Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-02 / 128. szám

1984. június 2., szombat Somogyi Nb*lap 5 _______RÁDIÓSZEMLE „Nagyhét" volt a sportban Utibeszámoló Koreából Forradalmi opera _A X y. mwm A Kiimgáraszám — Gyémánthegység — a valóságban (Fotó: A szerző felvételei — KS) A phemjani Június 9. ne­vű közép is kolába szólt a meghívás. Ki'lencszáz leány taniul ebben az intézmény­ben, 12—17 éveseik. Az isko­la nem a legújabbak közül való, de jól felszerelt. Sport­pályája, szabadtéri tanuszo­dája van„ tantermei pedig szakrendszerű ék. Délután érkeztünk, ez már a szákikörök Ideje. Kiim Mon Dzuk igazgató adott rövid körképet a KiNDK Oktatási rendszeréről. — Koreáiban 1958-iban ve­zették be a hétéves kötelező Oktatást (Ázsiában elsőiként), s ezt egy évtizeddel később kilencéves, szintén kötelező politechnikai Oktatási rend­szerré fejlesztették — mond­ta. — Az 1972-ben kezdődött iskdlareiform célja már az, hogy megvalósítsuk a 11 éves általános középfokú ok­tatási rendszert. Ez azt jelenti, hogy a gye­rekek egyéves iskólaelőké- szítőbe járnák, majd 10 osz­tályos .iskolában tanulnak. A középiskoláiban nagy gondot fordítanák a forradalmi és történelmi hagyományok megismerésére, az ideológiai tantárgyakra, Kim ír Szén munkálnák tanulmányozásá­ra. Az elektronika, a hír­közlés, az egészségügyi ellá­tás alapiismeretei az iskolák­ban nagyobb teret kapnak, mint nálunk, s a lányok is sokféle műszáki ismereteket sajátítanak el. A koreai iskolákban ha­gyományosan miagy gondot fordítanák a zenei nevelés­re. A kislányok közül sokan gyönyörűen énekéinek és mesterien kezelnek valami­lyen hangszert. Rövid ízelí­tőt kaptunk ebből az iskola énekkarának és szólistáinak bemutatkozásakor.. Az ará­nyokat jól érzékelteti, hogy a 900 fős iskolában a rög­tönzött kis hangverseny vé­gén a húsz énekes mellett már nyolcvan hangszeres is fölállt a pódiumra, több mint tízféle instrumentumot megszólaltatva. A gyerekek Ibarátsággal közeledtek a külföldi vendé­gekhez, orosz vagy - angol nyelven lehetett velük né­hány mondatot váltani — ezt a két nyelvet tanulják; többségük választ a kettő közül, de tervezik, hogy fo­kozatosan bevezetik mindkét nyelv kötelező oktatását. Szí­vesen mutatták meg a kislá­nyok, hogyan rajzolják a számukra téljesen ismeretlen jeleket, milyen a koreai írás. A 15. században megalkotott nemzeti ábécét használják ma is (kevés módosítással), amely tíz magánhangzó és 14 mássalhangzó jelből, va­lamint ezek összetételéből, összesen 40 'írásjelből áll. Még a szép hangú, ügye­sen zenélő diáklányok bemu­tatójának hatása alatt vol­tunk, amikor a Művészeti Színházba indultunk, ahol egy forradalmi opera volt műsoron: egyike az öt leg­jobb ilyen műnek. „A Küm- gámszám dala” címet viseli, s hasonlóan más forradalmi operákhoz, elsődleges célja a politikai agitáció. A Küm- gámiszám dala is a japánel­lenes harcot és a szocdállista épíjtést mutatta be — egy sokáig szétválasztott család életútját A forradalmi opera a nyilvánvaló politikai töltet ellenére a külföldi számára elsősorban látványosság, hi­szen az európai az adott ér­zékeny szituációt többny re csak elmondásból, könyvből ismerheti sokmillió koreai csa ád viszant átélte a meg­jelenített történelmi esemé­nyekét. A Kümgámszám dala egyébként sok érdekességet tartogatott számunkra a ko­Biológiaóra a Június 9. kö­zépiskolában real folklórból is; dalokat, táncokat, egzotikus hangsze­reket, nemzeti viiseletéket is­merhettünk meg, a gyorsan változó dísaletek pedig az ország legszébb tájait idéz­ték. Marki Sándor annyi izgalmas eseménnyel, amennyi máskor egy hónap alatt sem jut osztályrészül a szurkolóknak. Mérkőzé­sek a labdarúgó első osz­tályban, válogatott össze­csapás a spanyolokkal ugyancsak fociban, az or­szágos vivóbajnokság dön­tői, a Vasas és a BVSC vi­lágklasszis vízipólósainak két mérkőzése az elsőségért, ifjúsági súlyemelő-világ­bajnokság váratlan magyar sikerekkel, s ifjúsági labda­rúgóink még váratlanabb győzelemsorozata félelme­tes hírű külföldi ellenfelek­kel szemben — egyszóval nem unatkoztunk. A rádió riporterei ott voltak min­denütt, és szolgáltak is szá­mos friss, érdekes élmény­szerű tudósítással, helyszíni közvetítéssel. Elismeréssel és tisztelettel adózhatunk az éter sportriportereinek. Nemcsak a gyorsaság okán. Erényük az is, hogy nem estek bele az egyolda­lúság csapdájába, azaz nem csupán a labdarúgás ese­ményeire figyelnek, hanem ott vannak a jelentősebb atlétikai és tornaversenye­ken, a tömegeket egyelőre kevésbé vonzó egyéb sport­ágak vetélkedésein is. S nem egyszerűen közvetítenek: később elemeznek is, jegy­zetekkel. rádiós publiciszti­kákkal, „rákérdeznek”, vi­tatkoznak. Hadd utaljak itt csupán a Sportvilág című sorozat hétfő esténként je­lentkező kitűnő adásaira! Felkészültségükben fogya­tékosságot keresni remény­telenebb, mint a kákán cso­mót találni. Radnóti Lászlót hallgatva például olykor az az érzésem: egy szuperkép­zett vívómester közvetít a Berczelly- vagy a Gerevich- iskola növendékei közül, Vass István Zoltán frappáns és szellemes asztalitenisz­tudósításaiból a botkezűek is játszi könnyedséggel sa­játíthatják el az alapszabá­lyokat, Novotny Zoltán még a sokak által unalmasnak vélt súlyemelőversenyekről is vérfagyasztóan izgalma­san képes anyagot adni — de hadd ne soroljam! Persze nemcsak az isme­retterjesztői elhivatottságot és a komoly felkészültséget kell e remek csapat erénye­ként említenünk: a nyelvi igényességet is. Témátlan grammatikusok és elszánt nyelvvédő stiliszták ked­venc időtöltésévé vált mos­tanában — valljuk be, nem mindig ok nélkül — az él­celődés a sportújságírók nyelvezetén. Nos, a rádió közvetítéseinek hallgatása közben kevés a lehetősége a jegyzetelésre a nyelvi steri­litás fölkent papjainak: oly ritka itt a képzavar, mint a góllá sikeredett svédcsa­var korunk kézilabdájában, viszonylag kevés a nyelvi • sztereotípia, ám bőven van szellemes hasonlat, a hall­gatók érdeklődését felcsigá­zó ötlet. Fehér hollónak szá­mít a bennfenteskedés, a bizalmaskodás. Az Űjpesti Dózsa balhátvédje itt Tóth József — nem Józsi, mint nemrég a tévében —, s a vízilabdás nemzet bombázó­ja sem Faragó Tobi, holott bizonyára régen megitták már a brúdert a riporterrel. Vagyis: a sportújságírás nyelvéből nem feltétlenül származnak sületlenségek. Sőt, amint a rádió adásaiból kitetszik, izgalmas nyelvi ötletek, frappáns szóképek, metaforák is származhatnak belőle. Olykor élvezeteseb­bek, mint maga a mérkő­zés. S ez a Szepesi-iskola legkiemelkedőbb eredmé­nye ... Lengyel András Magyar művészek külföldön Júniusban is több magyar művész, illetve együttes ven­dégszerepei külföldön. Ope­raénekeseink közül Csenge- ry Adrienne az angliai Bathban és Londonban ad egy-egy koncertet, Temesi Mária Nizzában négy alka­lommal lép színpadra Ver­di Szicíliai vecsernye című .művében, Miller Lajos Pá­rizsban hét Tannhäuser- előadáson énekel, Gulyas Dénest az NSZK-ba, Ham­burgba és Münchenbe hív­ták meg vendégszereplésre, két alkalommal a Traviatá- ban, három alkalommal pe­dig a Bohéméletben lép színpadra. Kelen Péter Frankfurtban szerepel; hét előadáson hallja a közönség „Mestercserép” Egy újikőkorból származó, 15x13 centiméteres, sarkai­nál lekerekített, szögletes agyagtáblácskára bukkan­tak a tiszaigari általános is­kola honismereti szakköré­nek búvárkodó tagjai. A teljesen ép lelet egy homok­bánya oldalfalából került elő; negatív lenyomata is épségben konzerválódott. Raczki Pálnak, a szolno­ki Damjanich János Mú­zeum régészének véleménye szerint egészen rendkívüli leletről van szó. A tábla ugyanis az újkőkor végén kialakult tiszai kultúra mindmáig egyetlen ilyen Puccini Bohémélet című operájában. Mihály András karmester a venezuelai Caracasban vendégszerepei majd. Ránki Dezső zongoramű­vész a franciaországi No- hant-ban ad koncertet, Ella István orgonaművészt a len­gyelországi Fromborkba vgrják, Jandó Jenő zongo­raművészt és Szabadi Vil­mos hegedűművészt az NSZK-beli Plönbe hívták meg, Kecskés András lant­művész Milánóban lép kon­certpódiumra. A Tátrai-vonósnégyes Pá­rizsban ad hangversenyt. Az MRT Gyermekkórusa japán turnéra indul, a Budapesti Rézfúvós ötös Nyugat-Ber- linben vendégszerepei. az újkőkorból emléke. A finoman meg­munkált, díszített tárgy úgynevezett „mestercserép”, tehát korának, legfinomab­ban készített és díszített tárgyai közé tartozik. Az értékes lelet, mint a régészek tisztázták, áldozati gödörből került elő — erre utalnak az ugyanonnan, ki­emelt egyéb edényt öredékek is. A többezer éves kerá­miák, illetve kerámiatöredé­kek a múzeum restaurátor- műhelyében vannak. Később az újkőkori tiszai kultúra legbecsesebb emlékei között helyezik el őket. Nagy Jenő M tehetséget nem elég megtalálni — Milyen órátok lesz? — Matematika. — És nem félsz tőle? — Ugyan miérit? Nekem unalmasaik az óráik —mond­ja a a nyolcadikos Beke Ti­bor, és legyint egyet. Tehe­ti, hliszen már többször 's bebizonyította, hogy iWiváló Rigó tanár úr és tanítványai matematikából. Az elmúlt .négy éviben négyszer vett részt a kis matematikusok baráti köréinek országos versenyén. Tavaly első lett. az idei eredménye még nem ismeretes. Ott volt már- több más versenyen is, ahonnan ugyancsak szép eredmények­kel jött haza. Fellegi Bálint, a nagyatá­di 1. számú általános isko­la igazgatója büszke a tan.t- ványuikra, csakúgy, mint a másik három nyolcadikosra, Kismarty Csabára, Finta Csabára és Szabó Zoltánra. Ok az ildén a tudományos technikai úttörő szemle úttö­rőtechnikus versenyén jeles­kedtek. Osztályfőnökük, s egyben technika tanáruk. Rigó Fe­renc elmondta: — Kismarty Csaba a járá­si, Szabó Zoli a megyei, míg Finta Csaba az orszá­gos versenyt nyerte meg. Csapatban pedig az orszá­gos küzdelemben másodikok lettünk. A fiúk mesélik, nem is volt olyan könnyű helytáll­ni a szegedi versenyen. Kö­telező téma ugyanis a szarvasmarha-tenyésztés,, csak két hetük volt a felké­szülésre. Szerencséjükre Fin­ta Csaba édesapja agironó- mus, így több szarvasmarha- telepre juthattak el. A két hét alatt minden nap reg­gel nyolctól este nyolcig ké­szültek. Rigó Ferenc tanítványai közül egy fiú két évvel ez­előtt ugyancsak megszerezte az országos verseny első he­lyezését. -Mindez nem lehet a véletlen műve, mert nem­csak ennek a négy fiúnak a sikeréről van szó. Tamás Lajos [igazgatóhelyettestől tudom, hogy sportolóiknak is szépék az eredményéi. Fellegi Bálint a szakkö­röknek köszönhetnek sokat: a tanórákon nem kivételez­hetnek a tehetségesekkel, így csak a szakköri foglalkozá­sokon adhatnak ne’kik pluszt, -összeszámolni is nehéz len­ne,, hogy hányféle szakkört működtetnek. Sokszor még elegendő termük sincs hoz­zá, ezért is örülnek a Da- nuvia itteni gyáregysége és a művelődési ház segítségé­nek. A folyosón egy tablón a legkiválóbb tanítványok ké­pe. Minden gyermek álma, hogy a képe felkerüljön rá. A tehetséges diákok agyben húzóerőt jelentenék.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents