Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-14 / 164. szám

s Somogyi Néaap 1984. július 14., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS A Bay rent hi fesztivál képeslapja A gyávaság anatómiája Európa zenei életének vér­keringésében évről évre szí- aesebíb arculattal, színvona­lasabb prograramal, mind jelentősebb szerepet vállal a Budapesti Tavaszi Fesztivál. A jövő évi jubileumi ren­dezvénysorozat — felszaba­dulásunk 40. évfordulója al­kalmából még magasabb mércével kíván a nemzetkö­zi zenei eseményekhez csat- lákozni. Alkalom nyílik a visszatekintésre, a zenei fesztiválok krónikájának a fellapozására is. A NULLTARIFA CSAK UTÓPIA Az első zenei fesztivált Richard Wagner álmodta meg. Alig ismerték, kezdő Karmester volt, de nagyra- cörő terveiben már megszü­letett a nagyszabású gondo­lat: egy szép réten, a bará­taival épít egy hatalmas fa- oarakkot, ez lesz a színháza. Meghívja a világ legjobb emekeseit és zenészeit, akik éjjel-nappal próbálják az előadásokat, aztán mindenki jöhet, alki látni és ünnepelni akar. Belépődíjat nem szed­nek. Ünnep után azonnal lángba borítják a színházat es tűzbe dobják a partitúrák egyetlen példányait... A fantasztikus álomkép helyett uralkodók, királyok adományaiból, a zenekedvelő közönség támogatásával, 1876-,ban a világ első feszti­vál-színházaiként avatta fel Wagner a Bayreuthban fel­épített zenei Walhalláját. „Micsoda agyrém ez a vál­lalkozás” — mondotta őrült­nek vélt ötletéről;, amellyel saját műveinek mintaszerű színpadira állítását kívánta a jövő számára biztosítani. A Festspielhausban, fenn­állása óta, a Wagner család utódai irányítják a nyáron lendezett ünnepi játékokat. Wagner nemcsak az opera­műfajt reformálta meg, ha­nem a színpad- és színház- technikát is, ő maga tervez­ne az akusztikáját, amelynek tőikélietessége mindmáig utol­érhetetlen. Sehol olyan hang­zása nincs a wagneri zené­nek, mint itt. A zenetörténelem kiemel­kedő egyéniségeinek a köz­reműködésével adják elő Wagner műveit és több mint agy évtizede nemzetközi if­júsági zenei fesztivál kíséri Kiss Dénes Sorok a suhanásban Majd évek múlnak el és arra rettenek hogy rázkódik az ágy és zúgnak a falak S fölsikoltanék hol van az anyám? Hol van aki volt? Majd évek múlnak el észre se veszem .rgalmaznak-e éhínségeim? Szeretetlenül vergődve tovább mivé változik a csillagarculat? ,linden ugyanúgy fájdít és emészt? Vagy föl se foghatom pillanatokban évezred suhan?! Szikszai Károly RAJZ Meg kéne már tanulni így másik magatartást falán vigyázzba állítani Minden beszélgetőt és Beszélgetésit ahogy a 7elsőházban egykoron de A tükörben mindig egy női kép Mása megzavar elkísér Jövőmet elárultam egy Tégi képen mely Most is olyan mint egykoron: Topár gyanús és így madár rikoltozik benne az ünnepi játékokat. A nul.1- tarifa azonban csak utópia, Wagner megvalósulatlan ál­ma maradt. FIATAL MŰVÉSZEK MEKKÁJA Az idén ünnepli ötvenéves fennállását Angliában a Glyndebourne Fesztivál Opera. John Christie a mű­vészetpártoló földbirtokos hívta életre, aki gyakran volt Bayreuth vendége. Min­den vágya arra irányult, hogy a szigetországban is megerősítse a Wagner-kul­tuszt és annak szentélyéül szánta a 300 személyt befo­gadó színházát. Mezei opera­ként vált ismertté, kuriózu­mát különös környezete ad­ja, mert távol a lakott terü­lettől, jellegzetes angol mező ülében zajlik a fesztivál. Fe­lesége tanácsára Bayreuth másolása helyett, eredeti programmal lépett fel és a tehetséges fiatal művészek­nek nyújtott „kiugrási” le­hetőséget. Ezt a szándékát hagyta örökül fiának, aki Mozart, Rossini, Gluck, Pro- kofjev műveinek biztosít szabad teret. Rendszerint május végétől augusztus vé­géig tartanak az előadások. TALÁLKOZUNK A WALHALLÄBAN A tengerentúli operaélet legnagyobb eseményeként tartják számon a Pacific A továbbképzésen Margi- tai Zoltánnal kerültem egy szobába, akiről az egész szakma tudja, hogy egyik cigarettáról a másikra gyújt. Tíz nap és tíz éjszaka niko­tinfelhőben — ezt jelentette Margitai. Épp ezért, amikor elfoglaltuk szobáinkat, ko­moly képpel szóltam hozzá: — Nézd, Zolikám. Tíz nyu­galmas nap vár ránk, ideges­kedés nincs, itt vagyunk a jó erdei levegőn. Nemhiába itt építették fel ezt a tovább­képzési központot; férfiasán tegyünk fogadalmat, hogy nem gyújtunk rá tíz napig. Hátha éppen most sikerül le­szoknunk erről az átkozott bagóról? Zavartan nézett, annyira azért nem ismertük egymást, hogy közös akciót szervez­zünk. Mégis így válaszolt: — Komolyan gondolod? Az a helyzet, hogy nekem is megfordult már a fejemben a gondolat, csak egyedül so­hasem mertem hozzálátni a leszokáshoz. Féltem a siker­telenségtől. De talán ket­tőnknek jobban sikerül, majd szemmel tartjuk egymást. Így esett, hogy a követke­ző napon keményen egymás A seattlei Wagner fesztivál Northwest Wagner Feszti­vált, amelynek legfőbb vonz­ereje, hogy több mint egy évtizede az igazi, hamisítat­lan Ringet hozzák szinte úgy, ahogy alkotója elkép­zelte, megteremtette. „Találkozzunk a Walhallá- ban!” — így szól a meghívás a prospektusokban és a fesz­tivál alapítója, Glynn Ross, aki a Seattle Opera inten­dánsa, a mítosz világához hű Tetralógiát ígér. Vonzó­dása a Waigner-művek iránt BayreuthbóL származik, ahol az ötvenes években Wieland Wagner tanítványa'volt. Az ő kezdeményezésére először került sor Amerikában A Nibelung-gyűrű zenedrámái­szemébe néztünk: megszűnik rajtunk a cigaretta uralma. Margitai alig tudott uralkod­ni magán, napközben több­ször is megindult keze a ci­garettásdoboz felé. (Ügy döntöttünk, lélektanilag jobb, ha nem zárjuk el a bűnbe vezető utat. Hadd érezzük, csak rajtunk áll, hogy nem szokunk vissza.) Elég volt ránéznem, s máris ökölbe szorult a keze: kitartunk, a dohány nem tör át! Este a kétágyas vendég­szobában kényelembe he­lyeztük magunkat. Margitai elővette a cigarettát és a gyufát, kirakta a szekrényé­re. Már-már a szájába vette, amikor gyengéden rászól­tam: — De Zoli! — Nagyon szégyellte magát. Mint mondta, egy pillanatra elfe­ledkezett fogadalmunkról. Az előadásokon nem volt szabad dohányozni. Ezért a bagósok már alig várták a szünetet. Egy délelőtt Mar­gitai eltűnt a szemem elől. Véletlenül láttam meg a tá­volból, az intézet kis park­jában. Szájában cigaretta füstölt. Magasra emelt kéz­zel fenyegettem meg. Zavar­tan kikapta szájából a büdös rudat, eldobta, és eltaposta. nak együttes színrehozatalá- ra. A monumentális mű ki­robbanó sikert aratott. Wag­ner csodájának nevezték. „Seattle a világnak a lenyű­göző Ringet adoitt” — írta a Los Angelds Times és a grandiózus jelzővel illették Glyn Ross fesztiválját, ö azzal fogadta az elismerést, hogy a Mester be nem telje­sült vágyát váltja valóra. Wagnemék ugyanis az volt a szándéka, hogy egymillió dollárért áttelepítik az Új­világba. Akkor ez nem sike­rült, de a Wagner Fesztivál itt is megszületett Glynn Ross érdemeként. Valahogyan helyre kellett billentenem a lelki egyensú­lyát. Másnap vásároltam egy doboz cigarettát, s amikor a számba vettem, és gyufa után kotorásztam, diadalma­san csapott le rám: — Hohó; barátocskám! Nem úgy verik a cigányt! Ha nekem nem