Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-05 / 104. szám

Somogyi Néplap 1984. május 5., szombat J W -iy fcs - ä:s m ffjstí j3g|j^^j§ *í. 9«9j Jfe“l Ti „1 I :'JS Lengyel kisautógyár Sikerek tervek A hetvenes években az el­sősorban idegenforgalmi ér­tékeiről és több mint kétszáz éves ipari hagyományairól ismert Beszkid-hegység Len­gyelország leglendületesebb fejlődő járműipari központ­jává lépett elő. Az itt fel­épült autógyárnak 1L üzem­egysége és mintegy 30 000 dolgozója van. A Bielsko- Bialában és Tychyben műkö­dő üzemek legjobb éveiben a szerelőszalagokról naponta 800 gépkocsi — évente ne­gyedmillió! — került le. A tervezettnél egy évvel korábban, 1976-;ban kezdődött a Fiat 126 p kiskocsi export­ja. Egy évvel később hozzá­láttak az új motor széria- gyártásához, kidolgozták a kis Fiatok komfortosabb mo­delljeit, valamint a rokkan­tak számára konstruált gép­kocsit. A Fiat 126 p egymil- liomodik hajtóművét 1979 ja­nuárjában gyártották, s ugyanez év májusában — két esztendővel a kitűzött határ­idő előtt — ennek exportjá­val törlesztették a gyár épí­tésére fölvett hitel utolsó részletét. A milliomodik gép­kocsi 198(bban került le a szerelőszalagról. Külföldre eddig 112 000 kiskocsit ad­tak el. Az üzem — lengyel nevén az FSM — története azon­ban nem volt csupán a si­kerek sorozata. A nyolcvanas évek elején meginogtak, megszakadtak a kooperációs kapcsolatok, élfogyolt az al­katrészek és a részegységek vásárlásához nélkülözhetetlen deviza. Ennek következtében a Fiat 126 p gyártása — amely 1980-ban évi 214 000 darabot tett ki — 1981-ben 150 000-re, 1982-ben 156 000- re csökkent. Az üzem meg­kezdte a harcot a termelés fokozásáért. Az átszervezé­seknek és módosításoknak köszönhetően a múlt évben a szerelőszalagról már 187 000 kiskocsi gördült le, s az idei éves tervben már 200 000 da­rab előállítása szerepel. Két évvel ezelőtt megkez­dődött a gépkocsi motorjá­nak szerkezeti korszerűsítése, s ennek eredményeképpen 1983-ban az üzemanyagtaka­rékos Fiat 126 pE gyártása is. Ez a kocsitípus 100 km-en 5,5 liter benzint fogyaszt, azaz 1 literrel kevesebbet, mint a korábban gyártott modell. „Az FSM szakembe­rei — mondja Jerzy Siemia- nowska műszaki és fejleszté­si igazgatóhelyettes — már elkészítették a korszerűbb, az üzemanyagot még takaréko­sabban hasznosító gépkocsi prototípusát is. Áramvonalas karosszériája az Opel-Junior- ra hasonlít, a réginél hosz- szabb és szélesebb, üzem­anyagfogyasztása 4 liter lesz száz kilométerenként. A je­lenlegi gazdasági nehézségek szükségessé teszik, hogy az üzem megfelelő partnereket találjon, akik átsegítik a gyártás beindításának nehéz­ségein.” Az FSM sóik külföldi part­nerrel tart fenn kapcsolatot. A megbízható és jó partne­rek közé tartozik Magyaror­szág. Már 1973 júliusában lengyel—magyar kooperációs szerződést írtak alá, amely­nek értelmében a magyar fél az FSM-nek dugattyúkat, hangjelzőket, feszültségszabá­lyozókat. ablaktörlőket, gyúj­tóberendezéseket. s más al­katrészeket szállít. Ezek fe­jében a magyar fél kis Fia­tokat kapott. A kilencéves kooperációs kapcsolatok idő­szakában a magyar gépko­csiipar több mint 40 ezer kis Polskival gyarapodott. Az idén Magyarországra 4000-nél több kis Fiat érkezik. A koo­perációs szerződés két év múlva lejár; eredményeivel mindkét fél elégedett, s a szerződést a lengyelek továb­bi öt évre szándékoznak meghosszabbítani Stanislaw Mol Interpress — KS Boribon és Kippkopp 9 Ovodáshét a kaposvári könyvtárakban Hasznos kezdeményezésbe fogott a kaposvári megyei könyvtár gyermekrészle­ge és a városi könyvtár. A kői csőn zőszol gála t dolgozói ugyanis régóta tapasztalják: a gyerekek szókincse sivár, sokan elhanyagolják az ol­vasást, s ha mégis olvasnak, nehezen tudják megfogal­mazni, miért tetszett a könyv, mire emlékeznek be­lőle. Ezért született meg az ovodáshét megszervezésé­nek gondolata. Eddig is rendszeresek voltak a könyv­tárakban a legkisebbek szá­mára rendezett műsorok, kö­zös foglalkozások, most azonban egy héten át igye­keztek jobban fölhívni a fi­gyelmet a könyvek szerepé­re és az óvodás korú gyere­kek kapcsolatára. részéből. A beszélgetésből ki­derült: a nagy érdeklődés alapja az, hogy a sok rajz­zal, képpeil, vidám tipográ­fiai ötlettel elkészített köny­vek fontos részei az óvodai munkának. A gyerekek ezek­ből ismerik meg a környe­ző világ tárgyait, jelensége­it. mutatással segítené a szülők választását. A rendezvénysorozat kez­deteként Marék Veronika, a Boribon, a Kippkopp sorozat és megannyi, picinyek szá­mára írott ismeretterjesztő könyv szerzője és rajzolója volt a megyeszékhely vendé­ge. Az írónő először „olva­sóival”, a kicsinyekkel talál­kozott az Édosz művelődési házban. Az írónőtől megtudtuk: egy-egy alig néhány oldalas, három-négy éveséknek szóló könyvecske elkészítését sok töprengés előzi meg, s a munkát csak akkor érzi iga­zán késznek, ha már vala­honnan visszajelzést kapott: fogy az üzletekből, szívesen veszi a kezébe az apró olva­só. Nagy az űr a legkiseb­beknek készülő, úgynevezett lapozgató és a már nagyob­bacskáknak szóló mesésköny­vek között. Ezt a hézagot igyekszik kitölteni Marék Veronika .rövid, egyszerű tör­téneteivel. felelgetős köny­veivel. ■ A hét további napjain a város különböző óvodás cso­portjai keresték föl a me­gyei, illetve a városi könyv­tárt, s az ott dolgozók vers­idézeteikkel, lemezihlátigatás- sal illusztrált foglalkozáso­kat tartottak az apróknak. Az ünnepékkel, az anyák napjávál. a színekkel s nem utolsósorban a könyvökkel kapcsolatos beszélgetéseik­ben a gyerekek fantáziájára, közreműködésére is számí­tottak. Délután a megyei könyv­tárban a város óvónőinek be­szélt pályakezdéséről. köny­veiről és a gyermekiroda­lomnak a kicsinyek fejlődé­sében betöltött szerepéről. A találkozón szép számmal je­lentek meg idősebb és ifjabb óvónénik Kaposvár minden A beszélgetés során több óvónő szóvá tette: a köny­vek megszerettetésében igen nagy szerepe van az óvodánák, s ugyanilyen fon­tos volna, hogy minden szü­lő hasonlóképpen gondolkod­jon, esténként leüljön a gye­rekével egy-egy képeskönyv mellé. Ez a beszélgetés még közelebb hozná a gyerekhez az irodalmat. Az is szóba- kerülit: jó lenne, ha az óvo­da a leghasznosabb köny­vecskék ismertetésével. út­Pálné L einbereger Ágota, a megyei gyerekkönyvtár ve­zetője szerint az ó|Vodai hét célja nem az olvasólétszám növelése, hanem a minőség javítása. A könyvtárosok ar­ra törekszenek, hogy a gye­rekekkel minél fiatalabb koriban ismertessék meg a könyvet, szokjanak hozzá, alakuljon ki bennük olyan igény az olvasásra, amely majd a későbbiekben is megmarad. Az a gyerek,^aki könyvek között nőtt fel, ké­sőbb is szívesen veszi majd kezébe. A rendezvénysorozat az anyanyelvi neveléshez is kapcsolódott: a szervezők szeretnék hozzásegíteni a jö­vő iskolásait, hogy gazdag szókinccsel, értelmesen tud­ják kifejezni magúkat. A kulturáltságra, az igényes­ségre való nevelést ugyanis nem lehet elég korán elkez­deni. T. K. Aprópénzen nyert elismerés A változó igényekhez ru­galmasan alkalmazkodva, a lehetőségek figyelembe vé­telével határozták meg a marcali Építő- és Szakipari Szövetkezetben a feladatot: előtérbe került a fenntartás és felújítás, az igényesebb szakipari tevékenység, az ipari termelésben pedig a xis sorozatú, bonyolultabb ter­mék gyártása. A célok szinte minden te­rületen megvalósultak. En­nek és a rugalmas vállalko­záspolitika eredményeként javult a szövetkezet munka- ellátottsága; a szerződésnek határidőre — a partnerek megelégedésére — eleget tettek. Tanmölésük és bevé­telük, nyereségük és a dol­gozók bérszínvonala a ter­vezettnél nagyobb mértékben nőtt. A szövetkezet a 43 mill- . lió forintos termelési ér’té­Lőrincz L. László r-aafeM fiat; . 77. — Klárikám ... Ha szeretsz ... Egy­_____ szerűen érthetetlen. M iért nem akarsz hozzám jönni? Fölemelte könnyes sze­meit. — Hát nem jó így ne­künk? Akkor vagyok a ti­éd, amikor csak akarod. Hiszen a feleséged vagyok így is... Miért keli ehhez feltétlenül papír? — Azért, mert... — to­vább aztán nem is mond­tam, mert nem is tudtam volna mit mondani. Mond­tam volna, hogy hivatalo­san is a magaménak aka­rom tudni? Vagy hogy at­tól félek, egyszer csak el­tűnik az életemből nyom­talanul? Határozatlan mozdula­tot tettem a kezemmel és félreálltam az ajtóból. Ügy éreztem, minden, de min­den elveszett. Klára akkor odaugrott hozzám, és csókolni kez­dett, olyan vadul, hogy szinte fájt. Fogait a szám­ba mélyesztette, hosszú ha­ja beborított bennünket, mint fekete gyászfátyol. Az­tán egyszerre csak lecsú­szott a földre, és úgy tér­delt előttem, mint egy giccsfilm nagyjelenetében a megtért, bűnös asszony. — Bocsáss meg! —nyög­te, és körüifonta térdemet a karjaival. — Bocsáss meg, Zolikám . . Meg kel­lett volna mondanom ... Egyszerre jeges nyuga­lom szállt rám. Éreztem, hogy ami volt. mindörök­re elmúlt. Lehajoltam hozzá, föl­emeltem, s a zsebkendőm­mel megtöröltem az arcát. Aztán leültettem a heve- rőre, miközben úgy beszél­tem hozzá, mint báty a kishúgához. — Ne csacsiskodj már, Klárikám! Nincs olyan ször­nyű dolog, amit ne lehetne rendbe hozni... Börtönben ültél vagy mi a csuda? Meglátod, mindent, rendbe­li azunlk. Rövidesen annyira ma­gához tért, hogy abbahagy­ta a sírást. Maga vette el tőlem a zsebkendőt és be- lefújita az orrát. Aztán a váltamra hajtotta a fejét és csak bámulta a szoba sarkát. — Nos? — kérdeztem óvatosan, nehogy ismét el­indítsam a könnyeit. — Muszáj? — kérdezte anélkül, hogy rámpillan­tott volna. Bólintottam. — Muszáj! Megrándult a szája széle, aztán rám nézett és a sze­mei tele voltak bűntudat­tal. — Nagyon nehéz erről beszélnem... És nagyon szeretlek, Zolikám... És férjhez is mennék hozzád ... Te vagy az első az éle­temben, akit igazán szere­tek. Kihez mfcnnék, hanem hozzád? — Hát akkor? — Zolikám... Én már férjnél vagyok. Ha villám vágott volna a szobába, sem okozott volna nagyobb meglepetést. Ügy ültem az ágyon, mintha ez a képzsiletbelii villám szén- szobrot csinált volna belő­lem. Sokféle választ el tud­tam képzelni, ez az egy azonban meg sem fordult a fejemben. — Mit, mondtál? — nyög­tem ki végül. — Te? Férj­nél? Szomorúan bólintott. — Két éve asszony va­gyok ... A nevem ... Megráztam a fejem, hogy nem érdekel. Erre riadtan elhallgatott, és újra a szo­ba sarkát nézte. — Tudtam, éreztem, hogy mindjárt, az elején el kel­lett volna mondanom. De egyszerűen nem volt erőm hozzá. Hiszen olyan szépen indult minden ... És any- nyira szeretlek . . . szeret­lek, és olyan jó veled .. Tudtam, hogy előhb-utóbb meg keli fizetnem a gyen­geségemért. Kérlek, ne légy hozzám kíméletes. Megérdemlőm, ha kirúgsz. Örült iramban kavarog­tak fejemben a gondolatok S csodálatosképpen vala­hogy összemosódott7 Kiss Péter és a saját ügyem. Mintha mindketten ugyan­abban á* cipőben jártunk volna. — A lányok tudták? — Csak a Zsóka... Ö is mondta, hogy nem érdemes sókáig tagadni... Egyszer úgy is el kell mondanom. Ekkor, hirtelen, mint a villámcsapás hasított belém valami. — De hiszen ... hiszen te szűz voltál, amikor ... Vagy az is csak valami mester­kedés? Vadul megrázta a fejét. — Isten a tanúm, hogy még soha, senkivel nem fe­küdtem le vele... Az első, Zolikám. Hiszen tu­dod. Éreztem, hogy lassan megfájdul a fejem. Előbb csak a tarkóm tájékán je­lentkezett valami halvány nyomás, aztán egyre erő­södve átterjedt a fejem te­tejére is. — De ha férjnél vagy. •' Hogyan lehetséges? — Egyszerűen nem fe­küdtem ,le ... vele. Az urammal. — Miért nem? — Mert nem szerettem. — Akkor miért mentél hozzá? — Mert muszáj volt. — Hogyhogy muszáj? — Egyszerűen. Amikor apám felakasztotta ma­gát .. . egyedül maradtunk. Anyám és a testvéreim. A rokonok, amennyire lehe­tett. segítettek bennünket, de végül is ők is rajta voltak a kuláklistán, és örülték, ha egyáltalán élni tudtak. Csak abból tudtak segíteni bennünket, amit elásták. Egy-egy szakajtó búzát hoztak éjjel, a szü- rün keresztül .... Volt egy I anyai nagybátyám, Dániel bácsi. Ö volt az egyetlen a faluban, akinek kevesebb- | je volt, mint tizenöt hold. (Folytatjuk.) kével tizenhetedik a szövet­kezetek között, létszámát te­kintve pedig a huszadik he­lyet foglalja el. A gazdálko­dás eredményei alapján azonban az ölsők közé ke­rült. Az eredmény a bér- színvonal, amely 1978-ban 37 ezer forint volt. elérte az 53 ezer forintot. Dicséretes a 8.3 millió forint nyereség is. A szövetkezet bebizonyította, hogy a nehezebb körülmé­nyek között is helytáll.' A fokozatos létszámcsök­kenés — amely az építőipart jellemzi — a marcali építő­ipari szövetkezetét nem sújt­ja. Fokozatosan átalakul a termelési struktúra; jelentő­sen —- majdnem 60 százalék­kal — nőtt az ipari terme­lés és ma már megközelíti a 15 millió forintot. Gépe­ket, szerszámokat, nyílászá­rókat készítenek. Tőkés im­portot helyettesít az aszfalt- és betonvágó gépük, és ex­portképessé kívánják tenni az általuk gyártott babtisztí­tót. Tovább javult az üzem- és munkaszervezés, bővült az építőipari kooperáció, sok alvállalkozót is foglalkoztat­nak: a hiányszakmákban kis­iparosokat is. Tervszerűen készülnek a szövetkezet dolgozói a válto­zó és növekvő feladatokra: tavaly minden kilencedik dolgozójuk tanult, és nagy fontosságot tulajdonítanák a szakmunkások képzésének. Ezt a sokrétű és tudatos munkát ismerte el a Kiszöv elnöksége, amikor a szövet­kezetnek ítélte a vándor- zászlót. Az útnak, amelyen elindult a marcali szövetke­zet, csak egyik állomása volt a mostani kitüntetés. Érzé­kenyek az újra, rugalmas, a v á lila!koz ásp olitilk á ju k; m eg - kezd ik műanyagtól dolgo­zássá! kapcsolatos kísérletei­ket is — ezek a vízi sport­eszköz gyártásának etőikészí- tését szolgálják. Az asztalos­üzemben kis sorozatú termé­keket gyártanak és új típu­sú ajtókat, ablakokat. Vál­lalták a Siotour tájházainak felújítását is. Az idei mun­kák jobb megoldását szol­gálja a teljesítménybérezés kiszélesítése, gyorsabb mű­szaki előkészítőmunkát és rendszeres közgazdasági elemző tevékenységet várnak szakmai részlegeiktől Brachna János

Next

/
Thumbnails
Contents