Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-29 / 124. szám

2 Somogyi Néplap 1984. május 29., kedd Keeszlaetyie Csemyenko beszéde (Folytatás az 1, oldalról) Térjünk azonban át arra a területre, ahová az élet útja már elvezetett, vagy múlhatatlanul elvezeti az önökkel egykorúak túlnyo­mó többségét. A termelésre, a gazdaságra gondolok. Népgazdaságunk olyan szintet ért el, amikor a leg égetőbb szükségszerűséggé vált az intenzív termelésre való áttérés, önök tudják, hogy a párt erélyesen tá­mogat minden kezdeménye­zést, amely a termelés haté­konyságának emelésére, a munka jobb megszervezésé­re és termelékenységének növelésére irányul. Jó dolog, hogy az egész Komszomol tevékenyen bekapcsolódott ebbe a nagy, alkotó munká­ba. A tudomány és a techni­ka legújabb Eredményeit hasznosítani a termelésben, meghonosítani minden újat, nos, ez ma a feladat. E fel­adat a fiatalok számára va­lóban soha nem látott lehe­tőséget tár fel tehetségük, képességeik kibontakozta­tására. De szembe kell néz­nünk nem kevés nehézség­gel is, magunkra kell vál­lalnunk a dologgal járó na­gyobb felelősséget. Az SZKP KB főtitkára ezután arra a kérdésre ke­reste a választ, hogy a Komszomol-munkában mi­lyen módszerekre, formákra kell összpontosítani a fi­gyelmet. Először is, — mutatott rá — a Komszomol-szerveze- tek gyakorta „bejáratott”, sablonos módszerekkel és eszközökkel próbálják meg­oldani az új feladatokat. A munkformák nem lehetnek elavultak, becsontosodot- tak. Állandóan fejleszteni kell őket. Nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni a fia­talok új iránti érdeklődését sem Másodszor, ellentétek van­nak a munkaformák és a fiatalok megnövekedett anyagi és szellemi igényei között. A Komszomol-szer- vezetek nem minden eset­ben tudnak válaszolni az ez­zel kapcsolatban felvetődő kérdésekre, nem mindig tudják megszabni a helyes irányt. A Komszomol mun­kája még nem mindenhol veszi tekintetbe a fiatalok élettel kapcsolatos terveit A Komszomol-bizottságok időnként mintegy kívülál­lókként szemlélik a fiatalo­kat valójában foglalkoztató, sürgető problémákat. Vajon nem ez az oka annak, hogy a fiatalok egy része nem eléggé tevékeny a Komszo- molban? Végezetül, a Komszomol- munka formáinak megvá­lasztásánál természetesen számolni kell az életkor sa­játosságaival, a műveltségi szinttel, a fiatalok ilyen vagy olyan tevékenység iránti érdeklődésével és haj ­lamával. Ellentmondásokból — amint látják — akad bőven elég. Ügy gondolom, hogy a Komszomol-bizottságoknak bírálólag kellene elemezniük a meglévő munkaformákat, s amennyiben szükséges, fe­lül kellene őket bírálni. Meggyőződésem, hogy az al­kotó útkeresés, az újítás, a valós életből kiinduló bátor kísérletezés ezentúl is a Komszomol sajátja marad. E munka lényege, hogy egyfelől fokozzuk a szerve­zettséget, a rendet, a fegyel­met a Komszomol soraiban, másfelől pedig fejlesszük a komszomolisták kezdemé­nyezőkészségét és aktivitá­sát. A leküzdendő fő aka­dály: a formalizmus túiten- gése, az agyonszervezés, a külsőségekre való hajlam több Komszomol-bizottság, sőt úttörőszervezet tevé­kenységében. Természetesen nem arról van szó, hogy lemondjunk mindenféle tömeges kam­pányról, nagyszabású meg­mozdulásról. De ismerni kell a mértéket, tudni kell, hogy ezek megtartását nrv velőmunkával kell kiegészí­teni. A formalizmus, az akta­gyártás, a bürokratizmus se­hol sem engedhető meg, de különösen tűrhetetlen a Komszomol tevékenységé­ben, s méginkább az útte- rőszervezet irányításában. E feladatok teljesítése ter­mészetesen szükségessé te­szi a Komszomol pái^irá- nyításának javítását, az itt tapasztalható fogyatékos­ságok leküzdését. Előfordul, hogy gyámkodnak a Kom- szomol-szervezetek felett. Emögött nem nehéz felfe­dezni azt az aggodalmat, hogy a fiatalok, úgymond, tévedhetnek. Az ilyen állás­ponttal nem lehet egyetér­teni. A Komszomol pártirányí­tásának színvonala nem egyszerűen a pártbizottsá­gok által megvizsgált kérdé sek számától függ. Ennél jó­val fontosabb, hogy mély­rehatóan elemezzük a fia­talság körében jelentkező társadalmi és ideológiai fo­lyamatokat, és segítsük a Komszomol-szervezeteket a fő irányvonalak rögzítésé­ben, a leghatékonyabb mun - kaformák kiválasztásában. Ismeretes az iskola-ügy re­formjának a párt által kije- löibt nagyszabású programja. Ez árira 'hivatott, hogy a fia- taloik segítséget kapjanaik az önálló munkáséletre való jobb felkészülésben, hogy képletesen szólva, olyan tő­két ihalmozhaissanak fel, amely hosszú időn át dúsan kamatozik. Gondoskodni kél a szük­séges feltételiek megteremté­séről, hogy minden- fiatal az általános iskola vagy a fel­sőfokú intézmények befeje­zése uitán f elúij íithassa, bő­víthesse tudását. Ezt -követe­li meg a, korszerű ipar di­namikája és a sokoldalúan fejlett személyiség kialakítá­sának féladata. Szociológusok azt mond­ják, hogy a Haltai munká­sok gyakori munkaíheílyvál- toztaitásániak fő óka a mun­ka tartalmával és feltételei­vel valló elégedetlenség. Ez így is van. A termelésszer­kezet átalakítására és kor­szerűsítésére kidolgozott /"is '/ ’/iS SW ,,, ___ -MMi p ártirányvanal ma már le­hetővé teszi e hiányosság határozottabb felszámolását. A Komszomol-ikáderek kérdése kulcsfontosságú. Nagy jelentőségű az eszmei meggyőződés, a feddhetet­lenség, a szervezői készség, az érzékenység az ifjúság sajátos problémáira, a szak­értelem és a fiatalos lendü­let. Éppen ezért a pártbi­zottságok fordítsanak meg- •íülöwböztetett figyelmet a Komszamdl-kádereknék a tanácsi, a gazdasági és ter­mészetesen a pártmunikára való felkészítésére és kivá­lasztására. Meggyőződésem, hogy mindazok, akik a Komszomoiban járták ki a vezetők iskoláját, munkájuk­kal kiérdemlik majd a bi­zalmat, — zárta beszédét az SZKP KB főtitkára. Kansejtantyin Csemyenko végezetül az SZKP KB Po­litikai Bizottsága és a Leg­felsőbb Tanács Elnöksége megbízásaiból a szovjet had­sereg és a haditengerészet Koms zom ól-szervezetének át­nyújtotta a Vörös Zászló Ér­demrendet. A szovjet hadsereg Kom- szomol -szetrvezeti titkárai­nak tanácskozásán felszólalt Viktor Misin, a Komszomol KB első titkára. Bonnban mintegy 200 ezer nyugatnémet fémipari munkás tüntetett, a 35 órás munkahét bevezetését követelve (Telefotó — AP—MTI—KS) Gromiko Haydennel tárgyalt Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügymi­niszter és William Hayden ausztrál külügyminiszter között hétfőn tárgyalások kezdődtek a moszkvai KremlDen. Az ausztrál külügyminisz­ter szombaton a szovjet kormány meghívására érke­zett hivatalos látogatásra Moszkvába. Hayden vasár­nap a szovjet főváros neve­zetességeivel ismerkedett. A brazil elnök Kínában Hétfőn déli előtt a pekingi Tienammen torén Li Hszien- nien kínai álamfő hlirvatallo- san üdvözölte Joao de Fi- gueiredót, az első (Kínába látogató brazil államfőt. Fi- gueiiredo tíz évvel a kínai- brazil diplomáciai kapcsola­tok felvétele után négynapos hivatalos látogatáson tartóz­kodik Kínáiban. Száz fős kí­séretében sók bank- és ke­reskedelmi szakember ka- pottt helyeft. Várkonyi Péter Ausztriában tárgyal Osztrák—magyar külügyminiszteri tárgyalások kezdődtek Bécsben. A képen: Várkonyi Páter és vendéglátója, Er­win Lánc Várkonyi Péter fcülügymi- nilsritér Erwin Lane osizitrák szövetségi külügyminiszter meghívására tegnap hivata­los látogatásira Ausztriába utazott. Elsősorban a nem­zetközi helyzetet, továbbá a kétoldalú kapcsolatokat te­kintették át a hétfői tárgya­lásokon. A szívélyes légkörű eszmecsere után Erwin Lánc ehódet adott vendége tiszte­letére. A magyar—osztrák külügyminiszteri tárgyalá­sok ma folytatódnak, s a tervek szerint be is fejeződ­nek. Elfújta a szél.., Titokzatos behatolók tar­tották lázbasn a múlt na­pokban Japán lakosságát. A szigetország teljes hosz- szúságában ugyanis — az északi Hokkaidótól a déli Kjúsúig — hirtelen mint­egy hat méter hosszú és két méter széles léggöm­bök kezdtek potyogni az égből. Harmincnyolc japán tartományban a hatóságok összesen 392 óriási luftbal­lont számoltak össze, volt amelyik fákon, vagy vil­lanyoszlopon, s volt olyan, amelyik füves tisztáson, vagy épp gyárudvaron kö­tött ki. A felkelő nap 'országá­ban azonnal lázas találga­tás kezdődött azzal kap­csolatban, hogy vajon hon­nan érkezhettek e felfújt látogatók. Csaknem min­denki arra gyanakodott, hogy csakis a Koreai­félsziget felől. A gyanú teljes mértékben megala­pozottá vált, miután a lég­gömböket tüzetesebb vizs­gálat alá vették. Kiderült ugyanis, hogy nem üres „kézzel" jöttek. Mindegyik hasa alatt egy kis dobozka volt. A dobozkák egy kez­detleges időzítő szerkezet­nek engedelmeskedtek, s útközben el-elpottyantot- ták rakományukat. így fordulhatott elő, hogy többségük már üres volt a landoláskor. De néhány doboz fenekén röplapokra bukkantak. A Koreai-fél­szigeten használt hangul nyelven írt röpcédulák voltak. Szidalmazták a KNDK politikáját, s ma­gasztalták a szöuli „alter­natívákat”. Az időzítő szerkezetek tajvani ele­mekkel működtek, s Taj- pejjei csak Szüul tart fenn — nem is akármilyen — kapcsolfutot. Ezek után már tényleg nem volt nehéz kitalálni, hogy a feladó Dél-Korea volt. Csakhogy a szöuli számításokba egy kis hiba csúszott. A remélt déli szél ugyanis váratlanul nyuga­tira váltott, és a léggöm­böket Korea északi része helyett Japán felé fújta el a szél... Pieter Botha nyugati körútra indult Hétfőn indult első nyugat- európati kőrútjára Pieter Botha, a Dél-afrikai Köz­társaság miniszterelnöke. Az apartheid-rendszer kor­mányfője a haladó nyugat­európai közvélemény már eddig is hangoztatott és vár­hatóan további tiltakozás közepette látogat el Lissza­boniba, Londonba, Boninba, Becsbe, Genfbe és Brüsszel­be. Diplomáciai források tudná vélik, hogy Botha fel­keresi Rómát és a Vatikánt is. Nyugati hírügynökségek szerint 1946 óta nem indult ilyen jelentős látogató kör­útra dél-aifirilkiai kormányfő. A m Inliszbereünökö t elkíséri kü lügymihisztore, Roelof „Pik” Botha is. A dél-afrikai kormányfő ma étkezik nyugat-európai kőrútjának eüső állomására, Lisszaboniba. Kitartó „kopogtatás" után Pretoria kitartó „kopogta­tás” után most bebocsátást nyert Nyugat-Európáiba. Pie­ter Botha döl-afrilkaá minisz- iterelmölk reménykedik, hogy tárgyalásai hat országiban csökkenteni fogják a fehér kisebbség által uralt köztár­saság nemzetközi elszigetelt­ségét. A pretoriai rendszer szá­mára történelmi fontosságú esemény a körút: utoljára 1961-ben járt jelentősebb nyugat-európai úton dél-af - riikai kormányfő, Hendrik Verwoerd személyében. A faji megkülönböztetés dél-af­rikai gyakorlatának főiideoló­gusa akkor azért ment Lon­donba, hogy előkészítse or­szága 'kilépését a Brit Nem­zetközösségből. Boitha viszont barátkozni megy Portugáliá­ba, Nagy-Rritanniába, az NSZK-ha, Belgiumiba, Auszt­riába és Svájciba. Ügy véli, hogy belpolitikai „reformjai­val” és a Mozambikkall, va­lamint Angolával kötött megállapodásaival most már kiérdemli a Nyugat nyílt jó­indulatot. A nyugat-európai államok — különösen az NSZK — aktív gazdasági 'kapcsolat­ban állnak a Dél-afrikai Köztársasággal, bár süutasít­ják az apartheid-politikát és többé kevésbé tartják magú- kait a különböző Pretoria-el- lenes bojikottszaibályokhoz. Már csak azért is, mert a közvélemény mélységesen megveti a pretoriai rendszer fajüldöző politikáját. Lon­donban, Brüsszelben és Bel­giumban már most szerve­zik a Botha-látogatás elleni tüntetéseket. A kormányfő programját titokzatoskodás lengi körüli, merít a dél-afri­kai küldöttség — ha diadal- útra nem is számít — nem akar vesszőfutást. Már így fs vériig sértőditek, hogy a fran­cia kormány nem volt haj­landó hivatalos meghívást küldeni. Így Botha csupán egy magánjellegű programra hivatkozva léphet francia földre anélkül, hogy kor­mányfőt megillető módon fo­gadnák. Pieter Botha mindeneke­lőtt ei ákarja fogadtatni nyugat-európai (tárgyaló partnereivel azt, hogy a leg­utóbbi, dél-afrikai .alkotmá­nyos reform” — az indiai származásúak és a .félvérek politikai jogainak némi nö­velése — olyan lépés volt, amely bizonyítja: Pretoria belpolitikai téren 'rugalma­sabb, mint korábban. A mi- niszterelnölknelk mindazonál­tal nehéz lesz megindokol­nia, hogy az úgynevezett re­formpolitika miért nem ter­jed ki az ország több mint háromnegyedét kitevő, telje­sen jogfosztott fekete lakos­ságra. Legalább azt szeretné elér­ni, hogy a nyugat-európai országok kövessék Washing­ton dél-afrikai politikáját, a „megértő hozzáállást”, amely türelmesen várja az apart­heid-rendszer csigalassúságú megformálásét. A dél-afrikai kormányfő Lisszaboniban elsősorban azt tervezi megvitatni, hogy -az ibériai országgal műképpen működhet együtt továbbra :s a két volt portugál gyarmat­hoz, Angolához és Mozam- bikhoz való taktikai közele­dés elősegítésében. London­ban azt a dél-afrikai kérést támogatja meg, hogy Bri­tish Aerospace angol cég 77 millió dollár értékben szál­líthasson repülőgépeket, légi és tengeri felderítő berende­zéseiket. Kényes ügy ez, mert a Dél-Afrükával kereskedő nyugat-európai országok elv­ben tartják magúkat a pre­toriai rendszert sújtó nem­zetközi fegyverszállítási tila­lomhoz is. Pretoriában azzal érvelnek, hogy ezeket az árukat egy nemrég létreho­zott „polgári” partvédelmi szolgálat számára akarják megvásárolni. Bármennyire fontos is a nyugat-európai körűit, Pieter Botha kormányfő június kö­zepe előtt mégis haza akar térni. Június 16-án lesz ugyanis a sowetoi véres lá­zadás nyolcadik évfordulója és várható, hogy tömegmeg­mozdulások lesznek újra. Pretoriáiban jobbnak látják, ha a konmány tagjai ebben az időben nincsenek túl tá­voli. A kaposvári Csiky Gergely Színházban június 4-én fél 6 és 8 órakor Ezt fütyülte egész Pest — összeállítás régi slágerekből — Közreműködik: BESSENYEI FERENC PITTI KATALIN LEBLANC GYŐZŐ JAKÓ VERA KOVÁCS ERZSI SAROSI KATALIN ZSOLDOS IMRE MAROS GABOR Műsorvezető: Szerkesztő-rendező: Juszt László Kővári Kati Zenekar: Bíró Attila és együttese. Jegyek válthatók a rendezvényirodában, Kaposvár, Május 1. u. 8. Telefon: 11-103. (79103)

Next

/
Thumbnails
Contents