Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-31 / 126. szám

1984. május 31., csütörtök Somogyi Néplap 5 Népművelők a komputer mellett Számítógépet a művelődési házak tézményeknek a népművelő­it hívták meg, akik a prog­ram első fázisában, azaz már az idén megkapják a személyi számítógépet. A résztvevők, az elméleti elő­adásokon kívül, huszonöt órában ismerkedtek a BA­SIC nyelvvel, további har­mincegy órában pedig tí-' pusprogramok készítését gyakorolták. Az itt megszer­zett ismeretanyag elég lesz ahhoz, hogy áttekintésük le­gyen, meg tudják ítélni, munkájukban hogyan hasz­nosíthatják a gép adta le­hetőségeket. A fenti adatok persze csak elméletiek. A gyakorlatban a tanfolyam hallgatói sok­kal több időt töltöttek el a középiskoláktól erre az al­kalomra kölcsönkért HT— 1080 Z—k klaviatúrája előtt. Gyerekeket meghazudtoló kíváncsisággal figyelték a képernyőt, beszélgettek, ját­szottak, kísérletezgettek a mini elektronikus aggyal. Reméljük, érdeklődésü­ket, lelkesedésüket sikerült majd átplántálni a művelő­dési otthonokat látogatók tömegeibe. A személyi szá­mítógépek elhelyezése szí­nesebbé teszi a szabadidős tevékenységek palettáját is. T. K. Szombaton nyitják mag Ismét lesz Kaposvári Nyár Többször és több helyen térzene Elkészültek a Kaposvári Nyár .idei rendezvénysoroza­tának tervei. Eszerint a ta­valyinál kevesebb lesz a magasabb esztétikai igények kielégítésére szánt hangver­seny, előadóest és színházi produkció, s több a nagyobb közönséget vonzó, szórakoz­tató rendezvény. A rendezvénysorozatot e héten szombaton este hétkor nyitják meg megyeszékhe­lyünk főterén, majd este fél kilenckor és másnap dél­előtt fél tízkor az ország minden részéről érkezett ti­zenkét szövetkezeti énekkar lép a közönség elé a Munká­csy gimnázium aulájában. Közben — éjfélkor — a vá­ros több pontján gyönyör­ködhetnek szerenádban a romantikus hajlamú polgá­rok. A második kaposvári kórustalálkozó záróünnep­ségét vasárnap délben tart­ják Szennában. Várhatóan szép számú kö­zönséget vonz június 6-án és 7-én a Rákóczi sportpá­lyára és a sportcsarnokba a dunántúli katonazenekarok fesztiválja, négy nappal ké­sőbb pedig Császár Angéla előadóestje a Rippl-Rónai villa parkjába. Június 16— 17-én ismét lesz nyárköszön­tő Kaposfüreden szabadtéri műsorral, fúvószenekari kon­certtel, gyermekszínpadi be­mutatóval, lovasjátékokkal, bállal. Többször és több helyütt ad térzenét a nyáron a Ka­posvári Honvéd Helyőrség kitűnő fúvószenekara. Azok­nak a gyermekeknek, akik a szünidőt is megyeszékhe­lyünkön töltik, az ifjúsági ház ad sokféle játéklehető­séget a Lakótömbök—játszó­terek rendezvényeivel. Két­szer tart bemutatót a Fonó- munkás Kisszínpad — mind­kétszer a Róma-hegyi villa parkjában — augusztus 20- án pedig Jordán Tamás elő­adóestjét rendezik ugyanott. Szintén augusztusban lép­nek pódiumra Kaposváron — az ifjúsági házban — a Nyílik a rózsa című nóta­éneklési verseny győztesei. Érdekes kiegészítő prog­ramnak ígérkezik július első felében a kaposvári nyári vásár. A sportcsarnokban és környékén negyven cég tart árusítással egybekötött be­mutatót ipari és fogyasztási cikkekből. Somogy a Fészekben Budapesten a Fészek Mű- vészkluíbban kétnapos ven­dég Somogy megye. Teg­nap délután Szabados Já­nos Munlkácsy-díjas festő­művész bemutatkozásával nyílt meg a rendezvényso­rozat. A Fészek Székely Mihály termében somogyi népművészek kiállítását láthatják az érdeklődők: Kosztár József né hímző. Tamás László fazekas, Var­ga László fafaragó, Zsaila- kovics László bőrös mu­tatja be legszebb alkotá­sait. Ezt követően Somogy- estet rendezték, melyen a Somogyból elszármazott é? a megyében élő 'költők, írók szólaltak meg Helyei László és Molnár Piroska színművészék. Takáitcs Ta­mara operaénekes, Jandó Jenő zongoraművész társa­ságában. A kétnapos programot a fővárosban élő somogyi ba­ráti kör szervezte. Ma dél­után a Fészek Galériában kiállítás nyílik Rippl-iRőnai József grafikáiból, este a Kaposvári Csiky Gergely Színház Platon Szókratész védőbeszéde című produk­cióját miulttartjja be, Jordán Tamás Jászali-díjas szín­művész és Kamondy Imre szereplésével. Honismereti játék Tájak, korok, múzeumok Alapfokú számítástechni­kai tanfolyamot rendezett Boglárlellén a Somogy me­gyei Művelődési Központ és a megyei Pedagógiai Inté­zet. A megye népművelői ismerkedtek itt tíz napig a HT—1080 Z típusú személyi számítógép alkalmazásával. A tanfolyamok megrende­zésére — amint ezt Szabad József, az SMK természet- tudományos módszertani fő­előadója, a képzés vezetője elmondta —. idén először, egy háromlépcsős program indításaként került sor. Mi­után a megye összes közép­fokú iskolája rendelkezik már személyi számítógép­pel, s a diákok elsős koruk­ban megismerkednek mű­ködésének alapjaival, a kö­vetkezőkben a művelődési otthonokat is felszerelik a fenti típusú géppel. A program első lépcsőjé­ben a nagyobb területi köz­pontok jutnak számítógép­hez. Jövőre már a kisebb művelődési házak is kapnak ilyen berendezést, két he­lyen, az SMK-ban és a sió­foki Dél-balatoni Kulturális Központban pedig egy-egy nagyobb. Commodore típusú gépet szerelnek fel. Ezek az iskolai szinten túllépve már gazdasági, könyvelési, nyil­vántartási feladatokat fog­nak ellátni. A program utol­só fázisaként, 1986-ban pe­dig minden művelődési ház hozzájut a géphez, ahol szakképzett népművelő mű­ködik. A háromlépcsős program célja, hogy ne csak a közép- iskolások, hanem mindenki számára megszokottá váljon a személyig számítógépek használata. Sok országban a számítástechnika már hoz­zátartozik az emberek min­dennapjaihoz. Most, miután a komputerek kisebb mére­tűek, és anyagilag is köny- nyebben hozzáférhetők, itt az ideje, hogy mi is „befo­gadjuk” őket életünkbe. A művelődési házakban elhelyezett számítógépeken minden érdeklődő próbál­kozhat majd. A gyerekek előre beprogramozott elek­tronikus játékokat játszhat­nak, egyszerűbb matemati­kai és fizikai képleteket oldhatnak meg. A felnőttek, ha kedvük van hozzá, szak­májukkal kapcsolatos tech­nikai, műszaki, üg/viteli feladatok megoldásához kér­hetik — BASIC nyelven persze — a gép segítségét. A boglárlellei tanfolyamra azoknak a művelődési in­Idén nyáron Sopronban és Sződli'geten rendeznek mú­zeumi és műemlékvédelmi szaktábort, azon fiatalok ré­szére, akik a legeredménye­sebben. vettek részt a Ha­zai tájakon vándorkönyvvel a tarisznyában című honis­mereti játékban. A Tájak, korok, múzeu­mok szervező bizottságában ezekben a napokban zárul a tavaly meghirdetett akció értékelése: mintegy kétezer játékos — KISZ- és úttöró- alapszervezet, ifjúsági klub, szocialista brigádtag —kap­ja kézhez féléves munkájá­nak minősítését. Ennyien vettek részt ugyanis a ván- dorkönyv-akcióban, mely­nek célija, hogy mind töb­ben ismerkedjenek meg tör­ténelmi múltunkkal, s keres- ség fel a történelmi emléke­ket őrző helyeket: régészeti, műemléki, természetvédel­mi területeket, illetve mú­zeumokat, s vállaljanak ak­tív szerepet nemzeti érté­keink megóvásában, védel­mében. A Tájak, korok, múzeu­mok szervezőbizottsága — a KISZ, az Út'törőszövetség, valamint az Expressz Ifjú­sági és Diák Utazási Iroda támogatásávaL — egyébként a következő évre is meghir­deti a Hazai tájakon című játékát, amelyre fiatalok és idősebbek, régi és új játéko­sok, egyénék és csapatok egyaránt jelentkezhetnek. Dúsa Lajos VASÁRKAP DÉLELŐTT Apró .ember, félig régi ha­sonmásom baktat hallgata­gon mellettem. Nap süt, in­cselkedő szél emelgeti a nők szoknyáját. Éles a fény, túl éles még a téli deren­géshez szokott szemeknek, csak hunyorgunk gyanak­vón, mint a tél, utolsó utóvédéi. Próbáló idő a tavasz eleje a magamfajta vasárnapi apukának is. Egy ötéves fér­fi feltétlen bizalma már egymagában is vallatólámpa, s ráadásul itt a tavasz sok­sok új asszonyi nappal. Hu­nyoroghatok, de előbb-utóbb vallani, kell. — Apu, vegyél nekem va­lamit! — Mit, kisfiam? Csokit? — Nem, nem azt. — Kólát? — Á, nem. Nem hálát. Ilyen ez a valami. Csak az biztos, hogy kell. Persze, amíg kellően fiatal az em­ber, addig könnyebb a vala­miket kitalálni. Ismerlek, fiú. Négykerekű petrolkanca kell neked. — Autót veszünk. Felcsillant a szeme. — Azt! 'Skodát. Piros Sko­dát! Fordulunk a bazár felé, az vasárnap is nyitva van. Ott áll a sarkon /az üvegbódé és valamikkel telisteli csillog- villog, mint \egy kirittyentett leányzó. Jó neked, kisöreg. Itt van a világ, benne a mesebeli pavilonok, és per­sze jóságos nénik ülnek az ablakoknál. hám, most is kiperdül hozzánk a néni, akár a múltkor, és gügyög hozzád. .Te ezt nem szere­ted, félrehúzódsz, még nem tudod, hogy a néninek mást jelent a valami. Ahogy le­hajol hozzád, bizony ezen a pozitúrán is látni, hogy nemcsak a lelke érett meg az anyaságra. Pedig a valami még ennél is bonyolultabb. Nem fér el egy bódéban, de még egy áruházban sem, egyre na­gyobb lesz, és egyre távo­libb. Eleinte csak várjuk- várjuk, aztán keressük min­denfelé. Közben a jóságos és gügyögésre hajlamos nénik­ről kiderül egy és más. a világról is, rólunk is. Node a valamiről... — Apu, vegyél te is egy igazi Skodát! Beleülünk, és elmegyünk Pestre. — Nem veszek, kisfiam Az autó nekem nem. valami — Tessék? Mindig tessékezik, ha nem érti, hogy milyen új ravasz­ságot eszeltek ki neki. — Az autó nem valami. Az autó csak autó. Most nem szól egy szót sem, valószínű, hogy csaló­dott bennem. Kicsit töpreng, aztán csak megkérdezi. — Te is valamit akarsz venni? — Igen, valamit. Igaz, én nem venni akarom, csak csinálni, de ez most még nem számít. Az a fontos, hogy én vagyok Valami Apu, és te vagy Valami Pe­ti. Ez tetszett. Ahogy az arca földerül, azon látszik. Me­legen süti a hátunkat a nap, jövetben le kell venni a ka­bátunkat. Egy lépcsőházból csupa fodros mama lép ki csupa fodros kislányával. Egyforma, vakítóan fehér báránybőr mellénykéjük van, kellemes illatot libbent felőlük a szél, ahogy át­mennek előttünk a járdán. A fizetésem talán elég lenne a nő kozmetikumaira, ele­gáns krokodilbőr cipőjére és táskájára. Habár a táskára már nem biztos. Node ez mit sem von le a fodrosok varázsából. Teljes maradna férfiúi csodálatunk, ha nem hallgatnánk végig a ház előtt a kocsiba beszálló kis­lány nyafogását. — Tejszínhabot is alkarok, csokit is akarok, kólát is akarok ... Anyuuu! Azt a nagy hajasbabát is akarom! A fiú még visszafordul a fodrosok felé, aztán egy nagycsoportos óvodás férfi öntudatával ítélkezik. — De buta! Mit lehet erre mondani? Két komoly férfi ballag to­vább a vasárnap délelőtti napsütésben. Hegújult a Reflektor Magazin Azt hiszem, nagyon sok tévénéző örömére újult meg ez a műsortípus keddi kora­esti jelentkezésekor. Már az is nyereség — gondolom né­zőszámban is kimutatható nyereség —, hogy valamivel „felnőttebb" időszakra ke­rült a nap műsorstruktúrá­jában. Ez az egy órás ér­dekvédelmi riportlánc a szakszervezet égisze alatt fontos kérdésekre reflekto- rozott. Az új felelős szer­kesztő-műsorvezető, dr. II- kei Csaba mindazt megtar­totta, ami valóban élt a ko­rábbi adásokban, s új blokk- típusokkal gazdagította a magazint. S vele együtt újí­totta meg a riporteri gárdát, jó erőkkel. Idézzük fel a keddi műsor témáit! Az első riportcso­kor a vállalati gazdasági munkaközösségekről szólal­tatta meg a csepeli gépgyár párttitkárát, egy mérnököt, aki délutánonként motort szerel, az optikai művek esztergályosait stb. A mű­sorvezető-szerkesztő „bele- menős” kérdésekkel fogadta a SZOT-titkárt, aki állta a sarat, és köntörfalazás nél­kül beszélt arról, hogy túl­munkának értékeli a gmk-k tevékenységét az elnökség, ugyanakkor egyéni, vállalati és népgazdasági érdeknek is. A magazinban körüljár­ják a csúszópénz kérdését is, riportokkal bizonyítva létét, keresve és megtalálva az ok-okozati összefüggése­ket. Ez volt az a része a mű­sornak, mely épített a Ref­lektor hagyományaira, és ellenőrökkel járta be a hely­színeket a riporter. Mun­káspanaszok hangzottak el. s riporteri érzékenységgel eredtek a nyomukba. A kört a műsorvezető zárta a Leg­felsőbb Ügyészség ügyira­tainak „megidézésével”. A Munkácsy-díjas, érde­mes művész Kiss Roóz Ilo­na — új SZOT-díjas képző­művészünk — kerámiabiro­dalmába is elkalauzolt ben­nünket a magazin. „A ma­gyar kerámia legszebb ha­gyományainak folytatója” — így mutatta be a műsorve­zető — vallott munkásságá­ról, s a társművészetekről, melyek inspirálóan hatnak rá. Közben félközeli, közeli képsorokkal ismertettek meg rendkívül rokonszenves al­kotásaival: A végére hagy­ták az Egy asszony kálvá­riája, avagy: a törvényesség próbája című riportjukat, mely egy egri geodétanő nyolc éve húzódó, újságot is megjárt ügyével foglalko­zott, drámái erővel. Vala­mennyi érdekeltet meghall­gatták, a következtetéseket a nézőre bízva. Azt hiszem, ez egyértelmű: az egri vál­lalatnál sajátos módon ér­telmezik a törvényeket... Petress István, Novak Henriett, Kapuvári Gábor és a szerkesztő-műsorvezető voltak a riporterei a meg­újult, kritikusabbá vált mű­sortípusnak. Várjuk a foly­tatást. L. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents