Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-14 / 164. szám

1984. július 14., szombat 5 Ötszáz óra a nyelvvizsga előtt SKANDINÁV JEGYZETEK Angolai vöröskeresztesek Somogybán Kazetták és „gyötört” diákok Befejezéséhez közeledik a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán működő Polyglot nyelviskola intenzív angol nyelvtanfolyama. — Középhaladó szintről indultak a diákjaink — mondta Sárosdy Iván, a csoport tanára. — Azok jö­hettek, akik már körülbelül két éve tanulják a nyelvet. Vállalatok részére hirdettük meg a tanfolyamot; de mi­vel onnan nem volt elég je­lentkező, máshonnan érke­zőknek biztosítottunk he­lyet. A csoport gimnazisták­ból és fiatal diplomásokból áll. Van közöttük egri, pé­csi is. A tanfolyam kétszáz órás és öt hétig tartott, te­hát naponta nyolc óra hosz- szat tanultak. Intenzív szel­lemi erőfeszítést jelent ez. A foglalkozások befejezése után azonban házi felada­tot, . otthoni munkát nem kellett végezni, délután há­rom óra után strandra me­hettek, szórakozhattak a résztvevők. — Miként lehet összevá­logatni az azonos szinten le­vő diákokat? — Ez szinte lehetetlen, hiszen volt, aki középisko­lában tanulta eddig a nyel­vet, mások egyetemen vagy tanfolyamon. Az első két hét ezért általában mindig azzal telik el, hogy közös szintre hozzuk a csoportot. — HoQyan telik egy mun­kanap? — Az első két órában kö­tetlen beszélgetéssel „beme­legítünk", ismételjük az elő­ző nap anyagát. Ezt a nyelvtani gyakorlatok, a mondatalkotás, a kifejezé­sek használatának begya­korlása követi. A nap hát- rajevő részében a lecke két- két új filmjét dolgozzuk fel. Leállítom a képmagnót, visszakérdezem a szöveget, eljátsszuk a szituációkat. — Milyen anyagot tanul­nak? — A BBC Follow Me cí­mű videoanyagát haszná­lom, amit a televízióban is vetítenek. Angliából vette meg a főiskola a kazettákat valutáért. Szerencsések va­gyunk, mert a főiskola szí­vesen támogatja a nyelvta­nulást, az itt dolgozók kö­zül sokan végeztek már ha­sonló nyelvtanfolyamot, s kilencven százalékuk sike­resen le is tette a nyelv­vizsgát. — Ez a kurzus előkészít a vizsgára? — A kétszáz óra körülbe­lül egy tagozatos gimnáziu­mi osztály érettségijével egyenértékű. Aki ezt köve­tően elvégzi a száz órás nyelvvizsga-előkészítőt, melyben átvesszük a veszp­rémi oktatástechnikai köz­pont erre a célra készült video-sorozatát, az már nyugodtan jelentkezhet a vizsgára. Amíg a hagyomá­nyos módszerekkel mintegy ezer-ezerkétszáz óra a tel­jes felkészülés, addig a vi­deo módszerrel alapfokról indulva öt-hatszáz óra ele­gendő az alap vagy közép­fokú képesítés megszerzésé­hez.-— Szigorú tanárnak tart­ják? — A kollégáim azt mond­ják rám, hogy „bulldogo- zok”. Azt jelenti ez a csú­nya szó, hogy a tanítványt addig „gyötröm”, amíg ki nem húzom belőle, azt, amit akarok. A nyelvtanulásnál szükség is van a követke­zetes és rendszeres számon­kérésre, mert csak intenzív munkával lehet eredményt elérni. Tersztyánszky Krisztina Tenger a városháza előtt sa-dinasztia nevét viselő ha­Alfonsó Netó nyilatkozata a magyarországi tapasztalatokról A milliós svéd főváros — minit neve is — „cölöpök vá­rosa” — tanúsítja. — Észak egyik Velencéje. A monda szerint Agne viking király katonái alapították, amikor Finnországból visszatérve, az elhurcolt finn királylány emberei meggyilkolták uru­kat egy átdarbézolit éjszaka után. Festői fekvésű a város: a tengerjáró hajók a szigete­ken, erdős domb ókon épült város központjába, a királyi és nyaralóhelynek is beillő palota élé is beúszhatnak A tévétoronyból lenézve gyönyörködünk a sokarcú, kies metropolis életében. Ki­kötök, gyárak mindenfelé. A sok erdő szinte takarja az alacsonyabb épületeket. Köz­vetlenül alattunk húz el egy hófehér óceánjáró. A királyi palota mindenki számára nyitva áll. A király a nagyteremben levő ezüst trónszékről szokta megnyitni minden januárban az ország- gyűlést. A kincseskamrában vagy tíz királyi koronát tar­tanak, mert itt minden ki­rály koronát készíttetett ma­gának. 1909 óta már nem volt koronázás Svédország­ban. A király éppen úgy j ár­kel a városban, vásárol, mint bárki más. XVI. Károly Gusztáv,, a mostani király polgári családból választhat­ta már nagyon szép felesé­gét. Az olaszos összhatású és belülről káprázatos városhá­za alatt hullámzik a Mala- ren-tó. Nem lehet megállapí­tani, tó vagy tenger, mert vize hol sós, hol meg édes. Ebből indul ki az 563 kilo­méter hosszú Göta csatorna, mely 65 zsiliprendszeren ke­resztül köti össze a várost az ország nyugati partján fek­vő Göteborggal. Ha lenne időnk, szívesen végighajóz- nánk rajta. Pompás kirándu­lás lehetne! Stockholmban adják át évente a Nobel-díjakait, ki­véve a Nobel-békedíjat. Az ünnepséget a Koncertházban rendezik. Este arra járunk: a kép, amely elénk tárái, nem méltó a helyhez. Miles Orfeusz szökőkútjának kör­nyékén rengeteg réveteg sze­mű, semmibe bámuló hippit látunk. Csendesek, senkit sem zaklatnak, ezért a rend­őrök sem foglalkoznak ve­lük. Öltözékük merészen egyedi itt-ott szakadt hiá­nyos. A lányok arcukra vi­rágokat festenek, fülükben olykor három fülbevaló, or­rukban orrbavaló, lábukon fém bakaikötő. A fiúk haja úgy borzolódik az ég felé, mint az egykori római kato­nák sisakjának taréja. Célta­lan egykedvűségük nyomasz­tó emléke elkísér. A Vasa Múzeumban a Va­dihajó, korának reprezentán­saként készült el 1628-ban. Három emeletnyi ágyúállá­saiból csaknem száz súlyos bronzmozsár kandikált ki. Az akkori viszonyok mellett bevehetatlén erőddé képez­ték ki a csatahajót, amit hi­valkodó arany veretek is sú­lyosbítottak. Egy oldalszél, a túlterhelés és — valószínű­leg — statikai hiba követ­keztében a hajó a parttól né­hány száz méterre az ünnep­lők szeme láttára oldalra bo­rult és elsüllyedt. Legénysé­géből alig néhány ember tu­dott megmenekülni. 1956-ban találták meg a tenger fene­kén nyugvó hajót, és óriási technikai bravúrral 1961 ta­vaszán hozták a felszínre. Ma külön erre a célra emtelt épületben látható a hadihajó. Kiemelése után darabokra szedték, bonyo­lult technikai eljárásokkal konzerválták, műanyaggal telítették, majd újra felépí­tették. Felújításával 22 év múltán sem készültek el. Hatalmas szerkezettel nyom­ják az épülteibe a páradús, forró levegőt. (Sok látogató rosszul lesz tőle.) A gondos munkává! konzervált eleme­ket pontos rajzók szerint 11­gekben találjuk a beépítésre még nem alkalmas alkatré­szeket az előkészítés külön­féle fázisaiban. A 333 évig tengerfenéken pihenő hajó a király régész- kedő hajlamának, meg a norvégigai viking hajók miatti féltékenységének kö­szönheti, hogy a felszínre ke­rült. Csupán ágyúitól fosz­tották meg még a tenger álatt, mert egy szemfüles vállalkozó alul nyitott, való­ban harang alakú, kezdetle­ges szerkezetekben búváro­kat küldött a víz alá, akik sokszor életük kockáztatásá­val szerelték ki a bronz mo­zsarak zömét. Az ezekből nyert fémet a vállalkozó ér­tékesítette, amivel mérhetet­len művészet- és hadtörténe­ti károkat akozott. A meg­maradt néhány ágyú egyelő­re a bejárat előtt látható, mert a hajótest nem bírná el a súlyukat. Viszonylag épen maradt meg a hajótat gyö­nyörű aranyozása és még számos aranyveret. Az esti fényekben, a vilá­gos égbolt alatt megszámlál­hatatlan ember nyüzsög. A világ csaknem minden nem­zetét megtalálhatjuk közöt­tük. A népesség éppen olyan sokféle, mint a város maga. Csernavölgyi Antal A Magyar Vöröskereszt meghívására öt napot töl­tött hazánkban — s ebből ketítőt Somogybán — az an­goljai testvérszervezet alel- nöfcének, Domingosz Afonsó Netónak, az angolai vörös- kereszt alelnökének, az An­gollal Munkapárt Központi Bizottsága tagjának a vezeté­sével egy háromtagú kül­döttség. Csütörtökön a Ma­gyar Vöröskereszt Somogy megyei vezetőségének mun­kájával ismerkedtek vendé­geink. A szervezet tevékeny­ségéről Honfi Istvánné, a Vöröskereszt megyei titkára adott tájékoztatást, majd Tóth János, a megyei párt- bizottság titkára fogadta az angolai küldöttséget. A so­mogyi program során megis­merkedtek a Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát vö­röskeresztes alapszervezeté- nek a munkájával, tájéko­zódtak az igali alapszervezet tevékenységéről. Tegnap el­kísértük vendégeinket Nagy­atádra, ahol a mentőállomás, a kórház és rendelőintézet életével, munkájával ismer- kediték. A nagyatádi kon­zervgyárban az üzemi vörös- keresztes alapszervezet mun­kája felől érdeklődtek. Az angolai küldöttséggel, a delegáció vezetőjével, Alfonsó Net óval és Filipe Leonardo Canicaval, Kuala Simaóval, az angolai vörös- kereszt osztályvezetőivel a látogatás egyik szünetében beszélgettünk. Kérdéseinkre a küldöttség vezetője vála­szolt. Angola tizenháromszor na­gyobb ország a miénknél, ötszáz éven át gyarmati sor­ban élt, függetlenségét 1975- ben nyerte el. Lakóinak szá­ma hét és fél millió. — 1978. március 16-án ala­kult meg Angolában a vö­röskereszt. Technikai igazga­tóságunk tíz körzeti orvosi rendelőt működtet, foglalko­zunk szociális gondozással, gyógyszerellátással, a vér­adás megszervezésével, az orvosi műszerellétás javítá­sával. Elsődleges feladatunk, hogy segítsünk a háború se­besültjein, családtagjaikon. Enyhíteni igyekszünk a rosz- szul tápláltak, éhezők gond­jait is. Ideiglenes hajlékokait építünk a rászorulóknak, ahol hat hónapot tölthetnek, míg gyógykezelik, gondozzák őket. A súlyosabb betegéket kórházaink látják el. — Az angolai vöröskereszt megszervezésében miként nyilvánult meg a nemzetkö­zi összefogás? — Segítettek a különböző vöröskereszt-társaságok. A magyaroktól műszereket, gyógyszert, ebben az évben pedig ruhát kaptunk. A füg­getlenségi harcok közepette született a vöröskereszt. 1980-ban szerveztük át, azóta központi vezetőség irányítj-­Negyvenezer-nyolcszázötví ' tagot számlálunk. A célún1 , hogy a munkapárt irányítá­sával az angolai vöröske­reszt is tömegszervezett-; váljon. — Milyen tapasztalatokat szereztek Magyarországon pontosabban Somogybán? — Elsősorban szervezőn kérdésekkel fogialkozituni! Gyakorlati tapasztalatoké szereztünk, ezek segítene <■ majd bennüket az angolt»' vöröskereszt tevékenységé nek az irányításában, szerve zeti életünk fejlesztéséhei' Nem csak M agyarország re1 gyűjtöttünk tapaisztalatoka az elmúlt években, küldött­ségünk járt a Szovjetunió ban, Jugoszláviában, Bulgá­riában, az NDK-ban, a Fü- löp-szügetaken, Franoiaor szagban, Olaszországban is. Az angolai vendégek azt is elmondták, hogy nemcsak a vöröskereszt munkáját fi­gyelték tüzetesen, hanem sok élményt gyűjtöttek hazánk mindennapi életéről is. Eze­ket is igyekeznek fölhasznál­ni hazatértük után. H. B Vesztik ma is. Külön helyisé­Felújítják a Szépművészeti Múzeum tetőszerkezetét. A mun­kával az Általános Építőipari Szövetkezetei bízták meg. Az épület annyira megrongálódott, hogy szükségessé vált 1,2 mil­liárd forintosra tervezett nagyobb felújítása, amit várhatóan a jövő évben kezdenek meg. (MTl-fotó: Balaton