szabad, ne­ked sem! Zavart mosollyal, mente­getőzve raktam vissza a ci­garettát a csomagba. Így ment ez nap nap után. Vitézül megálltuk, hogy nem gyújtunk rá. Mert Margitai szenvedett, láttam rajta, no­ha szégyellte mondani. Nem ment a fejébe, hogy én kü­lönösebb megrázkódtatás nélkül tűröm a nikotinelvo­nási tüneteket. De büszkesé­ge nem engedte meg, hogy kérdezősködjön, hogyan csi­nálom. Elérkezett a továbbképzés utolsó napja. Margitai dicse­kedett a többieknek: — Gye­rekek, leszoktam a cigarettá­ról! Együtt csináltuk G.-vel. — Na, ne hülyéskedj — mondák neki. — G. sohasem dohányzott... Margitai megsemmisítő pillantást vetett rám. Dühtől reszkető kezekkel föltépte a cigarettásdobozt, és rágyúj­tott .. . Azóta, ha találko­zunk, tüntetőleg elfordítja a fejét, és nem köszön. Híres és régi mondás : a bátor emlber egyszer hal meg, a gyáva azonban igen sokszor. Tudniillik a gyáva­ság nem pillanatnyi, nem egyszer megmutatkozó tulaj­donság, hanem állandó, az egész életen végigvonuló jel­legzetesség. A gyáva karak­terről nagyon sokszor írtak már írók is, gondolkodók is. Musil egyik novellájában például szerepel egy gyáva ember, aki egész életében szeretne jellemet, szeretne karaktert szerezni magának. Ez szinte lázas és eltorzult tevékenységekhez vezeti, mert mindenáron azt akarja bebizonyítani, hogy neki igenis van karaktere. A probléma azonban az, hogy a karaktert nem lehet egy­szerre és tudatos tevékeny­séggel megszerezni; az em­beri jellem és az emberi tar­tás éppen úgy élettevékeny­ség eredménye, minit ahogy maga a gyávaság is élettevé­kenységben mutatkozik meg. Korántsem tekinthető esetle­gesnek az a befejezés, amit Musil korai novellájának ad. Az elbeszélő találkozik a ka­raktert megszerezni vágyó hőssel, aki ezúttal egy kocsi­ból lép ki, és röviden közli véleményét: — Tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy fontos az ember számára a jellem. Nem jellem kell, ha­nem fegyelem és beilleszke­dés a fegyelmi rendbe. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy éppen a gyá­vaságiból, a jellemtelenségből születik meg nemcsak a szol- galelkűség, hanem a vezető kultikus tisztelete is, az a típusú fegyelem, amely _ a gondolkodást és az önálló véleményalkotást tökéletesen kiiktatja az emberekből, sőt a gyávaság átcsaphat nem­csak a fegyelem, hanem a hősiesség látszatába is. Az úgynevezett hősiesség olyan körülmények között, melyek a „fegyelemre”, továbbá a tékinitélyelvre, az emberek függésére alapozódnak, nem más, mint a gyávaság sajá­tos megnyilatkozása. A de- heroizáiás divatja idején ta­lán szükségtelen erre a jel­legzetességre felhívni a fi­gyelmet, azonban az is bi­zonyos, hogy a gyávaság^ az embereket a legkülönbözőbb pózokba kergetheti — s ép­pen ebben áll a gyávaság el­lentmondásossága. Hadd hivatkozzam ebből a szempontból Lukács György egyik nyilatkozatára. Lukács felmondta, hogy mivel ő a vásárcsarnok környékén la­kik, naponta tapasztalja : emberek százai teszik koc­káira életüket egyetlen má­sodperc miatt, s futnak át a robogó villamosok és autók előtt, csak azért, hogy előbb érjenek céljukhoz. Tudjuk azt is, hogy ez a Lukács ál­tal említett jelenség mennyi­re áthatja világszerte a köz­lekedési morálit, hogy néhány perces előnyért saját életü­ket és mások életét kockáz­tatják. De hallgiassuk tovább Lukácsot. Lukács ezek után arról beszélt, hogy ugyan­azok az emberek, akik ilyen vakmerőén és szélsőségesen viselkednek a másodperc- előnyök érdekében, igen sok­szor nagyon is gyáván visel­kednek saját munkahelyü­kön, hajlongianak a főnökök előtt, különböző klikkeket képeznek, melyek őket vé­dik, és melyek esetleg elő­rejutásukban segítséget nyúj­tanak. Ez az ellentmondás is hozzátartozik a gyávaság anatómiájához. Mert a gyávaság elméleti­leg közmondásokkal és szó­lásmondásokkal védekezik. Ezék közül talán leghírhed- tebbé a „Szól igazat, betörik a fejed” vált, de számos ha­sonló bölcsesség ad irány­mutatást a gyávaságnak. S valóban igaz az, hogy a gyá- vasának létezik pszicholóiai oka és elemzése is. Ha az ember valamilyen lelkiálla­potban megijed valamitől, m|ég nem gyáva. Ugyanúgy nem gyáva, ha a társadalmi­lag hasznos és evidens meg­állapodásokat, konvenciókat nem rúgja fel. Tehát a bá­torság semmiképpen nem jelent fenegyerekesikedést, sőt éppen ez utóbbi lehet a gyávaság egyik jelzője. Tud­niillik a gyávaságot éppen vakmerőséggel, a társadalmi együttélés szabályainak sem­mibevételével, vagy hüligán- kodássail kompenzálja. Mert aligha gondolható el az első pilllamatiban, hogy egy erő­szakoskodó ember valójában gyáva, hiszen nem tudja el­képzelni, hogy akaratát nor­mális úton érvényesítheti, s az erőszakosság számára pótcselekvés. Tehát nem szabad azono­sítani a gyávaságot a maga­tartás külső vonásaival. Ez a tulajdonság nem külső tulaj­donságként, hanem benső­ként veszélyes. Veszélyes abban a pillanatban, amint társadalmi kérdésekről van szó, mert szükségképpen el­tekint az erősebbnek vélt helyzetű kritikájától, sőt szükségszerűen dicsérni kez­di azt, amin nincs dicséretre méltó. Ilyen módon a gyáva fel­fordítja a valódi értékren­det. És a gyávák szövetsége, mely nem egy munkahelyem kialakult, ezerszeresen fel- fordíitja. Az válik értékké a szemjiíkben, ami valójában értéktelen, és az értéktelen­né, ami társadalmilag előre­vivő. így váltak a rai társa­dalmunkban is már nagy öt­letek, újítások megvalósulat­lanná. így lehetett komoly sikkasztásokat hosszú ideig eltussolni, és — ez is nagyon fontos — az esetleges lelep- lezőket negatív helyzetbe hozni, rossz káderlapot írni róluk, mégpedig úgy, hogy becsületességük „terhét” éve­ken át ilyen formában kel­lett hordozniuk. Ezért hiszem azt, hogy az emberi tulajdonságok leg- ross zab b ik j áró 1 írtam most. Olyan sajátságról, melyet nem, büntet a törvény, melyért nem jár hivatalos megtorlás, holott sokszor ká­rosabb, mint sok olyan cse­lekedet és magatartás, mely törvénybe is ütközik. Azt hi­szem, hogy ideje lenne ko­moly tanulmányokat írni er­ről a tárgyról, mivel éppen erről mondhatjuk el Petőfi szavaival, hogy annyira, ár­talmas, mint a pohár borban az egy osieppnyi méregé És hia vailaimli ma igazán kerék­kötője a fejlődésnek, és gát­ja mindazoknak a becsületes törekvéseknek, melyek a magyar társadalomban fel­merülnék, ékkor az elsősor­ban a gyávaság; akár a kö­zöny formájában, akár a hetvenkedés formájában je­lenik meg. Ez a gyávaság titka, és ez az, aminek meg­értése a ma embere számára szinte kulcsfontosságú. Hermann István Zent ai László EMLÉK — SZERELEM Hallgatag éjt, szeretőm eleven vonalát felidézem. Sziklatoroklban akác lengeti zöld seregét. Szusszan a hegy hasa, döng, őrző aiabá.rdok a szirtek. Oly butaság régmúlt vétkek után kutyamód újra csaholnod ! Az érv nckigyűilkőzhet sok ezerszer, s bármire gondolhatsz. Léted időguzsalyán elszakad egyszer a szál! Hadakozhatsz ellene még, de zárkaszobád reteszét nem töri föl gyönyörű társlkeresés. Ami volt: elmúlt. Cábár menedékét — élveteg emlékért — mért kutatod, ha halott? Erdősi Mária Gőz József LESZOKTATAS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents