Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-23 / 119. szám

1984. május 23., szerda Somogyi Népiap 5 Nincs elfogadott módszertan „Fa nyűvés" és idegen nyelv „Mi leszel, ha nagy leszel?” Tehetségek TV­■ NÉZŐ Sorozatol i szériában A TIT siófoki szervezete nemrég elnökségi ülésen ér­tékelte a tudományos isme­retterjesztés múlt évi ered­ményeit az 1984. első ne­gyedévben végzett munkát, s meghatározta a következő feladatokat. Seer Nándor titkári beszámolójában el­mondta, hogy az előadások száma — akárcsak az egész megyében — némileg csok- iloent a múlt éviben, ugyanis a SZOT Dél-dunántúli Igaz­gatósága 1983-ban a szoká­sosnál kevesebb előadót hí­vott az üdülőkbe. Annál na­gyobb érdeklődés mutatko­zott a közismereti tanfolya­mok iránt. Rendkívül nép­szerűnek bizonyult például a motorfűrész-kezelő tanfo­lyam, amelynek hadligatói — a jelentkezők nagy létszáma miatt — két csoportban kezdték meg a tanulást. A Somogy megyei Kertészeti és Parképítő Vállalat dol­gozói részére intenzív tanifo- lyamot szerveztek (két hó­nap múltán 17-en kaptak bizonyítványt), talán ez is segítette a vállalatot abban, hogy a Kis-Balatonnál a szerződésben meghatározott idő alatt maradéktalanul el­végezhette a terület-előké­szítő munkálatokat. Külön csoportba jártak a magán­vállalkozók, akiket a jó ke­reset reménye vonz e tan­folyamra. Egy valamirevaló fa kidöntéséért ugyanis há­romezer forintot lehet kap­ni, s erre a munkára csak az említett bizonyítvány bir­tokosai vállalkozhatnak. A túljelentkezésnek ez volt a fő oka, de az sem lehet kö­zömbös, hogy a tandíj meg­lehetősen olcsó. Eddig ilyen tamfoflyamot csak Sornogy- zsitüán, az erdészeti szakkö­zépiskolában szerveztek bentlakásos rendszerben, s Pénteken, kiállítássál és hangversennyel megkezdő­dik az idei Szentendréi Nyár három hónapig tartó rendez­vénysorozata. Az idén nyá­ron is — a korábbi évek­hez hasonlóan — rendszere­sen szerveznek majd zenés A pályaudvar a hajna­li derengésben tán még hidegebbnek hatott, mint amilyen valójá­ban volt. A csoport a vágá­nyok mellett toporogva vár­ta a jelet a beszállásra. De egy személy még hiányzott, pedig az indulásig negyed­óra sem volt vissza. A mi­nisztérium szervezte az utat az IBUSZ-on keresztül. így verődtek össze, különböző beosztásokból és helyekről, javarészt ismeretlenül. A csoport vezetője át- meg átböngészte újra a lis­tát, s ugyanarra iaz ered­ményre jutott, miközben csendes szitkokat mormolt foga között. Ha Moszkvába vezetett csoportot, még egy­szer sem ment simán. Már éppen elszánta magát, hogy megadja a jelet a beszállás­ra, amikor a ködös háttér­ből előimbolygott egy alak. Abbamaradt a beszélgetés, s mindenki rámeredt, mint egy jelenésre. — Jó reggelt kívánok!. — köszönt az öreg, és lába mellé tette spárgával átkö­tött, horpadt papundekli bő­röndjét, amely talán Isonzót is megjárta, akárcsak a gaz­dája. — Tessék mondani, innen indulunk Moszkvába? A csoportvezető nyelt egyet, s mintha korai láto­mását akarná elűzni, homlo­kához nyúlt, de a kép nem tűnt tova. Ott állt Pista bá­csi, vedlett siltes sapkájának lehajtott fülvédőjében. Se hosszú, se rövid nagykabát­jában, melynek könyökét ta­ez körülbelül háromszor annyiba 'került a hallgatók­nak, minit a TIT-nél, ahol a tandíj 2500 forint. A m ikor Seer Nánd or a munkaterv meg nem valósí­tott részedről beszélt, a töb­bi között szóba hozta az óvodai nyelvoktatás kezdeti eredményeit, majd e tevé­kenység megszüntetésének okát. Méltán hivatkozóit la­punk egyik cikkére amely­ben a német nyelvből felső­fokon kvalifikált munkatár­sunk elismerően szólt nyolc­van siófok—kiüti óvodás gyermek német nyelvtudá­sáról. Sajnos, a Művelődési Minisztérium megszüntette ezt a tevékenységét, mond­ván: nincs még elfogadott módszertan az óvodai nyelv- oktatásra vonatkozóan. Nyelvklubot is szeretitek volna létesíteni, s ez a ter­vük helyszűke mliaitt fulladt kudarcba. Mégis — az emlí­tetitek elleniére — elmond­ható, hogy a TIT siófoki szervezetének egyik leghaté­konyabb tevékenysége az idegen nyelvoktatással kap­csolatos. Egt a munkát nem­csak a városban, hanem az egykori járás egész terüle­tén eredményesen végzik. A többi között Tabán angol, Kőröshegyen, Földváron, Boglárüeliésn német, a szaba­dd November 7. Tsz-ben an­gol és német, a Siófoki Ál­lami Gazdaságban. német nyelvtanfolyamokat szer­veztek, szerveznek rendsze­resen. A Kapos Kiskereske­delmi Vállalat 21 dolgozója sajátította el a német nyelv alapjait a TIT intenzív tan­folyamán, s a siófoki kór­ház dolgozód részére is rendszeresen szerveztek, szerveznek nyelvoktatást. városnézést, hétvégi temp­lomtéri sokadalmat, népmű­vészeti kirakodó vásárnál, nemzetiségi tánc- és ének­együttesek fellépésével. J ú- liusban a Főtéren isimét fel­állítják a szabadtéri színpa­dot. karos folt fedte; s a dere­kánál sapkája színéhez iga­zodó, kék viUanydrót volt masnira csomózva, öv gya­nánt. — Hát én vagyok a Slosz- szer Pista bácsi — folytatta az öreg. — Ugyan már, ta­lán nem jó helyen járok? A csoportvezető belenézett a listába, semmi kétség, rá vártak idáig. Lemondóan bó­lintott, és megadta a jelet a beszállásra. így kezdődött. Drótos Pis­ta bácsi — ahogy maguk kö­zött elnevezték — csoda bo- gársága mindvégig megma­radt. Pista bácsit ez egyál­talán nem zavarta. Az első perctől kezdve barátságosan szólt mindenkihez. S megis­merhették egyszerű, meleg szívét. Megtudta mindenki, hogy vagyonőr — ahogy nevezte magát — egy tüzéptelepen. Ügy indult, hogy még borot­vát sem hozott magával, mert minek arra az egy hét­re, borotválkozott indulás előtt. Spárgás bőröndjét is csak szokásból, no és azért, hogy legyen miben vinni a vekni kenyeret és a féloldal szalonnát. Mert ha az van, akkor ö már nem hal éhen. Most élete nagy vágya tel­jesül. Mert elhatározta, hogy ő addig nem hal meg,- amíg Két siófoki kisdiák, a ha­todik osztályos Földesi Er­zsiké és az ötödikes Horto­bágyi Jóska ezekben a na­pokban mind sűrűbben gon­dol közelgő tv-szereplésük- le. A népszerű és igen jól szerkesztett „Aki mer, az nyer” cimű tv-adásban fog­juk látni őket. Mindketten kitűnő tanulók, matemati­kában pedig az átlagosnál tehetségesebbek. Erzsiké a tavalyi döntőben második helyezést ért el, Jóska be­jutott az idei középdöntőbe Tanárnőjük, Schutzbach Mártonné így beszél róluk: — Bizonyos vagyok, hogy diákjaim megállják majd helyüket az életben. Nem biztos, hogy matematikusok lesznek, legföljebb lehet- nek ... Erzsiké például a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre már alsótagozatos korában is azt válaszolta, hogy matematikatanár . . . Reális cél, mert egy szor­galmas, tehetséges kislány­ról van szó. Jóskát a mate­matikán kívül sok egyéb is érdekli. Pöttömnyi kis srác, de a mindennapjai úgy be vannak „táblázva”, akár egy felnőttnek. Űszik, teniszezik rendszeresen, nagyon szeret olvasni. Erzsikét a könyvek egyelőre nem foglalkoztat­ják különösebben, a mate­matika mellett a népitánc a hobbija. Erzsiké nem min­dennapi matematikatehet­ség. Különben eléggé érde­Moszkvába el nem jut. S most tessék, robog a vonal egyenest oda! Pista bácsi lett a csoport mindenese, mert roppant készséges volt. Megevett mindent, és hálásan fogad­ta a felajánlásokat. Minden boltba benézett, ugyan nem vásárolt, de csoporttársai an­nál inkább, hajbodorítót, szamovárt. Pista bácsi megjelenése — ránézésre is — elég egyéni­nek hatott, de ahogy múltak a napok, és nőtt ősz szakál­la, ez csak fokozódott. Dug­ta a csoportvezető, ahogy tudta, de Pista bácsi nem szeretett a háttérben marad­ni. A Vörös téren aztán rá­jött, hogy lehet valami igaza Frici kartársnak, ahogy ö csőik úgy telepiesen hívta. Ugyanis a Metró-lejárónál a pOlicáj felfigyelt a csoport­tól lemaradó öregre. Erélyes léptekkel hozzáment, megál­lította, és összevont szem­mel magyarázott. Majd gal­léron ragadta, és indult vol­na vele, mire Pista bácsi megértette a dokument szót. — Ja, drága kartársam, mi­ért nem mindjárt ezzel kezd­te? — szólalt meg, mire a rendőr is elengedte, meg­hallva az idegen szót. Meg­nyerő mosollyal kotorta elő késén derült ez ki még ta­valy. Azt a közismert fel­adatot kellett az osztálynak megoldania, amelyet a hí­res matematikus, Gauss ka­pott 7 éves- korában. Az anekdota szerint Gauss mini kisdiák meglehetősen rossz gyerek volt, folyton zavar­ta az órát. A tanára, hogy lekösse a renitenskedő gye­rek figyelmét, azzal bízta meg, hogy adja össze a szá­mokat egytől százig. Űgv gondolta a tanár, hogy a feladat megoldása sokáig tart, az órát nem fogja za­varni. Csakhogy a zseniális Gauss két perc múlva je­lentkezett, hogy kész a fel­adat. Erzsiké is Gausshoz ha­sonló módon és igen rövid idő ala^t oldotta meg a pél­dát. Jóskáról szólva feltét­lenül meg kell említenem, hogy neki nagyon sokat se­gít gépészmérnök édesapja. Otthoni háttér nélkül a te­hetségek nem mindig bon­takoznak ki. Mi az iskolá­ban igyekszünk a tehetsé­geket fölfedezni, a különfé­le szakkörök szervezése ép­pen ezt a célt szolgálja. Sze­retnénk beindítani a mate­matikai fakultációt, ennek azonban van egy föltétele: személyi számítógépre len­ne szükségünk. Lehet, hogy az alsótagozatosok között már érik egy leendő zseniá­lis computer-mérnök ... útlevelét, és átadta a rend­őrnek. Az belelapozott, az­tán még egyszer szemügyre véve körbejárta az öreget. Hallott már ő is a világot sújtó gazdasági válságról, de úgy tudta, hogy még azért nincs ekkora baj a testvéri országokban. — Vengrija módi? — kér­dezte fejét csóválva. Pista bácsi megvonta a vállát. Épp időben érkezett Frici kartárs, aki szabadkoz­va védőszárnyai alá vette, és visszavezette a csoporthoz. Lelkére kötötte, hogy ezután középről el ne mozduljon, mert többet nem váltja ki sehonnan. Rettegésben teltek a csoportvezető napjai, s megfogadta, ha nagyobb bot­rány nélkül ússza meg az utat, Záhonytól gyalogosan megy haza. A Belgrád étteremben