Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-23 / 119. szám
Somogyi Néplap 1984. május 23., szerda Űtfoltozás epoxigyantával Növényvédelmi adatbank Növényvédelmi adatbankot hoztak létre Pécsen. Memóriaegységében kétmillió adatot őriz a baranyai szántóföldekről. Az adatok alapján — számítógép segítségéved — rövid idő aliaitt meg tudják tervezni bármelyik gazdaság számára a főbb növények vegyszeres gyomirtásának programját. A nemzetközi viszonylatban is korszerű eljárást a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomáson dolgozták .ki. Az új eljárás lényegé, hogy a vetésre kijelölt táblákon meghatározott számú gyomfiedvételit végeznek, számítógépibe táplálják az adatokat, amelyeket azután bármikor feLhasználhatnak, ha szükségessé válik a véidekie- zés,. A gyomirtás a pécsi szakemberek által megalkotott rendszerben történik. Eddig három növény — a búza, a kukoirca és a szója — gyomtalanítására dolgoztak ki programokat, az idén készüli el a napraforgóé. A következő években összeállítják a cukorrépa, a bugo- nya és a lucerna védekezési rendszerét, s ezzel valamennyi főbb növény számítógépes technoi ógiiíája a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére állt. A szántóföldeken felhasznált összes növényvédő szer értékének több mint kétharmadát ma már a gyomirtó szerek alkotják: tetemes összegekről van tehát szó, nem is beszélve az esetleges eredménytelen védekezés okozta károkról. A számítógépes növényvédelem a környezetvédelmet is szolgálja. — Már elkészültünk áz Orion gyárban az elektrosztatikus padozattal, az élelmiszeripar területén a szigorú előírásoknak megfelelő burkolatot hozunk létre Pécsett, Kecskeméten. A megrendelések folyamatosan érkeznek, s igyekszünk mindnek eleget tenni. Burkolatfel újítás as M 7-esem K. A. kál a magyarországi igényeket elégíti ki részben, de az epoxigyanta felihasználás 90 százaléka mégis import anyagból származik. A kooperáció értelmében azonban a magyar államnak egy fillér devizájába sem kerül ez az üzlet, meri az áruért munkaerőt ex portál. A külkereskedelemben ezt niull-szafldós üzletnek nevezik. Kis társulattal — 7-8 emberrel — a Tanép Vállalat részlegeként kezdtünk el dolgozni tavaly. A német cég biztosítani szerette voílma a minőségi munkát, s egy kézben — a miénkben — tartani. A piaci igények felmérése után részlegünk „kinőtte” magát, s a Tanép mint anyavállalat „hozott létre” bennünket. Most 45- en dolgozunk itt, húsz szakmunkásunk van, kőművesek, burkolok, de az év végéig szeretnénk elérni a hetvenes létszámot. Szükség is van rá, az ország minden részéből érkéznél; a megrendelések, sőt, külföldön is dolgozunk. Ezért a munkáért az ország devizában kapja a fizetséget, mint például az ostravai cellulózgyár padozatának, vagy a Kölnben felállítandó festőüzemnek elkészítéséért. Ez utóbbit teljes egészében magyar anyagból építjük, nyolcszázezer márka devizát jelent az országnak. — Milyen nyereséggel dolgoznak? — Mi csak nyereséggel működhetünk. Abban a pillanatban, hogy nem ezt tesz- szük, megszüntetik a leány- vállalatot. Tavaly 15 százalékos tiszta nyereséggel zártunk, ez a hasonló, építőipari kivitelezéssel foglalko zó vállalatok országos átlagának háromszorosa. Az idei tervünk harmincmillió forint értékű munkára épül ezek nagy része már leko tött üzlet. Májusban Budapesten tartottunk egy szimpóziumot, melyen nemcsak a nyugatnémet partner, hanem a debreceni Kemikál, s az Éptek, mint forgalmazóraktározó vállalat is részt vett. A szimpózium célja piackutatás volt, s számos Üzletkötést eredményezett. — Gyakran fordul elő, hogy valamely vállalat import anyagért export munkával fizet? — Viszonylag ritka dolog. Esetiek a szerződések áz építőiparon belül, ilyen kooperációról nem tudok. Ma már nem lehet olyan üzletet kötni, ahol csak kifelé áramlik a deviza. Ha mi nem teljesítjük a tervezett valutabehozatalt, úgynevezett pönálét, azaz deviza büntetőkamatot kell fizetnünk a külkereskedelmi banknak. Erre ezideig netr. került sor. Nehéz magyar építőipari vállalatoknak nyugati versenytárgyalásokon nyerniük. Kedvezőbb ajánlatot kell tennünk, sokszor alá kell mennünk más cégek árkalkulációjának, mégis úgy, hogy nyereséggel dolgozhassunk. A német vállalat és a magyarok közötti kooperáció úgynevezett null-szaldós üzlet Amennyi valutát az állam kiad, vissza is nyeri. — Milyen nagyobb munkát végeznek el még az idén? Fölkészítő középiskolába, egy ötömre ÉPÜL A CSÓNAKKIKÖTŐ Folt hátán folt. Az M7-es autópálya hasonlatos az agyonjavitgatott ruhaneműhöz. Meggyötört aszfalttestén sötétebb színű foltok jelzik: megkezdődött a fe lületjavítás. Május közepétől öt héten keresztül a kaposvári Elastic szakipari leányvállalat dolgozói végzik ezt a munkát tizenhárom miliió forintért. — Hogyan sikerült elnyerniük ezt az üzletet? — kérdeztem Puskás Tibortól, a leányvállalat igazgatójától. — A versenytárgyaláson a legkedvezőbb árajánlatot kínáltuk, és a legmodernebb anyaggal, epoxigyantával végezzük a felújítást. A munka kétszer öt hétig tart, a nyári forgalom miatt júniusban leállunk, és majd csak szeptemberben indulunk újra. — Tulajdonképpen mit takar a fantázianév: Elastic? — Induló vállalkozás a miénk, igaz, hogy szép múltra tekint vissza. Az NSZK egyik legnagyobb autópályaépítő vállalatának Kölnben működő, műgyantával foglalkozó leányvállalatánál 1976 óta dolgoznak magyarok a két állam közötti hosszú lejáratú kooperáció keretében. A német cég a „Vdw” márkanevű műgyanta licencét átadta a debreceni Kemikálnak. A Kérni Kevés megye dicseíkedhet az országiban olyan gyer- mékpatrad.!csomimal, mint Somogy. A fonyódlligéti úttörőtáborban nyaranként több ezer fiatal tölti a vakációt. Az elő- és utószezonban, májusiban és szeptemberiben különböző ifjúsági 'rendezvényeknek adnak otthont, júniustól augusztusig pedig az úttörőké a tálbor. Most, május 10-én egy háromnapos rendezvénynyel nyitották: a hazánkban élő és tanuló NDK főiskolások és egyetemisták adtaik egymásnak találkozót. Hogyan készültek fel a szezonra, ezt kérdettük Teremi Józseftől a tábor vezetőjétől. — A napokban a ha laton- f^nyvesi általános iskolások ivottak itt hulladékot összeszedni, égetni. A fufballpá- iya — körülötte futópályával — csak jövőre lesz kész, de a csónakkikötőt már, remélem, az idén használhatjuk. Ennél csaknem négymillió forint értékű társadalmi munkát végérték a vállalatok és a honvédség. A tábor villamosítását csinálja a héten az 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet 13 diákja a Dédász Kaposvári Üzemigazgatóságának irányításával. Nekünk nagyom sokat jelent ez a segítség. A nyáron több mint egy hónapig lesz itt egy környezetvédelmi tábor. Ebből naponta tíz fiatal vesz részt a kikötő építésében. — Miiilyen érdekesebb turnusokat szerveztek? — Itt lesz május 18-tól a mozgássérültek nemzetközi Olimpiájának fölkészítő versenye, majd ezt követi az országos horgásztalálkozó és a természetjáró úttörők megyei találkozója. Az úttörőknél külön figyelmet érdemel a nemzetközi tábor, ahová eddig hét ország jelentkezett. A 'kulturális szaktábor biztosan nagy érdeklődésire tarthat számot, mart a megyéből a legjobban dolgozó csoportokat hívják meg, s kiváló szakemberek foglalkoznak velük. — Mire használják a ba- latonfenyvesi altábort? — Ott tartjuk az egyetemi fölkészítő tábort háromszor egy héten, ezek közül érdekesnek ígérkezik a számítás- technikaá felkészítő. Ugyancsak itt lesz egy hónapig a logopédiai tábor, ahol az első osztályba induló gyerekekkel foglalkoznak, öt turnusban jönnek a bentlakásos intézmények diákjai, mintegy hatszázan töltik a táboriban a vakáció egy részét. Nyáron a leltei iskolát is kihasználjuk a fizikai dolgozók gyermekeinek középiskolai fölkészítésére: három csoportban 120 diákot várunk. Több mint tízezer vendége lesz a balatoni gyenmek- bírodallamnak, s szállást kapnak imajd azok az országjáró diákok is — ezren —, akik hazánk megismerését tűzték ki célként maguk elé. I. £. Lörincz L. László Jég hátán I I Éppen akkor ug92. ■rótt ki a kocsiból, I _____| amikor a terepj áró mellé értem. S a pillantásunk is ebben a másodpercben találkozott. Blaskovics András arcából kiszaladt a vér, aztán cigarettát húzott elő kezében tartott tárcájából, és rágyújtott. A láng felett még felém pislantott, majd elfordította a fejét. Én pedig továbbmentem. • • * 1955. novemberében szabadultam. Arról természetes an szó sem lehetett, hogy visszamenjek az egyetemre: a helyemen különben is már régesrégen Gyomay Gyula ült. Azonkívül nem is rehabilitáltak, csak egyszerűen szabadon engedtek. Az első napokban azt sem tudtam, mihez fogjak. Űj- ra hozzá kellett szoknom, hogy nekem, magamnak kell döntenem saját ügyeimben. Nekem, magamnak keli munkahelyet és lakást találnom. Ez utóbbi jelentette a nagyobbik problémát. Fozsgai néni időközben meghalt, s a lakást egy háromgyermekes munikáscsa- ládnak utalták ki. A bajt tetézte, hogy minden holmim szőrén-szálán eltűnt. Pozsgai néninek nem lévén örököse, holmiját a tanács szállíttatta el, s minden valószínűség szerint az enyémet is vele együtt. Re- ménytelenindk látszott, hogy ■bármit is vissza tudjak szerezni ennyi idő után. A Kapros-család nagy megértéssel viseltetett irántam: a gyerekek kitágult szemekkel bámulták a bácsit, aki egyenesen a börtönhői jött. A kisebbik, Kapros Pisti egyre azon nyagigatott, meséljem már el, hogyan, akasztják fel az embereket, és ha még egyszer visszakerülök, engem 'is felalkiasztanak-e? Néhány napig Kaprosék előszobájában húztam meg magam, aztán, amikor már elhelyezkedtem a Mélyépítő Vállalatnál mint segédmunkás, albérletet is találr tam magamnak. Cinikus mosollyal nyugtáztam, hogy félelemre aligha lesz ezután Okom: most már én is az uraLkodó osztályhoz tartozom. 1958 koratavaszán kisétáltam a Hősök terére. Csábított a simogató napfény, és ‘talán az emlékek is. Ne- kitámaszkodtam egy platánfa oldalának, és megpróbáltam visszaemlékezni ama a nyári estére, amikor megismerkedtem Kiárával. S döbbenten fedeztem fel, hogy Klára és Teréz összemosódott .bennem, Imintha csak egyetlen egy nőt szerettem volna egész eddigi életemben. Akaratlanul is a Kéményseprő felé vitt a lábam. Meglepetve láttam, hogy néhány terítő nélküli faasztal kinn sütkérezik az udvaron a napsugaraikban. A pincér az udvaron is hajlandó volt kiszolgálni, és én sört kértem. A nap melegen sütött s valahonnan a téren túlról, talán a múzeum irányából gyerekeik 'harsány éneke .hallatszott: „Ej, haj, száll az ének, szép az élet...” Ekkor valaki bátortalanul a válilamra ütött. Vékony angolbajusz, csillogó aramyfogsk, mosolygó kék szernek villogtak felém: — .Nem ismer meg ... ? Ismerősnek tűnt, de nem emlékeztem rá, honnan. — JCiistarcsa? — kérdeztem óvatosan. , Hangosan felnevetett. — 'Hát egy frászt! Én voltam a Zsóka manusza Nem emlékszik? — Reakczy Jósika! — tört ki belőlem a meglepetés. Annyira megörült, hogy láthatóan fel sem fogta szavaim értelmét. Lehup- ,pánt mellém, és egyfolytában veregette a vállam. — Nahát, ez aztán a marha szerencse! Képzelje csak el, mennyit kerestük imagát. Ügy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el... Hol volt, az isten áldja meg! — Vidéken — mondtam kitérően. Hosszasan rámnézett, aztán lehervadt arcáról a nevetés. — Értem. Az egyetemen ,is azt mondták, hogy vidékre helyezték ... bizalmas állásba. További felvilágosítást nem adtak. Hát nem érti? — Mit kellene értenem? — Majd fél évig hajszoltuk magát... Klára megbízásából... Amikor Sikerült elválnia a férjétől... Jaj, istenem, csakhogy megvan! Éreztem, hogy megindult az olvadás .bennem. Mint tavasszal a folyók páncélja, repedezni kezdett rajtam is a jég. — Klára? — kérdeztem rekedten. — Nálunk lakik ... — Ki az a nálunk? (Folytatjuk.) )
