Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-22 / 145. szám

2 Somogyi Néplap 1984. június 22., péntek Helmut Kohl Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) nisztertanács elnökének dolgozószobájában tartottak — megkezdődtek a magyar —NSZK hivatalos tárgyalá­sok. Ezek Lázár György é; Helmut Kohl vezetésével a Parlament delegációs termé­ben plenáris üléssel folyta­tódtak. A kormányfők társaságá­ban a plenáris ülésen ma­gyar részről Nagy János külügyminisztériumi állam­titkár, Bajnok Zsolt állam­titkár. a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának el­nöke, Esztergályos Ferenc külügyminiszter-helyettes, Melega Tibor külkereskedel­mi miniszterhelyettes és Kővári Péter, az NSZK de­legációjának képviseleté­ben Peter Boenisch állam­titkár, a szövetségi kormány sajtó és tájékoztatási hiva­talának vezetője, Andreas Meyer-Landrut külügymi­nisztériumi államtitkár és Norman Dencker ült tárgya­lóasztalhoz. Őszinte és nyílt légkörű volt az eszmecsere. Az idő­szerű nemzetközi kérdéseket áttekintve egybehangzóan állapították meg, hogy bár eltérően ítélik meg a fe­szültség kialakulásénak oka­it, mindkét ország érdekelt a kelet—nyugati kapcsola­tok fenntartásában, javítá­sában. Egyetértettek ab­ban, hogy párbeszédre van szükség, amely elvezethet az érdemi tárgyalásokhoz és ezzel a feszültség csökken­téséhez. Közös álláspontként jutott kifejezésre, hogy a problémák megoldásában reális megközelítéssel, köl­csönös jóakarattal lehetsé­ges az előrejutás. A kétoldalú kapcsolatok széles skáláját, az együtt­működés fejlesztésének le­hetőségeit elemezve egyetér­tettek abban, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársa­ság közötti viszony rende­zett, a kontaktusokat nem terhelik megoldatlan kér­dések. Mindkét fél úgy ítél­Gumibot helyett most „meggyőzési taktika" lan McGregor, a brit or­szágos szénhivatal elnöke csütörtökön — a bányász- szákszervezet feje tölött át­nyúlva — levelet intézett minden egyes bányászhoz, a 14 hete szünetelő munka felvételét sürgetve. McGrég'or rpindenekelőtt arról kívánta meggyőzni a bányászokat, hogy nem' győzhetnek; a szénhivatal addig tart ki, amíg szüksé­ges. Emlékeztette az elnök a sztrájkolókat arra, hogy máris mekkora anyagi vesz­teségeik vannak, és milyen gyorsan apadnak el megta­karításaik. Szerinte a ma még „életképes” bányák kö­zül 20-30-at be kell majd zárni, ha még hosszú ideig tart a sztrájk. Azt a gondolatot, hogy a bányászok saját magukat kárhoztatják állásta lanság­ra, csütörtökön Margaret Thatcher miniszterelnök is megismételte a parlament­ben. A miniszterelnök szerint aki a sztrájkokat támogatja, a munkanélküliség növelé­séhez járul hozzá. A csütörtöki nap folya­mán a vasas szakszervezet sürgős tárgyalásokat kért a bányászokkal. Általában vé­ve támogatásáról biztosí­totta a sztrájkolókat, de kér­te, hogy amikor az acélmű­vekbe juttatható szén meny nyiségét maximálják, legye­nek tekintettel ennek az iparágnak a kényes helyze­tére. Az acélipart ugyancsak ál­landó elbocsátások és gyár­Egy emlékezetes kép: Rot­herham közelében rendőrök támadtak a sztrájkoló bá­nyászokra bezárások kilátása gyötri; ,szomorú ellentmondás, tjogy a ravenscraigi acélmű, ame­lyet a múlt évben csak a munkásszolidaritás ' fnentett meg a bezárástól, egyike azoknak a helyeknek, ahol ma a bányászok és az acél- munkások farkasszemet néznek egymással. FAJÜLDÖZŐK DILEMMÁJA Hogy Namíbiával valami­nek történnie kell már, azt maguk a délnyugat-afrikai országot megszállva tartó pretoriai fajüldöző rend­szer vezetői is tudják. Leg­alábbis ez tetszik ki nyilat­kozataikból. Emlékezetes, hogy nemrégiben a dél-afri­kai miniszterelnök Nyugat- Európa néhány országában vizitált, s vendéglátóit ar­ról győzködte, hogy a NATO vezető hatalmainak kellene átvenniük az ellenőrzést Namíbiában. Tehát, hogy amerikai vagy angol, vagy mondjuk, nyugatnémet ka­tonaság váltsa fel a dél-af­rikai megszálló hadsereget, amely ebben az esetben két hónapon belül elhagyná Na­míbiát. Ac ötlet tetszetős, de komolytalan, hiszen ma­ga Pieter Botha sem gon­te meg, hogy e kapcsolatok­ban . a fejlesztési irányok konkrét meghatározása "a soron következő szakminisz­teri találkozók feladata lesz. Egybehangzó véleményként fejtették ki, hogy a gazda­ság területén az eddig is eredményes együttműködés fejlesztésére vannak újabb lehetőségek a vállalatok kö­zötti kapcsolatokban, a ter­melési kooperációban, a harmadik piacokon való erőteljesebb együttműkö­désben, közös fellépésben Ugyancsak azonosan foglal­tak állást a kulturális, a tu­dományos és egyéb kapcso­latok bővítéséről, fontos­nak tartva e területeken is a két ország közötti együtt­működést. Miután az Országházban véget ért a plenáris tanács­kozás, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja Norman Dencker nagyköve­ti rezidenciáján találkozott a budapesti NSZK-kolónia képviselőivel. Este Lazár György és fe­lesége díszvacsorát adott a Parlament Vadász-termében Helmut Kohl és felesége tiszteletére. A vacsorám a két kormányfő pohárkö­szöntőt mondott. * * ¥ A magyar—NSZK hivata­los program során Nagy Já­nos és Esztergályos Fe­renc partnertárgyalást foly­tatott Andreas Meyer-Land- ruttal a kétoldalú kapcsola­tokról és a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről. Chilében száműztek egy papot Ellenállók akciója A chilei katonai rezsim hatóságai háromhónapos száműzetésre ítéltek egy 'ka­tolikus papot. A pap a ke­resztények és a marxisták közös fellépését, sürgette a demokrácia és az emberi jogok érvényesítése érdeké­ben; elítélte a börtönökben folyó kínvallatósokat. Chilé­ben egyházi személy ellen korábban, nem hozták ha­sonló ítéletet.. A jelek sze­rint a diktatúra immár a papokat sem 'kíméli a rend­szerellenes erőkkel való le­számolás során. Egy húsz tagú fegyveres csoport szerda esté tűzharc­ba bocsátkozott a rendőrök­kel! Santiago külvárosában. A csoport egy vonat elljen intézett támadást, amikor az összecsapás kirobbant. A rendőrség a Maauel Rodri­guez Hazafias tront elneve­zésű baloldali szervezet tag­jait gyanúsítja a támadással. A szervezet fegyveresei a rezsim elleni küzdelem ke­retében több akciót hajtott végre vasútvonalak, bankok és laktanyák ellen. Szovjet—francia tárgyalás a legmagasabb szinten A tárgyalófeleket egyaránt nyugtalanítja a világhely­zet romlása, bár az okokat különbözőképp ítélik meg, de egyetértenek abban, hogy el kell kerülni a nem­zetközi feszültség további növekedését — így jellemez­hetők a csütörtökön Moszkvában megkezdődött szov­jet-francia tárgyalások, amelyek első fordulóján Konsztántyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnöke és Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság elnöke mindenekelőtt a legfontosabb nemzetközi kérdéseket tekintette át. A megbeszéléseken szov­jet részről! többek között ■részt vesz Andrej Gromiko külügyminiszter és Gejdar Alijev, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságénak tagjai, a Minisztertanács elnökének első helyettesei, Ivan Arhi­pov, szintén első miniszter - elnök-helyettes és Nyikolaj Patolicsev külkereslkedielmi miniszter. Francia .részről jelen van többek között Claude Cheysson külügymi­niszter, Charles Fiterman közlekedési miniszter, vala­mint Edith Cresson külke­reskedelmi és idegenforgal­mi .miniszter. A tárgyalásokat a két or­szág közötti .kap cső lat óikat is jellemző tárgyszerű és építő jellegű légkörben tartották meg. Mint a kiadott jelen­tés megállapítja, .mindkét részről megnyilvánult az a törekvés, hogy a másik tél álláspontját jobban megért­ve közelítsék egymáshoz a különböző kérdésekben val­lott szovjet és francia né­zeteket. Szovjet ré-szről — mint legfontosabb feladatra — az atomháborús veszély elhárí­tására helyezték a fő hang­súlyt. Rámutattak arra, hogy a Szovjetunió határozottan törekszik a nemzetközi kap­csolatok javítására, az eny­hüléshez való visszatérésre. .Szovjet vélemény szerint ehhez elsősorban arra van szükség,,, hogy az Egyesült Államok' lemondjon a szem­benállás minden területen törtériő élezéséről, ne akarja rákényszeríteni akaratát szuverén államokra, s hagy­jon fel a hadászati fölény elérésére irányuló próbálko­zásaival. A Szovjetunió kész becsületes és értelmes kompromisszumokra, ám tel­jesen hibás az a számítás, hogy kész meghajolni az erő. a nyomás előtt. Szovjet részről felhívták a figyelmet arra a javas­latra. hogy az atomhattalimak kapcsolatait meghatározott, közösen egyeztetett | és mindannyíukra nézve j köte­lező normáknak keltenie alá­rendelni. ihcgy ily módon elkerülhetővé váljort az atomháború. E nor.má'k közé lehetne sorolni az atpmihá- borús propagandájáról való lemondási és az olyan: köte­lezettségvállalást, hogy sen­ki nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert, és nem engedi bármely formában való elterjedésüket. A Szov­jetunió megfelelő választ vá: erre az összes atomhatalom- hoz intézett felihívására, A Szovjetunió és F.iiahcia^ ország -egyaránt fonjtosnak tartja, hogy a fegyverkezési hajsza ne terjedjen ki; a vi­lágűrre. Mindkét részitől1 azt kívánják, hogy haladéktala­nul kezdődjenek táhgyalá- sok erre vonatkozó megái la­padás kidolgozása céljából. A ' fegyverkezési hajsza megfékezésének tárgykö­rén belül a tárgyaló j felek kitértek a vegyi fegyverek betiltásának és megsemmisí­tésének kérdéséire is. jEgyet- .értettek abban, hogy az er­re vonatkozó egyezmény előkészítésére a genfi le­szerelési értekezlet munkáját építő szellemben kell j foly­tatni. Konsztántyin Csernyenko mint 'kulcsfontosságú i kér­désről szólt a nukleárik fegy­verzet korlátozásáról ps be­tiltásáról. Kijelentette, hogy a genfi tárgyalásokon a Szovjetunió őszintén töreke­dett kölcsönösen elfogadható megállapodás elérésére, és álláspontjával messze elébe ment a nyugati fél igényei­nek. Az új amerikai raké­táik . nyugat-európai telepíté­se senkinek nem növelte meg a biztonságát, ellenben föközza a háborús veszélyt. A felelősség ezért az Egye­sült Államokat és N.ATO-szö- vetségeseit terheli. A Szov­jetunió ma is azt .kívánja, hogy megállapodás szülessen ebiben a kérdésben. Néró; akar fegyverkezési hajszát az Egyesült Államokkal, még kevésbé Franciaországgal. Szovjet részről az atomfegy- verzet kölcsönös és számot­tevő csökkentését óhajtják — mondotta Konsztántyin Cser­nyenko. külön is aláhúzva a kölcsönös szó jelentőségét. Az Egyesült Államok ré­széről azonban sajnos még ma sem .tapasztalható meg­állapodási készség. Válaszában Francois Mit­terrand megerősítette, hogy Franciaország is érdéke'lt a béke megőrzésében és ab­ban, hogy mindent megte­gyenek az atomháború ki­robbanás áriak megakadá­lyozásáért. A francia elnök ugyanakkor megismételte országa .ismert álláspontját az atomfegyvereikkel össze­függő olyan kérdésekről, amelyekben a Szovjetunió és a NATO tagországai egymás­tól eltérő véleményt valla­nak. A tárgyalásokon hangsú­lyozták, hogy folytatni kell az európai biztonsági és együttműködési folyamatot A megbeszélésen érintet­tek regionális kérdéseket is. így a közel-keleti helyzetet és az iraki—iráni háborút. Latin-Amerikáról szóivá megállapították, hogy bizo­nyos' hasonlóság van a téri ség helyzetének szovjet francia megítélésében. Síkraszálltak azért, hogy ki kell használni 'a Szovjet­unió és Franciaország nem­zetközi együttműködésének bővítésében rejlő tartalé­kokat, s leszögezték, hogy a kölcsönös bizalom erősíté­séért óhajtanak munkál­kodni. dolta igazan komolyan, hogy megvalósulhat. A javaslatot alighanem nem is azért tet­te, hogy megvalósítsák, ha­nem inkább azért, hogy hirdesse kormánya hajlandó­ságát a namíbiai probléma megoldására. A Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző kormányának sza­lonképessege nagymérték-. ben e hajlandóság függvé­nye. Ha Pretoria a legmere­vebben kitárt Namíbia meg szállásának fenntartása mellett, akkor nyugat-euró­pai, amerikai támogatói bi­zonnyal nem gyámolíthat- nák-óvhatnák annyira a dél-afrikai érdekeket. Hi­szen a világ nagyobb része mind határozottabban köve­teli, hogy szüntessék meg végre a délnyugat-afrikai terület idegen megszállását, s kapja meg a hatalmat or­szága felett a fekete több­ség. Pretoria a legutóbbi idők­ben ezért próbált alkudni a SWAPO-val, amelynek kép­viselőit tárgyalni hívta. Az első megbeszélés azonban semmi eredményt nem ho­zott. A SW APÓ kitart köve­telése mellett, hogy az ENSZ határozatai szerint kell ren­dezni a namíbiai ügyet. Eszerint pedig Dél-Afrika nem szólhat bele, hogy mi­lyen hatalom lesz Namíbiá­ban. Egyetlen teendője csak az lenne, hogy elhagyja a jogtalanul bitorolt országot. Ezt erősítették meg ismét az ENSZ főtitkárának és a SWAPO vezetőjének megbe­szélésén New Yorkban. A. K. Heti 40 órás (6+2), négyhetenként + egy szabadnapos munkarendben, könnyen elsajátítható szeszgyári munkára betanítunk nőket és férfiakat Kényelmes munkásszállást és öt-hatezer Ft/hó kereseti lehetőséged biztosítunk. Jelentkezni lehet személyesen a munkaügyi csoportnál, telefonon a 689-460/35-ös melléken vagy levélben az alábbi címen: BUSZESZ Óbudai Szeszgyára, 1033 Budapest IIL, Folyamőr u. 11. (79193)

Next

/
Thumbnails
Contents