Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-31 / 126. szám
4 Somogyi Níplap 1984. május 31., csütörtök A KGS BNV-n Ebben az esztendőben lesz 35 éves a Kölcsönös Gazdasági Segíítség Tanácsa. Aki a BNV pavilonjaiban jár- kel, szemléltető képet kaphat arról, hogy — a szocialista nemzetközi munka- megosztás előnyeit kihasználva — az elmúlt három és fél évtized alatt milyen nagy utalt tettek meg a KGST-ihez tartozó országok. Jelenleg a KGST keretében száznál több sokoldalú és 600-nál is több kétoldalú gyártásszakosodási és kooperációs egyezmény van érvényben . Az NDK VEB Messelektronik Berlin nevű vállalata térerősség- és zavarmérésre alkalmas berendezésekkel látja el a KGST-tagországokat Hazánk régi kereskedelmi partnere a szovjet Technosztroj- export vállalat. Képünkön idei kínálatának egyike, a cement-nyersanyag előállítására szolgáló berendezés makettje látható. A lengyel Unitra vállalat színes tv-képcsöveket szállít Magyarországra a két ország között kialakult gazdasági együttműködés keretében (Hauer Lajos felvételei — KS) A bolgár Isotimpex és a magyar OKISZ együttműködésének gyümölcseként létrejött IZOT 0220 M2 számítógép bemutató rendszere A forrongó állomás Ki bírja tovább? Cserjés Vilmos tizenhárom évet töltött a vasútnál: — Február 17-én felmond- tam, azóta az Épfu-nál dolgozom. Szó nélkül elengedtek, csak előbb megfenyegettek, hogy a MÁV-tól kapott tanulmányi ösztöndíjamat (mintegy hatvanezer forintot) vissza kell fizetnem. Március 2-án Nagykanizsán a munkahelyi döntőbizottság elutasította a fellebbezésemet, de nem nyugszom bele, továbbviszem az ügyet Pécsre. Mert szerintem nem én, hanem a vasút szegte meg a szerződésünket. Ugyanis ők vállalták. hogy a végzettségemnek megfelelő beosztásban alkalmaznak. Erre mi mi történt? Elhelyeztek Fonyódra, s olyan munkát bíztak rám, amit nyolc általánossal és két vasúti szakvizsgával el lehet végezni ■(előtte és azóta is úgy látják el!). Szántódról el kellett jönnöm, mert a főnök nem tudta elviselni, hogy nekem magasabb végzettségem van, mint neki. Egyébként a nagykanizsai üzemfőnökség forgalmi részének mintegy 2000 alkalmazottja közül mérnöki oklevele, tudtommal, csak az üzemfő- nök-helyettesnek és nekem volt. (A nagykanizsai üzem- főnökseg adatai szerint 14 felsőfokú végzettségű mérnök és üzemmérnök dolgozik a területen.) — A szakszervezeti választásra vissza tud emlékezni? — Persze. A földvári bizalmit, Krezingernét leváltották. Szavazásra került a sor, a szántódi bizalmi, Boldizsár és Fekete József lett a jelölt. Döntetlen volt az állás, amikor behívták az épp dolgozó Fekete Józsefet is, hogy szavazzon. Ö magára voksolt, így „a többség győz-’ alapon őt választották meg. Lehet, hogy ez a módszer szabályszerű így, de én inkább nevetségesnek tartom. Wetlmg Jenő Pécsen, a vasutasok területi szakszervezeti bizottságán a köz- gazdasági bizottság vezetője^ az ügy jó ismerője: — Mi is többször vizsgáltuk már a szántódi állomáson tapasztalható dolgokat. A bejelentéseknek néhány esetben volt valóságalapjuk. Például a helytelen túlóra- fizetés (összesen tíz óra), és a munkaidő-beosztással is akadt apróbb probléma. Ezek ellen föllépett a szak- szervezet, s a hibákat kijaLörincz L. László Jég hátán I I — De maga — I 39. | folytatta, és ki-kiköpött egy-egy fűdarabkát a fogad közül —. magával egészen más a •tészta. Magának rniem elivi ellentéted vannak velük, hanem kifejezetten gyakorlatiak, igaz? — Ezt hogy érti? — Magáinak csak egyesekkel van baja, meg egyes intézkedésekkel. De nem az egésszel. Nem a struktúrával. Igaz? — Lehetséges — hagytam rá. — Biztos vagyok benne. Ha nem fajul el a dolog Rákosi alatt, maga boldog és elégedett ember lenne odaát. Magának ezzel a hatalmi formával általában nem volt és nem is lenne bája. — Lehetséges — mondtam még egyszer. — Idefigyeljen — morogta akkor, és közelebb hajolt hozzám. — Odaát most eldől a ki kit győz :Le. Néhány napon belül biztosan eldől. Talán nekem is segíteni kellene benne, de nem tehetem. Azzal bíztál; meg, hogy itt maradjak. Végre fci'bökte, amit már úgyis sejtettem. Valakinek a megbízásából tevékenykedik a tálboriban, nyilván figyeli a menekülteket, és jelentéseket küldözget róluk. Ámbátor végeredményben nem találtam ebben sem semmi különöset. Nyilván minden állam így tenne, amelyiknek a területére egyik napról a másikra menekültek ezrei zúdulnak. — Ha összeomlik a kom- munlisita rendszer, talán befogadják magát. Ha ült, biztosan befogadják. De a régi gyakorlat nem tér vissza soha többé. Maga soha többé nem desz az, aki volt... hiszen végül is. mégicsak egy iparos gyereke. Nem lesz könnyű megszoknia, hogy olyanok ítélnek .maga felett, akiket semmi nem predesztinál erre, csupán a származásúk .,. Nem fogja tudni megszokni majd ezt az új közeget... Kinyitja a száját, és miire észreveszi magát, már kinn is van az egyetemről, és újra benn a börtönben. Savanyúan elmosolyodtam. — Szép színekkel festi nekem itt a jövőt. — Csak következtetek. És még egy. Klára asszony sem tudna soha beilleszkedni. — Mit ajánl hát? — Menjenek olyan mesz- szitre, amilyen messzire csak tudnák. Brazíliába vagy Kanadába. Maguk még fiatalok, talán köny- nyebben be tudnak illeszkedni, mint mások. A gyerekük pedig már ,kis brazil vagy kis kanadai lesz. — Na és maga? Lassan feállt, és a gyárkémény felé mutatott. — Nekem ott a helyem. Engem elvekkel vert meg az isten. Én Kanadában is ezt a gyárkéményt látnám. Sejtettem ugyan, hogy éppen kanadai vagy brazíliai jövőnk érdekében nem tanácsos őszintén beszélni vele, mégsem tudtam megállnii, hogy meg ne kérdezzem: — Na és ... ha mégsem úgy alakulnak az eseményék odaát, ahogy maga szeretné? Egyáltalán nem lett dühös, nem forrtyanit fel, ahogy azt várni lehetett volna tőle. — Persze, ez is lehetséges — mondta eltűnődve — Hiszen a határon áll a világ egyik legerősebb hadserege ... Nos, akkor azt ajánlom, hogy menjen vissza. Akkor maga előtt megnyílik minden lehetőség ... (Folytatjuk) vították. Az említett bizalmiválasztás pedig teljesen szabályosan zajlott le 1982. május 28-án. A jegyzőkönyv szerint 12 jelenlevő közül 7- en Fekete mellett szavaztak, öten pedig ellene. Kovács Lajos állomásfőnök arca továbbra sem derűs: — Az utóbbi időszakban szinte félévenként folynak nálunk a különféle vizsgálatok. Boldizsár Imre számtalanszor följelentett a kanizsai. a pécsi, sőt a budapesti főnökségeknél, a szak- szervezetnél. A kivizsgálások valamennyi esetben alaptalannak találták az ás- kálódást. Legutóbb tavaly december végén a fővárosba, a vasutas szakszervezethez érkezett „A földvári pénztárosok” aláírással följelentés, melyet a kivizsgáláskor már senki sem vállalt magára. Ez a följelentés Ábrahámné ellen ment. aki 100 forinttal többet kap, mint a társai. Igaz, hogy neki a szakvizsgája is több. Én egyébként a meglevő munkaerőt akarom a leghatékonyabban kihasználni, s ez persze sokaknak nem tetszik. Boldizsár Imre harmincnégy éve vasutas. Szántódon nyolc évig szolgált forgalmistaként, tizenkettőt számadó- és árupénztárosként. Az összes vasúti szakvizsgát letette. Mint szakszervezeti bizalmi (1980—82 között) többször került összeütközésbe az állomásfőnökkel: — Az érvényben levő kollektív szerződés, valamint a Munka Törvénykönyvének ide vonatkozó szabályait nem tartották be, helytelen volt a túlóráztatás, azok kifizetése, valamint a szabadnapok kiadása. Ezért határozottan felléptem a dolgozók érdekében. Hirtelen fölpattan a fotelból, s hamarosan kitüntetésekkel a kezében érkezik vissza. Háromszor lett kiváló dolgozó, különböző brigádkitüntetések kerülnek elénk. Míg nézegetjük őket, ó tovább beszél: — Szántódon és Földváron visszaélések sorozata történt: helytelen szolgálatvezénylés, egyes személyeknek jogtalan előnyök biztosítása. Ráadásul két, névre szóló levelemet is felbontotta «tz állomásfőnök. Levéltitok megsértése miatt meg is nyertem Pécsen a pert. Mi erről Kovács Lajos véleménye? — Nem tudok semmiféle bírósági ügyről. Olyan valóban előfordult, hogy levél érkezett: „Az állomásfőnökség útján Boldizsár Imre elvtársnak.”. Nekem az ilyet föl kell bontanom, iktatni, majd továbbítani a címzettnek. A pécsi vasútigazgatóság vezetője, Fényes József nem titkolja, hogy jól tájékozott az ügyben. Az asztalán levő vaskos „szántódi dosszié” nyolc iratcsomagot tartalmaz. A legelső keltezése 1977, míg a legutolsóé ez év január. — Valamennyi bejelentést kivizsgáltuk (még a névtelenül érkezőket is), s csak egészen kis százalékban találtunk részigazságokat a „vádakban”. A hibák kijavítására utasítottuk az állo- másfőnököt és az üzemfőnököt, s ők ezt meg is tették. Az állomás szakmai munkájával elégedettek vagyunk, továbbra is bízunk Kovács Lajos állomásfőnök szakértelmében. Bízunk abban is, hogy az elégedetlenkedők távozásával végre helyreáll a nyugalom Szántód—Kőröshegyen. Gyarmati László Például Kaposváron Műszakiak kívül A magyar ipar termékeinek egyhiairmaidát még ma is a budapesti üzemiek állítják elő. Mindez, ha úgy tetszik, adottság. Jóllehet semmikép sem nevezhető egészséges eloszlásnak a szellemi erők ilyen fokú koncentrációja. Célszerű végiggc-dalnli: milyen Lehetőségek .kínálkoznak az arányok javítására, a népgazdaság igényelnek és az <ipari-gazdaiság'i kapacüás területi elhelyezkedésének összehangolj áisára. Soikan úgy vélik: a jelenlegi helyzetiben úgy lehetne a 'legeredményesebben javítani az ipari kapacitás aránytalan eloszlásán, hogyha vidéken nagyobb léptekkel haladna a műszaki fejlesztés, ha több új szellemi termék, .talállimány, újítás születne, ha a műszaki-szellemi alkotók jobbító javaslatai minél nagyobb mérté.c- ben hasznosulnának. Mindehhez természetesen elsősorban műszaki-szellem' alkotókra van szükség, olyanokra, akik tudnak is, akarnak is a fővároson kívül dolgozni. Nem tekinthető véletlennek, hogy e réteg szerepe, jelentősége az utóbbi időben mind több fórumon szóbakarül. A felmérésbőtt például kiderül, hogy 1930-foan a felsőfokú végzettségű népesség 12 százalékának volt műszaki jellegű diplomája. 1980- ban ez az arány 25 százalékra növekedett, ám a • 111 ezer aktív műszakiból mindössze 49 ezren dolgoztak az iparban. Ezen belül a mérnökök is egyre inkább az iparon kívül keresik érvényesülésük lehetősége" t; 1970-ben még a mérnökök 53,1 százaléka dolgozott az iparban, 1980-ban pedig már csak 44,1 százalékuk. Több példa bizonyítja, hogy társadalmi oldalról is sokat lehet tenni a helyzet m eg vá Hozta! táisáért. A Magyar Iparjogvédelmi Egyesület például korábban Szolnokon hozott létre megyei szervezetet, amelynek feladata élisősorban az, hogy a műszakiak szellemi alkotásainak hasznosulását segítse, hogy emelje az iparjogvédelmi kultúra szintjét. Legutóbb pedig ugyanez az egyesület Kaposváron rendezett nagy sikerű iparjogvédelmi kiállítást és tanácskozást. A megye újító, faltdláló és fejlesztő szakembereinek tevékenységére kívánták felhívni a figyelmet, hogy ezek a javaslatok miniéi hamarabb megvalósítóra 'találjanak. Egyebek mellett országos figyelmet keltett dr. Tamás Károly előadása, melyben a Kaposvári Állattenyésztési Kutatási-Fej Lesztési-Terme- lési Egyesülés agrár innovációs szolgáltatásairól számolt be. Nagyra kell tehát értékelnünk azokat a társadalmi akciókat, amelyeket a műszáki-tudományos egyesületek kezdeményeznék. Aligha tévedünk az állítással: így erőteljesebben, gyorsabban hasznosulnak - a szellemi alkotások, és mindez hozzájárul a műszakiak növekvő anyagi és erkölcsi megbecsüléséhez is. Bognár Nándor
