Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

1984. június 9., szombat / Somogyi Néplap BÉKE, BÉKEMOZGALOM, BÉKEKUTATÁS „Negatív” és „pozitív” A nemzetközi békekutatás iráni szükséglet a nyolcva­nas évek elején rendkívül összetett és ellentmondásos módon jelentkezett. - A fel­halmozódott politikai, társa­dalmi és gazdasági válsá­gok, a fegyverkezés dinami­kája, a globális és regioná­lis konfliktusok egyaránt megnövelték az igényt a bé- kékutatás terápiája iránt. Ugyanakkor Nyugaton a bé- kiekutatásnak talán sohasem volt ennyire ellentmondásos megítélése, mint éppen ma­napság. De végül is mi a béke- és konfliktuskutatás? Űj tudo­mányág? A háborúk és konfliktusok okainak komp­lex vagy nagyon is értékkö­tött tudományos kutatása a háború elkerülésére és a nemzetközi biztonság meg­szilárdítására? A válaszadás nem nélkülözheti a tudo­mánytörténeti visszatekin­tést. A megbékítés tudománya Történelmileg nézve az öt­venes évek végétől kibonta­kozott (kritikai) békekutatás reakció volt a nemzetközi kapcsolatok úgynevezett rea­lista felfogására, azaz a nemzetközi kapcsolatok tu­dományának mint amerikai világnézetnek az elterjedé­sére. Mint ilyen, kísérlet volt arra, hogy az amerika- nizálódott „anyatudomány”-t visszavezesse eredeti, nem­zetközi célkitűzéseihez. A hidegháború hagyomá­nyos „békekutatása” ugyan­is a nyílt konfliktusok elke­rülésének a lehetőségeit, il­letve a békés konfliktussza­bályozás módszereit tanul­mányozta az Egyesült Álla­mok nemzeti érdekeinek a szolgálatában. Ezzel szembén a kritikai békekutatás elutasította az amerikai hatalmi fölény fenntartásának dog-májára alapozott konfliiktusszabályo- zást. Azt hangsúlyozta, hogy a béke- és konfliktuskuta- tásnak szükségképpen együtt kell járnia a belső társadal­mi folyamatok konkrét bírá­latával, az egyéni és kollek­tív agresszivitás alapját ké­pező társadalmi-politikai éá gazdasági erőviszonyok elemzésével és megváltozta­tásával. A kritikai békeku- tatás ily módo-n hangsúlyoz­ta, hogy a békekutatás nem megbékélési tudomány. Az elkötelezettség feltétele A kritikai békekutatás képviselői az erőszak, a há­ború puszta hiányán alapu­ló „negatív” bókefconcepció- val az aktív, kooperatív ke­let-nyugati politikán alapuló „pozitív” béke fogalmát állí­tották szembe. Mindebből következik, hogy a békeku- tátás nem bármely politikai cél szolgálatába állítható „értékmentes" tudomány. Számos .békekutató leszö­gezte, hogy a bék-ekutatás­nak az általános probléma- területeken nem csupán a száktudományos részterüle­tekre kell bontania, hanem a tudományos részkutatás­nak eredményeit a kutatás végén minőségileg új össze- függésibe -kell integrálnia. A hidegháború konzerva­tívnak minősített békekuta­tásával szemben a kritikai békekutatás -képviselői hang­súlyozzák. hogy a kutatás csak nemzetközi keretékben érheti el célját', címzettjei a társadalom legszélesebb ré­tegei. A kutatás nem válhat a fennálló hatalmi appará­tus stratégiai játékává, jól­lehet a nyugati országokban a béke-kutatás egy részét si­került a rendszernek integ­rálnia. A békekutatök egy másik jelentős része azon az állásponton van, hogy a ku­tatásnak segítséget kell nyúj­tania saját kormányuk, a konfliktusban részt vevő fe­lek döntéseihez, s nem utol­sósorban a fejlődő országok­nak saját érdekeik felisme­réséhez és 'kifejezéséhez. Ugyanakkor elő kell mozdí­tani a „kritikai ellennyilvá­nosság”, s egy alternatív biztonságpolitika kialakulá­sát a hivatalos kormánypo­litikával szemben. Ez utóbbi folyamat az új nyugati bé- kemozgal-om és békekutatás kölcsönhatásában jól megfi­gyelhető. Politikai szükséglet is A nemzetközi konfliktusok és válságok okaival s nem kevésbé a háborúk megelő­zésének tudományos vizsgá­latával a szocialista orszá­gokban is kezdettől fogva foglalkoznak, anélkül, hogy a sokirányú kutatásokat a „békekutatás” címszó alatt foglalták vol-na össze. Elég •utalni olyan tudományos ku­tatásokra, mint a világgaz­daság és a fegyverkezési verseny összefüggésének ke­resése, vagy a hatása, s nem utolsósorban a békekutatás mint kelet-nyugati enyhülés — illetve biztonságkutatás. A békekütatás, mint a po­litikatudomány egyik ága végső soron azért nyert lét- jogosultságot, mert a koráb­bi elképzelésekkel ellentét­ben a .különböző természetű és egyre növekvő számú konfliktus kutatása az előző keretek között nem tűnt elégségesnek. A békekutatás intézményi, kutatásszervezeti kereteinek a kialakítása — a Szovjet­unióban az 1979-,ben -megala­kult Békekutatási és Lesze­relési Tudományos Tanács, vagy 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia Inté­zetközi Békekutató Központ­jának a létrejötte — a meg­növekedett belső és külső politikai és tudományos szükségletekről egyaránt ta- núsíkodik. A hazai békeku­tatók és tudományos kutatá­sok elismerésének tekinthe­tő, -hogy 1983 augusztusában Győrött rendezték meg az IPRA (Nemzetközi Békeku­tató Társaság) világkonfe­renciáját. Kiss J. László (Folytatjuk.) Bende Ibolya Kettős hurok Egyelőre — szóval bármi­kor közbeléphet Kálmán, be­avatkozhat, elveheti tőle az ügyet. Ilyesmi ugyan ritkán fordul elő, de mindig fenn­áll a veszélye, rágondolni se jó, milyen szégyen.-Gyilkosság szállodában — hazai praxisban ritka eset. Ámbár most ott van Máté páncélszekrényében egy megoldatlan ügy, egy idege­sítő dosszié — az is szállo­dai gyilkosság a város má­sik végén. Máté megáll a szálloda bejárata előtt, s egy pilla­natra azt a feszültséget ér­zi, mint színész közvetlenül színpadra lépés előtt. Jól­esik ez a kis szívdobogás, gyomorszorítás, hozzátarto­zik az élethez. Felnéz az épületre, az ablakokra. Va­lahol tehát ott fekszik egy halott, s talán a gyilkos is ott rejtőzik még az ablak mögött. Forgóajtó, neohbetűk. Az előcsarnok nem túlságosan elegáns. Alacsony asztalok a hallban, kényelmetlen szé­kek, portáspult a szokásos kulcstartóval. Idős férfi álla pult mögött, majdnem aláza­tosan köszön, bár arcán, te­kintetén látszik, hogy bizo­nyos helyzetekben tud fö­lényes és lekezelő is lenni azokkal, akikkel teheti. Idős férfi ritka manapság a szak­mában, ezért az állásért fia­talok tolonganak, és főisko­lát végeznék el érte. Ez az ember ügyesen tartja magát, s lám most is (készségesen áll, várja az utasításokat, a meghallgatást. Az ügyeletes rendőr is ott ácsorog az egyik fotel mellett. Bajuszos termetes, kissé riadt. Talán ez az első hulla, amit éle­tében látott. Az első halott nagy élmény. Máté annak idején él-szédült, hányt is ti­tokban. Ma is szégyell! a gyengeségét. Az őrmester röviden, aka­dozva jelent. Hajnalban, öt óra harmincöt perckor ka­pott utasítást, hogy jöjjön ide a Pókenba, ahol egy ha­lottat talált a liftesfiú. Be­szélt a portással, a liftesgye­rekkel, megnézte a halott nőt a harisnya vagy mifélé­vel a nyakán. Amikor mind­ezt telefonon jelentette a központi ügyeletnek, paran­csot kapott, hogy maradjon a helyszínen, amíg a gyil­kossági csoport megérkezik. Bezárta a szobaajtót, szólt a portásnak, hogy senki ne hagyja el a szállodát. A portás vigyázott a főbejárat­ra, a liftesfiút meg elküldte a hátsó kijárathoz. — Ha a portásnak vagy a liftesnek köz-e van a gyilkos­sághoz, akkor ez rossz húzás volt — villant át Máté agyán a gondolat, de azon­nal védelmébe vette az őr­mestert, aki -nem tehetett mást. Megköszönte a jelen­tést, a karórájára nézett. Hat óra huszonhét perc. Hetvenöt perc telt el a holt­test felfedezése óta. Nagy időveszteség. Egyelőre fel kell mennie a 21?-es szobá­ba. Megnézi a hullát, s rög­tön utána beszél a férfival, aki idegesen és türelmetle­nül -üldögél az egyilk fotel­ban. Az őrmester alig bírta visszatartani, mindenáron el akart menni azzal, hogy in­dul a vonata. Lehet, hogy igazat mond, lehet, hogy nem. Most minden kétséges és kérdéses, és így lesz egé­szen addig, amíg a 214-es- ben felevő nő gyilkosát el nem fogják. iMáté agyában megjelent a láthatatlan forgatókönyv. Tennivalók egymásután, kö­telességek és feladatok. Kö­rülnézett az előcsarnokban, ahol már dolgozni kezdtek a gyilkossági csoport tagjai. A pult mögött és körülötte ci- vilruhás rendőrtisztek ácso- rogtaik. Tormás hadnagy a bejelentőiket egyeztette a vendégkönyv adataival. Vigh Gyula a portás helyét fog­lalta el, Balogh főtörzs, a csoport legfiatalabb tagja el­indult, hogy felváltsa a hát­só kijáratnál őrködő liftes­fiút. A vendégkönyv szerint százketten laktak a szálló­Az 1942. június 10-én kiadott hivatalos jelentésből: „ ... mivel Lidice község lakossága segítsék get nyújtott Heydrich SS-Ober- gruppenführer gyilkosainak, s ez­zel a legdurvább módon meg­sértette érvényes törvényeinket, a felnőtt férfiakat agyonlőttük, a nőket koncentrációs táborba szállítottuk, s a gyerekeket meg­felelő nevelésbe adtuk ... a köz­ség házait földdel egyenlővé tet­tük, s nevét kitöröltük a térkép­ből!" Lidice község felégetése Csehszlovákia fasiszta -meg­szállóinak egyik legször- nyűhb rémtette volt. E tra­gikus esemény 1942. június 10-én játszódott :le, s követ­te több más cseh és szlovák falu elpusztítása. Ez is a fa­siszta Németországnak ahhoz a tervéhez tartozott, amely- -lyel a cseh kérdést falvainak kiirtásával, a cseh nép de­portálásával vagy elnémete- sítésével akarták megoldani. Az ürügyet hozzá egyrészt a kommunisták, a hazafiak el­lenállási tevékenysége szol­ban, majdnem telt ház. Má­té biztos volt, hogy többen tartózkodnak odafenn, le­het vagy tíz-tizenöt bejelen­tetlen hálovendég, nők ter­mészetesem, akik valuta re­ményében surrantak fel a lépcsőn. Az áldozat egyediül laikott a 214-esben. Halas Violának hívták, huszonhárom éves, adminisztrátor. Vübrányból érkezett a fővárosba előző nap délután, s ennek a pi­ciny Balaton menti város­nak szomszédságában, Tó­halmon született. Máté most örült, hogy alaposan ismeri a Balaton vidéket, hogy leg­alább annyit tud, milyen az a hely, ahol eddig Halas Viola élt. Az egyik legpró- zaibb települések egyike, ámbár van néhány eszpresz- szó, irodalmi klub, színház is vendégszerepel olykor a művelődési házban. A noteszába írta az adato­kat, még egyszer -megnézte a szállodai bejelentőt. Szép, szálkás, nyugodt betűi vol­tak Halas Violának. Lassú (léptekkel ment fel a második emletre. A por­tás Ikészségesen ugrott a lifthez, de nem fogadta el a kiszolgálást. Ez a pár perc is jó a töprengéshez. Amíg felfelé megy a lépcsőn, a kissé íkopott hordó szőnye­gen, megpróbálja latolgatni az indítékokat. Szerelem? Pénz? Bosszú? Miért jött Halas Viola Budapestre, s főként miért jött szállodá­ba? Valaki meghívta, de rej­tegetni akarta? Egy mős em­ber talán ilymödon intézte el a számára kínos ügyet. (Folytatjuk.) gáltatta, másrészt a cseh nép esküdt ellensége, Rein­hard Heydrich birodalmi helytartó ellen 1942. mjájus 27-én végrehajtott merény­let.-A feljegyzések világosan beszélnek. A merényletet követő hatodik napon már .megkezdődött a Lidice elle­ni rémtett. A kivégző század lövései 173 lidicei férfi (éle­tét oltották ki, 195 nőt a gyerekekkel együtt a köze­li Kladno gimnázium épüle­tébe hurcolták. Két nap múlva a gyerekeket a fa­siszták elszakították anyjuk­tól, s valamennyi nőt a ra- venshrücki koncentrációsj tá­borba szállították. Legszomorúbb sorsuk a li­dicei gyerekeknek volt. El­hurcolták őket Lodztoa és Ohelmibe, ahol több mint ezer gyermeket, férfit és nőt pusztítottak el a gáz­kamrában naponta. Csíjpán kilenc lidicei gyereket tar­tott a lodzi fajvédő és át­telepítési hivatal az úgyne­vezett faji jelek alapján el- németesftésre megfelelőnek. Német család óiknak adták vagy adták el őket. A hábo­Fölelevenítik A nyomdászszakszervezet elnöksége a nyomdászfiata­lok képzéséről, illetve [ to­vábbképzéséről tárgyalt. Az elnökség kedvezőtlen jelen­ségnek tartja, hogy a szak­munkásképzés egyre inkább általános ismereteket ad, a fiatal szakmunkások egy ré­sze nem ismeri a speciális . nyomdatechnikai eljárá­sokat, kevés alkalmuk [van az új gépek, teebnollágiák beható megismerésére. A szakmunkásképzés hiá­nyosságainak felszámolá­sára egyebek között rövide­sen felelevenítik az úgyne­vezett vakolást, vagyis1 a -nyomdász vándorlást. (A magyar nyomdászok e barangolása a felszabadulás előtt közismert és kedvelt módja volt a szakmai to­vábbképzésnek, tapasz­talatszerzésnek. A mozgalom rú után a csehszlovák hiva­talos közegeknek sikerült mind a kilenc lidicei gyere­ket megtalálniuk és vissza­hozniuk L id icébe. E szerencsések között van Marié Dolezalová-Supiková is, aki .ma a lidicei Városi Nemzeti Bizottság (Tanács) titkára. Tevékenysége, mun­kája élő tanútétele annak, hogy Lidice él és éini fog. Ma már 495 lakosa van, s köztük 71 nő még mindig emlékszik az egykori tragi­kus eseményekre. Találkozhatunk velük a községiben bárhol. Végzik a dolgukat, bevásárolni, szó­rakozni járnak. S a fiatal anyák a gyermekkocsi fölé hajolva arról ábrándoznak, milyen is lesz jövőjük. Lidice községben 150 csa­ládi ház áll, ezeket az egész országból, sőt, külföldről ér­kezett brigádmunkásak épí­tették fel a háború utáni el­ső években. A községben aszfaltútok vezetnek a zöld- növények és virágok között, van kultúrotthona és több korszerű üzlete. Mónika Kemmlerová a vakolást felújítása a mai követelmé­nyekét s lehetőségeket fi­gyelembe véve történik. A szakmai tudás gyarapítása mellett a résztvevő fiaitalok egyben szélesebb látókörre tehetnek szert, nyomdász ba­rátságot köthetnek, hiszen a valcolást a tervek szerint or­szágszerte bevezetik, s ké­sőbb kiterjesztik több or­szágra is, elsősorban az NDK és Ausztria nyomdái­ra. A nyelvi nehézségek le­küzdésére német nyelvtanfo­lyamot indítanak a Guten­berg Művelődési Házban. A szakmai tapasztalatszerzés­sel egybekötött országjárás­ba egyelőre 11 hazai nyom­da kapcsolódik be. Az ér­deklődő fiatalemberek két­éves szakmai gyakorlat után jelentkezhetnek a hat hóna­pon át tartó „vándorlásra”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents