Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-10 / 135. szám

4 Somogyi Néplap 1984. június 10., vasárnap Autóbusz-pályaudvart avattak Marcaliban Társadalmi összefogással készült el a létesítmény A hetvenes évek második felétől az NSZK politikai táj­képén új jelenségnek lehe­tett tanúja a világ. A hagyo­mányos pártokat a pártrend­szer .keretein kívül elhara­pódzó tiltakozó mozgalmak, elterjedése riasztotta feL A polgári iniciatívák (mint meghatározott, konkrét poli- ikai intézkedések által érintett társadalmi csoportok spontán szervezetei) az esetek többsé­gében főként a kifogásolt állami intézkedéseket és dön­téseiket akarják megváltoz­tatni, legyen szó akár egy atomerőmű üzem behelyezésé - ről, akár egy repülőtéri ki­futópálya meghosszabbításá­ról. A polgári iniciatívák moz­galmának tartalmi súlypontja a környezetvédelem területén van, minthogy ezeket a prob­lémákat a hagyományos par­lamenti pántok csak késve vagy hiányosan ragadták meg. Be a parlamentbe! A polgári iniciaitíváikból! te­remtődött és egyre jobban kiterjedt alternatív mozgalom egy része pártszerű formában is megszerveződött, s ezzel a hagyományos parlamenti pártokkal szembeni magatar­tás az új párt, a Zöld Alter­natív Lista (GÁL) keretében is megtalálta kifejeződését. A politikai közvélem énykutató intézetek radaremyőjén a zöldek megjelenése valójában csak 1978/79-től vált igazán érzékelhetővé: ekkor kezdő­dött meg az új politikai moz­galom sikeres bevonulása az NSZK tartományi parlament­jeibe s az 1983. március 6-i országos választásokon 27 képvisölővel a Bundestagba is betört. Kiderült, hogy olyan politikai erőről van szó, amely nem vált integrálha­tóvá, s így hatása a belpoliti­kái erőviszonyok alakulására nem hagyható figyelmen kí­vül. A zöldek hatására csök­kent a szociáldemokrata párt az SPD vonzereje a fiatal választói korcsoportok köré­ben, az FDP számára pedig megjelenésük egyes tartomá­nyokban nem egyszerű sza­vazatveszteséget okozott, ha­nem megakadályozta, hogy a tartományi parlamentbe be­kerüljenek. A tavalyi orszá­gos választásokon a zöldek akadályozták meg a hatalom­ra kenüftt CDU/CSU-i az ab­szolút többség megszerzésé­ben. Heterogén bázis Ám a zöldek megjelenése nem csupán a választási arit­metika kérdéseit hanem po­litikai-ideológiai azonosításuk problémáit is felvetette. Sok- tele, néha szélsőséges minő­sítésük a mozgalom rendkí­vül heterogén társadalmi bá­zisával függ össze, hisz itt találhatók az ifjúság ellenzé­ki csoportjai az új baloldal - tól a szociáldemokrata refor­mokban csalódott politikai csoportokig, s a technikai fejlődés vívmányaitól legin­kább érintett kisvárosi kis­polgári vagy éppen paraszti elemek. Ennek megfelelően a zöldek választói táborában az újbaloldali csoportok mellett a techniika-ellenesség nem ritkán irracionális színezetű képviselői is jelen vannak, habár szerepük a vezetésben csökkent. Párt, tömegmozgalom A zöldek választási sikerei a felületes szemlélőnek annál .feltűnőbbek, mivel a hagyo­mányos parlamenti pártokkal szemben magukat „antipárt- pártnak” nevezik, jelezve, hogy befolyásukat a szokvá­nyos politikai rendszer játék­szabályainak a tudatos meg­sértésével érik el. Az orszá­gos választásokon elért sike­rük után nem győzték hang­súlyozni hogy parlamenti je­lenlétük „alternatív mozgal­muknak” csupán egyik meg­hosszabbított karja, „féülá- bukkal” továbbra is a parla­menten kívüli tömeg mozgal- • makra támaszkodnak: ma­gukat pártnak és tömegmoz­galomnak egyszerre vallják. Tömegmozgalmi kommunális és tartományi szerepüket ab­ban határozzák meg, hogy ily módon a parlament többségi döntéseit — például atomerő­telepitest — a helyi mozgal­mak többségi döntéseivel el­lensúlyozzák. Oly^n politikát követelnek, amely a tagadás, a .tiltás közvetlen demokrá­ciában megvalósuló mozgósí­tó erejére épít annak érdeké­ben., hogy megakadályozzák a környezeti egyensúly felbom­lását. Hatékony demokratikus részvételre és az önmegvaló­sítás mind nagyobb fokának az elérésére szerintük a ha­gyományos nagy politikai szervezetek többé nem képe­sek. Eb bem a meggyőződésük­ben gyökerezik mindenfajta nukleáris fegyver- és nukleá­ris erőmű elutasítása, az egy­oldalú és radikális atommen- tesítés követelése, adecentra- lizáilt területi védelem, a ka­tonapolitikában az NSZK-nak a NATO-ból való kilépése, az elhasznált nyersanyagok új­rafelhasználásán alapuló „kön£orgás”-gazdaság vagy éppen a csoporttulajdon kö­vetelése. Nem hagyományos szerepüket azzal is kifejezés­re juttatják, hogy parlamen­ti képviselőik négy évre szó­ló mandátumait egymás kö­zött megfelezik. Parlamenti túlélésük meg­követeli, hogy (az ökológia és a biztonságpolitika terü­letén kívül) a hagyományos pártok valamennyi politi-' kai állásfoglalásával szem­ben saját politikai program­juk legyen. A politikai prog­ram ilyen szükségszerű ki- szélesítése ugyanakkor a párton belüli belső egyetér­tés számára jelent állandó teherpróbát. A zöldek a hetvenes évek kormányhatalommá vált szociáldemokráciájának és társadalmi-gazdasági, s nem kevésbé értékváltozásának a sajátos válságtermékei, ám létezésük maga sem nélkü­lözi a „válságos" jelleget. Parlamenti jeteniliétük óta belső munkájukat a tömeg­mozgalmi akcionizmus és a hagyományos párttá válás „veszélyének" feszültsége jellemzi. A nézetkülönbsé­gek ellenére a béke- és biz­tonságpolitikai felfogásuk számos vonatkozásban a szocialista országok számá­ra is kapcsolódási pontot jelent. Kiiss J. László Egy hejte Majrcalfiban az autóbuszok nem a régi, ál­datlan körülmények közt mű­ködő buszpályaudvart hasz­nálják, hanem az újat. A kórház közeiéiből a vasútállo­máshoz a volt Tefu-télep he­lyére kenuit át a buszok ér­kezési és indulási helye, s a városban több új buszmegál­ló is létesült a megváltozott útvonalaknak megfelelően. Az új buszállomás ünnepé­lyes avatására tegnap került sor. Szép környezetben gyűlt össze az ünneplő közönség: nemcsak az épület és a hozzá tartozó félig fedett szabadté­ri rész új és impozáns, ha­nem a környéket is parkosí­tották, szép téglakerítés vá­lasztja el a közúti pályaud­vart a vasútitól, a köztük le­vő vendéglőt is tatarozták, valamint tekepálya is léte­sült. Dr. Bors István, a 13-as Vo­lán Vállalat igazgatója a Vá­ros párt- és tanácsi vezetőinek, vallamnit megyei szervek képviselőinek jelenlléltében köszöntötte az egybegyűlteket, és elmondotta, hogy ehben az ötéves tervben nem sze­repelt a marcali buszpálya­udvar létrehozása, ám társa­dalmi összefogással, valamint a Volán és a helyi tanács együttműködésével mégis si­került a létesítményt tető alá hozni. Az avatóbeszédet Széles Péter, a megyei tanács közle­kedési osztályának vezetője mondta. Történelmi visszate­kintéssel kezdte, említette, hogy 1945. után egyetlen ma­gánkézben levő autóbusz szállította a környék utasait, ma pedig 33 útvonalion 126 társasgépkocsi jár a körzet­ben ötvenezer embert látnak el, akik közül legalább négy­ötezer naponta utazik. Az osztályvezető kiemelte: — Jelképnek is fölfogható, hogy a buszpályaudvar köz­vetlenül a vasútállomás mel­lett épült föl. Régebben úgy képzeltük, hogy a közúti közlekedés elsorvasztja a vas­utat. Ez tévedés volt időben rájöttünk, és most a marcali példa is bizonyítja: az útra és a vasútra egymást kiegé­szítve, együtt van szükség. A szónok elmondta, 12,5 millió forintba . került a buszállomás építése, és ezzel eltűnt egy fehér folt arról a Somogy térképről, amelyre a kultúrák; közlekedési állapo­tot rajzolhatnánk föl. A pályaudvart a marcali tanács költségvetési üzeme és a Volán dolgozói építették, illetve szerelték föl, társadal­mi munkát is vállalva. Kor­szerű utasváró, büfé van, és. a sofőrök régi gondja is meg­oldódót t : tévével hűtőszek­rénnyel, főzési lehetőséggel fölszerelt pihenőt kaptak. A buszokat jelzőlámpás rend­szerrel indítják, a pályaud - var technikai fölszereltsége korszerű. 11 indító és 4 érke­ző megálló van, valamint a várakozó buszok tágas par­kolóban várhatnak sorukra. Az ünnepélyes avatás a pá­lyaudvar bejáratánál elhe­lyezett nemzeti színű szalag •átvágásával és a meghívot­tak „üzemlátogatásával” ért véget. BÉKE, BÉKEMOZGALOM, BÉKEKUTATÁS Egy antipárt anatómiája műnek építését vagy rakéta­Bende Ibolya ^Kettős hurok Hirtelen megfordult, mint­ha a gyilkos mögötte állna, figyelne,. és kajánul moso­lyogna. De csak a technikus csodálkozó pillantását látta, s a két hatósági tanú — a szomszéd házból áthívott két álmos férfi — riadt te­kintetét. Megálltak a 214-es szoba ajtaja előtt. Nyitva volt ugyanúgy, 'ahogy a liftesfiú találta, amikor tévedésből bekopogott. A fiú már el­hebegte, hogy a 217-est kel­lett volna keltenie, de rosz- szul hallotta a számot, ál­mos volt, máshová ment. Miközben Máté mégis ki­próbálta a kulcsot a zárban, megállapította, .hogy a szál­lodában a szokásostól elté­rő, különleges zárakat sze­reltek fel. Ezt a fajtát a hazai bűnözők közül csak néhányan tudják kinyitni. Könyökével nyomta le a kilincset. A szobába piciny előszobán át jutottak. Jel­legtelen szoba volt, két fo­tel, egy asztal, egy heverő, s egy modern rajz a falon. Az állólámpa még világí­tott. Halványan, erőtlenül az erősödő nappali fényben. A lány a heverőn feküdt, hanyatt, tágra nyílt szemek­kel és lila arccal. Nyakában sötét valami, melyről még nem lehet tudni, micsoda. Hol volt ez a valami a gyil­kosság előtt? És a lány ül­dögélt, vagy feküdt? Való­színű, hogy a heverő szélén ülhetett, talán lefekvéshez készülődött, a szobában rend van, dulakodásnak semmi nyoma, a támadás váratlanul érhette, a gyil­kos ügyesen dolgozott. A heverő melletti kis asztal­kán .csak egy krémes tu­bus, a fotelon pedánsan le­tett szoknya, az ablak mel­lett egy kis utazótáska. A többit majd később, a nyom szakértők után. Máté a szo­ba rendjéről látta, hogy itt nem történt váratlan dolog, hirtelen felindulás. A szom­szédok majd elmondják, hallottak-e kiabálást, si­koltozást, de ő majdnem biztos volt benne, hogy senki nem hallott semmit. A fényképész már rásze­relte a gépét az állványra. Megérkeztek a nyomszakér­tők, villant a vaku, az öt­vös a műszereit rakosgatta az éjjeliszekrényre. A kél hatósági tanú riadtan, a látványtól sapadt arccal, a falhoz húzódva álldogált. Egyikük sem mert a lány­ra nézni, aki immár min­denkitől távol, közönyösen feküdt a heverőn, s hagyta, hogy elvégezzék körülötte mindazt, amit ilyenkor ten­ni kell. A liftesfiú sápadtan állt Máté előtt. — Én nem tehetek sem- miről — majdnem sírt —, összekevertem a két szoba­számot, ennyi az egész ... — Nagy szerencse — gon­dolta Máté —, hogy össze­tévesztetted a szobákat, a hullát különben csak dél­után találták valna meg, vagy még akkor sem. A ta­karítónők az előírás szerint addig nem lépnek be a szo­bába, míg a vendég a kul csőt le nem adja. Ha a szo­ba lakóját nem keresik, ki tudja meddig fekszik nyi­tott szemmel, a mennyeze­tet bámulva a heverőn. Az idő pedig most nagyon fon­tos. A százados megfogta a fiú karját. Nyugtatni akar­ta. Leültette egy székre, s maga is helyet fogialt. — Nyugodj meg, Jóska, és próbálj gondolkodni. Mit csináltál, amikor ébreszteni kellett? — Lehet, hogy aludtam .. igen, azt hiszem, álmodtam is. Józsi bácsi rázott fel az­zal, hogy menjek ... — Egész éjszaka aludtál? A fiú hevesen rázta a. fe­jét. — Hogy tetszik képzelni? Éjszaka még a telefonköz­pontot is én kezelem... Jó­zsi bácsi megengedi ., jópo­fa az a sok lámpa ..., nem sok hívás van, most is csak a reptérről érdeklődtek, hogy van-e szobánk ..meg ezt az izét... hölgyet.., mármint a nőt, akit izé .. szóval azt kereste valaki... — Hány órakor? — Nem tudom... még nem későn.... talán félti­zenegy lehetett... Azt mondta, hogy a hölgy nála hagyta a sáljgit meg a kesz­tyűjét, de ne ébresszük fel, csak ha lejön ... — Így mondta? — Igen . .. így — élénkült fel a fiú —, még fel is ír­tam a cédulára, hogy Halas Viola... a szobaszám is stimmel.. Zsebéből előkotort egy gyűrött papírlapot. Üzenet a 214-es szoba halott lakójá­nak. A sál és a kesztyű. Va­jon olyan sürgős volt, vagy valami mást jelent? Máté sóhajtott. Rengeteg kérdés. Miért jött ez a lány Pestre? Ki hívta, és mi volt a terve? Ki ez a lány, és mit csinál amellett, hogy ad minisatrálkod ik ? — Most hazamész? — Hat órakor léphettem volna le, de a váltóm megkért, maradjak még egy kicsit. — A szüleid nem nyugta­lankodnak? . (Folytatjuk.) Engedményes ruházati börze Csurgón, a Művelődési Házban június 13-án, szerdán Engedményes áron vásárolhat kötött- és divatárut, lakástextilt! JÖJJÖN EL, MEGÉRI! Nyitva: 9—16 óráig. (7936 > A SOMOGY MEGYEI NYOMDAIPARI VÁLLALAT, Kaposvár, Május 1. u. 111. fölvesz érettségizett fiatalokat, akiket vállalati, felnőtt szakmunkásképző tanfolyam keretében SÍKNYOMÓ (OFSZET) gépmesterré képez át A szakmunkásképző tanfolyam időtartama: 1 év. A tanfolyam elvégzése után a résztvevők szakmunkás- vizsgát tesznek, illetve szakmunkás-bizonyítványt kap­nak. A kereset a betanulási idő alatt havi 3500 Ft, a szak­munkás-bizonyítvány megszerzése után 4—6000 Ft. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. (79350)

Next

/
Thumbnails
Contents