Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-17 / 141. szám
2 Somogyi Néplap 1984. június 17., vasárnap Események címszavakban HÉTFŐ: Az űrfegyverkezés leállítását sürgette Konsztan- tyin Csernyenko amerikai lapok számára adott nyilatkozatában. — „Fekete hétfő” Bejrutban, száz halottal. — Indiában folytatódnak a szikh zavargások. KEDD: Genf ben megkezdi nyári ülésszakát a leszerelési bizottság. —- Az ENSZ főtitkárának közel-keleti körütja. — A kínai kormányfő Rómában, a honvédelmi miniszter Washingtonban tárgyal. SZERDA: Csernyenko válaszai a Pravda hasábjain, a hetek londoni értekezletével kapcsolatban. — Enrico Berlinguer temetése Rómában. CSÜTÖRTÖK: Moszkvában a hosszú távú együttműködés fejlesztéséről szóló nyilatkozat, valamint a béke megőrzéséről és a gazdasági kapcsolatokról szóló deklaráció elfogadásával végétért a KGST csúcs- értekezlete, Kádár János találkozója Konsztantyin Csernyenkoval. PÉNTEK: Szavazás az ‘MX rakétákról, Reagan sajtóértekezlete. — Vietnami csapat- kivonások Kambodzsából. — Trudeau kanadai kormányfő lemondása. SZOMBAT: Tárgyalások a részleges tűzszünetről Irak és Irán háborújában. — Határincidens Marokkó és Algéria között. — Tüntetések Chilében. A hét két kérdése Konsztantyin Csernyenko. az SZKP KB főtitkára, á Legfelső Tanács Elnökségének elnöke (jobbról a második) találkozott Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával (balról), aki a KGST-tagországok legfelső szintű gazdasági értekezletén tartózkodott a szovjet fővárosban Hogyan fogadtak a szocialista országok új kezdeményezéseit? A KGST moszkvai csúcs- értekezletének háromnapos tanácskozása nyomán két, rendkívül jelentős okmány látott napvilágot; a hosszú távú gazdasági-műszaki-tu- dományos együttműködésről szóló nyilatkozat, valamint a béke megőrzéséről és a gazdasági kapcsolatokról kiadott deklaráció. A két dokumentum természetesen elválaszthatatlanul kapcsolódik egymáshoz, hiszen a békés környezet egyúttal a gazdasági fejlődés, a kelet—nyugati megszakadt szovjet—amerikai párbeszéd felújítását sürgeti. „Feltétel nélküli” tárgyalásokról beszél, miközben a legsúlyosabb feltételeket támasztja, hiszen folytatódik a rakétatelepítés. A washingtoni magatartásra fényt vet az a nyomás is, amelyet a kulisszák mögött a holland kormányra gyakoroltak, hogy adja fel tartózkodását a telepítéssel kapcsolatosan. Hágában egyelőre halasztó határozat született, a jövő évben kerül ismét napirendre a holland támaszpontra szánt 48 manőverező roboitrepülögép ügye. Moszkvában, a legilletékesebb szinten, ismét felhívhatták a figyelmet rá, hogy a genfi tárgyalásokat csak akkor lehet folytatni, ha visszaáll a telepítés megkezdése előtti helyzet. Magyarán mondva: le kell állítani a telepítést, visz- sza kell vonni a már elhelyezett eurorakétákat, ami természetesen lehetőséget ad a szocialista országok által tett válaszintézkedések visszavonására is. Washingtonban is, Moszkvában is beszéltek a héten egy szovjet—amerikai csúcs- értekezlet lehetőségéről. Reagan sajtóértekezletén érintette a témát, ha nem is egészen önkéntesen: legalább Tel Avivban 50 ezer ember tüntetett a háború ellen gazdasági kapcsolatok legfontosabb feltétele. A tíz szocialista ország ezért ítélte el és utasította vissza az imperializmus feszültségkeltő, konfrontációs politikáját, s egyben ismét hitet tett a normális politikai és gazdasági kapcsolatok szükségessége mellett. A szocialista diplomácia aktivitását jelzi, hogy a KGST értekezlettel egyidő- ben két Csernyenko-nyilat- kozat látott napvilágot, az SZKP főtitkára, szovjet államfő a hét fejlett tőkés ország londoni konferenciájával kapcsolatban fejtette ki véleményét a Pravda hasábjain, s az űrfegyverkezés megakadályozását sürgette egy amerikai lapok számárá adott interjúban. Londonnal kapcsolatosan, nem először, a nyugati tárgyalási ajánlatokra és szándékokra tért ki. Nem titok, hogy a hazai közhangulat, az elnökválasztási kampány, valamint a szövetségesek fenntartásai miatt, Ronald Rea- • gan szívesen tünteti fel magát a tárgyalások bajnokaként. Elsősorban az-’euroha- dászati fegyverekről Genfben féltucat újságíró feszegette udvariasan, de határozottan a kérdést, miért nem tesz az elnök a feszültség enyhítése céljából konkrét és őszinte lépéseket a Szovjetunió vezetőivel való találkozóra. A válasz homályba burkolta a lényeget, egy jelenlevő tudósító 'kevéssé diplomatikus megjegyzése szerint, az elnök mellébeszélt <.. A szovjet fővárosban, a KGST-értekezlet alkalmából rendezett sajtó- fogadáson kifejezték a Szovjetunió elvi egyetértését a csúcstalálkozókkal kapcsolatban, de értelemszerűen hozzáfűzték: a legmagasabb szinten is valódi tárgyalásokra van szükség. Telját konstruktív és realista megközelítésre olyan témákban, ahol lehetséges a megállapodás, a kölcsönös érdekek fi- gyélembevételével. Ilyen napirend lehetne az együttes erőfeszítés az . űrfegyverkezés megállítására és megakadályozására. Sajnos tény, hogy a kozmikus enyhülés is a múlté, ma kevesebbet említik aáí 1975-ös közös szovjet—amerikai Szojuz—Apollo repülést, s több szó esik a fegyverkezési verseny kiterjesztéséről a világűrbe. Látszólag a tudományosfantasztikus irodalom régiójáról van szó, valójában egyre földibb témáról. Az űrfegyverkezés különböző módozatai (a műholdelhárító eszközök bevetése s a másik fél kozmikus objektumainak megsemmisítése; a földi célpontokra irányuló fegyverek elhelyezése és tárolása a kozmoszban ; rakétaelh ári tó rendszerek kiépítése az űrben, például lézerágyúk fel- használásával) ma még nehezen felmérhető veszélyek- ' kel és következményekkel járhatnak. Egyrészt a fegyverkezési verseny minden eddiginél költségesebbnek tűnő és sok ismeretlen veszélyt hordozó ágazatáról van szó. Másrészt az űrbéli felderítő eszközök (műholdak^ jelentették azokat a nemzeti ellenőrzési eszközöket, amelyeken a SALT-folyamat kontrollja alapozódott. Lehetséges kikapcsolásuk tehát fenyegeti a még érvényben levő fegyverzetkorlátozási egyezmények életben tartását is. Harmadszor: az új rakótael- hárító rendszerek drámai módon felgyorsíthatják az „el lenrakéta-versenyt”, miközben az 1972-ben és 1974- ben kötött megállapodások — miszerint a két nagyhatalom csupán egy-egy ilyen fegyverrendszerrel rendelkezik, rendkívül fontosak voltak. Az amerikai sajtóban — jóllehet műszakilag és az anyagi oldalt tekintve több, mint bizonytalan a következő évtizedekben történő megvalósítás lehetősége — máris kommentárok jelentek meg az „Egyesült Államok sebez- hetetlenségéről” az új eszközök által. Tehát ismét az egyensúly megbontására, az egyoldalú előnyök szerzésére irányuló törekvés, olyan illúzió keltése, hogy mindenkit fenyeget a nukleáris háború. de az Egyesült Államok majd „elfogja” a rakétákat, mielőtt célhoz érnének. Az egyensúlyt nem képesek megbontani, a sebezhetetlen- ség ábránd, de egy „ellenra- kéta-verseny” rendkívüli módon bonyolítaná a körülményeket. Csernyenko másik nyilatkozata, amelyet amerikai lapok számára adott, a kozmosz s ezzel együtt a föld békéjének jegyében fogant: az űrfegyverkezés olyan terület, ahol léphet a világ, mielőtt még megkezdődne a fenyegető folyamait. A Szovjetunió kész erre, tárgyalási fórum is kínálkozik, akár bilaterális keretek között, akár az újrakezdődött genfi leszerelési bizottságban. A nyugati hatalmakon, mindenekelőtt az Egyesült Államokon a sor, hogy a szavaknak végre tettek adjanak hitelt. Jelenthet-e változást a részleges tűzszünet az öböl háborújában? Korlátozott tűzszünetről van szó: Irak és Irán egyaránt elfogadta, hogy tartózkodik a polgári célpontok támadásától, bombázásától. Természetesen minden lehetőséget üdvözölni kell, amely enyhíti a két ország lakosságának veszteségeit és szenvedéseit. A realitásokhoz tartozik azonban, hogy ez a tűzszünet még nem jelenti a háború végét, sem a szárazföldön, sem az öbölben. (Igaz, kezdeményezések történtek, hogy ne érje támadás a kereskedelmi hajókat, de még nem tisztázódott, hogy ez miként egyeztethető össze a kölcsönös blokáddal s egyáltalán mit jelent a kizárólag polgári célpont fogalma.) A megállapodás korlátozottsága ellenére reményt- keltő lehet, hogy a negyvenöt hónapja folyó háborúban első ízben jutott valamilyen egyezségre a két fél. (Eddig még a kölcsönösen megtartott iszlám ünnepek alatt sem hallgattak el a fegyverek.) Közismert, hogy kilenc- fajta közvetítési kísérlet történt (a Palme-misszió; Arafat utazásai; az iszlám konferencia, az el nem kötelezettek mozgalma, az Arab Liga, Szíria, Algéria stb. részéről), de egyik sem vezetett eredményre. Most elfogadták az ENSZ-főtitkár felhívását, s a jelek szerint lehetőség kínálkozik valamifajta ENSZ-el- lenőrzés megvalósítására is. A korlátozott tűzszünet — amelynek közben már megsértéséről is jelentés érkezett — azt a lényegbeli kérdést veti fel, hogy biztató folyamat kezdetén vagyunk-e vagy ismét összeomlik egy próbálkozás. A választ csak a következő napok és hetek eseményei adhatják meg. Réti Ervin Békehajó—kísérettel Norvégia után Svédország is elhatározta, hogy a Nobel-békedíjas argentin Adolfo Pérez Esquivel felhívására — békehajót küld Nicaraguába. A hajó rakománya 375 ezer dollár értékű papírt tartalmaz, ezen nyomják majd a november 4-re kiírt választások szavazólapjait. Managuában éppen a héten erősítették meg, hogy az országot ért ellenforradalmi támadások ellenére a tervezett időben az urnákhoz szólítják a szavazókat. Stockholmban azt .is bejelentették, hogy a hajót aknaszedők kísérik majd. A Cl A előzőleg ugyanis nem békehajókat, hanem aknarakó naszádokat küldött a térségbe ... R. E. A MOSZKVAI CSŰCS UTÁN Két hét leforgása alatt két csúcstalálkozónak' is tanúja lehetett a világ: előbb a hét legfejlettebb tőkés ország vezetője találkozott Londonban, hogy valamiféle politikai, gazdasági megoldást próbáljon találni a tőkés, világ gondjaira. Az elmúlt héten pedig a KGST-tagországok felső szintű gazdaságii értekezletére került sor. j Amint az első reagálásokból| kommentárokból kitetszik,I a két csúcstalálkozó köz(il a moszkvait kísérte a nagyobb nemzetközi figyelem, j Ezt több tény is indokolja. Már a moszkvai ■ csúcs előtt nyilvánvaló volt), hogy a KGST-országok vezetőinek értekezletén korántsem csak a tagországok belső eredményeiről, gondjairól lesz szó. Számítani lehetett arra, hogy a szocialista közösség vezetői hallaitják majd a szavukat a nemzetközi politikát érintő legfontosabb kérdésekben is. így történt: a nemzetközi enyhülést és az együttműködés fejlődését szorgalmazó deklaráció nyilvánosságra hozatala igazolta is ezeket a várakozásokat. E dokumentum világosajn tükrözi a szocialista országok ama meggyőződését^ hogy még a legbonyolultabb helyzetekben is van kiút,; eredményesek a tárgyalások, ha a felek kölcsönösen figyelembe veszik egymás érdekeit, s azt a korántsem elhanyagolható tényt, hogy a két tábor egyformán i érdekelt a béke megőrzésében. E deklaráció önmagában is bizonyítja, hogy a szocialista országok integrációs szervezete, a KGST- a következő években sem a befelé J fordulásra törekszik, hanem a maga eszközeivel azon munkálkodik, hogy a világon béke legyen, csökkenjen a nemzetközi politikában az a feszültség, amely — rrjinit a dokumentum rámutat) — elsősorban az Egyesült Ájllaimok agresszív politikájának következménye. A szocialista országoknak békére van szükségük — s ez is elhangzott számtalan formában az elmúlt héten Moszkvában —, mert meggyőződésük,' hogy a szocialista és kapitalista társadalmi rendszer történelmi vitáját békés eszközökkel kell és lehet csupán eldönteni. A KGST-tagországok felső szintű gazdasági értekezlete világosan leszögezte azt is, hogy a szocialista országoknak a kapitalista rendjszerrel szembeni fölényébe j vetett hite gazdasági tényeken, eredményeken alapszik. A tanácskozás ugyanis jó alkalmat adott arra is, nagy a résztvevők áttekintsék országaik, s a közösség: azon eredményeit — mégpedig ma már megfelelő távlatból —, amelyeket a tizenöt évvel ezelőtti hasonló szintű találkozó óta elértek. Joggal állapították meg egyebek között, hogy a másfél évtizede elfogadott elvek- — amelyeknek megfogalmazását a komplex program adta — a mai napig megállják a helyüket. Az akkor kijelölt úton haladva a szocialista országok jelentős eredményeket értek el gazdaságuk felesztésében. S még a legutóbbi években is,j amikor a tőkés világot a háború Gépeltérítés Nem kapott politikái menedékjogot Egyiptomtól az a nyolc iráni személy 4- köztük katonák —, akik (pénteken egy katonai szállítógépen az egyiptomi Luxorban szálltak le. A menedékjog megtagadását közlő egyiptomi ktilügyminisztériujni hivatalnok szerint az! iráni disszidensek még szorhbaton elhagyják az országod Űti- eéljukat azonban nem| fedte föl. óta soha nem tapasztalt válság sújtotta — s sok helyütt sújtja ma is — a szocialista országok tisztes gazdasági gyarapodást mondhatnak magukénak. Ám a közös közlemény rámutat arra is, hogy az elmúlt tizenöt esztendőben alaposan megváltoztak azok a körülmények, amelyek között a szocialista épitőmunkánkat folytatni kell. Ezek az évek voltak azok, amikor a KGST csaknem valamennyi tagországában kimerülitek az ex- tenzív fejlesztés tartalékai, a gazdaságot ezért át kellett állítani az intenzív fejlesztésnek a korábbihoz képest rögösebb, bonyolultabb útjára. A moszkvai tanácskozás ahhoz adott útmutatást, hogy a bonyolultabbá vált külső és belső körülmények közöt, hogyan lehet és kell magasabb szintre emelni a szocialista országok gazdasági együttműködését. S mint a közlemény is hangsúlyozza, csak akkor növelhető a szocialista országok gazdasági integrációjának hatékonysága, ha az eddiginél célratörőbb, tudatosabb lesz az a munka, amely az egyes tagországok népgazdasági terveinek, fejlesztési elképzeléseinek összehangolására irányul. Bizonyos értelemben ez a tudatosság a gazdaságfejlesztés szélesebb és mélyebb területét fogja át, mint az elmúlt években, hiszen vonatkozik ez a nyers- és fűtőanyag, az energiaforrások jobb kihasználására, az energiatakarékos gépek, berendezések gyártására éppúgy, mint a számítástechnika, az automatizáció fejlesztésére, a gazdaság minden területén. A következő évek közös munkájának a mostani tanácskozás persze csak a keretét szabta meg. S ez érthető is,' hiszen a KGST-orszá- gok gazdasági feladatainak megoldása időt kíván. A tanácskozás középpontjában a szocialista országok hosszú távú közös stratégiájának kidolgozása állt. E tekintetben nagy jelentőségű az a megállapodás, hogy a következő időszakban a szocialista országok hosszú távú, 15—20 évre szóló közös fejlesztési programot dolgoznak ki, s ennek alapján határozzák majd meg a népgazdaság egyes ágazatainak fejlesztési irányait. S mint a tanácskozás után a Moszkvában tartott sajtóértekezleten elmondták, e fejlesztések között is kiemeli helyen szerepel a gépipari termékek gyártásának fejlesztése, a szerszámgépektől a mikroprocesszorokig, a fogyasztási cikkek és az élelmiszerek termelésének bővítése, minőségük javítása. Joggal hangsúlyozták az első kommentárok: a moszkvai tanácskozás beváltotta a hozzá fűzött reményeket, megfelelt ázoknak a várakozásoknak, amelyek megelőzték. A szocialista országok vezetői teljes egységben jelölték meg a szocialista gazdasági integráció elmélyítésének, továbbfejlesztésének Útját, s foglaltak állást a továbbhaladás legfontosabb részkérdéseiben. Az elérendő cél világos — Moszkva után a cselekvés időszaka következik. K. Nyíró József A DÉDÁSZ bejelenti, hogy a Farenctelep 'térségében létesített 20 kV-os hálózatot és OTR-állomást 1984. június 18-án üzembe helyezi. A jelzett időponttól az oszlopok és vezetékek érintése tilos. (79427)
