Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-30 / 125. szám
4 Somogyi Néplap 1984. május 30., szerda A forrongó állomás Sok hűhó - de miért? A Budapesti Vegyiművek egyik legnagyobb mennyiségben előállított terméke a szuperfoszfát műtrágya. A csak belföldi értékesítésre gyártott műtrágyából az idén több mint százötvenezer tonnát szállítanak a megrendelőknek Sporthongász egyesület alakult a tahi Béke egészséges sportot, Sérsekszőllősön. szórakozást kedvelőknek Termelőszövetkezetben. A nagyüzem az másfél hektáros horgásztavat alakított ki Szántód—Kőröshegy vasútállomása amúgy csendes, nyugodt helynek látszik. A tehervagonok körül ugyan rendszeres a nyüzsgés, az árut kirakó gépek és emberek zaja. Az állomás épületében azonban — ilyenkor tavasszal — nincs tülekedés Valami megmagyarázhatatlan feszültség mégis ott vibrál a levegőben. Nyaranta. 20, télen 16 körül van az ott dolgozók száma, amióta Balatonföldvár állomását is hozzájuk csatolták. Az utóbbi néhány évben legalább tizenhatan távoztak az állomásfőnökségről. Voltak, akik csak rövid ideig, de olyanok is, akik tíz-húsz évig dolgoztak a vasútnál. A rendkívül nagy munkaerő-vándorlásnak az oka pedig ... Hát ez az! Épp ezért látogattunk Szántódra. Kovács Lajos állomásfőnök 1951 óta dolgozik a vasútnál, 1975 óta van Szántódon. Amikor meghallja jövetelünk okát, szája kesernyés mosolyra húzódik: — Csodáltam volna, ha maguk kimaradnak — kezdi. — Egyesek megpróbálnak ügyet csinálni olyanból, ami nem ügy. Néhá- nyan elégedetlenkednek, vádaskodnak, följelentgetnek, s ez 1976 óta megfertőzi a munkahelyi légkört. Valóban sokan távoztak tőlünk az utóbbi néhány évben, de ennek oka elsősorban nyugdíjba vonulás, szülési szabadság, más munkahelyre helyezés. — Egyesek szerint 8—10 ember ön miatt távozott — Ezt nem hiszem. Kétségtelen, hogy voltak, akikkel sok mindenben nem egyezett a véleményünk, s távozásuknak magam is örültem. Boldizsár Imre például a munkáját megfelelően ellátta, de emberileg nem lehetett v^je kijönni. Folyton a paragrafusokat böngészte, szinte önkéntes jogásznak tanult ki. Mindenben igyekezett hibát találni, kötözködött. Munkaköre a közelmúltban megszűnt (ezentúl azt is nekem kell ellátnom), így ő Székesfehérvárra távozott. Cserjés Vilmos itt dolgozott, közben elvégezte a műszaki egyetem közlekedésmérnöki karát. Fonyódra helyezték, hogy egyéves nagy pályaudvari gyakorlat után végzettségének megfelelő beosztásban alkalmazhassák. Mint hallom, nem tetszett neki a dolog, s otthagyta a vasutat. Krezin- ger Mártonná a harmadik, aki a legtöbb gondot okozza nekünk. Munkájával nincs baj, de a szájával annál több. Ö volt Balatonföldvá- ron a szakszervezeti bizalmi, s amikor a két szakszervezet egyesült, nem őt választották meg ... — Ügy tudjuk, hogy az a választás nem épp hibátlanul zajlott le, hiszen Kre- zingerné ott sem volt. — Ö akkor dolgozott, de az egész amúgy is formális volt, hiszen a dolgozók írásban kérték, hogy Krezin- gernét váltsák le. Krezinger Mártonná 13 éve dolgozik a vasútnál: — A férjem Siófokon vasutas, a fiam szintén a vasútnál szeretne dolgozni — mondja keserűen. — Mégsem becsülnek meg bennünket! Eddig egyik főnökömmel sem volt gondom, csak most. Kovács Lajos állandóan kötözködik, gorombán beszél, s azt is mondta, hogy addig nem nyugszik, amíg én el nem megyek innen. Akik nem voltak számára rokonszenvesek, azokat már elüldözte. De én a rossz lábammal nem tudok máshova menni! A szakszervezeti bizalmi tisztségről összeférhetetlenség címén váltottak le. Az emberekkel aláírattak egy papírt. Azt sem tudták, mit írnak alá. Csépai Józsefné harminc- három éve vasutas: — Én, kérem, az idén nyugdíjba megyek, ezért nem is nyilatkozom, az én beszédem úgysem mérvadó. Valami azonban nincs teljesen rendjén. Krezingerné leváltásáról csak annyit tudok, hogy valóban aláírattak velünk valami papírt, sőt a választás napján Kanizsáról jött egy úr, aki közölte vele a leváltását, ö akkor dolgozott, így a gyűlésen nem lehetett ott. Fekete József 29 éve vasutas, jelenleg ő a szak- szervezeti bizalmi: — Krezingerné ügyét kivizsgálták már, s azt állapították meg, hogy törvényes volt a leváltása. Amúgy a nagy felbolydulás egyik oka, hogy Földváron Ábra hám Péterné szülési szabadságról visszatérve bejelentette: két kiskorú gyermeke miatt akkor tud visszajönni a vasúthoz, ha csak nappali műszakban foglalkoztatják. Ehhez a nagykanizsai üzemfőnökség hozzájárult. Ami a fluktuációt illeti: a legtöbben nem a főnök miatt hagyták itt Szántódot. Molnár Lajosné öt évig járt be Pusztaberényből takarítani, februártól nyugdíjas: — Az a legnagyobb baj, hogy a főnök úr egyesekkel kivételezik. Azoknak mindent szabad, másoknak pedig semmit sem. Valami papírt a szakszervezeti választás előtt valóban aláírattak velünk, de nem tudtuk, hogy mi az. Gyarmati László (Folytatjuk.) Világelsők az állattenyésztésben... A húszcentis füvű legelők földjén Ridegtartás, nedvesetetés, hűtvetárolás... E mind gyakrabban hallott, olvasott szavak jól jelzik mezőgazdaságunknak azt a határozott törekvését, hogy a férőhely-kialakítást, a takarmánytermesztést és -tárolást — így az állattartás egész technológiáját — mind olcsóbbá tegye. Évekkel ezelőtt még a juhászat volt az állattenyésztés jóformán egyetlen neme, ami nem kívánt hatalmas befektetést — ma már a gazdaságok minden téren észszerűségre, takarékosságra törekednek. Ehhez szolgált néhány igen érdekes adalékkal dr. Bitó István, az Állattenyésztési Minősítő Intézet főigazgató-helyettese az új-zélandi állattenyésztésről — pontosabban a tejelő marhatartásról. Miért fontos nekünk, magyaroknak, hogy tudjuk: a déli féltelke e távoli országában mi a jó, a követendő? Természetesen nem azért, hogy a marhatartás ottani elemeit, formáit kritika nélkül átvegyük, utánozzuk. Minden ésszerűséggel ellenkezne ez már csak azért is. mert Üj-Zélandon az éghajlattól a táji környezeten át a társadalmi viszonyokig csaknem minden eltér a mi adottságainktól. Viszont magának a tartásnak, a tenyésztésnek, a szaporításnak, a legelőgazdálkodásnak s főként a tejgazdálkodás egész vertikumának, szervezettségének olyan elemei vannak, amelyek nálunk is átvehetők, követhetők. Mi az, ami ebből sajátosan új-zélandi? Mindenekelőtt a különös, „hihetetlen” adatok az éghajlatról... A mindössze egy- harmad részében sík szigeteken ezer-háromezer mil- liméter közötti csapadék hull évente (ebből a mező- gazdasági