Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-14 / 164. szám

4 Somogyi Néplap 1984. július 14., siombat ÁRVÍZ SZIGETKÖZBEN A HARAG ROSSZ TANÁCSADÓ Tü előszűrés — késeléssel A tó változásai és változatlan formái Az albínótól a négerbar náig mindenfajta bőrárnya lat megtalálható a Deseda- tó partján, a strandnak ki­nevezett térségen. A káni­kulai hétköznap délutánján nyüzsögnek az emberek, nagy a mozgás. Van, aki csak megroártózik s már pattan is vissza a kocsiba, motorra, s elfüstöl — talán a munkahelyére? — 'másolt reggeltől estig itt aszalják magukat a tűző napon, er­nyők alá pakolt elemózsiá­val, «üdítővel. Ugyancsak el­kel a hűtőtáska tartalma, aki éhes vagy szomjas, más­ra nemigen számíthat. Egy asztalkán kiskereske­dő árul csokit, nápolyit, nyalókát. Nem túl nagy a forgalma, hiszen ettől csak szomjasabb lesz az ember. Szendvicset, lángost keres­nének a vevők, de ezt az egész strandon nem lehet kapni. A büfében jó szív­erősítőket mérnek, meg lan­gyos üdítőt. „Ma még sört nem hoztak, most várjuk a szendvicset is” — mondja a büfés néni. De öt óráig a helyzet csak annyiban vál­tozik, hogy addigra már az üdítő is elfogy. A strand gondnoka itt valóban komoly gondokkal birkózik. — Rossz az ellátás, az áruszállító kocsik nem tud­nak bejönni, mert lezártát: az utat, a földúton pedig nem reszkírozzák meg. Van olyan nap, hogy ki se nyit a büfé. A gyerekekkel is sok a baj, hiába mondom nekik, hogy ne szemetelje­nek — zárás után nekem kell összeszedni a rengeteg eldobált hulladékot, pedig ki vannak téve a szemét- gyűjtők. Nemcsak a frissen leka­szált fű között taposunk csikkeken, papírokon, üveg­kupakokon. Aki bemerész­kedik a vízbe, mintha sűrű iszapba merülne alá. Töb­bet ér, ha a „fürdőzők” in­kább a zuhany triss vize alatt keresnének enyhülést. — Persze hogy felkavar­ják az iszapot, hiszen ez a tó eredetileg nem strando­lásra készült — mondják a diákok, akik úszómester­ként vigyáznak a strando- lókra. — Emiatt süllyed a stég is, a bejáratnál pedig mély lyukat ugráltak a gye­rekek a tófenékbe, itt aki belép, pár méteres körzet­ben nem is tud leállni. A vihar által megtépázott stégen mégis rengetegen to­lakszanak, hosszú sor áll a kölcsönző előtt is felszaba­duló csónakra, kajakra, ví­zibiciklire várva. Sok a gyerek, a fából, fémből ké­szült mászókákat mégis fel­veri a gaz. Csupán a geren­dákból ácsolt nagy játék­hajóban húzódik meg né­hány gyerek, enyhet keres­ve a tűző nap elől. Lassan nyúlnak az ár­nyak, enyhül a levegő, de az újabb és újabb látoga­tók még mindig özönlenek a város felől. Igaz, hogy koszos a víz, lerogyott a stég és nincs üdítő, mégis kellemesebb itt. mint oda­32. — Borbély ügyiratában arról van szó, hogy a hátsó bejárathoz kulcsot csinálta­tott, a csajok ott jártak ki és be. A fiúk is, akik a va­lutát elvitték. Béres főhadnagy lépett a szobába, izgatottan. — Főnök, indulnunk kell a Híd akcióhoz. Egyébként eszembe jutott valami. A Póker-szálló neve ismerős volt. Gondolom, nem árta­na az 1092/76-os nyomozati iratot áttanulmányozni. A százados az asztalra nézett. Az előtte fekvő ak­tára. — Stimmel — bólintott, és arcán végre halvány de­rű tűnt fel. — Megtörtént.. A Híd mozi nem tarto­zott Budapest előkelő film­színházai közé. De a film- forgalmazás szeszélyének vagy az üzletvezető ügyes­ségének köszönhetően min­dig jó filmet adtak. Most is hosszú sorok álltak a pénz­ben!., a cseppnyi betonme­dencék langyos vízében. Zegzúgos nádasaival, dim- bes-dombos, tiszai árterek­re emlékeztető parti erdei­vel a ló nyugalmat, enyhü­lést ad a fárasztó nap után Aki csak egy órát itt töl­tött a csíllámló víz partján, úgy térhet haza, mintha egy icipicit nyaralt volna. T. K. tár előtt, s már ott volt a tábla: a mai napra minden jegy elkelt. A rádiós kocsi a mozitó! párszáz méterre állt. A ko­csiban ülők közül néhányan az utcát, a mozi bejáratát kémlelték. Somogyi és Máté halkan beszélgettek. Bor­bély Károly portásról volt szó. — Már nem tartozik a tinédzser korosztályhoz — számolt be Somogyi. — Túl van a harmincon. Valame­lyik vidéki szállodából ke­rült fel Pestre. Hogy ott volt-e valamlyen bulija, nem tudni, itt először ci­garettával, később valutá­val és arannyal foglalkozott. Aztán következtek a lányok. A Fortunából fegyelmivel helyezték át a kisebb for­galmú Pókerba. Ekkor már együtt élt Lolával, akit ak­kor a legjobban fizetett nők egyikének tartottak. Lolán kívül mást is futtatott. Eb­ben az időben Pacal is ne­ki dolgozott. A Pókerban lopás történt. Egy kezdő kislány magánakciójáról Szigetközben ezekben a napokban a 30 évvel ezelőt­ti árvízkatasztrófára em­lékeznek. A tájegységnek mintegy a kétharmad része került víz alá, a károk és a védekezés költségei meg­haladták a félmilliárd fo­rintot, ami akkoriban ha­talmas összeg volt. Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság győri székházá­ban korabeli jelentéseket, feljegyzéseket lapozgatva elevenítjük fel a 30 évvel ezelőtt történteket. — Nagyarányú áradás kezdődött 1954 júliusában az osztrák Duna-szakaszon, amely hamarosan éreztette hatását Szigetköznél — mondja Pincési József, az árvízvédelmi osztály vezető­je. Az áradás mértéke ojyan volt, amely meghaladta az azt megelőzően 1889-ben mért addigi legmagasabb vízszintet is. A hatalmas víznyomást nem bírták ki azok a gátak, amelyek erő­sítésével évtizedeken át jó­formán senki sem törődött. Kellemes, napsütéses nyári nap volt 1954. július 15-én. Akkor már pontosan egy hete tartott — éjjel­nappal — a szigetközi gá­takon a védekezés. A gáta­kon kívüli területeket is csaknem összefüggő fakadó víz borította el. Egyszerre azután a töltés A vádlott bűnös egy rendbeli, életveszélyt oko­zó testi sértés bűntettében, ezért őt a megyei bíróságon dr. Pap Árpád tanácsa 2 év és 5 hónap — börtönben végrehajtandó — szabadság- vesztésre ítélte, valamint 3 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az első fokú ítélet ellen a vádlott és vé­dője enyhítésért fellebbe­zett. Az eset Szóládon történt. Főszereplője az ötvenéves helybeli magángazdálkodó, Varga Károly. Varga föld- müvescsaládból származik, édesapja 13 éves korában halt meg. Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után nagyszüleinek gazda­ságában dolgozott. Édesany­ja 1970-ben hunyt el, s az­óta a mintegy három hold- nyi földjén gazdálkodik. 1977-ben gyomorműtéten esett át, bal lába trombózi­volt szó. Kiderült, hogy a lány kulccsal közlekedett a hátsó bejáratnál. A kulcsot Borbély adta kölcsön. így göngyölítették fel a bulit. Borbély, ha jól emlékszem, két évet kapott. Lola is ült. A lány a kiszabadulása után összetört, nem ment vissza a régi brancsba, sokkal ala­csonyabb kategóriában foly­tatta. Máté bólogatott. — Szóval Pacal ismer: Borbélyt. Eszerint módosí­tani kell a tervet. Nemcsak Helgát kell elfogni, Pacalt is. — De milyen indokkal? — Gondolod, hogy abba­hagyták az üzletet? — né­zett Somogyira Máté, mint aki iskolásgyereket oktat. A százados lenyomta a rádió adásgombját. — Azonnal intézkedem... Tormásék hiába várták Lolát, nem ment el a ran­devúra. — Hogy én még beug­róm ezeknek a csajoknak — bosszankodott Tormás, és az óráját nézegette. lábától néhány méternyire zavaros vizoszlop tört fel, a gát megrogyott, s az egyre mélyülő, szélesedő szakadé­kon át megkezdődött a víz kiömlése Szigetközbe, még ugyanezen a napon Kisbo- daknál, majd .másnap Du- nakilitinéí is átszakadt a gát, s végül Ásványrárónál is volt egy újabb gátszaka­dás. A négy szakadás he­lyén 550 millió köbméter víz ömlött ki a Dunából. A lakosság és értékeinek mentése azonnal nagy erők­kel megkezdődött. A ható­ságokat a katasztrófa nem érte váratlanul, felkészül­tek rá, és jórészt ennek kö­szönhető, hogy emberélet­ben nem esett kár. A men­tésben részt vettek a ha­tárőrség katonái, segítettek szovjet katonák is. Végül 22 községet és határát borítot­ta el a víz Szigetközben. Teljesen összedőlt közel két­ezer ház, több ezer lakóépü­let pedig megrongálódott. A gátszakadások helyén kiöm­lött víz teljes szélességben elborította Szigetközt, és a? ár Győr felé hömpölygött A város révfalui kerületé­nek megmentésére nagy erőfeszítéseket tettek, si­kertelenül. Július 20-án a? ár átszakította a révfalut védő körgátat és néhány óra alatt a mintegy 10 ezer lakosú városrészt 2—3 mé­teres víz borította el. A sós, s ezért folyamatosan munkát végezni nem képes. Egyedül él, az emberek ál­talában zárkózott természe­tűnek ismerik. Szomszédjá­val, Molnár Jenővel mezs­gyehatár miatt már 1969 óta haragban volt, egymást több alkalommal is kölcsö­nösen sértegették. Ilyen előzmények után következett el 1984. április 16-a. Ezen a napon szer­vezték a községben a tü­dőszűrést, amelyen mind-- ketten megjelentek. Mol­nárra valamivel előbb ke­rült a sor, s így egy isme­rősével korábban távozott. A kocsmában cigarettát vett, majd az ismerős autó­jánál beszélgettek. Közben megérkezett Varga is, aki­ben még élénken élt a két nappal korábbi utolsó ve­szekedésük emléke. Elővet­te hát a zsebkését és a be­szélgetődnek! majdnem hát­— Ez a szokásod — hec- celődött Víg —, ha jól em­lékszem, volt már néhány sikerületlen randevúd. Ügy döntöttek, még ma­radnak egy kicsit. Tormás a presszóval szemközti pos­taépület felé mutatott. — Mit gondolsz, kié az a világos Opel, ami ott áll a Posta előtt? — Nincs ráírva ... Tormás felállt, kényelme­sen átballagott a postához, nézelődött, ácsorgott, aztán visszament a presszóba. — Egy Patkós nevű ge- binesé az Opel. — Honnan tudod? Tormás egy papírlapot húzott elő. Itt a lista. Ká- lóczi őrnagyék állították össze. Több mint húsz Opel van a környéken. Nem rossz arány. — És miért érdekes Pat­kós Opelja? — Azt még nem tudom. Patkós egyébként pesti, csak a gebinje van Balaton- réven. Kis csárda, nagy ha­szonnal. Víg megitta a Coláját. Ki­csit fintorgott. Megnézte az óráját. — Én azt mondom, ne várjunk tovább a tündér- kédre. Inkább nézzük meg, mit csinál mostanában Lo­la. Hátha nem a szerelem vezérelte hozzád. (Folytatjuk.) mentést itt is időben meg­szervezték. A védekezés legfőbb irá­nyítója Bebrits Lajos köz­lekedési miniszter volt. Embersége, jó kedélye, hasznos tanácsai erőt ön­töttek a mentést végzőkbe. Emellett szigorú is volt, a lazaságot nem tűrte. , Még néhány adat a véde­kezésről és a mentésről. A Honvédelmi Minisztérium 25 ezer sorkatonát vont be az árvízvédelmi munkákba Ezenkívül mozgósították a tisztiiskolák és akadémiák hallgatóit is. 1300 katonai jármű a hozzájuk tartozó javító bázisokkal is segítet­te a mentést, a védekezést A szigetközi árvíz sok­kot ugyan okozott, pánikot azonban nem. Még tartot! a falvak kiürítése, amikor már hozzákezdtek a szaka­dások elzárásához. A Duna gátjait a 30 év­vel ezelőtti árvízkatasztró­fa után két alkalommal is jelentősen megerősítették Szigetköznél. A két gáterő­sítési program költségei meghaladták a félmilliárd forintot. A megerősített gá­takat folyamatosan karban­tartják. Szigetköz rövid idő alatt újjáépült. A lakosság az új­jáépítéshez az országtól és a társadalomtól minden se­gítséget megkapott. Cseresznyék István tál álló Molnárra támadt, s többször megszúrta. Molnár igyekezett támadója felé fordulni, sőt jobb kezével sikerült kicsit megütni Var­ga arcát, az végűi elszaladt Molnár ekkor ismerőse autó jából ki akart venni egy bútoremelő vasat, mondván : „Add oda, agyonverem ve­le!”. Ismerőse azonban nem engedte kinyitni a csomag­tartót. Molnár a postára ment, ahonnan értesítették a mentőket, majd a közel­ben levő traktorával a la­kására hajtott. A mentők onnan szállították a siófok! kórházba, s ott nyomban megműtötték, s így sikerült elhárítani az életveszélyt Szövődményként azonban jobb oldali tüdőgyulladás alakult ki, emiatt április 16—27-ig a kórházban kel­lett feküdnie. A bíróság előtt a vádlott csak részben érezte magát bűnösnek. Azt állította, hogy ő Molnár mellett bé­késen haladt el, s az tá­madt őrá, ököllel állón ütöt­te, ettől a szeme könnyezni kezdett. Zsebkendőért nyúlt a zsebébe, s akkor akadt a kezébe a bicskája, amelyet idegességében, védekezés­képpen húzott elő. Szerinte Molnárt ő csak egyszer szúrta meg, ugyanakkor a sértetten öt szúrt sérülés keletkezett, ezek közül ket­tő bizonyult súlyosnak. A bíróság az orvosszakértői vélemény, érdektelen tanú- vallomás, valamint a nyo­mozati anyag alapján nem fogadta el Varga védekezé­sét. A szúrások kis vagy legfeljebb közepes erőssé- gűek voltak, s ebből, vala­mint a sérülések helyéből, jellegéből arra a következ­tetésre jutottak, hogy Var­gának nem állt szándéká­ban Molnár életének kioltá­sa. Enyhítő körülményként értékelték a vádlott bün­tetlen előéletét, beteg lábát, valamint idősebb korát, mely befolyásolja börtöntű­rő képességét. Súlyosította az ítéletet, hogy több kés­szúrással bántalmazta a sértettet, valamint az a tény is, hogy a megyében mind­inkább szaporodnak az élet és testi épség elleni bűncse­lekmények. amelyeket szi­gorúbb ítéletekkel is igye­keznek visszaszorítani. Gy. L. Bende Ibolya Kettős hurok A S * a |j * if ír w w

Next

/
Thumbnails
Contents