volt a búcsúvacsora, kiadó­sán, oroszosán. A fehér kö- tényes pincérnő nagy tálcá­kon hozta a decis poharak­ban a vodkát, kínálva ét- vágycsinálónak. Akárhány­szor elment drótos Pista bá­csi mellett, ő mindig kért egy újabb poharat. Már a hatodik pohár vod­kát ürítette virágos jókedv­vel. A társaság nagy mulat­ságára foghíjas fésűjén egy Sorozatok sorakoznak elénk hétről hétre; a Lau­rent család szinte észrevét­lenül s részvétlenül hunyt ki a képernyőről, és máris Dyzma szélhámos karrierjét követhetjük hét folytatásban, nagyobb érdeklődéssel. A múlt ihéten ért véget az Őr­járat az égen című, Molnár Géza forgatókönyvéből 1970- ben rendezett széria is, mely újra kielégített egyfajta igényt, s fölidézett néhány egyéniséget, aki már nincsen közöttünk. Gajdar Iskola című regényét borzongva, gyönyörködve olvastam gye­rekkoromban . A belőle ké­szült — Iljenlko fivérek ál­tal forgatott — sorozat egé­szen kitűnő, igazi film, mely moziibam is állná a helyét, szép képek tucatjaival köt a képernyőhöz, és a figurá­kat is megkedveljük. Csak a Borisz fiú magyar hang­ját tudnám feledni! Ezt az „á”-t „é”-mek mondó, vidéki fülnek ellenszenves beszéd­stílust! Gertler Viktor ren­dezői sorozatában jó volt új­ra látni Az aranyembert, az újabb nemzedékek pedig most ismerhették meg. Ez a tevékenység is fontos funk­ciója a televíziónak: mindig újabb generációknak mutat­ni be az értékeinket. Ha úgy veszem, sorozat — mert rendszeresen helye van a képernyőn — a Panorá­ma, a külpolitikai szerkesz­tőség világpolitikai magazin­ja is, Ezúttal újra odaszoge- zett a készülék elé. Rendkí­vüli erénye, ennék az adás­típusnak az, hogy a saját anyagot tökéletesen szerkesz­ti a világból érkezett hír­adásokkal! egységessé. Az amerikai elnökválasztás rek­lámhadjárata elszomorított; ha ezt a „kutyaeledelt” meg­veszi, megeszi az ottani át­lagpolgár, akkor sokat nem várhatunk... Csak ülök és nézem, ahogy Vitray mesél. Most éppen a pótcselekvőkről, illetve azok­ról, akiknek olyan tevé­kenység vált életük értel­mévé mely másoknak pót- cselekvés. Az oroszlánsze- Mdítő hölgy teljes személyi­ségként mutatkozott meg, s valódi katarzist élhettünk át a Nádti tündént — ezt a moz­gássérült kis embercsodát — bemutató epizódkor; a leg­papírszalvétával az Akácos út, ha végigmegyek rajtad én ... című dalt rezegtette. Aztán pártfogásba vett egy tál édes süteményt, szép las­san befalatozta. Ekkor vala­kinek az a bohókás ötlete támadt, hogy felajánlotta az asztalon maradt olívábogyó- kat. Az öreg nem sokat te­ketóriázott. öt szemet egyből a szájába vett. Rágta, rágta, forgatta, és a kockás ing be­gombolt felső gombjai fe­letti nyak, a centis szakállal megfeszült. Pista bácsi fel­ugrott, szemével kétség be­esetten kereste a kijáratot. Aztán meglódult, és eltűnt a női WC piros plüss függö­nye mögött. A halottsápadt Frici kar­társnak nem sokáig kellett várnia. Égre tartott kezek­kel, velőtrázó sikonyálások közepette szaladt ki a dolgá­ban megzavart hölgyközön­ség. Rémült arccal mutogat­tak befelé, ahonnan félre nem érthető hangok hallat­szottak. Majd minden el­csendesedett, és megjelent drótos Pista bácsi hajózó já­rásával. M egállt az ajtófélfánál, gyöngyöző homlokát nekitámasztotta. Ügy nézett ki, mint egy csapzott öreg faun, akit jelmezbe bújtatva meghajszoltak. A csoportvezető Záhony­nál nem szállt le a vonatról. Hiába hívták a többiek egy pohár vodkára, oda sem ment, csak a távolodó állo­más képét bámulta. jobb Vitray-ripontok szintje ez, meggyőződésem, hogy mozgósítja majd a zenei szakembereket ennék a ze­nei forrásokra szomjazó em- bergyerefcnek a megsegíté­sére. Egészen másfajta xipart- film, dokumeittumfiim volt a pécsi produktum, A balátai ősláp. A belső-so­mogyi ősláp flóráját, fauná­ját tette szemnek hozzáfér­hetővé olyan operatőri mun­kával (Bárány György), melynek képsorai aligha mo­sódnak ki belőlünk egyha­mar. A harcias Stúdió ’84 ezút­tal is szolgált tanulságos in­terjúikkal, riportokkal. A né­ző joggal volt kíváncsi, mi történt Czmkóczi Zsuzsával, s ennek kapcsán arra, ho­gyan gondozzuk mii a tehet­ségeket. Láttunk a múlt hé­ten egy családi vállalkozást Is. Karinthy Márton rende­zett tévéjátékot Karinthy Ferenc Szetlemidézés című darabjából, mely Karinthy Frigyesről, és viszonyairól adott képet, tehát hozzáadva is, elvéve is a valósághoz. A befejező egyhármadra érett be a játék ebben a feldol­gozásban. Szériák emlegetésével kezdtem, foglalja keretbe mondandómat az, hogy soro­zatokról szólok isimét. Befe­jeződött az NDK-beli A mi emberünk, végén csattant az ostor: nudizmussal. Véget ért A látogatók című francia sc’fi széria humánus, majd­nem himnilkus befejezéssel. Igényes, sokkolni nem aka­ró sorozat volt. Bosszúság nem is akadt? Talán ez: olvasom a lapok­ban. hogy a legizgalmasabb ökölvívódöntő Pém Lászlóé vélt. A tévé éppen ezt nem közvetítette. Leski László Új kötetek a könyvhétre Prométheusz könyvek cím­mel új sorozatot indít útjá­ra a Helikon Kiadó az ün­nepi könyvhétre. A görög titán nevével fémjeftzett künyvfüzér egyes kötetéi Prométheusz világába, az egykori vagy a ma is élő vallások, szekták, és az ezeket képviselő gondolko­dók világába kalauzolják az olvasóka t. Egy-egy mű nemcsak a legkülönbözőbb vallási irányzatok ‘ tanaival, szokásaival és intézményei­vel foglalkozik, hanem a vallások közötti vitákkal is, megsaólal'tatva az egymással feleselő érveket Misztikum és ráció, népszokás, fcfliklo- risztifcus hiedelem és filozó­fiai elemzés, hit, kétely és tagadás, klasszikáim és egzo­tikum egyaránt szóhoz jut a sorozat egyes köteteiben. A szerkesztők a szöveg ki­választásában a legszéle­sebb — tematikus, időbeli, földrajzi és nyelvi — egye­temességre törekszenek, az­zal a fenntartással, hogy a sorozat minden kötete for­rás értékű eredeti és műfaj­ban hiteles alkotás legyen. Valamennyi szöveg e soro­zatban először jelenik meg magyarul, s a közérthetősé­get segítendő magyarázó jegyzeteket és utószót is kö­zöltnek a kötetek végén. A sorozat nyitó köte­te a IV. század első felében élt szerző, Firmious Mater­nus Asztrológia és A pogány vallások tévelygéséről című munkáit tartalmazza. Az asztrológiában , kifejti: a csillagok állásától függ az, hogy ikd milyen, miként vi­selkedik és cselekszik. A másik írásban a szerző sor­ra veszi azokat a vallásokat, amélyék „az ördög sugalma- zásána” az egyes elemieket, a vizet, a földet, a levegőt vagy a tüzet emelték isteni rangra. Sz. A. Szentendrei Nyár — péntektől s. G. UJKÉRY CSABA Drótos Pista bácsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents