Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-27 / 123. szám
1984. május 27., vasárnap Somogyi Néplap 5 Amit adtál r Véradó-konferencia Balatonfüreden „Az ember gonosz, benne nem bízom. De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom . .. tűz, víz, ég és föld, s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek!” (Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért - 1939.) Valaha régen — a hagyomány szerint utoljára Mária Terézia idején — a lelkes magyar nemesek: így kiáltottak fel: „Életünket és vérünket!”. A történet folytatása rendszerint az volt, hogy a nagy lelkesedés Lecsillapult, s a felajánlók inkább a mások vérét áldozták fel. Szinte önkéntelenül ez jut az ember eszébe, amikor végiggondolja, hogy évtizedek óta élnek köztünk emberek, akik nem csupán felajánlják vérüket. Adják. Minden feltűnés keresése és nagy szavak nélkül. Egyszerűen azért, mert tudják, hogy szükség van rá. S mert vérükkel segíteni akarnak, hogy más emberek életét meg lehessen menteni. Olvastunk már önfeláldozó testvérről, aki egészséges veséjét ajánlotta fél, hogy beteg hozzátartozójának adja. S másokról is, akik önzetlenül siettek emberitársuk segítségére, látva a szenvedést, a rászorultságot. Minden elismerés megilleti őket. De mit mondjunk akkor, azokról, akik nem tudják, soha nem fogják és nem is akarják megtudni, hogy kinek az életét mentette meg az ő vérük. Talán tailálkoz- nak vele az uitcán, lehet, hogy mellettük ül éppen a kórházból jövet az autóbuszon. Még az sem kizárt, hogy az imént szólalkoztak össze, mert udvariatlanul válaszolt a boltban, tologatta az aktát a hivatalbán, intőt adott a gyereknek vagy drágán adta a primőrt a piacon. Holnap hatodszor gyűlnek össze az ország minden részéből a sokszoros véradók, velük együtt a véradásszervezők, vöröskeresztes titkárok és a véradó-szolgálat szakemberei. Arról fognak tanácskozni, hogy mennyire sikerült eddig végrehajtani a terveket, s hogy milyen feladatokat tűzzön a továbbiakban maga elé a véradómozgalom. Mondhatnánk, hogy ezek szerint semmiben sem különbözik ez a tanácskozás a többitől, hiszen mindig a teljesítés és a további munka szerepel a napirenden. Mégis van agy nagy, alapvető különbség: csaknem negyed évszázada, 1960 óta a véradók mindig túlteljesítették a tervet, tavaly például 225 900 liter helyett 255 700 litert adtak. Az eredmények mögött elsősorban a Magyar Vöröskeresztnek és aktivistáinak a szervező munkája áll. A mostani konferencián éppen a szervezésről lesz a legtöbb szó, mivel ezen a téren még jócskán adódnak tennivalók. Például olyanok, hogy az egyes megyéken belül is meglegyen mindig a felhasználásra kerülő vér. Természetesen vannak egyéb teendők is. A vérellátás összefügg a szakorvosképzéssel, az orvos-itovább- képzéssel és egy sor műszaki, gazdasági feladattal is, amelyekhez részben megvannak, részben meg kell teremteni a feltételeket. Lesznek a balatonfüredi véradó-konferenciának olyan pillanatai is, amelyek egyszerre derűsek és megható- ak: sokszoros véradóknak és szervezőknek kitüntetéseket adnak át. Hatan konmányki- tünitatést, öten minisztériumi Kiváló Munkáért érdemérmet kapnak. További öt véradó — ezúttal első ízben — a Vöröskeresztes Munkáért kitüntetés arany, illetve ezüst fokozatát veszi át a konferencia nyilvánossága előtt. Üj az is, hogy A vér- adómozgaiomért feliratú, művészi tervezésű és kivitelezésű plakettet most először adják át. Másfél napig tart a konferencia a szépülő, hazai és külföldi vendégeit váró Balatonfüreden. Az egészségügyi államtitkár, az Országos Haematológiai és Transzfúziós Intézet főigazgatója és a Magyar Vöröskereszt főtitkárhelyettese mondja a referátumokat, Várható, hogy sokan szólnak majd a beszámolókhoz, beszélnek eredményeikről és gondjaikról, a megtett és további útról. Azután hazamennek a küldöttek — és a konferencia a jövő hónapban folytatódik. Minden megyében lesznek véradó-itanácskozások és ünnepségek júniusban, illetve szeptemberben. Balatonfü- redre azzal küldték el képviselőiket a megyék, hogy majd akkor számoljanak be az itt végzett munkáról. Reméljük, sikerrel járnak. V. E. Hát persze, hogy szeretjük a gyerekeket. Más kérdés — és amíg ember él a földön, minden felnőttgeneráció számára kérdés marad —, hogy jól szeretjük-e őket. Ilyenkor, gyermeknapon, mi felnőttek, hajlamosak vagyunk némi önvizsgálatra is, és néha kétségkívül fontos következtetésekre jutunk gyermekügyben. Jobbára pedagógiai jellegű következtetések ezek, felelősség- érzettől áthatottak, magunkat okitok. Természetesen szükség van erre, hiszen a gyerekek — ha idejük engedi — gyurmázás, labdá- zás vagy éppen tanulás közben is még felnéznek ránk, még ezer meg ezer olyan kérdésük van, amelyre tőlünk várják a választ, nem engedhetjük hát meg magunknak, hogy bizalmukat elveszítsük. Ám azt még kevésbé engedhetjük, hogy a világot elveszítsük, amelyet emberségesebbre gyúrni ők lesznek hivatottak. A gyermekekkel szemben ez ma a legfőbb felelősségünk. Elláthatjuk magunkat korszerű pedagógiai intelmekkel is, mondhatjuk egymásnak, hogy a gyermek nem pusztán tárgya, hanem alanya is a nevelésnek, figyelmeztethetjük egymást, hogy a családi demokrácia a gyermeknevelés nélkülözhetetlen eleme, felhívhatjuk a figyelmet arra, hogy ne drága ajándékokkal igyekezzünk helyettesíteni a gyermekekre fordítandó időt, s hogy a családi fészek melegét nem pótolhatja sem az iskola, sem a társadalom. Igen, ez mind fontos, s tán még aktuálisabb arról beszélni, hogy a közösségi érzést, a munkaszeretet példaadással plántálhatjuk Orvosok ecsettel, tollal Docfpfe, regalj A magyar egészségügy dolgozómaik széles táborából verbuválódott az orvosírók képzőművész köre, amelynek tagjai tegnap Kaposváron találkoztak. Mintegy ötvenen jöttek el a somogyi megye- székhelyre, hogy bemutatkozzanak az MSZMP Oktatási Igazgatóságának épületében. Kiállítást szerveztek, este irodalmi műsoron szerepeltek az alkotók. Gyógyító tevékenységük mellett időt szentelnek a művészetekre, az irodalomra. Rendszeresen találkoznak itthon és külföldön az alkotó társakkal. Somogybán is ismertek né- hányan: Czinkotay Frigyes rendszeres szereplője a megyei képzőművészeti kiállításoknak, Balogh Imre plasztikáival is találkozhattunk már. Csapiáros Zsuzsa — a Magyar Orvosírók, Képzőművészek Körének titkára — éppúgy kedveli az irodalmat, mint a képzőművészetet. Répái Gábor kadarkút! gyógyszerész a régi bútorok ügyes kezű restaurátora, intarziával jeleskedik a kiállításon. A humánumot képviselik a hivatásuk mellett folytatott művészeti tevékenységükkel is — ez az alaphangja annak a kiállításnak, melynek számos emlékezetes alkotáséi tartjuk meg emlékezetünkben. A megles tett táj éppúgy hitvallásnak tekinthető, mint a barátokról, ismerősökről készített szoborportré, vagy a patikusmesterség századokkal ezelőtti világának képi megjelenítése. A lakás díszítésére szolgáló iparművészeti alikötásök szintén az emberi környezet alakításának fontosságáról beszélnek. Az sem véletlen, hogy — annyi fájdalom, tragédia át- érzése után — az élet derűs mozzanatait villantják föl bánatoldó színekkel az or- vosképzőművészek. Az irodalom barátai tegnap esite prózai műveket, verseket, tanulmányokat olvastak föl. Ezek közül kettőt említek meg: Szállási Árpád esztergomi orvos a Magyar orvosírók Zsámböki Jánostól Németh Lászlóig címmel tartott értékes élőadást; Feren- czy Miklós álimásneszmélyi orvos Csokonai Komárom megyei irodalmi munkásságát ismertette. H. B. a „Bánát,, műsorán Maros-menti szerb népszokásokat vett fel műsorára a deszki „Bánát” szerb néptánccsoport. A többségüket Felföldi László makói múzológus gyűjtötte és ínta le az idős nemzetiségi lakosok elmondása alapján. A népszokásokat Gyorgyev Mi- livoj tanár, a deszki foliklór- csoport vezetője, Felföldi László és más hozzáértő emberekkel együtt dolgoztak fel színpadi megjelenítésre. A dalos-táncos produkciók között van a dodole, a szerbek régi esőt kérő szokása, a ragalj, az egykori fiatal szer- bek utcák sarkán tartott zenés, táncos összejövetele, a lazarioe, a Lázár-napi köszöntő és számos karácsonyi népszokás. A 45 tagú néptánccsoport az idén körülbelül 48 alkalommal ad majd műsort Deszken és az ország más vidékein, elsősorban Szegeden. A szegedi felsőoktatási intézményeik, az építők, a könnyűipari üzemek ifjúsági klubjaiban rrtár több alkalommal vendégszerepelitek, ahol táncházakon a kólóra tanították meg a szegedi fiatalokat. bele fiainkba és lányainkba, hozzátéve gyorsan, hogy mennyire ijesztő az olyan jól nevelt gyermek, aki már ötéves korában folyékonyan szavalja előítéleteink frázisait. És elmondhatjuk, hogy gyermekeink a bennünk felmerülő kérdésekre is kíváncsiak, hogy a számukra lecsiszolt, szép kerek válaszokkal hosszú távon nemigen tudnak mit kezdeni, hogy ha nem maguk járják végig a megismerés sokszor gyötrelmes, de mindig izgalmas útját; a kész válaszokkal telítődve az első csalódás megingatja a bizalmukat. Ám e bizalom megőrzésénél is fontosabb a világot megőrizni a számukra. Ehhez pedig a világ felnőttéinek kell az egymás iránti bizalmat erősíteni. A gyerekeket e vészterhes világban nem akkor szeretjük jól, ha őket igyekszünk megóvni a nagyvilág minden bajától, hanem ha a világot igyekszünk megóvni értük. A szeretet egyébként is azóta lehet norma, amióta a természetes összetartozás hiányzik az életünkből. Paradoxonnak hangzik, de nem az, hogy ezt a természetes összetartozást emberi teendő megteremteni. A gyermekekért akkor tesz- szük a legtöbbet, ha legalább ennek esélyét meghagyjuk nekik. Az ember nem gonosz. Mi rákényszerültünk, hogy bízzunk benne. A. G, Finn filmhét Budapesten Finn filmhetet tartanak a magyar—finn kulturális egyezmény aláírásának 25. évfordulója alkaílmiából a budapesti Filmmúzeumban május 28-a és június 2-a között. A rendezvényen a finn filmművészet legfrissebb alkotásait láthatja a magyar közönség. A filmhetet megnyitó díszelőadáson hétfőn este Lauri Törhönen „Égő angyal” című filmjét láthatja a közönség. A lírai hangvételű alkotás azt a folyamatot mutatja be, ahogyan egy vidéki elmegyógyintézetben dolgozó ápolónő lelkileg ösz- szetörik. A finn filmművészetet bemutató programban szerepel a D os ztoj ev szki j - regényt mai helsinki környezetbehelyező „Bűn és bűnhődés" című film, amely Aki iKaiuris- malki rendezésében izgalmas szellemi kalandot ígér a regényt ismerőknek. Bemutatják Olli Soinio 1982-ben készült „Kitörés, avagy utánam a vízözön” című alkotását, amely három, kórházból kiszökő öregember tragikomikus történetét meséli el. Láthatja a magyar közönség Mika Kaurdsmaki „Az értéktelen”, és Veiíkko Kjrettula „A nagy szőke” című filmjét is. Gyermekeknek szól elsősorban „A király, akiinek nem volt szíve” című mese- fáim, amelyet Milka Waltari neves finn író meséje alapján Pálv iá HartzeJl és Liíza Helminen rendezett. Szentendre várja a turistákat Gazdag kulturális programmal ás új szolgáltatásokkal várják a nyáron a turistákat Szentendrén. Az idegenforgalmi szezonban a korábbinál több élelmiszert szállítanak a boltokba; a tejipar ígérete szerint a tartós tej mellett az úgynevezett féltartós tej forgalmazásával is megpróbálkoznak. Bővítik az üdítő italok választékát is. Várhatóan júliusra a szentendrei kenyérgyár már teljes kapacitással működik, s jó minőségű kenyérrel látja el a turista- szezonban meggyarapodó lélekszámú várost és környékét. Júniusban a város északi üdülőövezetében új ABC-áruház, a Pap-szigeten pedig vegyeskereskedés nyílik. Az idegenforgalmi szezonban több élelmiszer- üzlet vasárnap is nyitva lesz. Újdonság az is, hogy a népművészeti és az Amfora boltban valutáért is vásárolhatnak ajándékot a külföldiek. Az idén a korábbinál több magánkiskereskedő kapott engedélyt zöldség, büféáru és ajándék értékesítésére. A turisták jobb tájékoztatása érdekében a Hévmegállóban információs pavilont építenek, ahol nemcsak térképeket vásárolhat az idegien, hanem a kulturális programokról is felvilágosítást kaphat.
