Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-30 / 125. szám
1984. május 30., szerda Somogyi Néplap 5 Iskola, munka, család Elcsépeltük már azt a latin mondást, amely szerint nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Az életre nevelés szó használatáról a nagy pedagógiai kísérletező Németh László is úgy vélte, hogy elég ködös, sokféleképp értelmezhető dolog. Ahogy kifejtette; a régi iskolával szemben — amikor szinte a tudomány tornyába zártáik a kis növendéket — ma lényegesen más az iskola s a környezet viszonya. A világ teli van azzal, amit odabenn tanítani kell, nem az iskola unszolja az életet, hogy ugyan fogadj el tőlem valamit, hanem az élet az iskolát; ugyan teremts már valami rendet abban, amivel én már a gyermekagyat is elborítom. Az oktatásnak így nem az a szembeszökő feladata — írja egy helyen —, hogy egy magasabb tudósvilágba vezesse be az embert, hanem hogy abban, ami az agyat ostromolja vagy ostromolni fogja, megtanuljon rendet tartani. Az iskolaügy területén sem építhetünk légvárakat. Semmi esély sincs arra. hogy a közeljövőben itt Magyarországon — tértől és időtől függetlenül — meg tudnánk teremteni az egyedül üdvözítő és tökéletes iskolatípust, amely majd „termeli” a kiváló, minden szempontból tökéletes szellemi és fizikai képességű állampolgárokat, a jövendő országépítőket. De arról azért nem mondhatunk 1p — az elfogadott távlati program is ezt igazolja —. hogy a mainál sok tekintetben korszerűbb, a min denkori társadalmi igényekhez jobban igazodó iskola körvonalait felvázoljuk, és ennek gyakorlati megvalósí tását politikai és állami eszközökkel is elősegítsük Mindemellett van egy-két területe az oktató- és nevelőmunkának, amelynél mái ma elengedhetetlen követelmény az otthon, a család, a szülő, tehát az iskolán kívüliek közreműködése, részvétele. Az erkölcsi tartással, jellemfejlődéssel —, amelyhez az alapokat a családi közösség rakja le, vagy kel lene, hogy ezt tegye — együtt alakul a munkával kapcsolatos viszony. Csaknem reménytelen helyzete van az iskolának, a pedagógusnak olyan esetekben, amikor a gyermek hazulról hozott vagy közvetlen környezetéből származó nézetei éppen ellentétesek azzal, mint amit elplántálni szeretnének benne a nevelők. Érthető, hogy a közoktatás távlati fejlesztésére vonatkozó programok, dokumentumok csak egy-egy mondatnyit szólnak a család szerepéről, s arról is, hogy a családok életében kedvező és kedvezőtlen hatások keverednek. Társadalmi méretű gond például a családok felbomlásának növekvő aránya. A nevelés terheinek nagyrészét maguktól elhárító családok gyermekeivel és a szülők nélkül felnövekvő gyermekekkel törődni; ez hatványozott terheket ró az iskolára, a pedagógusokra. Jogos a kívánság, hogy legalább a felelősséget vállaló szülőkkel legyen az iskolának szorosabb kapcsolata és viszont: a szülők is törekedjenek az iskola segítésére. A munkára nevelés feladataival birkózó iskola csak akkor tud eleget tenni ezirányű hivatásának, ha a társadalom, a család is részt vállal ebből, méghozzá az eddigieknél nagyobb mértékben. Mert különben az élet hiába unszolja az iskolát a tanítanivalókra, az ismeretanyagok közötti rend- teremtésre — egymaga erre nem lesz képes. F. Tóth Pál Cigánytanulók RÖGÖS UTÓN Hányszor voltam már tudósítóija odyiam üléseiknek, ankétoknak, melyeiken ők voltok a napirendi torna; ők, akiknek egy része még méltatlan körülmények között él, más .részük elindult azon az úton, .melyeit egy somogyi faluban hallott kifejezéssel így nevezhetők: hosz- szú rázó. Közülük iís azokról beszelünk legtöbbet, akik éppen csak elindultok az Úton, de akik már mesz- szebhre jutnák ezen, mint ruagysizüléik, szüleik. Ezt reméljük a aigánytonulókról. A cigányllalkosság emelkedéséről! már az 1964-es megyei pár,t vb ülésen is szó esett; a teendőiket világosan kijelölték. 1981-ben a megy! pártbizottság propaganda és művelődési osztálya füzetet adott kézhez: ez a területi ülés alapján elemezte a helyaétét, megszabta a fela- dlaitokait. Akkor is reflektorfénybe került a jövő. Mert a gyerekek — a jövő. S a ci- gánytonuliók rendszeres pedagógia!, kulturális és szociális segítésének az utóbbi években a megye oktatásügyét irányító tevékenységében és a napi gyakorlatban egyaránt központi Szerepe van. Énről beszélgettünk a minap Riez Ferenccel is, a megyei tanács művelődés - ügyi osztályának alsófokú is- kolitai csoportvezetőjével, át- telkin|tve, hol1 tartunk. Somogybáin jelenleg 4068 cigánytanuló ÜL az általános iskolák padjaiban, közülük elsős 785 — ebből 471 járt óvodába —:, végzős 287. Az elsősök létszáma és a nyolcadikosok össz-száma közötti különbség még az efféle, nem egészen szabályszerű összevetésben !is érzékelteti a lemorzsolódás tényét. Egy .tavalyi statisztika szeriint a megye ossz cigánytanulói létszámából .két vagy több tárgyból elégtelen 33, egykét .tárgyból 198, oszjtáiyzat- iamiuil maradit 162, mulasztás mtoitít nem osztályozható 68. (Javítóvizsgán eredményes volt 64, az osztályozatlanok közül vizsgát tett 13.) Ha hozzátesszük, hogy a túlkoros osztályismétlők és a fel- menlteltiték száma csökkent, még inkább cizellálódik a kép. A részleteket is mutató áttekintésből következtetések vonhatók Le. A pedagógusok az osztolytottoniságott két ókra vezetik vüasza: a hiányzásokra és a felmentésekre. E két ök miatt osiztályzatla- nul maradit tanulók többsége a legzártabb cigánytelepeken, valamint az egyedülálló kunyhókban élő családok gyermekei közül került ki; a javítóra utasított gyermekeknek csak 32,3 százaléka tett eredményes utóvizsgát. A cigánytanulók beiskolázása, rendszeres iskolába járása, tanulmányi előmenetele viszont alapvetően befolyásolja a tankötelezettségi törvény végrehajtását, mondta beszélgetésünkkor a vezető pedagógus. Jó érzéssel tehetjük hozzá: a túlkorosok, felmentettek, osztályismétlők száma csökkent az utóbbi években. Ha azonban a fenti statisztikát vesszük figyelembe, akkor kicsit megkeseredik szánkban a jó íz, noha minden apró előrelépésnek örülnünk kell! Sőt, minden egyes tanulónak örülnünk kéül, aki elvégzi a nyolc általánost. 1975-ben 213 gyerek volt erre képes közüiiük a pedagógusok és szüléik segítségével, most 287. Értékelnünk kell ezt az előrepépést is Vegyünk egy olyan kaposvári iskolát, ahol a gyerekek negyven százaléka — 170 tanuló — cigány. A Vörös Hadsereg úti iskolából kaptuk az adatot, hogy a tanév végén 11 cigány tanuló végez, közülük csak egynek a helyzete kétes, áki nemrég étkezett az iskoláiba, és a korábbi helyén, olyan sokat mulasztott, hogy a pedagógusoknak a hajrában kell felhozni őt a célba. Tízükről viszont már biztos, hogy továbbtanulnák. Szakmunkásképző intézetben sajátítják el a tudnivalókat, egy közülük — kitűnő tanuló: Farkas Teri .gimnáziumban folytatja. Rögös az út, de e tíz-tizenegy gyerek is bizonyítja, nem járhatatlan. Egy összegzés szerint a cigánytanulók osztály- és iskolaközösségbe való beilleszkedése együtt jár a hiiigiLéna' és magaitiartásli kultúra elsajátításával. Ezekben nemcsak a tanórákon, hanem a napköziben dolgozó pedagógusok is sokat segíthetnek. A cigánytanulók közül megyénkben 2296-an napközibe, 250-en tóniulószohára járnak. A beilleszkedés már az óvodai csoportban, az iskolai osztályban, a napközis közösségben kezdődik. Nem kétséges az sem, hogy azok közül morzsolódnak le legkevesebben, akik szakkörökben, alkotó kiscsoportokban, művészeti együttesekben is közösséget találnak. A könyv szeretetére inevelit gyermekek, s az islkola között is kötetnyi vastogságúvé fonódik a szál. S nőtt a könyvtár! olvasók száma az utóbbi években! Tavaly ötvennyolc kisdiák részvételiével még olvasótábort is szerveztek, s több alkalommal. író—Olvasó találkozón is részt vétitek a cigánytanulók. Jó lenne folytatni ezt a táboroztatás' formát! Azt hiszem,, az eddigiekből is kirvlilágllolit: a „hosszú rázó” ellsümftása nemcsak a pedagógusok feladata. Még- csafc nem is a közművelődés-közoktatás munkásainak kizárólagos kötelessége. Arra gondolok például, hogy legtöbb energiát követelte a szervezésikor, mégis a legkisebb eredményt hozta1 a dolgozók iskolája. Hetvenhat 40 év alatti analfabétát tartunk nyilván a megyében ebből a rétegből. Tiizennégyüket sikerük csák beiskolázni, ebből azonban csak három végezte el az általános islkölát, moha kedvezményekét biztosítottak számukra. A személyes felelősségen kívül ott munkál a negatívumban a vállalat, üzem felelőssége is: szinte bizonyos, hogy az ellenőrzés, az esetenkénti elbeszélgetés, a ibíztotás is hiányzott. Mert a beiskolázás, s megtartásuk az iskolában össztársadalmi érdek, tehát össztársadalmi felelősség is. Leskó László Búcsú Hitchcocktól Daphne du Maurier A Manderley-ház asszonya című regényétől óvakodnak kiadóink, a rádió pedig pa- rodisztikusan mutatta be néhány éve, mint szuper- giccset. A televízióban a csecsemőarcú horrorkirály, Hitchcock sorozatát koronázta 'meg a mű, Rebecca címmel. Szó, ami szó: a kiadóknak s a rádiósoknak van igazuk, bár az öreg „méregkeverő” igazán megtett mindent a kotyvalék hatásosságáért. S ne feledjük : du Maurier volt a Madarak alapjául szolgáló elbeszélés szerzője is ... Bevallom férfiasán, nem néztem a Rebeccát, mert őszszel mozimúzeumi filmsorozatban láttam, s rendkívül hosszúnak, érdektelennek találtam az expozícióját. Zágrábra kapcsoltam át. Ott is Hitchcock! Irgalom atyja...! Mégpedig a nálunk húsvét szombaton sugárzott Londoni randevú új, már nem a mester által rendezett változata, de képsorról képsorra lemásolva, Elliot Gould-dal, Herbert Lommal a főbb szerepekben. Ebben, a 38-ban készült hitchcocki művel ellentétben már nevén nevezik a gyereket: r.áci egyenruhákban flangálnak a gazok, akik valahogy ostobábbak, mint abban a régi verzióban. Azt gondolom, a néző elégedett lehet a tévé Hitchcock szériájával; keresztmetszetet kaptunk az életműből, igaz, nem kronologikus sorrendben, ki tudja miért! Van némi hiányérTV-NÉZŐ zetünk: a Vertigo, a Hátsó ablak, a Vallók például nem gazdagította a palettát. A gyengécske A tévedés, az elnagyolt humorú Fogjunk tolvajt viszont igen. Azt azonban bizonyította a tíz film, hogy tudott nevettetni, félelmet ébreszteni, s ez utóbbiban mestere volt az előkészítésnek. Hangeffektusokkal, különleges operatőri munkával sokszor több borzalmat volt képes elhitetni, mint amennyit valóban láttatott. (Lásd: Psycho!) Ami a hetet illeti, volt egy jó C alder ón bemutató, A zalameai bíró. Kazimir Károly egészen pazar díszletvilágban, jelemezekben rendezte meg Lope de Vego utódjának drámáját. (Díszlet — Langmár András, jelmez — Wieber Marianne.) Valóságos operát láttunk, s nagyon hatásos produkció jött létre egy hagyományos játékstílus keretei között. Igény van erre, s a tévéváltozat a kényszerű dramaturgiai húzások, némi színészi modorosság (Inke, Kozák) ellenére célba ért, s jelesen felelt meg. a vára kozásnak. A Stúdió ’84 ellenfelet kapott múlt kedden. No nem a céltábla — az ex chated ra bírált kritikusi had — lőtt vissza, hanem a 2. adás vonta el a nézőt. így a can- nes-i tudósítást még láttam, de azt már alighanem sohasem tudom meg, miért is nem szerepeltették a szá- momrat ismeretlen színésznőt a színházak tíz évig. Nem, mert Fadil Hadzic, a kiváló jugoszláv filmrendező „szakmabeli” munkájára, Az újságíró című filmjére kapcsoltam át. „Magyar” film ez, nálunk is készülhetett volna. Nem véletlen, hogy olyan jelentős visszhangja volt déli szomszédunkban. S nem az a fontos, hogy ebben a filmben Vlado Krvac újságíró, hanem a típusa; az, aki ha odaáll egy ügy — olyan ügy, melyben hinni lehet s kell — mellé, akkor karrierje, közegi viszonyai ellenére is teszi, amit kell. Hadzic — ő írta a forgató-, könyvet is — nem ad esélyt a kovacoknak, mi meg reménykedünk ... Börtönregények, börtönfilmek — Pillangó, Szökés az ördögszigetről stb. — rendkívül kedvelt olvasmányok, „szemcsemegék”. A múlt héten két részben láttuk az Alcatrazt. Az első részben több ígéret volt. mint amennyit beteljesített az amerikai tévéfilm. Elgondolkodtam; a „beutaltak” két hétre hat könyvel köcsönözhetnek ki olvasásra. Valóságos üdülő. Hol van nekem időm két hél alatt hat regényt elolvasni, mondjuk Dosztojvezskijtől, Tolsztojtól, Okudzsavától, Goldingtól, Németh Lászlótól stb ...? <L. L. Könyvritkaságok Csurgón Több mint hu&zonkilencezer könyvritkaságot őriznek a Csurgói gimnázium könyvtárában. Virág György könyvtáros féltő gonddal és nagy szakértelemmel vigyázza az értékes könyvekéit, melyeknek legkorábbi példányait az 1500-as évek közepén adták ki. Sok fiatal is felkeresi a gyűjteményt, ahol a főiskolai szakdolgozatok elkészítéséhez, az elmélyült kutatómunkához minden segítséget megkapnak. (Gyertyás László felvételei)
