Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-24 / 147. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL. évfolyam, 147. szám Ára: 1,40 Ft 1984. június 24., vasárnap Kórus­diplomácia Lelkesedéssel fogadta a közönség a Táncsics gimná­zium vendégeként hazánkba érkezet prachaticei női kart pénteken a kaposvári zene­iskola nagytermében. Elbű­völt bennünket a Prágától 140 kilométernyire fekvő tízezer lakosú kisváros együttese nemcsak a cseh népdalok és népdalfeldolgozások kris­tálytiszta és hangulatos elő­adásával, hanem azzal a sti- láris biztonsággal is, amely- lyel Kodály két szerzemé­nyét interpretálta, magyarul. Bebizonyosodott ismét: a kü­lönböző népek fiai és lányai a nyelv, a szokásrendszer ellenére is találhatnak közös nevezőt a muzsika hatására. S a bizonyíték nem az egyetlen volt az utóbbi hó­napokban itt Somogybán. A Tóth Lajos Általános Iskola egy remek holland énekkart látott vendégül a Munkácsy gimnázium diák­jai a finnországi Juva vá­roska középiskolájának diák­jaival barátkozhattak. Még sikeresebb volt az „export”. A Somogy megyei Pedagó­gus Férfikar és a Somogy Táncegyüttes produkcióit ez­rek fogadták elragadtatással áprilisban az NSZK-ban, a barcsi ifjúsági fúvószenekar minden előzetes várakozást felülmúló sikert aratott ugyanakkor és ugyanott. A Vikár Béla Vegyeskar nem­rég tért haza Olaszországból, tarsolyában egy-egy meghí­vással az NSZK-ba és Fran­ciaországba, no meg azzal a reménnyel, hogy a vendéglá­tó saviglianói énekkar egy év múlva Kaposvárra láto­gat. Ám somogyi kórusok tagjai még az idén lehetősé­get kapnak arra, hogy is­mét személyesen találkozza­nak a frissen szerzett kül­földi barátokkal. A Munká­csy gimnázium együttese augusztusban az ezer tó or­szágában vendégszerepei, a „táncsicsosok” pedig északi szomszédunknál vendéges­kednek az ősszel. Az sem látszik különösebb akadály­nak, hogy az ismert okok miatt jóval vékonyabban csordogál a pénzpatak, mint néhány esztendeje: a kórus­tagok — vagy szüleik — az anyagi áldozatot is vállalja a szép élményekért. Gazdag volt tehát eddig az aratás, és még gazda­gabbnak ígérkezik örömére és hasznára dalosok százainak, örömére és hasznára a kö­zönségnek. De vajon mi­lyen mértékben hatvá- nyozódhatna az öröm és a haszon, ha — a diplo­mácia nyelvén szólva — a kétoldalú kapcsolatokat sok­oldalúakká alakíthatnánk, ha a külföldi együttesek nem külön-külön érkeznének hoz­zánk, hanem egyszerre, egy nemzetközi kórustalálkozó­ra? Természetesen a velük kapcsolatot tartó iskolák és más intézmények támogatá­sával — tehát a pénzügye­kért felelős szakembereknek sem kellene bűvészmutatvá­nyokat végezniük! Néhány együttest lehetne arra kész­tetni, hogy teremtsenek kap­csolatot testvérmegyéink kó­rusaival. Nem kell különö­sebben részletezni, miit je­lenthetne egy ilyen nemzet­közi találkozó Kaposvár te­kintélyének, s talán azt sem kell fejtegetnünk, mi­lyen nagyszerű volna finn és csehszlovák, olasz és szovjet, holland és lengyel dalosok közös éneklése, ba­ráti párbeszéde: a kórusok ott szólnak igazán szépen, ahol boldogan, békében él­nek az emberek. Lengyel András Helmut Kohl elutazott hazánkból Záróeseményéhez érke­zett szombaton az a három napos program, amelynek során Helmut Kohl, a Né­met Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárja hi­vatalos látogatást tett Ma­gyarországon. Délelőtt Hajdú-Bihar me­gyében vendégeskedett a kormányfő, feleségével és több más NSZK-beli szemé­lyiséggel együtt. A vidéki látogatásra a vendégeket el­kísérte Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tese, Nagy János iküMigy- minisztériumi államtitkár, Esztergályos Ferenc kül­ügyminiszter-helyettes és Kővári Péter, a Magyar Népköztársaság bonni nagy­követe is. A program a reg­geli órákban a megyeszék­hely, Debrecen régi és újabb nevezetességeinek megte­kintésével kezdődött. A szö­vetségi kancellár a városné­zés során — Sikula György. az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottságának első titkára és Szabó Imre me­gyei tanácselnök kalauzolá­sával — felkereste a törté­nelmi múltú Nagytemplo­mot, az oratóriumot, majd betért az egyik üzletköz­pontba. Benyomásairól elis­merőleg nyilatkozott. Miután elköszönt a kan­cellár a debreceni program házigazdáitól, a Hortobágyon vollt a látogatás következő álilomása. Iityt a mátai lo­vaspályán látványos lovas­program során bemutatták a messziföldön is híres ma­gyar paripák legjobbjait, majd a ménest és a szürke­gulyát. Nádudvarra látogattak ez­után a vendégek. A Vörös Csillag Termelőszövetkezet­ben Szabó István elnök volt a házigazda. A tsz-látoga- tást követően indult vissza Budapestre a különvonat a vendégekkel. Az ünnepélyes búcsúzta­tásra megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke és felesége, Marjai József, Várkonyi Péter kül­ügyminiszter, továbbá a po­litikai és a gazdasági élet több más vezető személyisé­ge. A díszszázad parancsno­ka jelentést: tétit az NSZK kormányfőjének, majd fel­csendülitek ai kéit ország him- niusizániaik hangjai. Ezután a magyar és az’ NSZK-beli vezetők — a há­zigazdák és vendégeik — el­köszöntek egymástól. A re­pülőgép néhány perccel 17 óra előtt elindult Budapest­ről. Ma befejeződik a Somogy bemutatkozik kiállítás Idegenforgalmi nap Kiküldött tudósítónk tele­fonjelentése. A megye idegenforgalmá­val és idegenforgalmi neve­zetességeivel ismerkedtek tegnap a szakemberek és a látogatók a bjelovári kiállí­táson. A Hotel Centrál kü­löntermében Dóri János, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezetője szóban mu­tatta be Somogy nevezetes idegenforgalmi helyeit és szólt a megyének az idegen- forgalomban kiépített kap­csolatairól. Kint a vásár- csarnokban prospektusok és fényképek kalauzolták a lá­togatót. Önálló strandot nyi­tott a kiállításon a Siotour is: a megyei idegenforgalmi hivatal színes fényképeken mutatja be a déli Balaton­part és Belső-Somogy neve­zetes idegenforgalmi helyeit A kiállításon maketton lát­ható a siófoki Ezüst-part is. Az idegenforgalmi napon részt vett Selmeczi Lajosné belkereskedelmi miniszter- helyettes is, aki elmondta: a kiállítás programja és tar­talma reményt kelt arra, hogy befejeztéveli tovább tárgyalnak, a gazdasági és idegenforgalmi szakembe­rek, s több megállapodás születik majd a két határ­menti megye együttműködé­sének bővítése érdekében. Joszip Zmak, Horvátország kereskedelmi és idegenfor­galmi miniszterhelyettese kifejtette: az idegenforga­lommal foglalkozók részé­re tartott tájékoztató több olyan lehetőségre irányítot­ta a figyelmet, amelyről ed­dig nem tudtak. A turizmus növelése nemcsak kereske­delmi lehetőség, hanem jól szolgálja a baráti együttmű­ködés erősítését a két or­szág és a két megye lakói között, és alkalmat teremt arra is, hogy a dolgozók át­adják egymásnak tapaszta­lataikat. Az idegenforgalmi nap résztvevői sols kérdést tet­tek fel a somogyi turizmus lehetőségeiről, a Balaton vízvédelme érdekében tett erőfeszítésekről. Dr. Rosta Sándortól, a Balatoni Intéző Bizottság főtitkárától kér­dezték meg például azt, hogy mi lesz a tó vízminő­ségével, milyen eredménye­ket hozták a balatoni kör­nyezetvédelem érdekében eddig tett intézkedések. Fel­vetették azt is, hogy egy­szerűsíteni, könnyíteni kel­lene a kishatármenti forga­lom előírásait. Jó példaként említették meg a boglárlei- lei áfész és a Krizsevci Ven­déglátó Vállalat között ki­alakult és szépen fejlődő kapcsolatot, amely a szín­vonalasabb vendéglátási szolgálja. Joszip Remskar, a zágrábi Generáltourist igaz­gatóhelyettese a csoportos utazásokat szorgalmazta, és kifejtette: Somogynak sok olyan turisztikai lehetősége van, amellyel jobban kelle­ne élni a határ túlsó olda­lán. A ma befejeződő bemuta­tó egyértelműen bizonyítot­ta: Somogy jugoszláviai testvérterületén növekszik az érdeklődés gazdasági eredményeink iránt, és egy­re több ember akar. rövi- debb vagy hosszabb időt el­tölteni nálunk, pihenni és megismerni eredményein­ket, tájainkat, konyhánk kü­lönlegességeit, ételeink ízét. Az idegenforgalmi nap itt Bjelováron azt is bizonyí­totta: Somogy szívesen lat­ja vendégeit és sok érdekes programot kínál. Hern esz Fer,enc (Lapunk 3. oílldaMn jugosz­láv éts magyart szakemberek nyilaJtkuzinialk az együttműkö­dés tehetőségeiről.) NYARUNK ELŐTT Átadták az ország legnagyobb kenyér­gyárát Sikeres próbaüzem után átadták az ország legna­gyobb kenyérgyárát, a Délpesti Kenyérgyárat. Az új létesítményben két mű­szakban nyolc és fél va­gon kenyér és péksüte­mény készül a hat gyártó­vonalon. A kenyérgyár lé­nyegesen javítja Délpest ellátását, mintegy két órá­val lerövidítve a kenyér­áruk boltba kerülési idejét is. A képen: Indítás előtt a gyártósor. (MTI Fotó — Varga László felvétele — KS). Idén nem sikerült fülön- c&ipni a pillanatot, hogy rá­bizonyíthattuk volna a ter­mészetre apró kis mester­kedéseit. Hiába figyeltük a meteorológiai intézet jelen­téseit, hiába a széplányok utcai öltözetét, a fölismerés öröme nem adatott meg. Pe­dig szerettünk volna egy szép álom után úgy ébredni, hogy az ablakból kinézve fölényesen (ezt szorgalmun­kért meg is, érdemeltük volna) megállapíthassuk: ez kérem a nyár első napja! A valóságban azonban úgy ala­kult a dolog, hogy a nyár osonó léptekkel, lábujjhe­gyen fölváltotta a hidegre sikeredett tavaszt. A cseresznyeárusok, a fel­vételikre készülő ünneplő ruhások, a megnyílt stran­dok, a sűrített kompjáratú Balaton, a befejezett labda­rúgó-bajnokságok még ak­kor is a nyár csalhatalan jelei, ha az utóbbi esetben az évközben lezajlot t bun­dázások miatt a végleges sorrend még nem ismeretes. Ha Viszont nyár van, ak­kor hagyományainkhoz hí­ven utazunk is. Tűnődöm hosszan, vajon .miért jelenti a nyár egyiben nagy utazá­sainkat .is? Még nomád őseink máig átörökölt, gén­jeire is gyanakszom, mely hét határon túlra hajt ben­nünket, látni új világot, 's- meretlen emiberek titkait ki­fürkészni, magunk tudomá­nyát megismertetni. A mai noimádok álmai azonban már, ha nem is mindig szu­perszonikusak, de gyorsvo­naton járnak mindenképp. A filmek, útikönyvek, tér­képek ismeretének birtoká­ban már bizonyára nem okoz agy-egy először látott táj akkora meglepetést, is­meretlenséget, mint eleink­nek okozhatot Levédia, Etel­köz vagy a Kárpát-meden­ce. Az utazás mégis a leg- szeb emlékeket szerzi. Ha a feledés homályából kall né­ha előkeresni egy-egy régi évet, a legjobb kapaszkodó­kat a nyár adja. kalandos útjaival. Lassan nosztalgiá­vá lesznek a bíborszí,nű út­levél ablakainak pecsétjei is, évek telnék majd el, hogy a vadonatúj paszpor- tunk újra megteljék a ha­tárátkelő állomások pecsét­jével, emlékezetünk pedig a vámvizsgálatok fölösleges izgalmával, hiszen a látot­tak, tapasztalták, igazi kin­cseink úgyis elvámolJhatat- lanok. A legtöbb bosszúságot okozó pillanatok pedig ha­zaérkezve inkább már csak mesélni való történetek lesz­nek, bosszúság nélkül el­mondott históriák. Itthon már úgy érezzük, hogy az utazásihoz tartozott a nem éppen a legtisztább szállo­dai szolba, hogy autónkról reggelre eltűnt a visszapil­lantótükör, hogy a Várnától Kolozsvárig tartó utat a peronon álltuk végig sokad- magunkkal, noha jegyünk az első osztályra szólt. Gyűlnék fiókámban a ké­peslapok. Bár nem vagyok nagy szorgalommal megál­dott gyűjtő, kidobni még­sem fogók egyet sem. A vonaton, dbéd alatt sietve rögitönzött jókívánsá­gokat itthont aztán a sze­mélyes találkozás alkalmá­val részletes elbeszélés kö­veti. Sokan ilyenkor érzik igazán hiányát annak, hogy az idegennyelv-tanulást el­hanyagolták. Megfogadják: a legközelebbi1 alkalomra már valamelyest járatosab- baik lesznek az általuk fel­keresett ország nyelvében, hiszen barátokat, ismerősö­ket csak íigy lehet ' igazán szereznii. Mert barátokra szüksé­günk van. A személyes ta­lálkozásokon az ezeken szer­zett jó benyomások alkal­mává! nemcsak mi isme­rünk meg közelebbről egy képet, hanem hírünket <s terjesztjük a nagyvilágiban. Törődjünk hát vele, hogy ez minél jobban sikerüljön! Varga István

Next

/
Thumbnails
Contents