Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-23 / 146. szám
8 Somogyi Néplap 1984. j'únius 23., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰ VELŐDÉS 1 : : :||1|| Tanyaudvar. Bényi László festménye KERÉK IMRE Szólítotok Üzentek értem, szólítotok árokparti lándzsás útilapuk, aranyhajfonatú kalászai a felszálló hajnali harmat párájában úszó >búzamezőnek. Vártok engem kakukkoló bokrok, égerek, nyárfák zöld hűvösében iramló ereeskék, álmatlan éjszakákon szív-lüktetésetek hallom ... Fűszer-illatát a tavaszi földnek, a kutyatej sárga csillagaival teleszórt bereknek elhozzák ide a szelek s csengését a körtefára akasztott kaszának. Hozzák a kísértést, hogy megmerítsem arcomat, kisgyerekké visszanőve, a hömpölygő júliusi folyóban, s fehéren viliódzó gyöngykavicsok, hínár, békalencse súrolja bőröm. Hogy elinduljak újra felkutatni a régi hársfa odvábám hét lakatra zárt titkát a kamasz-szerelemnek: -— hívtok szüntelenül, szólítotok. „Az utolsó magyar irodalmi szalon” Lipták Gáborral nat és a szenvedés, {hanem a SZÍNI ÉVÁD UTÁN _____________ D íjakban mért eredmények HETEDHÉT MAGYARORSZÁG A Tisza birodalmában iHol volt, hol nem volt, hetedhét országon Is túl... — hallgattuk gyermekkorunkban esténként, s melyikünk ne várta volna izgatottan a folytatást, amit már ugyan szóról-szóra tudtunk. S így voltak ezzel nagyapáink (nagyapái, s valószínű hasonlóan lesznek unokáink unokái is. De régen az egyszerű emberek közt szájról- szájra hagyományozod tak ezek a kincsek, ma már csak a nyomtatott betűk képesék megőrizni. Ezért Is figyelemreméltó a Móra Ferenc Könyvkiadó „Hetedhét Magyarország" című új népmesesorozata, melynek kötetei egy-egy magyar tájegység legszebb, legjellemzőbb meséit mutatják be. Elsőiként a tiszatáji, délalföldi emberék csodavilága nyílik ki az olvasó előtt, a környék jó ismerőjének, Tóth Bélának válogatásában. A Legeltetés a három sárkány pusztáján című gyűjtemény több mint félszáz meséje ismerősiként köszönti azt is, ák(i sohasem járt ezen a vidéken. Hisz bármelyik történetbe fogunk bele, rögtön otthonosan érezhetjük magunkat. Ki ne találkozott volna már a sárkányokat legyőző szegény fiúval, a királylány kezét elnyerő eszes legénnyel, a jószívű lánnyal, ákit hiába kerget el mostohája, mert végül elnyeri jutalmát? De föllbukkan a ravasz róka, az igazságos Mátyás király, sőt még a nép között járó Jézus Krisztus is, aki úgy viselkedik, mint a legbölcsebb parasztemberek szoktak. Megismerhetjük ezenkívül még különféle dolgok eredetét, például, hogy hogyan lett a Tisza, vagy hogy mióta görcsös a gerenda. Bár a mesék java részét régebben gyűjtötte Arany László, Ortutay Gyula, Bálint Sándor, Katona Imre — és főleg Kálimány Lajos, Tóth Béla valóban értő gondossággal igazította a mai ifjú olvasók számára ezeket a szövegeket. Talán épp rájuk gondolva alakul át az ízes „szögedé” beszéd szürkébb köznyelvivé. Kár érte, talán itt-ott érdemes lett volna eredetibben hagyni. De igazságtalan kötekedni, mert egészen biztos, sok gyermeknek lesz a kedvence ez a lebilincselő, szép kiállítású könyv, melynek különlegességéhez Csáky Lajos csodáinivaló rajzai iis hozzájárulnak. Lipták Gábor Balatonfü- reden élő író látta vendégül a minap a siófoki 4 sz. iskola és a nagyiberé- nyi általános iskola tanulóit A vendégszeretetéről híres Lipták-ház történeti, néprajzi érdekességekkel szolgált a ikjiránduiló gyerekeknek; megtekintették a muzeális értékű tárgyi gyűjteményt: a Balaton mellett éíő nép életét (reprezentáló (használati eszközöket, népművészeti tárgyakat, (berendezéséket és egyéb relikviákat. Gyönyörködtek a falakat díszítő Eg- ry-, Barcsay-, Ferenczy Béni-, Szönyi-, Bernáth Aurél-, Amerigo Tót-festményekben, rajzokban, Borsos Miklós képeiben, szobraiban, amelyeket a {kiváló művészek — a ház egykori vendégei — ajándékoztak Liptákéknak. „Az utolsó magyar irodalmi szalon” — Illyés Gyula találó elnevezése — történetéről, az Itt megforduló művészekhez (Illyés Gyula, Németh László, Déry Tibor, Örkény István, Fodor András, Takáts Gyula, Tüskés Tibor . ..) fűződő baráti szálakról Lipták Gábor mesélt a gyerekeknek. Föleievenedet t az a sajátos miliő, amelyben egykor Szabó Lőrinc a Huszonhatodik év szonettjeit diktálta gépbe egy nagypénteki éjszakán Lipták Gábornak. — Fél-alá j áric ált vagy állt diktálás közben, s olyan megrázó sokkban volt, hogy mukkanni sem mertem. Nemcsak átélte a versek miinden gyötrelmét, szenvedését, de diktálásuk közben omlottak könnyei. A szenvedő és lázadó, a pokol gyötrelmeit felidéző költő gyönyörű sorsait nemcsak a báSchéner Mihály rajza zseniális agy. az írói pontosság szabályozta... Úgyszólván minden tárgy az emlékék hosszú sorát idézi litt: a körülbelül kétezer kötetes könyvtár könyvei közül 500 a dedikált példány, a vendégkönyvben számos személyre szóló ajánlás példázza a háziak iránti szeretetet. Lipták Gábor a gyerekek kérdéseire válaszolva beszélt könyveiről, írói módszeréről. Megtudtuk, hogy egy novella megszületését egyhónapos anyaggyűjtés, olvasás előzi meg. Az egykori mondák, legendák az írói képzeleitvi- lággál gazdagodva születnek szépen megírt humánus történetékké. Lipták eddig megjelent könyvei mellett szó esett a most (készülő Debreceni mézeskalácsosok című műről Is. Reméljük, hogy az érdeklődőik imég sokáig nyitott kaput találnak Balatonfüreden. A számok kifejezik a közönség színházhoz való viszonyát. Az 1983/84-es évadban itthon és más helyeken 306 előadáson 156 391 embernek volt „viszonya” a kaposvári Cslilky Gergely Színházzal. A székhelyi előadásokon átlag 551 néző tapsolt a társulatnak. Ez a rideg statisztika azt a lélekmelengető tényt tartalmazza, hogy a színház fennállása óta még sohasem ért el ilyen jó eredményt. Gyakran telt meg még az úgynevezett ka- ikasülő 'is. , Ami a művészi sikereket Illeti — s természetesen okokozati összefüggés van a látogatottság és e között — a múlt szezonban is sok babér termett a .kiváló együttesnek. Ezt igazolja a III. országos színházi találkozón elért eredmény: az összes társulat közül a kaposvári kapta nemcsak a legtöbb díjat, de a megkülönböztető kiemelő összteljesítmény-díjat is. Hazai és külföldi vendégjátékok sikere is visszhangot keltett. Ez is egyedülálló, mert még egyetlen egyszer sem fordult előr egyszerre három művész kapott (kitüntetést — Babar- czy László érdemes művész lett, Dánffy Sándor és Máté Gábor Jászai-díjas — április- 4-én. Ha vidéki viszonylatiban gondolkodunk, akkor azt kell mondanunk, hogy a jövő évadra szerződtetett művészeket is beleértve körülbelül három társulatban van együttvéve annyi díjjal is elismert művész, mint Kaposváron az egyetlenben. A krónikás miinden évad végén leltárba veszi az egyes produkciókat, megpróbálva mérleget vonni. Ezúttal könnyű helyzetben van, hiszen a Somogy megyei Tanács végrehajtó bizottsága is foglalkozott a társulat tevékenységével, több szezon eredményeit figyelembe véve mondta ki elégedettségét. Az igazgatói évadzáró beszéd most is reálisan, kritikáknál bírálóbban elemezve adott számot a szezonról, saját munkájukról. Mindezeket lapunkban is közöltük, ezért fogom rövidébbre ezúttal az összegzést. - . Mii után a színház több niint egy évtizede igyekszik úgy is szervezni közönségét, hogy már a gyermekkorban igényt ébresszen az élmény után. természetesen az elmúlt évadiban is bemutatott két mesejátékot. A csaknem mindig rangos előadások só- rában a második ezúttal igazi színházi szenzációvá vált, és a Pinokkió óta először fordult elő, hogy pesti vendégszereplésre is méltó lett. Hoffmann—Gothár— Kapecz—Selmeczi Diótörő című mesiemusicaljéről van szó, amely mind szövegében, ben, képi megfogalmazásban egyenlő a legjobb felnőtt- színházi produkciókkal, s anélkül, hogy hűtlenné válna a hoffmanni vízióhoz, szer- vesíteni tudja hozzá a magyar gyermekfolklórt! Ami a stúdiószínházi tevékenységet 'illeti: nyilván egyéb elfoglaltsága miatt a múlt évadiban csak egy bemutatóra futotta: Enquist Tribádok éjszakája című kegyetlen- őszinte darabjára, amelyet Máté Gábor rendezett, s amely megkurtítva is négy nagy színészi alakítást eredményezett. (Jordán Tamás, Lázár Kati, Básti Juli, Spindler Béla.) iA nagyszínháza produkciók sorából kimagaslott A Mester és Margarita, a Liliom és a Filimicsiillag. A Búlgakov-mű, akár csak Spiró Györgynek A kert című drámája vagy a Diótörő, a produkció születését tekintve a színház jövőbeli útjára enged következtetni: a falakon belül, a próbafolyamat vajúdásában születik meg a darab maga. (Ez félligmeddig elmondható a F ilimcsillagról is.) A Mester és Margarita esetében a próbafolyamathoz még bizonyos előadásszámot is hozzá kell írnunk, így jöhetett létre az az előadás, amely a Vígszínházban is olyan forró estet szerzett a közönségnek. Ascher Tamás rendezte Biabarczy László Buigákov- hoz hű darabjából. Nem véletlen, hogy magánbeszélgetésekben gyakran a már legendás Marat halála előadásókhoz hasonlítják sokan. Minden alakítás jeles! A Liliom egy dramaturg iái bravúr — ismét Babarczyé az érdem — miatt vált nagyszerű produkcióvá, s természetesen a következetesen Végiggondolt és végigvitt, szociológiailag is hiteles mozzanataiért, s a kitűnő alakításokért (Pogány Judit, Csákányi Eszter, Lukáts Andor és mások). Ami engem illet, a legjobb díszlet díját is megosztanám a Liliomé (Donáth Péter) és A Mester..,-é (Pauer Gyula) között. Az általam látott körülbelül húsz Hamle t-változat címszereplői közül a három legjobban feltétlenül ott van Máté Gábor. Lehet vitatkozni a bemutató néhány megoldásával, az azonban bizonyos: Máté, Lukáts Andor, Csákányi Eszter, Koltai Róbert, s a pantomímjelenet- ben résztvevők játéka megmarad a nézői emlékezetben. Ghelderode évadzáró Pan- tagleize című darabja voltaképpen a kisember figurával ugyanazt ábrázolja, amit a görög sorsdirámák, vagy hogy bizanabbá tegyem a hasonlítást, Fábry Zoltán Hannibál tanár úr filmje, sőt Solohov Csendes Donja Furcsa, ugye? Pedig a sorolt művek mind azt az egzisztenciái istának jegyzett tételt hitelesítik, hogy az ember mint egyed kiszolgáltatottja a történelmi, társadalmi változásoknak, sorsirányt az eseményék szabnak néki. De amíg a sorolt művökben mindezt együtt szenvedjük meg a hősökkel, Ghelderode kisembere Koltai Róbert, Bezerédy Zoltán pompás alakítása ellenére sem (képes maga mellé állítani minket. Ami a műsor- szerkezetet illeti, tán a Liliom és Filmcsillag között jobban élt volna, mint évadzáró darabként. Mindent összevetve olyan évadot tudunk magunk mögött, amely az eddigieknél is intélléktuálisabb élményekkel gazdagított miniket; a színház képes volt fölemelni e szintre közönsége minden rétegét, s ennél nincs dicséretesebb. Leskó László Matylkóné Nagy Éva zenéjében, mind a rendezésTANDORI DEZSŐ A MADARAK NEMZETKÖZISÉGE Másképp mondják: „madár" itt és ott, mégis; mintha úgy megélnék valami váratlan hegycsúcs ócskán, elnevezném Berda Józsefről, aztán örvendeznék, mennyiféle a kilátás! Madár és madár mindenütt, erdőkben is bizonysággal. Elég felütni asztalomon ezt a gyűjteményt, fölfedezek valamit máris: egy harkály bukkan elő, s olyan ismerős! Hiszen ezt a harkályt én fordítottam litvánból. Futok, hadd közöljem (másikunkkal a hírt, ő eleséget aprít a kinti rászorulóknak; tavasz jöttét várjuk. De ezen a fölfedezett tájon az van, tavasz! és mielőtt a konyhába érnék, tekintetem megakad egy falinaptáron. Hát persze! Itt is harkály, egy másik, locsogás angliai tájról, ahol annyi vándormadár vonul át évente, és az én levelezőtársam sorra megmenti a lebukókat, lábadozókat, már amelyik menthető. Jégmadár, hattyú, kaóadai lúd, csér, de sólyom is, bagoly, veréb meg feketerigó, geze, mindenféle volt már az ismerőse, nyolcvan faj! Nekünk meg közeli ismerősünk egy cinke és egy poszáta, ugyanez a tűcsőr, és még szebb szem, mint a harkályé. Talán csák mert a miénk. Rohanok vissza a vershez, micsoda hirtelen támadt gazdagság, olvasom mi áll ott. Hogy a féreggyűjtő harkály szótára tele van hieroglifákkal. Ember nem tud annyi szót. Ősök lelkei lengenek a kopács hangokban. Az erdő örökrímes eposza szól. Menjen hát üzenet kedves költőmnek, Eduardos Miezelaitisnak oda litván vidékre, Cliff Christienenek pedig az áthúzós tájra. Kívánok nekik gyönyörű szavakat s madarakat, érezzenek örömet a társaságukban, valamennyiünk érezhető . boldogságára! (Berda József emléklap, 1984)