József felvétele — KS) RÁDIÓSZEMLE Sebestyén mártíriuma Félreértés ne essék, mai jegyzetünk hőse nem azonos a quaittro- és Cinquecento festményein oly gyakran áb­rázolt bibliai vértanúval. Egy alacsony, köpcös, szem­üveges úrról szól ezúttal a fáma, s nem egy átszellemült arcú, nyílvesszővel halálra sebzett ifjúról. Neve Sebes­tyén János, foglalkozása: ze­nei szerkesztő és riporter a rádióban, ezenkívül nemzet­közi hírű csembalóművész. A szokványostól eltérő, kü­lönös ismertetőjele: külföldi utazásairól nem „cuccokat” hoz haza, hanem hangleme­zeiket és magnószalagokat számlálatlanul, hogy azután gondosan szerkesztve meg­ossza eme normál- vagy mikrobarázdás élményeit a hallgatókkal Több mint száznészes monstre-sorozait- ban mutatott be csodálatos archív felvételeket. A zon­goraművészet első aranyko­ra címmel, s A hegedűművé­szet első aranykora című adásszériája sem sikeredett ennél sokkal rövidebbre, sem gyengébbre. Indítékunk a méltatásra ma mégsem Sebestyén zenei szerkesztői tevékenysége, pontosabban: nem elsősor­ban az. Hanem egy, ugyan­csak évek óta tartó nagysze­rű sorozata, melynek tizen­nyolcadik részét hétfőn este hallottuk, Egy rádiós napló­jából címmel. Amint a ko­rábbi részekben, itt is nap­lószerű tömörséggel szűksza­vúsággal követték egymást az 1933 tavaszán-nyaráre-őszén történt eseményekről közölt sajtóhíradások, „élő” hang­versenyközvetítések részlte­iéi, sercegő-csattogó normál­lemezek snittjei, idősebb honfitársainkban talán némi nosztalgiát ébresztő slágerek, s a fiatalok számára fölfede­zéssel felérő dokumentumok; néhány perc Szergej Kirov- niaik a tudomány hasznáról és szépségéről mondott beszé­déből — csak néhány héttel azelőtt vették fel egy nagy­gyűlésen, hogy a leniingrádi pártbizottság első titkára ál­dozatul esett Sztálin szemé­lyi kultuszának — maijd Anatolij Lunacsarszkij nép­biztos néhány mondata, szin­tén a tanulás fontosságáról, ugyancsak egy demonstrá­ción készített felvételről. Megdöbbentő „slusszpoén­ként” pedig — Rózsa Miklós, az agg zeneszerző vallomása arról, hogyan találkozóit Bayreuth ban, véletlenül a birodalmi vezérrel és kan­cellárral. Mi az a titokzatos hatalóm, mely — túl a dokumentumok értékein — valósággal oda- szögez bennünket a székhez, ha Sebestyén János műsorai . szólnák a hangdobozból? Nos, mindenekelőtt talán a szerkesztő hihetetlenül szé­les látóköre, reneszánszosan gazdag társadalomtudományi és művészeti tájékozottsága. Másodszor: az, hogy Sebes­tyén remekül kiszámítja a hatás mechanizmusát, való­sággal sokkolni képes, ami­dőn például az Engelbert Dollfus meggyilkolásának körülményeit ismertető do­kumentum mellé mézédes táncdalt illeszt, vagy Bruno Walter emflékiratainak egy félelmetesen szép idézete után jazzt játszik be hang­szalagról, jazzt a harminc­háromban is zavartalanul gyarapodó Egyesült Álla­mokból. Ö maga sohasem igyekszik az előtérbe tola­kodni, szerény, látszatra tárgyilagos naplóíró marad, kissé visszahúzódó rapszo dosz, egyetlen eszköze a ha­táskeltésre rokonszenves, kellemes hangja. Képzeljünk el egy ripor­tert, áki külföldi tartózkodá­sai során — esetleg két csembalókoncert között, a pihenőnapokon — helyi rá­dióállomások archívumaiban kutat porosodó szalagok és lemezek között, napidíjának és honoráriumának tekinté­lyes részét lemezboltok pénz­tárainál hagyja ugyiaecsák tüzetes vizsgálódás után, ha­zatérvén szerkeszt, vág, ösz- szekötő szövegeit ír, közben riportokat készít az esemé­nyék hazai túlélőivel — . egy mindössze egyórás adás ked­véért. Mi ez, ha nem mártí- rium? Lengyel András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents