Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-17 / 141. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL. évfolyam, 141. szám Ara: 1,40 Ft 1984. június 17., vasárnap Mindenhol a javát Egyre többet beszélünk, írunk a gazdaság és kultúra viszonyának egy eddig nem sokat tárgyalt részéről. Mi ez? Az újságolvasó ember tudja a választ: a kulturális gazdálkodás hatékonyabbá, rugalmasabbá tétele. Ezt — noha a közös erszény fontos­ságát senki sem tagadja — nemcsak a bonyolult gazda­sági helyzet kívánja meg, ha­nem az intézmények önérde­ke is. Még egyszer hangsú­lyozom: szó sincs arról, hogy a központi támogatás nem kell, sót még többre volna szükség. Az is bizonyos vi­szont — s ezt a kulturális miniszter is kimondta már —, a támogatást differenciálni jobban szükséges, a terhek megoszlásának arányában. Ha kulturális gazdálkodás­ról beszélünk, s legyen az könyvkiadás, filmgyártás vagy akárcsak egy művelő­dési ház feladata, már hall­juk is az ellenvetést: „Jól gazdálkodni csak a kom­mersz uralkodóvá tételével lehet.” S rögtön felmerül a többnyire pejoratív értelem­ben használt fogalom: „tö­megkultúra”. Amely ellenté­te a szinte arisztokratikus „elitkultúrának”. Én ugyan nemzeti nagyjainknak hiszek, akik tiltakoztak e megkülön­böztetés miatt, s falán nyil­vánvaló, hogy miért. Vissza­térve az alapgondolathoz, va­jon tényleg a kommersz lesz a győztes, ha a kultúra áru. Lehetne, ha stratégia nél­kül készülnénk a feladatok­ra. Ott, ahol terveznek, táv­latokban gondolkodnak, nem kell ettől tartani. Vagyis a kultúra személyes felelősség kérdése is mindenütt, ahol a közművelődést tervezik-szer- vezik. Ehhez alap az, amit szintén a miniszter mondott: a művelődéspolitika nem ad­ja fel alapelveit, az olyano­kat, mint amilyen a kultúra demokratizálása, a nagy ér­tékek széles körű népszerű­sítése, a tudomány és művé­szetek állami támogatása. Személyes felelősség a kul­túráért? Igen. Ha évente, mondjuk, két filmvígjáték készül a műtermekben — s aligha több — és azok is csapnivalóak, akkor rosszul sáfárkodtak a stúdiók. Ha közepesnél is gyengébb szó­rakoztató darabot vállalnak fel a színházak s nem ke­resik a megalkúvás nélküli, jó színvonalon mulattató mű­veket, ugyancsak rosszul. Ha a könyvkiadást elöntik a rossz színvonalú lektűrök, a fércmű-krimik, s nem az igényes életrajzok, a Nobel- dí jas Hemingway vagy Faulk­ner által becsült — s ezek javától módszert, sőt stílust tanult — bűnügyi-irodalmi szerzők regényei, akkor a kiadók rosszul szolgálták az ügyet, nem gazdálkodtak jól. Ha műmagyarkodó nótaestek tucatjait tartja a művelődési ház anélkül, hogy a népdalt, a folklór kincseit is színpad­ra vinné, nem áll a helyzet magaslatán. Mert lehet az érdekeket egyeztetni, s igenis ki lehet mozdítani az embereket a magasabb minőség alsó foká­ról. De arányt és mértéket tartva, s nem ajkbiggycsztve, parodizálva — lebecsülve szellemi befogadóképességü­ket — kell segíteni emelke­désüket. Mint erre már szám­talan példa van, megyén be­lül is, elég ha csak színhá­zunkra utalok. S akkor — ha egyenrangúként invitáljuk őket, együtt emelkedünk — a gazdálkodás is könnyebbé válik. Mert bizalommal jön­nek a