Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-08 / 133. szám

1984. június 8., péntek Somogyi Néplap 5 KÖNYVES­POLC Kanyar Józsej, a histori­kus, egyfelől a megye agrár­viszonyainak alakulását ku­tatja csaknem negyven esz­tendeje a fiatalabb nemze­dékek számára példaként ál­lítható kitartással, másfelől e viszonyoknak az emberi tudatna hol serkentően, hol bénítóan ható vonásait igyekszik felrajzolni, ugyan­csak nemes megszállottság­gal. Legújabb kötetében, mely a Somogyi almanach- sorozatban jelent meg, jó­részt korábban már közre­bocsátott művelődéstörté­neti tanulmányaiból nyújtott át egy csokrot a megyei le­véltár igazgatója, a történet- tudományok doktora. A kötetben szép számmal sorakozó Zrínyi—Kisfaludy —Vikár—Herman Ottó— Móra- — s mindenekelőtt Berzsenyi-dokumentumokat, a lapunkban korábban már méltatott könyv- és levéltár- történeti írásokat, a dél-ba­latoni fürdőkultúra kialaku­lásának korszakait Vizsgáló tanulmányt és a Kaposvár újkori művelődési viszonya­it ismertető-elemző terje­delmes munkát egyaránt könnyűszerrel fűzhetjük fel egyetlen gondolati fonalra, talán a szerző szándéka sze­rint is. Kanyar ugyanis szakadatlanul egy megköve­”Múzsáknak szentelt kies tartomány” sedett előítéletet igyékszik szertefoszlatni: azt a hiedel­met, mely szerint Somogy akkor is a középkorban ve­getált, amikor Magyarország legtöbb területe már az új­korban virult. A fejlődés vi­szonylagos m elkésettségé t ugyan nem tagadja, ám ren­geteg adattal, árnyalt szem­léletmóddal, szigorú logiká­val és lendületes, veretes, szép stílusban bizonyítja, hogy a polgárosodás szele nem egyszerűen meglegyin- tette Somogyot, hanem dön­tően befolyásolta is annak fejlődését. Felsorolás helyett és bizo­nyíték gyanánt hadd említ­sük e helyütt csupán a Ka­posvár művelődéstörténeti múltját analizáló nagy ta­nulmánynak azt a részét, melyben a századfordulóról, illetve az azt követő év­tizedekről szól Kanyar Jó­zsef. Az, aki felismerte, miért vált manapság a de­mokratizálási folyamat — te­hát politikánk — részévé a spontán közösségek, ezen be­lül: a személyes kezdeménye­zések nyomán szerveződött vagy szervezendő művelődé­si közösségek ösztönzése, nem méhet el töprengés nél­kül például ama ismertetés mellett, melyet az egykori Régészeti és Történelmi Tár­sulat, a Somogy megyei Mú­zeumi Egyesület, a Kapos­vári Szépítészeti Egyesület, a városi dalárda vagy a meg­fontolatlan döntéssel a negy­venes évek végén feloszla­tott Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság működé­séről írt az aktualizálásra — de sohasem a tényeket tor­zító, erőltetett aktualizálásra — hajlamos szerző. Az ok­tatási reformtörekvésein­ket komolyan figyelő szülők és szakemberek nyilván él­vezettel olvassák majd azo­kat a passzusokat is, me­lyekben a múlt század utol­só harmadának iskolahálóza­táról, a pedagógusok társa­dalmi helyzetéről. Eötvös Jó­zsef és Treffort Ágoston tevé­kenységének somogyi „lecsa­pódásairól” írt a tudós tör­ténész. E fejezetek olvasása közben nagyszereÜn fel!s- mérhetjük azt is, hogyan ta­lált vissza politikánk a tör­ténelmi kontinuitáshoz. Kézi könyviként is használ­hatják a hélytörténet oktatá­sát mostanában egyre in­kább szorgalmazó pedagógu­sok és a diákok is, hiszen nű és csaknem hiánytalan, ké­rész tme tszetet ad szűkebb hazánk legutóbbi századai­nak művelődéstörténetéről. Lengyel András VAKÁCIÓRA VÁRVA... (Fotó: Katona Cs.) Szülők a német­órán Milyen öröm a szülőknek, ha a gyerekét szerepelni lát­ja ! Az iskolanapokon ezt szolgálják a nyílt tanítási órák, s a TIT-ben német nyelvet tanító dr. Pappné Kiss Katalin kezdeményezése is. Általános iskolásoknak kezdő tanfolyamot tart, s az idei utolsó órára meghívta tanítványai szüleit is. — Hét éve tanítok itt. s mindig olyan befejezetlen­nek tűnt az év vége. Arra gondoltam, a zárást ünne­pélyesebbé kellene tenni. Amikor a gyerekeknek el­mondtam a tervemet, ők is örültek annak, hogy a szü­lők most láthatják, hallhat­ják, mit tudnak. Ez hagyo­mányos tanítási óra, ám nem én, hanem a gyerekek beszélnek többet. Tizenkét általános iskolás jár a csoportba, a legfiata­labb kilenc, a legidősebb ti­zennégy éves. — Nem okoz gondot a korkülönbség, a magyar nyelvtant mindenképpen, át kell ismételnünk az első al­kalommal. Ha szorgalmas a alsós, könnyen lépést tarthat a néhány évvel idősebbel, s fordítva: a kicsik sikerei ta­nulásra ösztönzik a nagyo­kat. Székely Andrison egy csepp izgalom sem látszik az óra előtt, pedig édesany­ja már a teremben ül. A tízéves izgő-mozgó kisfiú később is az óra egyik ál­landó szereplője, keze min­dig a magasban. Egy-egy jó válasz után hátrapislamt az anyura, hogy szeméből ol­vassa ki a dicséretet. — Idegenvezető akarok lenni — mondja nagy ko­molyan de azért elárulja, hogy azelőtt még sok pálya tetszett, úgy hetenként vál­toztatta az elképzeléseket. Ez már (talán) végleges. Legalábbis március óta nem változott y Hogy el tudna-e kalau­zolni egy hasonló korú né­met kisfiút itt Kaposváron? Hát erre még nem vállal­kozna, vásárolni és étterem­ben ebédet rendelni azt azonban tudna. A szülők csillogó szemmel ülik végig a 45 percet, min­den pillanatban azt lesve, mikor kerül sorra csemeté­jük. Ha a nyelvet nem is értik, a tanárnő arcán lát­ják az eredményt. Sikerél­mény gyereknek, szülőnek egyaránt, pedig csak egy szokványos németóra, csak egy apró ötlet. I. É. Sűrűsödnek a programok a Balaton partján. Szombaton és vasárnap Fonyódligeten, a Somogy megyei Tanács VB Ifjúsági és Úttörőtáborában rendezik meg a kilencedik országos gyermek és ifjúsági horgászvetélkedő megyei döntőjét. A versenyzők el­méleti felkészültségben, bar­kácsolásban célbadoibá&ban, no és mindenekelőtt halfo­gásban mérik össze tudásu­kat. A legjobbak az orszá­gos döntőn képviselik me­gyénket. A boglárlellei kápolnákban Vaszary János festőművész emlékkiállítása látható, a közeli parikban Csíkszentmi- hályi Róbert szobrait nézhe­tik meg az arra sétálok. Ké­pünkön: a mester egyik kő- plasztilkája. A leMei Tóparti Galéria Csiszár Elek festő­művész tárlatának ad ott­hont.- „Fele sem igaz” vetélke­dőre hívja az apróságokat holnap délután négy órakor a nagyatádi lakótelepi gyer­mekklub. A Gábor Andor Művelődési Központban Sze- menyey Ferenc nagykani­zsai festő képei láthatók. A Jókai lakótelepi 7. sz. épü­letének földszint 6. lakásá­ban a Népművészeti Válla­lat skandináv des ing búto­raiból és kiegészítő textíliá­ból nyílt bemutató. Építők napi juniálislt tar­tanak ma kilenc órától Bar­cson a Május 1. parkerdő­ben. Az- ünnepélyes meg­nyitó és a kitüntetések át­adása után a művelődési központ művészeti csoportjai adnak műsort a szabadtéri színpadon. Vasárnap este nyolctól a fiatalok a Spirál együttes zenéjére rophatják a művelődési központban. iMarcaliiban, a Muiikás- mozgakiii és Helytörténeti Múzeumban a hódmezővá­sárhelyi fazekasok mester­munkáit állították ki. A megyeszékhelyen az if­júsági házban Gyerméktükör címmel a megye felsőtago­zatos diákjainak képeit lát­hatja a közönség. Szombaton este hétkor diszkó. A Somogyi Képtárban a hódmezővásárhelyi festő­művészek tárlata látható. A Mozimúzuimban a Balázs Béla Filmstúdió alkotásait bemutató fotókiállítás nyílt. Igaz, a könyvhét már vé­get ért, mégis ezzel kapcso­latos a Ságvári Endre klub- könyvtár mai programja. Délután hat órától az ifjú olvasók klubja keretében az erre az alkalomra megjelent kötetekkel ismerkedik a tag­ság. Az Édosz művelődési ház­ban a Somogy megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat termékeiből nyílt bemutató. A szakemberek a korszerű takarmányozással, az érdeklődőik az egészséges táplálkozásit elősegítő új ga­bonaipari alapanyagokkal is­merkedhetnek meg. i az utcákon W Állatmesék embereknek Először érettségiznek ide­genforgalomból Pécsen. A Leöwey Klára gimnázium tizenkét diákja szabadon vá­lasztott tárgyként tanulta az idegenforgalmi ismereteket, amelyekből most adnak szá­mot szóban, írásban és gya­korlatban. Az érettségi egy része ennek megfelelően az utcán zajlott le: a történel­mi városközpontban kalau­zolták az „idegeneket”, je­len esetben a vizsgabizott­ság tagjait. S nemcsak ma­gyarul ismertették a látni­valókat, hanem a maguk választotta idegen nyelveken is: heten németül, hárman franciául és ketten ango­lul. A pécsi középiskoláiban 1982 őszén kísérletképpen kezdődött meg az idegenfor­galmi ismeretek tanítása. Az általános tananyagot az egyik tanár — maga is régi idegenvezető — oktatta, míg a szakmai-módszertani elő­adásokat az IBUSZ Baranya megyei Igazgatóságának ve­zetői vállalták. A sikeres érettségi vizsga birtokában a fiatalok idegenforgalmi hi­vatalokban, vagy utazási irodákban helyezkedhetnek el, továbbá fő hivatásé ide­genvezetők lehetnek. Ha pe­dig tovább tanulnák, vagy más területen dolgoznak, ak­kor a szabad idejükben ve­zethetnék csoportokat, még­pedig itthon és külföldön egyaránt. A kezdeményezés sikere láttán ez év őszén újabb idegenforgalmi osztályt in­dít a Leöwey Klára gimná­zium. Az újszerű tantárgy iránti érdeklődést mutatja, hogy kétszer annyian van­nak, mint amennyien most érettségiztek. Kizárólag jó tanulmányi eredményű, és legalább egy idegen nyelvet beszélő diákokat vettek fel a szakra. Pécsett ily módon most már megvalósították mind a közép-, mind pedig a felsőfokú idegenforgalmi képzést. A Janus Pannonius Tudományegyetem közgaz­dasági karán ugyanis — fa­kultációs rendszerben vagy speciális kollégiumként — több éve oktatják az idegen- forgalmi ismereteket. Madárlogika Balatoni kis hétvégi há­zunk és a főút között, a fő­úttól mindössze néhány lé­pésnyire áll három, ember- magasra nőtt fenyőfa. Azok egyikét választotta ki a kar­csú fenyőcinke, oda építet­te takaros kis fészkét. Akkor, május elején még éppen csak megindultak a világoszöid hajtások, alig takarták a gon­dosan megépített fészket. Valami utómunkálatok le­hettek még rajta, mert szá­raz fűszálakkal csőrében sű­rűn fordult a „családi ház” építője. Akkor vettük mi is észre, hogy kéttörzsű kis fe­nyőfánkat nagy tisztesség érte: dinkééknek nyújthat otthont. Észrevette a szom­szédék lompos macskája Is; két ízben kellett eltessékelni a fenyőfa, szomszédságában levő kerítés betonlapjáról. Pedig olyan rutinnal bóbis­kolt ott, hogy csak élessze­mű feleségemnek tűnt fel, hogy őkandúnsága rosszban sántikál. Talán két hét múlva fe­deztük fel, hogy a fészekben öt darab aprócska tojás van. s újabb -két hét múlva már öt csőröcske m-eredezett a fészekből, mikor bekukkan­tottunk, a hosszúra nőtt, vi­lágoszöld új hajtásokat fél- nehúzogiartva. Reggel és alko- nyattájt a közeli gyümölcs­fákon portyázött a cinke- mama. hordozván a kövér kukacokat falánk fiókáinak, nappal pedig filozofikus nyugalommal ült széiter- pesztett szárnyakkal a fész­ken, kicsinyei fölött. Ilyen­kor, ha benéztem a világos- zöl-d függönyök közötti ré­szen, gombaszemeivel cso- dálkozóan nézett rám, de fé­lelemnek nyoma sem lát­szott -rajta. Az utcán, pár lépésnyire autók suhantak, néha egy- egy nagyobb jármű szelet csapva m-egringatta a két­törzsű fát a házikóval egye­temben, de a madár-mamát láthatólag ez sem zavarta. Tudta azt, amit minden iga­zi anya tud: az ő munkája- dolga életet adni, felnevel­ni, s ugyan kinek is jut­hatna eszébe, hogy vannak, ákik ezekre az életekre tör­hetnék. A süncsalád Ez még tavaly történt. A kert végében, az évek során összegyűlt lim-iomot, építke­zési maradványokat rendez­gettem, s eközben egy törött hullámpala alatt száraz fű­vél gondosan kifoéteit fé­szekre bukkantam. Az izgő- mozgó fűpaplanból egy tes­tesebb sündisznó nyújtotta ki finom ívű barna ábráza­tát, s miikor meglátta, hogy nagy baj nincs, ez csak egy megszeppent ember, aki cso­dálkozva néz vele farkas­szemet, kimászott. Első ijedtségemben továbbra sem mozdultam, nehogy elszelel- jen a sünanyó (vagy apó, ki tudja?). Észrevehette, hogy valóban nincs olyan nagy baj, s előttem, egy földön fekvő, széles deszkadarabon elkezdett f el-alá sétáni; olyanformán, mint az ember, akinek hirtelen valami gond­ja kerekedett. Fekete sze­meivel néha rámnézett, de nem tudtam belőle sem rosszallást, sem félelmet ki­olvasni. Tálán öt percig tar­tott ez a „gondolkodás”, köz­ben egy kissé süldő sün is kimászott a puha fészekből, és nézte a gondban levő szülét. Egyszer csak elin­dult az öreg sün, nyomában a kicsivel, otthagyták a fész­ket, rövidesen teljesen eltűn­tek a szemem elől. Szépen visszahelyeztem a törött hullámpalát a puha fészek fölé, abban a reményben, hogy visszajönnék az ott­hagyott kicsinyekhez. Másnap reggel kiürült, ki­hűlt fészkelt találtam. Az éj leple alatt sünszüle átköl­töztette a családot biztonsá­gosabb helyre. Azt tette tu­lajdoniképpen, ami minden gondos szülőtől joggal el­várható. Kerner Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents