Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-23 / 146. szám

1984. június 23., szombat 5 ,,Szüleim rossz néven vennék...“ A Mezőgazdasági Főiskola ünnepi tanácsülése A XXI. század mérnökei OKLEVELET KAPTAK A VÉGZETT HALLGATÓK A tegnap i forró nyári na­pon tanárok, hallgatók és szülők gyülekeztek a kapos­vári Mezőgazdasági Főiskola előtt. Ü'tna bocsájtó, szép ün­nepire gyülekeztek, mert el­vonultak a diákévek, vagy ahogy a költő mondta: elre­pült a szárnyas idő. — Gazdag terméis érett be mára — a Himnusz hang­jai uitán, stílusosan, ezekkel a szavaikkal nyitotta meg dr. Harn Péter, megbízott főigazgató a főiskola okle- vélátadió. ünnepi, nyilvános tanácsülését. — Több éves kemény munka van nappali és levelező hallgatóink mö­gött. E munkának a gyü­mölcsét dokumentálják az üzemmérnöki oklevelek. A megnyitó után a forró aulában megjelent tanárok, hallgatók, szülők előtt tett jelentést dr. Perényi Miklós, intézeti igazgatóhelyettes az állattenyésztő üzemmérnöki államvizsgáik eredményeiről. Nyolcvankét hallgató állam­vizsgázott le a nappali ta­gozaton, mindannyian siker­rel! vették az utolsó iskolai akadályt. A viizsgázották fe­le gimnáziumból került az intézmény padjaiba, míg né­gy--lük mezőgazdasági szak­is < . episkolából érkezett. A végzettek között egy kül­földi hallgató is volt, aki hazájában hasznosíthatja majd a főiskolán szerzett is­mereteit. Az oklevelet szer­zett hallgatók, friss tudású szakemberek egyenként leg­alább két álláslehetőség kö­zül választhatnak. Tizenha­tan jeles eredménnyel lép­hetnek ki, az dly sokat em­legetett nagyibetűs ÉLET-be. A levelező tagozatosok ál- lamv Lzsgaeredményeir öl dr. Sitefler József intézeti igazgató számolt be. Negy­venen vizsgáztak, s mind­annyian eredményesen. Né­gyen jeles oklevelet vehettek ált. A jelentések után dr. Horn Péter adta át a 122 újdon­sült üzemmérnöknek az ok­leveleket. Az ünnepi aktust követően dr. Széles Gyula f ő igazga tóhél ye tt es köszön­tötte az új szakembereket. — Ez a mai nap nemcsak a hallgatóknak, s nekünk ta­nároknak öröm, hanem a szülőknek, a családnak is. Az ő támogatásuk, áldozatos munkájuk is benne van az oklevelekben. A most útra bocsátott fiatal szakemberek az ezredforduló mérnökei lesznek, alkotó erejük teljé­ben viszik előre mezőgazda­ságunkat. Munkájuk során mindig számíthatnak majd főiskolánk tanáraira, tudós kollektívájára. S visszavár­juk őket a szaküzemmé rnö - ki tanulimányokira. Az új üzemmérnökök ne­vében Éliás Géza és Nyilas Mihály búcsúzott. Végül, a Szózat hangjai előtt, dr. Horn Péter így szóit: — Fiatal barátaim! Nem­régiben elhunyt főigazga­tónk, Gulba Sándor hittel és megalkuvás nélküli harccal végig vitt munkássága, éle­te legyen a példa ... K. L. Vajda Erzsi- néhány hét múlva Lesz 16 éves, a kapos­vári gép- és gyorsíró iskolá­ban most fejezte be az első évet. — Megtehetnéd, hogy az egész nyarat szórakozással, pihenéssel töltsd el? — Megtehetném, mert csa­ládunk anyagilag nem áll rosszul, de szüleim rossz né­ven vennék, ha nem mennék el dolgozni. Nálunk a mun­kának nagy a becsülete. Né­pes családunkban mindenki­nek vannak feladatai, bele­értve a dédnagymamát is, aki már 84 éves. — A nyári keresetedet nem kell a családi pénztár­cába tenned? — Magamra költhetem, mert a szüleim azt tartják, hogy a pénz azé, aki meg­dolgozik érte. Egyébként nem fogom elkölteni, hanem takarékba teszem. Sok-sok tervem van, és a tervekhez pénz kell. Pontosabban pénz is ... A sulit jövőre befeje­zem, utána azonban szeret­ném az érettségit is megsze­rezni. — Volt már munkahelyed? — Tavaly vállaltam elő­ször munkát. A kaposvári tejüzemben helyezkedtem el egy hónapra, de végül csak szűk három hét lett belő­le... — Miért? — Szerintem igazságtala­nok voltak velem szemben. Ugyanazt a munkát végez­tem, amit a felnőttek, ugyan­úgy „güriztem”, a fizetség pedig kevés volt, talán a fe­le mint a többieknek. — Az idén tehát nem a tejüzembe mész... — De nem ám! A vendég­látóiparban fogok dolgozni, egy Balaton-parti eszpresz- szóba leszek felszolgáló. A szüleim, különösen anyukám, eleinte nem akart elengedni. Különféle veszélyekről be­szélt, amelyek egy fiatal lányra leselkednek nyáron .. . Sikerült meggyőznőm, mond­tam neki, hogy tudok én ma­gamra vigyázni...! FILM JEGYZET Nehéz fiúk harca A filmforgalmazás szeszé­lyesnek nem nevezhető, most mégis furcsát művelt: két, nagyjából azonos időben ké­szült amerikai filmet küldött a mozikba szinte egyszerre, és a szereplők egy része is azonos. A Kelly hősei — Brian G. Hutton 1971-es munkája — csibészek külön- háborúját mutatja be; né­hány kalandor a franciaor­szági hadműveletek .közben páncélozott járművekről át­vált a lóra, azaz meg akar lovasítani csekély pár -tonna aranyrudat. Nos, ez a kis hadi gmk az ütődött had­nagyot kiiktatva elindul a németek vonalai mögé, hogy a maga javára fordítsa a há­borút. A talán érzékelhető iirónikus hangvételből kitet­szik, hogy ebben a moziban — nálamnál tudósiabib jegy­zetíróik enyhe fölényességgel a műfajt moiim-nak mond­ják — afféle humoros ka­landfilm pereg, a háború tulajdonképpen csak közeg, s még izgalmasabbá teszi a cselekményt, ha közben ak­nák robbannak. A banda, akarom írni gazdasági közös vállalkozás tagjai között ott találjuk Telly Savalas őrmestert, Clint Eastwood-ot, akit wes- ternekben láttunk eddig, Do­nald Sutherlandot, ezt az ellenszenves pofát, akit volt alkalmunk nem szeretni fél tucat filmben, most azonban enyhén homokos hippiből formálja a film legjobb ala­kítását. Hogyan vesznek pa­lira mindenkit — a film stí­lusa kívánja meg a csi- bészaingót —, köziben félkéz­zel -elkövetnek néhány száz hőstettet is. Mire fifty-fifty alapon megosztoznak az aranyon az utolsó német páncélossal, kiderül, hogy a normandiai partrasizéllás óta ők követték el a legnagyobb haditettet. Szó, ami szó, a film katonahumora nem mindig csillog, s ha a mű szellemessége, ötletzápora nem is vetekedhet mondjuk Spielberg Meztelenek és bo­londok című háborús bur- lesZkjévell, azért jól mula­tunk, s nemigen zavar az sem, hogy amit üramei-a vi­déknek miondainaik, arra ha­tározottan ráismerünk, hogy jugoszláv. Gyors két kiadást ért meg nálunk E. M. Nathanson A piszkos tizenkettő című re­génye. Tizenkét balhés gye­rek — húsz évtől életfogy­tig, vagy halálra ítélve — ugyancsak különháborúra, de legalábbis a normandiai partral-épés idején különak- cióra készül Reisman őr­nagy vezetésével. Az úgyne­vezett Amnesztia-akció — mint az elnevezés is mutat­ja — sikere esetén bünteté­süket mérséklik. Ami az amerikai háborús regényt il­leti, van fogalmunk róla ki­adásunk jóvoltából. Irving Shaw Oroszlánkölyköik című emlékezetes mű-ve után szin­te sorozatban látott napvi­lágot John Killens Aztán a dübörgést hallották című néger katonasars aspektus regénye, James Jones bün­tetőszázadi története, a Most és mindörökké, Norman Mailer a háború minden ocs­mányságát felsorakoztató Meztelenek és holta-kja, a háború abszurditását bemu­tató A 22-es csapdája Jo­seph Heílertől stb. Míg a Kelly hősei — noha sokkal primitívebb szinten — Hel­ler regényéhez áll közelebb, mondván, hogy a -háború vállalkozás, üzlet kérdése is, A piszkos tizenkettő inkább James Jones Most és mind­örökké című regényével tart rokonságot. Hogyan lesz ti­zenkét bűnözőiből elszánt, ke­mény különítményes, aki élétáldozatra is képes — azt hiszem így foglalható össze a téma. A regényből készült film semaítikusabb, nem bont­ja iki a jellemeket- úgy, mint a könyviben Nathanson. így sikkad el például a szexuálpatalógikus eset — Roscoe Lever — drámája, igaz, Telly Savalas is ludas ebben. Reisman őrnagyot sem így képzeltem, de az „öreg cowboly” Lee Marvin ilyennek is el .tudja hitetni. Rajta kívül igazán a világ­hírű rendező, John Cassave­tes tetszett színészként. Ma­ga az aköió sokkal paza- rabb, mint a regénybeli, ez így természetes a film mű­fajában. Mindent összevetve a mérleg pozitív: a nyár si­kerfilmje ez llssz. Leskó László RÁDIÓSZEMLE Korcs-e a magyar nemzet? Az. Értéke éppen ettől ösz- szehasonlíthatatlanul na­gyobb, mintha — elnézést a zoológiából kölcsönzött kife­jezésért — fajtiszta lenne, mintha honunkat csupa olyan polgár lakná,. akinek ősei Dévénynél törtek be anno dacumal 896. Vitatni aligha lehet eme állítást, ön- érzeteskedni is kár volna: a Gondolatjelnek, a népszerű kulturális sorozatnak leg­utóbbi adásában a minden gyanú felett álló genetikus, Czeizel Endre bizonyította sok ténnyel: a keverékek­ben, azaz a nálunk jó adag pejoratív mellékízzel emle­getett korcsokban a legsze­rencsésebb módon egyesül­hetnek az emberi tulajdon­ságok, egyszóval az egykor négy folyóval határolt terü­leten élt és élő szlávok, né­metek, románok érdemei ta­gadhatatlanok a magyar nép­karakter pozitív sajátossá­gainak kialakításában. A remekül felkészült mű­sorvezető-szerkesztő, Barát József rögvest Czeizelnek szögezte a kérdést: vajon nem a negatív elkorcsosulás jeile-e, hogy hazánk bizony „előkelő” helyen áll az ön- gyilkosságok és az alkoholiz­mus világstatisztikájában? Nem — hangzott a válasz —, a mértéktelen szeszfogyasz­tás és az önpusztítás afféle elhárító reflex, mellyel a társadalmi konfliktusokat igyekeznek kompenzálni oly sokan. Ezért hát a konflik­tusok tűrésének és megoldá­sának képességét is társadal­mi-politikai eszközökkel kell fejlesztenünk. Egyebek közt — mint nemzeti tudatunk és önérzetünk legfőbb felügye­lője, Nemeskürty István és a kitűnő művelődésszpciológus, Vitányi Iván mondotta a műsorban — a követendő történeti példák ismertetésé­vel és népszerűsítésével. A história nem lehet a szak­emberek hitbizománya, em­lítették mindketten, egy nemzet csak akkor építheti módszeresen a jövőjét, ha ismeri, ha tárgyilagosan, mégis „belülről” értékeli á múltját., amint a legéilietikéípe- sebb fafájta sem növekedhet, virágozhat, ha gyökerei nem kapaszkodnak mélyen a ta­lajba, vagy ha körülötte a talajt gondosan kibetonozzák. Vitányi és Nemeskürty meg­fontoltan, de nem szenvedé­lyek nélkül igyekezett leszá­molni a bennfenteskedés szo­kásával, a ihistóriaii-pöliítikaj intimpistáskodás még ma sem kihalt divatjával, és ál­lást foglalni a nemzettudat kérdéseinek nyílt megvitatá­sa mellett, hangsúlyozva a tárgyi tudás szerepét és az iskola felelősségét. Kár, hogy a vitára nem hívták meg aZ oktatásirányításnak azokat az| illetékeseit, akiknek tan­tervei szerint a középiskolá­ban nem kötelező például még tendenciaszerűen sem elsajátítani az Árpád-házi királyok névsorát vagy meg­tanulni a tizenhárom aradi vértanú nevét. Két nemzetközi hírű mű­vészünk, Mészáros Márta és Markó Iván elsősorban a nemzeti érzületről beszélt a műsorban. Kiváltképpen a filmrendezőnő vallomása volt izgalmas, hiszen ő a Szovjetunióban született, orosz nyelvű iskolába járt, szláv szokásokat, szláv kul­túrát sajátított el gyermek­ként, Petőfi és Erkel, Ady és Bartók tehát korántsem le­hetett számára evidencia, amikor kamaszleányként a felszabadulás után hazaköl­tözött. Működésbe lépett azonban az addig ismeretlen hajszálgyökér, mely őt szü­leinek hazájához kötötte. Ne feledjük azonban — mert erről is szó esett a Gondo­latjelben —, hogy a nemze­ti tudatot, a nemzeti érzüle­tet az itthon születetteknek is el kell sajátítaniuk, meg kell szenvedniük.' Lengyel András Iskola és levéltár Somogyi pedagógusok arcképcsarnoka Forrásértékű kiadványt jelentetett meg a Somogy megyei Levéltár és a So­mogy megyei Pedagógiai In­tézet dr. Szili Ferenc szer­kesztésében a „Dokumentu­mok a szülőföldről” soro­zatban. Címe: Pedagógus- arcképcsarnok Somogybán. .Mint a bevezetőben olvas­hatjuk, a kiadványt a me­gye tanulóinaik, pedagógusai­nak, pedagógiai főiskolákon nevelődő hallgatóknak ajánl­ja a szerkesztő. 'Kik is ök? Horváth József Elekről (1784—1835) And- rqssy Antal tollából olvas­hatunk tanulmányt; ez fel­idézi a ilátrányi jóbbágycsa- ládbain született tehetséges fiú életútját, jelentős szép­írói és tudományos munkás­ságát is elemzi. Csak a figye­lem fölkeltéséül: Horváth József Elek megírta Szom­bathely történetét. Az iroda­lompártoló mecénás, Sárkö- zy István és Berzsenyi járt közibe érdekében, hogy el­nyerhesse a kaposi gimná­zium igazgatói státusát. Andrássy mint a pedagógiai elmélet terén tevékenykedő elmét is elénk állítja. Reőthy Ferenc Bodor Sán­dor (1835—1967) alakját idé­zi elénk. A Pápán született kőröshegyi tanító .rokonszen­ves arculata bontakozik ki előttünk. A tanulmányból nemcsak a kiváló pedagó­gust ismerjük meg. hanem a korabeli oktatási állapoto­kat is. Dombóvári László az 1845-től 1934-ig élő Sza­lóky Dániel portréját festi meg markánsan. Csökoly, Somogyudvarhely is életál­lomása, majd a feladat Cso- konyába szólítja Szalókyt. A tanulmány a .nemzet napszá­mosának tevékenységét hoz­za emberközelibe. Kálmán András vállalko­zott arra, hogy Bárány Ig­nác (1833—(1882) emlékét élessze. A pápai születésű, szabadságharcban honvé- deskedő fiatalember — aki­nek pedagógiai szakíró munkássága is jelentős — szellemi erejének teljéiben, 1869-ban kapott megbízást a csurgói tanítóképző igazga­tói tisztének betöltésére. Alaipelve: ,jNe legyen gépi­es, lélekölő .a tanítás, épít­sen a tanuló öntevékenysé­gére...” Ugye, miilyen kor­szerű írna is?! Ugyancsak Kálmán András írlt Pethes Jánosról, aki 1857-tól 1928-ig élt s pedagógus-pszichológus volt, 1885-ben került Csur­góra a tanítóképző tanára­ként. Hatalmas munkát vég­zett el. ezt bizonyítja a ki­tűnő dolgozat. Lóczy István Bíró Lajos (1880—1962) munkásságáról rajzói képet. A - kaposvári Egyesületi Leánygimnázium első igazgatója azok közé tartozott, akik felismerték a nőnevelés fontosságát, s en­nek megfelelő szervezeti ke­retet is adtak — ezt összeg­zésként is idézhetjük a szer­zőtől. . ' • A jeles kiadványt több il­lusztráció teszi szemlélete­sebbé, s irodalomjegyzéket is közöl. L. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents