Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

1984. június 9., szombat Somogyi Néplap 3 kózást, hanem éppenséggel azt célozza, hogy — a szo­cialista országok közös ered­ményeikre támaszkodva — az eddigieknél hattékonyiab- han legyenek képesek be­kapcsolódni a nemzetközi munkamegosztásba. Ennek érdekében pedig tovább kell tökéletesítenünk, a korábbi­nál rugalmasabbá tenniük a munka összehangolásának eszközeit, a tervek egyezte­tésétől a gazdaságok struk­turális korszerűsítésén ke­resztül a kooperációk bőví­téséig, az építőmunka vala­mennyi területén. Mások persze a módszerek az ipar, s megint mások a mezőgazdaság fejlesztésé­ben. Az ipariban célszerűnek látszik már az elhatározás­nál kezdődő fejlesztések összéhangólása — s erre nap­jaink technikai-tudományos forradalmának korában nem egy példa kínálkozik a táv­közléstől a számítástechni­káig, sok iparágban. A me­zőgazdaságban viszontt alig­ha alakítható ki az ipar­ban már megszokott szako­sodás. A népgazdaság e te­rületén az együttműködés fejlesztésének útja elsősor­ban a már bevált termesz­tési módszerek, a közös ku­tatási eredmények mind szé­lesebb körben való haszno­sítása lehet — természete­sen a helyi feltételek és sa­játosságok messzemenő fi­gyelembevételével . Politikai kérdés íNyilvánvaló azonban, hogy a szocialista országok gazdaságainak és integrációs szervezetének hozzáigazí­tása a nyólcvanas évek kö­vetelményeihez korántsem csak gazdasági kérdés. Mint annak idején a Komplex Program k idolgiozásakor, az új utak és irányok kijelölé­se a szocialista országok együttműködésének egy­szersmind legfontosabb po­litikai kérdés is. S ez a kö­rülmény indokolja a mosta­nihoz hasonló csúcstalálko­zók összehívását, az olyan legmagasabb szintű tanács­kozásokat, amelyen a politi­ka szintjén beszélik meg a résztvevők a feladatokat, s jelölnek ki új utakat a kö­zös munka számára. Mind­ebből adódóan a mostani ta­lálkozó jelentőségét nem a konkrét egyezmények, meg­állapodások fémjelzik, ha­nem az olyan általános ér­vényű útmutatások, amelyek nyomán a nyolcvanas évek­ben tovább fejlődhet a KGST-országok együtt­működése, elvezetve később a megváltozott körülmé­nyekhez igazodó megállapo­dásokhoz, egyezményekhez. K. Nyíró József KGST-csúcs A közeli napokban kezdő­dik a KGST-országok veze­tőinek csúcstalálkozója Moszkvában. Hasonló csúcs­találkozóra legutóbb a hat­vanas évek végén, a Komp­lex Program elfogadásakor került sor. Az akkori magas­szintű megbeszélések — méltán álLÍJhatjjJ.k — mér­földköveket jelentettek a szocialista országok integrá­ciójának történetében, amit egyebeik között az is bizo­nyít, hogy a Komplex Prog­ram legfontosabb megállapí­tásai ma sem vesztették ér­vényüket. Az elmúlt évtizedben azon­ban sók minden megválto­zott a világban. A hetvenes évek voltak azok az eszten­dők, amikor a KGST-ben együttműködő legtöbb szo­cialista ország gazdaságépítő munkájában fejlődése során a legnagyobb változást élte át: miután az előrelépés ex- tenzív tartalékai kimerültek, a továbblépésnek a korábbi­hoz képest egy sókkal bo­nyolultabb, s mi tagadás gyakorta sokkalta fájdalma­sabb útjára kellett ráálkii- uk, nevezetesen az intenzív fejlesztés útjára. Történelmi példák bizonyítják, hogy e váltás önmagában sem ró kis feladatokat egy-egy gaz­daságra, hiszen a gazdaság átállítása olykor keserves tár­sadalmi változásokkal is jár. A szocialista országok szá­mára az átállást tovább ne­hezítette, hogy minderre ak­kor került sor, amikor a ko­rábbihoz képest alaposan megnehezültek a világgazda­sági feltéttelek. A tőkés or­szágok — amelyek .közül nem egy fontos kereskedel­mi, gazdasági partnere a KGST-álLamoknak is — há­ború utáni történelmük leg­mélyebb válságát élték át. Ez akadályozta a korábbi normális kereskedelmi gyakorlat folytatását, ráadá­sul a válság nem egy helyütt korábban nem tapasztalt pro­tekcionista intézkedéseket szült — nemegyszer nem is gazdasági, hanem kimon­dottan politikai indokokból. Űj követelmények Mindezeket a körülménye­ket figyelembe véve érté­kelhetjük csak igazán azokat az eredményeket, amelyeket a szocialista országok ezek­ben a nehéz években elér­tek. Ha némiképp lassult is fejlődésük üteme, az elmúlt éveik statisztikái azt mutat­ják, hogy gazdasági növeke­désük még mindig megha­ladja a tőkés országokét. Még­pedig nem egy helyen úgy, hogy nemcsak sikerült meg­őrizniük az életszínvonal ko­rábbi években elért eredmé­nyeit, hanem ezeket, ha szerény mértékben is, de to­vábbfejleszteni is sikerült. A nehézségekkel való bir­kózás, az újszerű, korábban nem ismert feladatok a szo­cialista országokban külön- külön és a KGST-ben együt­tesen is új követelményeket támasztottak. Azt pedig, hogy a KGST-országok mi­lyen hamar felismerték az új helyzet teremtette kihí­vást, egyebek között bizo­nyítják azok a — kezdetben szakértői szinten — kibonta­kozó viták, amelyeket ké­sőbb mind magasabb szintű politikai megbeszélések kö­vettek, s amelyeknek célja az volt, hogy a szocialista or­szágok együttműködését a kar követelményeihez igazít­sák. E viták, megbeszélések, érdekegyeztetések során né­hány fontos kérdésben ki- kr istá 1 y ásod tak a nézetek. Megerősödött az az alapve­tő felismerés, hogy a nehéz körülményék közepette még inkább szükség van a szo­cialista országok együttmű­ködésének elmélyítésére. Hi­szen csak ez adhat a kö­zösségnek és minden egyes tagországnak is olyan moz­gásteret, amelyben saját fej­lődési útját a korábbinál eredményesebben járhatja végig. Az is világossá vált, hogy az együttműködés bő­vítése nem jelenti a bezár­r Árualap­bővítő kötvények A kereskedelmi vállalatok közül országosan harmadik­ként, megyénkben elsőként bocsátott ki kötvényeket a Somogy kereskedelmi válla­lat összesen 15 millió formt értékben. — Mi indokolta a kötvé­nyek kibocsátását és mire használják fel 'az ezekre be­fizetett összeget? — kérdez­tük Sümcgh Nándorné igaz­gatótól. — Árualapbővítő kötvé­nyeket bocsátunk ki azért, hogy vállalatunk olyan anyagi forrásokhoz jusson, amellyel jelentősen növel­hetjük boltjaink jelenlegi készletét, illetve a raktárte­reket is bekapcsoljuk a köz­vetlen árusításba. A kötvé­nyek révén bőségesebb vá­lasztékot tudunk biztosítani, amire megítélésünk szerint főként Kaposváron van nagy szükség. Ha ügyesen forgat­juk az így nyert forintot, több éves fejlődést hozha­tunk előre. — A kötvények tulajdo­nosai tulajdonképpen bank­betétet nyitnak. — Valóban azok lesznek, még akkor is, ha nem az OTP-nél nyitottak betét­számlát: a-feltételei és hasz­nálhatósága más. A 11 szá­zalékos kamat magas, ezért a kötvényvásárlók pénzüket 7 évre fektették be. Az első négy évben csak a kamato­kat fizetjük vissza, az ezt követő három évben pedig egyenlő részletekben a köt­vény értékét és természete­sen az akkor esedékes ka­matokat. — A magas kamat miatt kedvező a kötvény, a meg­határozott idejű visszafize­tés miatt azonban meggon­dolásra készteti a vásárló­kat. Ha a tulajdonosnak időközben a pénzre lenne szüksége, nem tudja kiven­ni, mint az OTP-ből. — Mi nem a kötvényt vá­sárló személynek fizetünk, hanem a kötvényre. Közben a kötvényt a tulajdonos másra is átruházhatja, for­gathatja. Ha valaki koráb­ban szeretne pénzhez jutni, eladhatja, és mi az új tulaj­donosnak fizetünk. — Mi a garancia arra, hogy a kötvények vásárlói visszakapják a pénzüket? — A kötvények tulajdo­nosait nem érheti kár: az állam más betétszámlákhoz hasonlóan ez esetben is sza­vatolja a visszafizetést, de nemcsak ez, hanem a válla­lat kiegyensúlyozott, stabil gazdálkodási rendszere is biztosíték erre. Mielőtt meg­kaptuk az engedélyt a köt­vények kibocsátására, a Pénzügyminisztérium, illet­ve a pénzügyminiszter sze­mélyesen győződött meg er­ről. — Mintegy két hét telt el a kötvényjegyzés meghirde­tése óta. Milyen az érdeklő­dés? — A kötvényeknek jelen­tős része elkelt. Elsősorban Somogy megyéből és Bara­nyából voltak jelentkezők, de az Alföldről is érkeztek vásárlók. A néhány ezer fo-' rintos jegyzéstől a több mint egymillió forintig széles a skála. Nagy Zsóka Nádgazdálkodás a tó védelmében Az Országos Vízügyi Hi­vatal elnökének most megje­lent rendelkezése a Balaton vízminőségének védelmét szolgáló nádgazdálkodást szabályozza. Nagyon fontos feladat ugyanis, hogy ne ér­je károsodás a partmenti se­kély vízben álló növényze­tet — a nádat, a sást —. amely a partról vízbe kerü­lő, bemos ódoltt szerves ere­detű szennyeződéseiket szűri ki. A növények víz alatti szárán megtelepedő apró élőlényeik hada ezt a szeny- nyeződést tápanyagként használja, vagy lebontja, te­hát biológiai tisztítást vé­gez. A rendelkezés egyértelmű­en tisztázza, hogy a Balaton medrében az érintett víz­ügyi igazgatóság köteles gon­doskodni a vízminőséget szolgáló nádgazdáilkodás­ról, a tó üdülőkörzetében pe­dig a nádas művelési ágban nyilvántartott területek tu­lajdonosai, kezelői és hasz­nálói felelőseik a nád rend­szeres learatásáért. A vízmlnőségvédő nádgaz- dálkodás szabályai egyebek között kimondják: a Bala­ton medrében általában a befagyott jég felületéről arassák le a nádat, mégpe­dig olyan gondosan, hogy a lehető legkevesebb hulladék keletkezzen. Fontos előírás, hogy a nádaratást akadályo­zó sltégeket, csónak-kikötő cölöpöket és a hasonló, egyéb ideiglenes építményeket a tulajdonosoknak minden év október 31-ig el kell távolí- taniuk a Balaton medréből, s ha élmulasztják, ákkor a vízügyi igazgatóság kártala­nítás nélkül elvitetheti. A nádas biológiai aktivitását csökkentik a nádfalat fel­szabadító stégek és csónak- kijárck. Ezért a nád védel­mében újra szabályozzák e létesítmények építését is. Befejezéséhez közeledik a katalitikus krakkóié üzem épí­tése Százhalombattán, ahol évente mintegy egymillió tonna - kőolajat tudnak majd feldolgozni az igények szerint ben­zinné vagy gázolajjá (MTI-fotó: Kürti Ákos felv. — KS) HAZAI SIKEREKKEL VÉGZŐDÖTT A PÁLYÁZAT Díjkiosztó a tanácson Szép tervek a belváros rekonstrukciójához Tegnap Kaposváron a vá­rosi tanács nagytermében kiállították a belváros déli részének rekonstrukciós tervpályázatára beérkezett munkákat, és kiosztották a pályázat dijait. Nehéz feladattal kellett megbirkózniuk azoknak az építészeknek, akik vállal­koztak a nevezésre, mert a Május 1., az Ady Endre és a Vár utcától délre a vas- útig terjedő városrész egy része rendkívül leromlott állapotú, sok évtized átgon­dolatlan toldozgatása, illetve a gondozás hiánya miatt rendkívül zagyva képet mutató épületegyüttes. Első­sorban a tömbbelsők okoz­hattak gondot, mert a va­rosfejlődés során kialakult utcaszerkezet szép, és a ha­gyományőrzés miatt meg­tartandó, a fontos épületek, nagyobb intézmények, lakó házak, utcasorok, terek szintén értékesek önmaguk­ban, ám a város arcát meg­határozó építmények mö­gött toldalékokból, kisebb- nagyobb házakból álló óriá sí összevisszaság található. Dr. Kovács Ferenc tanács­elnök a díjkiosztó megnyi­tóján elmondta; azt várták a tervezőktől, hogy a város értékeit és hangulatát meg­őrizve, a meglevő jelentős épületállományt kímélve alakítsák ki elképzeléseiket, s a legjobb pályamunkák alkotói e követelményt be is tartottak. László László, az Építésügyi és Városfe.i- lésztési Minisztérium osz­tályvezetője, a bírálóbizott­ság elnöke szólt arról, hogy a zsűri jónak tartotta azo­kat a terveket, amelyek megőrizték és továbbiéi lesztették a városszerkeze­tet, s ezen belül is kiemel­ten kezeltek néhány fontos részletet. így a bírálatkor jónak minősült, ha a terve­zők a kiírásban szereplő áruházat és szállodát egy­máshoz közeli helyre, az Irányi Dániel és a Dózsa György utca közti terület déli részére tették, viszont rontotta a terv értékét, ha az új áruház a Somogy Áru­ház parkolójába, illetve a Tanácsház utcába került. Jelentős eredményként érté­kelték, hogy a legjobb mun­kák szerint a meglevő te­rek — hagyományos formá­ik megőrzésével együtt — tovább fejlődnének. Ez csupán néhány kiraga­dott követelmény a sok kö­zül, de így is érzékeltethető, hogy milyen bonyolult fel­adatot kellett megoldani egy viszonylag szűk, rendkí­vül erősen behatárolt, föl- szabdalt területen a terve­zőknek. A legnagyobb összeggel díjazottak is helybeliek, és több díjazott, illetve meg­vásárolt munka készítői - is kaposvári építészek. Nagy muka hárul ezek­ben a napokban a mezőgaz­dasági repülőkre. Az esős, párás idő nemcsak a növé­nyek fejlődését serkenti, ha­nem a kártevők elszaporo­dásának is kedvez, így a MÉM repülőgépes szolgála­tának valamennyi helikop­tere, repülőgépe dolgozik. Jelenleg a gabonabetegsé- gek elleni védekezés s a ga­bona műtrágyázása adja a legtöbb munkát. Emellett a Balaton vidékén, a Mecsek­ben Tokaj és Eger környé­kén a szőlő növényvédelmét látják el a magasból. Na­ponta átlag 40—50 ezer hek­táron végzik el a vegysze­res munkákat. A gépék folyamatos repü­lését gyakran akadályozza az időjárás. A négy repülő­tér: Kaposvár, Nyíregyháza, Négy díjat osztott ki a zsűri, és három munkát vett meg. A két legjobb pályá­zatot 100—100 ezer forinttal jutalmazták. Az egyiket Molnár Attila, Zoltai István és Kozma Csaba készítette, a másik „csapat”: Kampis Miklós, Egyed Tibor, Gáts András, Szabó Tibor és Lő- rincz Ferenc. Még a legjobbak ellen i-. akadt a bírálóknak kifogá­suk — nem ünneprontás ez, épp a feladat bonyolultsága miatt nem is várták a ki­írók, hogy egyetlen tökéletes fnű szülessék. Ezzel együtt minden jutalmazott, illetve megvásárolt alkotás sok olyan értéket tartalmaz, amilyen feltétlenül haszno­sítandó a rekonstrukció gyakorlatában. így például nehéz volna elképzelni, hogy ezek után á jók által egyöntetűen az állomással szemben levő területre ter­vezett Centrum Áruház va­lahol másutt épüljön föl, avagy ha mégis úgy történ­ne, az építészeti baklövés­nek volna minősíthető. A pályamunkákat a kö­zeljövőben nyilvános kiállí­táson is megismerheti a kö­zönség. Budaörs és Kenderes talaja a bőséges csapadék miatt időről időre felázik ilyen­kor a merev szárnyú gépek nem tudnak elrugaszkodni a kifutópályáról, s pihenőre kényszerülnek, csakis a he­likopterek szállhatnak fel. Vesztegelésre kárhoztatja a repülőket az erős szél is, amikor környezetvédelmi megfontolásból szünetel a vegyszer-szórás. A légi növényvédelem je­lentősége mindinkább nö­vekszik. Földi gépekkel a már fejlett növényekre ezekben a napokban már nem lehet rámenni, a kár­tevők elleni hathatós véde­kezésnél — különösen a mostani időjárásnál — fon­tos a biológiai optimális idő megválasztása is. Felázott az újlaki repülőtér

Next

/
Thumbnails
Contents