdött, köntösébe bújt, és nem látott maga körül senkit. Lábát az asztalra téve elővette a Bunte múlt havi számát. Belelapozott. Auf dem Land kann der Artz no Oh seinen Beruf als Berufung erleben. Der Einsatz ist shwerer, das Enforg- serliebnis aber ungeliioh grö- ser als anderswe. Das Verhältnis Artz-Patient ist mensdhlicher, freut stich ... kopogták.. . Dr. Reissberg er, der sieh zumeist... újra kopogtok. Amint meglátta a belépő Fehér Pistát, azonnal eszébe jutott, hogy mire vállalkozott estére. Kedvetlenül tette le az /újságot, kifogásokat latolgatott, de Pista nem hagyta felsorolni. A lányok már fent vannak nála és csalk rá várnáik, és a Ballan- tines wlbiskyjét is erre az alkalomra tartogatta. Nagy blama lenne, ha nem menne. Nem volt mit tenni, felkászálódott, és nem nagy lelkesedéssel, felöltözött. Útközben mondta Pistának, menjen csak, mert néki be kell menni cigarettát venni, perceken belül ott lesz a lakáson. A csengő bim-bam hangja biztatóan hatott a sötét lépcsőházban, ami inkább hasonlított egy bunkerhez, mint lakóházhoz. Az ajtóban Pista megkönnyebbült arca jelent meg, Már azt hitte, hogy ez az utolsó kifogása, és meg fog lógni. Tamás kesernyésen elmosolyodott, s félszavakkal magyarázta, hogy nem formája a cserbenhagyás. A szobából diszkózene szűrődött. A lányok az állólámpa alatt ültek, a derengő hi-fi torony mellett. Tamás halk jóestétje után Fehér Pista zajos bemutatásba kezdett. Tamást az első pillanattól különleges érzés járta át. A szökés, rövid hajú lány hatott rá így. Pedig Fanni nem volt különlegesen szép, megjelenésében sem volt semmi, ami egy megállapodott embert kizökkenthetne a nyugalmából. De közelsége, tekintete, hangja melegséget árasztott. Ahogy leült, már nem bánta, hogy elfogadta a meghívást. Pár pohár whisky oldottá tette. Okosakat mondott, szellemesen reagált, mind jobb formába lendült, és titokban csodálkozott magán, hogy ez még így megy neki. Szeretni kezdte ezeket a talpraesett., szép lányokat, különösen Fannit. Éjfél felé Pista félretolta a fotelokat és a másik lánnyal táncolni kezdett. Amikor átölelte Fannit, és arcát nyakához simította, belül ujjongani kezdett. Érezte a lány testének rezdülését, és ez több volt, mint a csónakházi ölelkezések. Ekkor fordult meg a fejében, hogy több mint húsz év korkülönbség van köztük, lánya lehetne. A hajnali mezítelen ölelkezésük különlegességét már akkor felfogta, amikor az első vérhulláim vég igd ideregtet - te testét. Nem tudott betelni, átköltözött belé a lány fiatalsága. Reggel azzal váltak el, hogy nem tartoznak egymásnak semmivel, csak egymáshoz. A világ megváltozott körülötte. Nem vigyorgott az érzelmes dalszövegeken, és valami ködös állapotban lebegett. Harmadnapra ideges, ingerlékeny lett, különösen otthon. Ügy érezte Magát, jmitót az egér a sajtosbúra alatt. Tudta, hogy a folytatás őrültség lenne Mégsem tudott szabadulni gondolatától. Fanni állandóan előtte volt, és újra meg újra felidézte az együttlét pillanatait. Elemezte, fontolgatott, és állapota rosszabbodott. Tudta, hogy hétvégén Fannii baráti társasággal vidékre utazik. Leste az óráját találgatta, hol járhatnak? Éjszaka nem aludt, ette a cigarettákat és ivott, s közben majd beleőrült a gondolatba, hogy a lány talán abban a pillanatban fekszik le valakivel, és úgy öleli nyakát, mint az övét, s ugyanúgy fonja át azt is combjával. Sírva fakadt. Részeg könnye konyakjába csöpögött, a cigaretta füstölgő vége elhomályosodott, és ott aludt el az asztalra borulva. Reggelre csak annyit változott a dolog, hogy feje is fájni kezdett, belül feszültséget érzett. Egész vasárnap csak téblábolt a lakásban, még az újságokat sem nézte át. Felesége aggódó kérdéseire kitérő válaszokat adott, arra hivatkozva, hogy a túlfeszített munka megbosszulja magát. Kikészült, pihennie kellene. Aztán újra inni kezdett. Őrület. Mi történt vele? Miért nem ül a kocsijába, és keresi meg azt a lányt, miért szenved itt, mint egy elsőbálos gimnazista. Másnapra biztosan elmúlik, gondolta. Az este és az éjszaka ugyanúgy telt el, mint az előző. Jöttek a képek, és ő átkozni kezdte Fehér P stát, hogy elbbe a dologba belerántotta. Magát, a hülyeségét, és elhatározta, hogy befejezi képzelgéseit. Kényszerítette magát, hogy másra gondoljon. Mivel ba- bonázta meg így az a lány? A fiatalsága. Az, hogy ő nem lehet más, mint alkalmi partner. Elszállt a fiatalsága, playboykodása deres bohócság. Rettenetesen fájni kezdett a bal oldala, kiesett kezéből a pohár, csörömpölve tört össze a konyha kövezetén, elhomályosodott előtte a világ. Iszonyú fájdalma és légszomja volt,.. Fehérköpenyes alakok hajoltak föléje, gézmaszkjukból csak szemeik látszottak ki. Ernyedten feküdt, karjához csövek vezettek, élesztették. Ö pedig ott állt saját maga mellett. Érezte a fertőtlenítő szagát, mosolygott az orvosok igyekezetén, és ellenük drukkolt. Nem volt kedve újra visz- szatérni. Nagyon jól érezte magát, nem fájt semmije, könnyű volt, és valami csodálatos muzsika szűrődött valahonnan. Tudta, most megszabadulhat mindentől. Hivataltól, gondoktól, és elszáll, mint a szivarfüsl. A z út menti gyümölcsös fái úgy szaladtak, mint hónapokkal korábban, csak most nem a levelek peregtek, hanem hópamacsok estek róluk. Kesernyés mosollyal figyelte a megváltozott tájat. Arra gondolt, milyen unalmas lesz a két nap kiszállás. M it tehet csinálni ilyen - kotr,szezon után Szemesen? Festői körutazás Lakatos József képnaplója Különös festő: Petőfi, Csokonai örököseként végiggyalogolta a hazát, és festői vallomásaival megörökítette, értelmezte a mosonmagyaróvári háztetőket, a szigetközi faituslkót, bakonyi szurdokot, mohácsi busómaszkokait, a hortobágyi ménest és a csordát, a békési, vásárhelyi tanyákon átgördülő julhnyáj't, az Alföld bivalyait, szatmárcse- kei fejfákat, tákosi templomot, íarpai házat, hajdúböszörményi kapufélfáikat, Móricz Zsi'gmond tiszacsécsei szülőházát, de a sopronhor- pácsi gótikát, győri részleteket, sárvári bástyát is. Lakatos Józsefről van szó, aki művészétére hangszereli a hazai táj meghitt és kevéssé ismert szögleteit, így festményei nemcsak a megörökítés, hanem a felfedezés erejével hatnák. Az éppen most Szombathelyen július közepéig kiállító művész Sárváron született, az egri Tanárképző Főiskolán tanult, műveit bemutatták B-udaipesten, Nyíregyházán, Békéscsabán, Keszthelyen, Vásárhelyen és a környező baráti államokban is. Kevés magyar képzőművészről mondhatjuk el, amit róla, hogy szinte minden tájegység festője, egyaránt kutatja a Dunántúl, az Alföld, a szatmári részek képi motívumait. Minden festménye időgép, horizontálisan terjed a térben az Őrségtől a beregi részékig, és függőlegesen közFakép teked'ik a századokban, feltárva a szaitmárcsekei fejfák, a csizmahúzók, a tárgyak és a népi magtartás eurázsiai tartozékait, összefüggéseit, múlt korunknak üzenő emblémáit. Megejthető és megfejtendő hieroglifái történelmet, tájat, népi-nemzeti sorsot elemeznek, összegeznék a formák súlyos felderítéseivel. Sajátos műfajt teremtett deszkákból, kerítéstöredékekből szerkesztett kép-dom- borműveivel, melyekhez színeket csatol. így lesz a gondolattá érlelt anyag „Káplár Miklós emléke”, az „öreg király”, mely kicsit minden ember önarcképe, fensége. Megrázó erejű új anya g-társítása a „Dozmati regősének” festői-szobrászi műfordítása. Lakatos József nem egy búcsúzó eszme utolsó festőmohikánja, az ő múltgyökerei a jelennék, a holnapnak üzennék, a hazai táj és a történelem szem- és értelemnevelő vizuális energiájával. ízig- vérig értéksugárzó kortársunk, a színes idő, a hiteles derű teremtője: rajzzal, képekkel, fadomborításokfcal, képzőművészettel. Losonci Miklós BARÁTOK, ROKONOK BARÁTOK ROKONOK A címlapon két kéz fonódik egymásba. „Kezed kapcsold hát kezembe, Ujjaid zárd ujjaimba: így dúdolunk jó dalokat, (gy leljük a legjobbakat Kedveseink kedve szerint, Tudnivágyók vágya szerint, A serdülők seregében, Növekedő nép körében.” A finn nemzeti eposz, a Kalevala része ez a néhány sor, amely Képes Géza fordításában gyönyörűen cseng- bong magyarul. Egy figyelemre érdemes könyv nyitánya ez az idézet, amellyel igazi gyöngyszemet vehet kézbe az, aki őszinte híve a finnek és a magyarok együttműködésének. A Barátok, rokonok című tanulmánykötet, amelyet egyidejűleg adtak ki Finnországban és Magyarországon, ott finnül, nálunk magyarul, gondos összegzése a két nép kulturális kapcsolatai másfél évszázados történetének. Túl ezen egy nemes gesztus részese lehet az olvasó, amely- lyel az 1959-ben aláírt kulturális egyezmény 25. évfordulóját köszöntik a két országban. Egy olyan nemes gesztusé, amely ország-világ előtt bizonyítja, milyen mély rokonszenvvel, megbecsüléssel tekint a finn és a magyar nép egymásra, a közös régmúltra, az együtt megélt élményekre. Finnországban és nálunk sokan meggyőződéssel vallják, hogy ez az együttműködés jó példaként szolgálhat Európában és másutt a különböző társadalmi rendszerű országok számára. A tanulmánykötet bemutatásakor Jaako Nnrnminen oktatási államtitkár és Nagy János külügyminisztériumi államtitkár, a Finn—Magyar Kulturális Vegyesbizottság s a szerkesztő bizottság társelnökei meleg szavakkal méltatták a két nép kapcsolatait. Azt, hogy együttműködésünk napjainkban is, amikor a feszültség, a fegyverkezési hajsza árnyékolja be a nemzetközi helyzetet, Zavaratlanul és ígéretesen fejlődik. • Helsinki és Budapest neve mérföldkőként szerepel az európai biztonsági és együttműködési folyamat történetében, s küldetését a két nép folytatni kívánja. Ennek jegyében született az elhatározás, hogy a tanulmánykötet rövidített angol nyelvű változatát elkészítik és átad ják a Budapesten 1985 őszén ösz- szeülő Kulturális Fórum résztvevőinek. A finn—magyar kapcsolatok hétköznapjai is híven tükrözik a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködését ösztönző közös szándékot. A 17 testvérváros, amelyeket valóban testvéri kötelékek fűznek össze, Suomiban a Finn— Magyar Baráti Társaság, nálunk a finn baráti körök szinte mindent felölelő tevékenysége, a sokrétű és nagy hagyományú kulturális kapcsolatok. Minderre bizonyság ez a kötet. A „Barátok, rokonok” több mint húsz finn és magyar szerzőjének segítségével élményszámba menő betekintést nyerhetünk ezekbe a hétköznapokba. Kocsi Margit