hívásra. Közlemény a KGST végrehajtó bizottságának 110. üléséről Kalász-szemle A gabonatermesztési kutató intézet szegedi kí­sérleti telepén /búzabemutatót rendeztek. Az or­szág minden részét képviselő szakemberek meg­tekintették a legújabb fajtákat 300 előadás hangzott el Megvitatták az eredményeket és a tapasztalatokat Befejeződött a műtrágyázási világkongreszsus Június 15—16-án Moszk­vában megtartotta 110, ülé­sét a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának végie- hajtó bizottsága. Az ülésen résztvevő kül­döttségeket a tagállamok KGST képviselői, miniszter­elnök-helyettesek vezették. A magyar delegációt Mar­jai József miniszterelnök­helyettes vezette. Az ülésen részt vett Vja- cseszlav Szicsov, a KGST titkára. A KGST és a jugoszláv kormány között létrejött megállapodással összhang­ban a Végrehajtó Bizottság munkájában részt vett Míto Pejovszki, a jugoszláv kor­mány tagja, Jugoszlávia ál­landó képviselője a KGST mellett. A végrehajtó bizottság ülésén Carlos Rafael Rod­riguez, Kuba állandó KGST- kéjjviselője elnökölt. A végrehajtó bizottság megkezdte a KGST-tagor- szágok legfelső szintű gazda­sági értekezletén és a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXXVIII. (soron kívüli) ülésszakán hozott ha­tározatok végrehajtását. Megvitatta a KGST szervei ezzel kapcsolatos munkájá­nak szervezeti kérdéseit. A határozatok végrehajtásá­nak részeként a végrehajtó bizottság megtárgyalta azo­kat az anyagokat. ímelyéketa KGST következő, XXXIX. ülésszaka elé terjesztenek. A végrehajtó bizottság, ki­emelkedő jelentőséget tulaj­donítva a tudományos-mű­szaki haladás meggyorsítá­sának, megvitatta, hogyan hajtják végre az elektroni­kai, a mikroprocesszoros- és robotteennikai együttműkö­désről létrejött megállapo­A Varsói Szerződés tag­államai egyesített fegyveres erői kiképzési tervének meg­felelően a közeli napokban a Magyar Néphadsereg, a Csehszlovák Néphadsereg és a Szovjet Hadsereg kijelölt törzseinek és csapatainak dásokat. Az ülésen megálla­pították: e megállapodások végrehajtása lehetővé teszi, hogy szélesebb körűvé vál­jon ezeknek a korszerű technikai eszközöknek a gyártása és egymásnak tör­ténő kölcsönös szállítása. Rámutattak arra is, hogy ez a fajta együttműködés az említett területek egyezte­tett tudományos-műszaki fejlesztési koncepciói alap­ján valósul meg. A végrehajtó bizottság olyan döntést hozott, amely javítja a korszerű mikro­processzorok és robottechni­kai eszközök gyors kifejlesz­tése, gyártása, alkalmazása és kölcsönös cseréje érdeké­ben folytatott sokoldalú együttműködést. A vb ülésén megvizsgál­ták, hogy a tagállamok az 1985—1995. közötti időszak­ban hogyan segítik Vietna­mot a Hanoi—Ho Shi Minh vasútvonal áteresztőképes­ségének növelésében. A KGST szerveit megbíztak, hogy dolgozzák ki az erre vonatkozó konkrét intézke­déseket. A végrehajtó bizottság ülésén megvitatta a KGST 1983. -évi költségvetési ter­vének végrehajtását, s átte­kintette az együttműködés több más kérdését is. Az ülés munkáját a ba­rátság és az elvtársi együtt­működés légköre jetUemezte. Marjai József miniszterel­nök-helyettes elutazott Moszkvából. A repülőtéren Nikolaj Talizin, a Szovjet­unió minisztertanácsa el­nökhelyettese, a Szovjetunió állandó KGST-képViselője és Vjacseszláv Szicsov, a KGST titkára búcsúztatta. A kor­mány elnökhelyettese szom­baton hazaérkezett. részvételével „Duna—84” el­nevezéssel közös hadműve­leti, harcászati gyakorlat végrehajtására kerül sor ha­zánk területén. A gyakorla­ton mintegy tizenhatezren vesznek részt. Szombaton Budapesten befejeződött a IX. Nemzet­közi Műtrágyázási Világ- kongresszus. Szabolcs Ist­ván, a kongresszus szervező bizottságának elnöke az egy­hetes munkáról elmondta: A magyar agrokémia tör­ténetének ez volt az eddigi legjelentősebb rendezvénye. Több mint 30 ország és szá­mos nemzetközi szervezet — többek között a FAO, az UNESCO. az UNEP (az ENSZ környezetvédelmi programja) és a Nemzetközi Talajtani Társaság — képvi­selői, összesen mintegy 500 szakember vitatta meg a műtrágyázási eljárások leg­újabb eredményeit és ta­pasztalatait. A tíz szekcióban és a plenáris üléseken el­hangzott 300 előadás több­sége kiemelten foglalkozott azzal, hogyan lehetne fokoz­ni a világ termőtalaj-készle­tének eltartóképességét. Megvitatták az új műtrá­gyázási eljárások — mint például a folyékony műtrá­gyák — alkalmazásának szakmai kérdéseit. Behatóan foglalkoztak avval is, hogy miként alakult a fejlődő or­szágokban a műtrágya-fel­használás. Számos hozzászó­lás hangzott el a kérdés kör­nyezetvédelmi vonatkozás sairól. Az előadásokban, hozzá­szólásokban visszatért az a gondolat, hogy a világ né­pességének élelmezését a műtrágyáknak az eddiginél jóval korszerűbb alkalma­zásával lehet javítani. A kongresszus résztvevői sür­gették az ipar, a mezőgaz­daság és a tudományos élet szakembereit, működjenek még hatékonyabban együtt az agrokémiai, gazdaságossá­gi és környezetvédelmi szempontból egyaránt meg­felelő, jó hatású műtrágyá­zási eljárások kialakításá­ban. A kongresszus magyar szempontból is sikeres volt. A rangos szakmai fórum előtt megtartott nagy számú magyar előadás — egyebek között a modern nagyüzemi műtrágyázási eljárásokról — jó fogadtatásra talált. A ha­zai szakmai élet elismerésé­nek számít az is, hogy Láng István akadémikust a Nem­zetközi Műtrágyázási Központ (CIEC) alelnökévé, Soós Gá­bort, a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület elnökét tiszteletbeli tagjává válasz­tották. A CIEC elnöke ismét a jugoszláv Cyurgye Jele- nics professzor lett. Közös hadműveleti-harcászati gyakorlat hazánkban PÁVADAL A hárs édes-nehéz illata mámorítana, ha a frissen kaszált széna napsugárme­leg, száraz szaga nem keve­redne vele. Június 'Párássá­gát ezek íelitik. Az ember, aki egy helyett három, há­tulról jön. Tótújfaluban Ga- dányi Pálként ismerik. Há ■ romféleképpen is rákérdez­hettem volna, hol lakik. Fó­liás Gadányi, asztalos Ga- dányi, dudás Gadányi... Fóliás, asztalos, dudás — ez a szentháromság jellemzi Pali bátyámat, 's z éppen- hogy most is a fóliabiroda­lomból jön. Barna a szeme, mintha ebben a késő dél- előttben benneszorult volna valami csekélyke az éjsza­kából. — Egy emberhez jöttem, aki három ágra is mester. — Asztalos én olyan fé- ligformán vagyok csak: ki­váltottam az ipart, neszen vedjen szükségét az, aki rá­szorul. De ezt csak az ő kedvükért végzem, nem pén­zelek utána sokat... A zöld­ségtermesztési szakcsoport tagja vagyok, az ad munkát. Csak bírjam! — Hát a duda? Csak nem pihen a horvát vidék leg­jobb dfidasának muzsika­szerszáma? Somolyint. Ettől feldereng a szoba, ahol ' leültünk jó szóra, kortyra. — Ha nem is úgy van, mint régen Kovács Pali bá­csinál, hogy az udvarban táncolt a fiatalság esténként, azért nem pihen az sokai 1960 óta, hogy a tamburáról átváltottam rá. Megjártam vele Pestet, Szekszárdot, Pé­cset, Ziigrábot... A tévé- stúdiókat is. Azért választottam ma öt, ! mert igazi vasárnapi ember. j Ünnepi ö igy is, barna iH- j cisapkában, tájgnadr ágban. ~S miért? Mert harmóniás l személy, akinek a két keze, ha el is fárad a munkában — az a nyolc fóliasátor nem ad kíméletet —, azért soha­sem annyira fáradt, ha ké­rik: „Páva, játssz valamit!” Szép tömlőhangokon tekereg a dal iszalagja: „Megjártam a nagyvilágot... Város mö­gül hallok egy szép han­got ... Lány: kék ibolya..." Költővel szólva: benne lak­nak az énekes galambok. A teljes .embert' ünneplem én magamban, ahogy nézem. — Hogyan válik egésszé az ember, Páva bátyám? — Az életnehézségek ál­tal. Apám, az aranykezű fa­munkás meghalt hatéves ko­romban: Gorjanaczból ma­gyarosított Gadányira, mert­hogy itt sok volt a Gorja- nacz, aztán valahogy külön­bözni kellett. Szegény édes­anyám hónapszámba járt 38-tól, hogy falat kerüljön a szánkba. Nevelkedtem Nyá­ricknál is, sokat köszönhe­tek nekik. Itt volt otthon, Tótújfalu­ban mindig — Novo Selo- nak mondják maguk között, most meg már a tábla is hirdeti horvat nyelven —, mégis elszakította a sors többször a régi zsúpos ház­tól. Az a háromnegyed nyo­morult hold nem tarthatta el, lova sem volt. Sellyén, a Hobzingernél kitanult asz­talosnak, mégpedig ezt is kettős ágra: épületre, bútor­ra. Hetelo' munkás volt. Az­tán Sztálinvárosba ment Nyári Pál után, abba a hi­res brigádba. Katonáskodás a Körös mellett, így megy ez. Ötvenötben nősült, kitart ez a házasság egy életre. Felesége, fia a téeszben dol­gozik. Ennyit el akartam mondani róluk. — A folia alatti nem tű­ri a lustát. Októberig sok verejtéket kicsal a homlo­komra a meleg meg a ha- jolgatás. Saláta volt benne először, az lement áprilisra. Aztán a paprika, paradi­csom, káposzta ad munkát, majd meg a másodvetésű karfiol, káposzta. Van úgy. hogy se erőm, se kedvem es­te a tévé gombját benyomni. Azért Pál-nap körül meg- színesedík körülötte minden. Tavaly névnapot köszönteni beállított az egész Vujicsizs együttes: dudát is vittek tő­le, dalait is másolták, s a le­mezüket hagyták — a dél­szláv dalkincs legszebbjei szólalnak meg rajta — aján­dékba. Máskor meg rádió­sok kopogtatnak vagy sze­replésen dugják a mikrofont állványon a duda közelébe. — *Szép, hogy hoiwát nép­viseletben játszik. — Az ember nem tagad­hatja meg a múltját, azaz ,a régieket. Mert akkor csak él a világban, odafércelő cér­na nélkül: teng-leng. Térülök, fordulok: gyalo­gosan járom a falut. A Pe- tefijeva ulicában megszólal a duda: „Divojcsica Ijubicsi- ca piává ...” Nemcsak a du­dáé a hang, hanem a Páváé is. Leskó László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents