Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-22 / 118. szám
2 Somogyi Néplap 1984. május 22., kedd GROMIKO-GENSCHER TALÁLKOZÓ Andrej Gromiko és Hans- Dietriech Genscher Moszkváiban hétfőn megkezdett és ma folytatódó tárgyalásainak első napján a nemzetközi, s ezen belül az európai helyzetnek szentelte a legfőbb figyelmet. Andrej Gromiko felhívta tárgyalópartnere figyelmét Konsztantyin Csernyenka közelmúltban tett nyilatkozatára, említést tett országának és más szocialista országoknak több olyan konkrét kezdeményezéséről is, amelyek célja a nukleáris háború veszélyének kiküszöbölése, a nemzetközi feszültség enyhítése, s a bizaPárbeszéd és realitás Genscher külügyminiszter moszkvai látogatása akkor is fontos eseménye a kelet—nyugati kapcsolatok alakulásának, ha tudjuk: a párbeszédhez a légkör piUanatnyilag kedvezőtlenebb, mint a korábbi szovjet—nyugatnémet találkozókon uotó. Az nagyjából kiszámítható volt, hogy a konzervatív ,bonni kormánykoalíció nagyobb megértést tanúsít majd az Egyesült Államok globális politikája iránt, mint szociáldemokrata elődei. Mégis, némi meglepetést keltett, hogy Kohl-kabinet — az NSZK-mak a kelet— nyugati kapcsolatokhoz fűződő érdekeltsége ellenére — ilyen messzire megy az amerikai adminisztráció erőfölényre törekvő politikájának rakétatelepítési terveinek támogatóban. Ezek után nem meglepő, hogy Moszkvában is különösebb illúziók nélkül tekintettek a tárgyalások elé. Mindemellett a rendkívül feszült viszonyok között önmagában a szovjet— nyugatnémet politikai párbeszéd folytatódása is figyelmet keltő mozzanat. lom erősítése az államközi kapcsolatokban. Gromiko külön nyomatékosan is aláhúzta, hogy haladéktalanul javítani kell azon a veszélyes helyzeten, amelyet a jelenlegi amerikai kormányzat agresszív, militarista nemzetközi politikája idézett elő, beleértve az új amerikai rakéták nyugateurópai telepítését is. Ezért felélősség terheli a Német Szövetségi Köztársaság kormányát is — hangoztatta. Az elsőcsapásmérő amerikai rakéták megjelenése Nyugat- Európában számottevően növelte a nukleáris fenyegetést, többek között az NSZK- ra nézve is. A találkozón Andrej Gromiko kitért azokra az utóbbi időben gyakran hallható nyugati nyilatkozatokra, amelyek az amerikai rakétatelepítés miatt megszakadt genfi tárgyalások felújítását sürgetik. Mint megállapította, ehhez csupán egy dolog szükséges: helyre kell állítani az amerikai rakéták telepítésének megkezdése előtti helyzetet. A megbeszélésen — a szovjet közlés szerint — Hans-Dietriech Genscher a NATO ismert álláspontjával összhangban igazolni igyekezett az új amerikai rakéták nyugat-európai telepítését. Ugyanakkor azt hangoztatta, hogy az egyensúly és az enyhülés, valamint egymás jogos biztonsági érdekeinek elismerése alapján biztosítani kell az európai stabilitási;. Kijelentette, hogy a Német Szövetségi Köztársaság is hozzá akar járulni a fegyverkezési hajsza megszüntetéséhez. A közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folytatott bécsi tárgyalásokkal összefüggő kérdések áttekintése során Andrej Gromiko megállapította, hogy a nyugati résztvevők továbbra is kitartanak eddigi, konstruktívnak nem nevezhető álláspontjuk mellett, amely már sok éve akadályozza a megállapodás elérését. A szovjet külügyminiszter kitért országának a közelmúltban a stockholmi konferencián előterjesztett javaslataira is, hangsúlyozva, hogy azok szerves egységbe ötvözik az átfogó politikai és nemzetközi jogi intézkedéseket a konkrét katonai-műszaki jellegű lépésekkel. Hans-Dietrich Genscher kijelentette, hogy az NSZK kormánya az európai biztonság kérdéseiről folytatott párbeszéd fontos fórumának tekinti a stockholmi konferenciát, és érdekelt abban, hogy azon konkrét eredmények szülessenek. Bonnban ennek megfelelően fogják tanulmányozni a Szovjetunió új javaslatait is. Újabb izraeli A dél-libanoni Szidon közelében az Aim el-Helua palesztin menekülttábor továbbra is fokozott izraeli katonai ellenőrzés alatt van. Mint ismeretes, a múlt héten az izraeliek nagyszabású terrortámadást hajtottak végre a tábor lakói ellen. A halált osztogató felhő „A fekete felhő táborunk felé tartott, majd teljesen elborította a környéket. Iszonyúan büdös volt. A törzs öregjei mélyedéseket vájtak a homokdűnébe és valamennyien belefeküdtünk... öt nappal később az idősebbek egymás után haltak meg.” így emlékezett vissza Yami Lester, az egyik ősi ausztráliai törzs tagja az 1953 októberében a délausztráliai Maralinga sivatagban végrehajtott nukleáris robbantásra. Lester maga is sugárfertőzést kapott, megvakult. Az ausztráliai közvélemény tulajdonképpen csak most szerzett tudomást arróL, hogy Maralinga sivatagban 1953-tól 1963-ig — azaz tíz éven keresztül — végeztek nukleáris kísérleteket. Az angol és az ausztrál titkos dokumentumok arra utalnak, hogy a Maralingán 1953-ban végrehajtott angol robbantások esetében nem gondoskodtak megfelelő biztonsági intézkedésekről. A kísérletnél közreműködő katonák, a terület lakói akaratukon kívül váltak kísérleti nyu lakká. Már 1980 márciusában jelentette dr. Tom Cutter, az Alice Springs-i egészségügyi szolgálat orvosa, hogy leghevesebb harminc, de valószínűleg ötven bennszülött halt meg a kísérleti robbantás után, és az életbenmaradot- taknál megkétszereződött a daganatos megbetegedések aránya. A jelentés nem keltett nagy figyelmet. Még 1983 szeptemberében is azt állítatta a Canberrái kormány: nincs semmi bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az angol nukleáris kísérletek bármilyen egészségkárosodást okoztak volna. Az ausztráliai hadügyminisztérium több mint húsz évvel a robbantások után ismerte be, hogy a kísérleteknél angol és új-zélandi katonákon kívül 15 ezer ausztráliait is alkalmaztak. „Parancsba adták, hogy menjünk ki, csukjuk be a szemünket és takarjuk el kezünkkel az arcunkat. A robbanás alatt minden egyes csontomat úgy láttam, mintha egy röngenfelvétel volna előttem ... Baj|társaim tucatjai haltak meg azóta rákban” — mondta egy egykori tiszt. Több ausztráliai pilótának át kellett repülnie a radioaktiv felhőkön. A repülőgépéket olyan erős fertőzés érte, hogy a földetérés Usztyinev marsall válaszai a TASZSZ-hírügynökség munkatársának kérdéseire Az alábbiakban közöljük Dmitrij U sztiynovnak, a Szovjetunió marsaLljának, szovjet honvédelmi miniszternek a válaszait a TASZSZ munkatársának kérdéseire. KÉRDÉS: Ismeretes, hogy az amerikai közép-hatótá- volsátgú rakéták európai telepítése a nemzetközi légkör megromlására vezetett. Az ön véleménye szerint ez miben nyilvánult meg? VÄLASZ: Az történt, amire a szovjet vezetés többször , is figyelmeztetett. A közép-hatótávolságú amerikai rakéták NSZK-'beli. angliai és olaszországi telepítésének megkezdésével Európában és az egész világon sokkal bonyolultabbá vált a ihelyzet. Lehetetlenné váltak a tárgyalások az atomfagyverzet korlátozásáról és csökkentéséről. A Reagan-lkormányzat új fegyverkezési hajszába sodorja a világot. Az Egyesült Államok — azzal, hogy megkezdte rakétáinak telepítését Európában — megbontotta a katonai erőegyensúlyt, és újabb nukleáris veszélyt idézett elő a Szovjetunióra és szövetségeséire nézve. Ezt mi nem hagyhattuk figyelmen kívül, és a veszélynek megfelelően válaszoltunk. A katonai kalandok óceánon túli pártfogói arra Számítanak, hogy a Szovjetunió, a szocialista országok területén lévő célpontokra irányuló Pershing—2-es rakéták rövid repülési ideje bizonyos él ernyőiket biztosít az Egyesült Államoknak. Ez a legveszélyesebb számítás. A Szíriái hadsereg ellenőrzése alatt áliló libanoni körzetet bombázott az izraeli légierő a Bekala-vülgyben. A légitámadás célpontja a Hezbollah (Allah Pártja) elnevezésű síita szervezet kiképző tábora volt a szíriai határ közvetlen közelében, Dzsanta település peremén. A támadás következtében egy idős libanoni földműves életét vesztette és a síita Amal mozgalom két milicistája megsebesült. Az Izraeli agresszió — a Tel Aviv-i hivatalos jelentéssel ellentétben — nem érte el célját, nem semmisítette meg a kiképzőtábort. A másfél hónapos szünet után végrehajtott bombázásban három izraeli harci gép vett részt. Nabih Berri, _a libanoni nemzeti egységkormány tagja, az Antal mozgalom főtitkára erélyésen elítélte a Libanon szuverenitását sértő izraeli agressziót. Ebnek célja megítélése szerint az volt, hogy katonai konfliktusba rángassák bele Szíriát, amely az Izraelben hatalmion levő Lilkud-tömb javára biliéntené a választási mérleget. után meg kellett semmisíteni őket. A gépek legénysége csak gyakorlóruhát viselt — azóta a legtöbb pilóta meghalt sugárfertőzés következtében. Körülbelül 120 ausztráliai kért eddig kártalanítást a robbantások okozta sugárfertőzésre hivatkozva. A kormány mostanáig elzárkózott ezelőtt, és csak kivételes esetben folyósított kártérítést. Az ausztrál közvéleményben csak mostanában kezd kialakulni a kép arról, mi is történt 1953 és 1963 között. Az utóbbi időben ugyanis az akkori események közreműködői, illetve szemtanúi közül egyre többen törik meg a titoktartási kötelezettséget — és nyilatkoznak. Nincs vesztenivalójuk, legtöbbjük gyógyíthatatlan beteg az akkoriban kapót sugárfertőzés következtében. A Szovjetunió és szövetségesei elleni támadás azonnali és elkerülhetetlen válaszcsapást von maga után, és ez a csapás egyaránt érinti azokat a területeket, ahol a rakétákat telepítették, és azokat is, ahonnan a rakéták bevetésére kiadták a parancsot. Ehhez nem férhet kétség. Vajon nőtt-e az NSZK, Anglia és Olaszország biztonsága azáltal, hogy ezekben az országokban amerikai rakétákat telepítettek? Ellenkezőleg, csökkent a biztonságuk, s megnövekedett magának az Egyesült Államoknak a veszélyeztetettsége is. Azoknak, akik meghatározzák az amerikai politikát, ideje lenne elgiondolkodniuk a Szovjetunióval szembeni fölény kiharcolására irányuló kísérletek hiábavalóságán. A kialakult katonai egyensúly és az atomfegyverzet korlátozásáról korábban elért megállapodások objektiven előmozdítják a béke megőrzését. KÉRDÉS: Milyen konkrét válaszintézkedéseket hoznak az amerikai rakéták NSZK- ban, Angliában és Olaszországban történő telepítésére? VÁLASZ: A válaszintézkedések lényege a következő: mint ahogy a Szovjetunió korábban figyelmeztetett, feloldottuk a Szovjetunió által 1982 márciusában egyoldalúan bejelentett moratóriumot az SS—20-as középhatótávolságú rakétáknak országunk európai területén történő telepítésére. Az amerikai atomrakétapotenciál Európában történő további növelésének megfelelően mi növelni fogjuk az SS—20-as rakéták számát országunk európai részén. A Német Demokratikus Köztársaság és a Csehszlovák SzociiaiHsta Köztársaság kormányával megállapodva, a szocialista közösség országai védelmének biztosítása értelmiében. 1983 decemberétől megkezdődött e két szövetséges ország területén a szovjet megnövelt hatótávolságú hadműveleti - harcászati rakéták telepítése. Jelemlteg ezek a rakéták ügyeleti harckétszültségi rendszerben állnak, és ilyen módon megfelelően ellentételezik azt a fenyegetést, amely mindenekelőtt azokból a térségekből sízármazik, ahová az amerikai rakétákat telepítettek. Ellenintézkedéseket tettünk: közvetlenül az Amerikai Egyesült Államok területének vonatkozásában is. Ronald Reagan kormányzata, miközben arra törekszik, hogy fölényre tegyen szert, úgy számít, hogy a Pershing—2-.es rakétákkal lehetővé válik, hogy indításuktól nyolc-tíz percen bedül elérjék a Varsói Szerződés országainak Objekt urnáit és békés városait. Ám ez csupán illuzórikus fölény. Megnöveltük a nukleáris rakétafegyverzettel felszerelt, az Egyesült Államok partjainál cirkáló tengeralattjáróink számát. Ezek a fenyegetések olyan elJ lentetélezését hozzák létre, amely egyenlő azzal a fenyegetéssel, amelyet a Szovjetunió és szövetségesei területére az Európában, telepített amerikai rakéták jeléntenek. Szaratném külön kiemelni, hogy, ellenimitézkiedéseink szigorúan azok között a határok között maradnák, amelyeket az Egyesült Államok és a NATO tevékenysége határoz meg. KÉRDÉS: Mint ismeretes, az Egyesült Államok kormányzata kijelentette, hogy szándékában áll folytatni az amerikai rakéták európai telepítését, úgy,an akkor arról szónOkOl, hogy mindenféle élőfeltétel nélkül kész foly,- ta'tni a tárgyalásokat az tomfegyverek konlátozásá- ród. VÁLASZ: Üresen hangzanak az Egyesült Államok „komoly és intenzív párbeszédre való fölhívásai” és kijelentései arról, hogy „a kölcsönösen elfogadható megállapodás felkutatása céljából kész elébe menni a másik félnek”; ezek csak a közvélemény megtévesztésére szolgádnak. Valójában az Egyesült AllamOk vezetői arra törekszenek, hogy a Szovjetunióra rákényszerít- gék a számunkra nyilvánvalóan elfogadhatatlan feltételeiket a tárgyalások felújításával kapcsolatiban. Reagpn ednök kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak naigyon nagy szüksége van az új földrészközi ballisztikus rakéták, az MX-ek gyártásénak meggyorsítására, mert ha az Egyesült ÁUámöknak nincsenek ilyen rakétái, akkor a Szovjetunió nem tér vissza a tárgyalóasztalhoz. Lehet ezt megállapodáshoz vezető útnak nevezni? Ilyen alapon lehetetlen tárgyalnunk. Számunkra már régen világossá vált, hogy az : Egyesült Államok kettős játékot űz az atomfegyverzet korlátozásának problémájával. Egyfelől már hosszú évek óta szerződéseket és megállapodásokat írnak állá, másfelől viszont meghiúsítják azok raftifikéilását. Az atom- fegyverzet korlátozására vonatkozó szerződések — ha mindkét ország népeinek biztonsági érdekeiből indulunk ki — az Egyesült Államoknak legalább annyira szükségesek, mint a Szovjetuniónak. Az ezekről való lemondás egyáiltölán nem javítja az Egyesült Államok biztonságát. A Szovjetunió kész megállapodni a fegyverzet korlátozását és csökkentését előmozdító radikális lépések megtételében, mégpedig az egyetlen lehetséges és igazságos alapon, az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján. KÉRDÉS: A szovjet emberekben gyakran felmerül a kérdés: mit kell még tenni annak érdekében, hogy megbízhatóan lehessen sza- vatd’.ni a Szovjetunió és szövetségeseknek biztonságát az imperialista fenyegetéssel szemben? VÁLASZ: A szovjet emberek felháborodását természetesen az váltja ki, hogy az amerikai imperialista vezetők feltételéket próbálnak diktálni a Szovjetuniónak, az erő pozíciójából akarnak beszélni velünk és a világ minden béfceszerétő államával : mintha Washingtonnak joga volna rendelkezni a népek sorsával uralkodni a világ felett. Olyan magatartásit tanúsít, mintha a történelem nem szolgált volna már tanulságos leckékkel. Annak, aki ma új „keresztes hadjáratot” szervez a szocializmus ellen, csak egyet lehet tanácsolni: emlékezzék, hcgyan végződött a múltban minden hasonló próbálkozás. Ezen az úton leküzdhetetlen akadály tornyosul előtte: a Szovjetunió hatalmas gazdasági potenciálja és m eg törhetetlen védelmi ereje, a szovjet társadalom szerves összefor.rott- sága a kommunista párt és a nép megbonthatatlan egysége. A szocialista államok közössége, a Varsói Szerződés tagországai hadseregeinek testvéri harci szövetsége a békének és a népek biztonságának megbízható támasza. Nem ér bennünket felkészületlenül az imperializmus semmiféle katonai kalandja sem. A Szovjetunió békés ország, Fegyveres erői soha senkit nem fenyegettek, soha elsőként nem emeltek fegyvert más államokra és népekre; őrködnek a szovjet nép békés munkáján, védik a szocialista országok népeinek érdekeit. A kommunista párt a következő feladatot állította elénk: a hadsereg és a flotta legyen állandóan kész arra, hogy határozottan visz- szaverjen bármely agresszort. A szovjet fegyveres erők készek e feladat végrehajtására.