vidéken 1000— 1500 között),“ de ennek eloszlása egyenletes: az év jelentős részében minden másfél-két órában esik egy kis eső ... Ideális — mármint a szarvasmarhatartás szempontjából — a hőmérséklet is: az új-zélandi nyár ritkán melegebb 25 Celsius fokosnál, a tél ritkán hűvösebb (átlagban) 10 Celsius fokosnál, s mindössze 50 olyan nap van (nem egy- végtében!), amikor a nullánál lejjebb száll a hőmérséklet. Az ország területének kevesebb mint a felét vették eddig mezőgazdasági művelésbe, ám ebből mindössze 400 ezer hektár (4%) a szántó, a többi, mintegy 11 millió nektár: legelő! S az már nem a táj, a környezet, hanem az ottani nép kiváló adottságait: szorgalmát, tehetségét jelzi, hogy olyan állattartást valósítottak meg, ami valóban páratlan a világon! Ezzel mindenekelőtt au nak a mintegy 72 ezer farmnak a gazdáját s dől gozóit dicsérhetjük, akik ezen a viszonylag kis területen — az állattartás java két-három megyére koncentrálódik ! — hatalmas mennyiségű szarvasmarhát gondoznak, nevelnek fel. A farmok legtöbbjének területe 20 hektáros (vagy efölötti), s ezeken állattartással foglalkozik az aktív keresők mindössze 8—9 százaléka: mintegy 140 ezer ember. E munka hatékonyságára jellemző, hogy ez a „néhány” ember összesen 8 millió szarvasmarhát, 74 millió juhot, 425 ezer sertést és 7 millió baromfit tart el. Az egy mezőgazda- sági dolgozóra jutó állattartási adatok tehát lényegesen jobbak a mieinknél: egy-egy „új-zélandi” átlagban 18 tejelő- és 44 hus- hasznosítasú marhát (nálunk csak 0,9-et, illetve 0,13-at) tart el évente, továbbá fejenként 650 juhot (nálunk 4,4-et). Hasonló mutatóink közül csak a sertés- és baromfitartási adatok múlják felül az ottaniakat. Minek köszönhetik ezeket a kiváló eredményeket? Nagyon röviden azt mondhatnánk : az ésszerűségnek és a szervezettségnek, ami a legelőgazdálkodástól a tej begyűjtéséig és feldolgozásáig mindenben megnyilvánul. Az új-zélandi, zömmel zéland-friz vagy jersey tehenek időre és méterre megszabott legelődarabokat legelnek, órára pontosan működő beosztás szerint. A szaporításra, a mesterséges megtermékenyítésre tudományos intézetek ügyelnek igen gondosan és pontosan. Az új-zélandi farm-legelő 15—20 centis füvével inkább valami parkra hasonlít, mint a mi fogalmaink szerinti legelőre: a legtöbbel!) itt az egyszerű, földszintes, de tiszta fejőház és a legelőrészek közti kerítés kerül. A tehenek itatását tízméterenként egyvonalba helyezett, kútgyűrűszerű tartályokkal oldják meg, amelyekhez ekevasnyi mélységben egyszerű műanyagcsövek vezetnek. Az állatokat a fejőházhoz szállítják, ahová azok, minden felhajtó nélkül, egyszerűen betolakodnak. Legalább ennyire érdekes a tejvertikum felépítése. Ez mindenekelőtt a tehéntartó gazdák érdekeit tartja szem előtt, ám ezek magától értetődően veszik figyelembe a célt: a tejfeldolgozó ipar kívánságait, érdekeit. A vertikum teljesítményére jellemző: egy új-zélandi szarvasmarha átlagosan 189 kiló tejzsírt termel meg évente; ehhez 6000 kiló tej kell ma — Magyaror- országon. V. J. Lőrinci L. László Jég hátán 98. Másnap reggeli ál'ig emlékezett valamire. Szánalmasan nézétjt 'ki, minit egy csapzott, kivert kiskutya, Annikor már legalább any- nyira visszatért az ereje, hogy felülhetett az ágyon, megfogta a kezem és hozzám bújt. — Én él ákarok menni, kedves — mondta, és könyörögve -nézett a szemembe. — El akarok -menni, messze, messze. — Hová? — kérdeztem, és éreztem, hogy száraz a hangom, mint az összevert fadaraboké. — Nem tudom — suttogta. — Talán Dél-Ameriká- ba ... Brazíliába. Nekem nem kel sem Habsburg király, sem másmilyen. És a föld sem kell. Én egy szabad országban akarom felnevelni a gyerekünket, ahol soha-soha nem kell félnie semmitől... Sem rendőrtől!, sem csendőröktől. Suimányi is azt mondta, hogy az, ami ezután otthon következik, az nem nekem váló. Jelentkezzünk a parancsnokságon, hogy tovább ákarunk -menni! Kér! elk, Zoltán, menjünk, amilyen '.gyorsan csak lehelt. Persze, nem volt olyan egyszerű Brazíliába vagy máshova eljutni, mint ahogyan Klára szerette volna. A következő napokban a menekültek áradata ugyan csökkent valamelyest, de az osztrák hatóságoknak így is éppen elég gondot okozott az elszállásolásuk; minden erejüket lefoglalta, hogy fedelet biztosítsanak nékik és napjában háromszori normális étkezést. Néhány nlaippal érkezésünk utón elterjedt a hír, hogy a szomszéd táborokban emberek jelentek meg, akik a legkülönfélébb országokba toboroznak bevándorlóikat. Sumányi szerint Kanadáiba akár már holnap is elindulhatnánk. Ezen a délutánon Klóra gyengébbnek érezte magát, -és a szobában maradit. Én elhatároztam, -hogy megmászom újra a dombokat, és már-már csakugyan fel is értem egyikük -tetejére, aráikor csö-rtetést -hallottam a hátaim mögött. Hátrafordultam: Su-mányi miá-szott a nyomomban. — Klára asszony mondta, hogy kirándul — állít meg .llihegve mellettem. — Gondoltam. csatlakozom magához, úgyis jót tesz egy kis .mozgás. Nem mondhatnám, hogy örültem néki. Szerettem volna egyedül imaradni -a gondolataimmal, még aztán nem is nagyon tetszett nekem ez az ember. Felértünk a dombtetőre, és lecsüccsentünk egymás mellé. Még véletlenül sem arra' néztünk azonban, amerre Ausztria húzódott, hanem arra, ahol a néhány napja még füstölgő gyárkémény emelkedett a magasba. — Maga nem kedvel túlságosan engem, igaz? — kérdezte .hirtelen Sumányi. VáratlanuL ért a kérdése, nem is tudtam hirtelenjében mit felelni rá. Tényleg nem kedveltem, de hát végül is nem -akartam feleslegesen megbántani. — Honnan veszi ezt? — -kérdeztem zavartan. — Oh, kérem, észreveszi azt az ember — mondta, és szokása szerint egy fűszálát vett a fogai közé. — Maga másmilyen, mint en vagyok... — Gondolja? — és bután elmosolyodtam. — Hát persze. Én sokkal korábban leléptem, mint maga, és otthon is egészen más volt a társadalomban elfoglalt helyzetünk ... Látja, én. amióta csak beütött a szocailíiizmus. ellenség vagyak. Es nemcsak ők hiszik ezt. hanem valójában az is vagyok. Meggyőződés es híve vagyok a .magántulajdonnak, sőt, a nagy bin toikrendszemék is. Ez pedig, ugyebár, -gyökeresen -ellentmond a szocializmusnak. A háború előtt gazdatiszt voltaim, onnan a meggyőződésem. Éppen hogy csaik meg tudtam, menteni az irhámat. Nekem eddig nem volt és nem is -tehetett semmi keresnivalóm odaát. Reméljük ezután másképpen lesz... Nem szóltam rá semmit, vártam, hadd folytassa. (Folytatjuk.)
