Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-22 / 118. szám

1984. május 22., kedd Somogyi Néplap 3 MEGNYÍLT A TECHNIKA HAZA KAPOSVÁRON part néhány le is termelőjéhez. A portáik m eglátagatása so­rán különösen sok volt a kérdés és az elismerő véle­mény. A vendégek érdeklő­désének alaposságát mutatja, hogy a Dél-Somogyi Állami Gazdaságiban bemutatott burgonyaitárolónál pontosan megszámolták, hogy a ra­gasztott faszerkezet hány elemből áll, sőt még ki is javították a tájékoztató szákembert, akii az egymásra préselt falapok számában egyet tévedertít. — Volt-e olyan, ami ke­vésbé tetszett, ahol például ésszerűtlenséget tapasztal­tak? — ^Nálunk sok az ember és kevés a föld. Tartomá­nyunkban egy Lakosra csak 0,05 hektár termőterület jut, így hát münden tenyérnyi Á nő sincs vasból! Számolni kell azzal, hogy a nőknél is jelentkeznek mindazok a foglalkozási ár­talmak, szellemi és fizikai túlterhelésből fakadó szervi vagy neurotikus betegségek, amelyek eddig jobbára a férfiak egészségét károsítot­ták. Ezt a megállapítást egy egészségügyi szakcikkben olvastam, amelyből megtud­hattam azt is, hogy milye­nek a betegségmegelőző, gyógyító kilátásaink az ez­redfordulóig. Szívósabbak, bizonyos ha­tásokkal szemben a férfiak­nál sokkal ellenállóbbak a nők, s magasabb kort érnek meg — hallhatjuk úton-út- félen. Ügy látszik ez a bio­lógiai előny, mondhatni ki­váltság a gyengébb nemnek mégsem ad akkora védettsé­get, mint amekkorát évtize­deken át tulajdonítottak ne­ki. Kiderült, hogy a nő sincs vasból, nem elnyűhetetlen, s amióta a társadalmi munka- megosztásban szinte egyenlő részt vállal (a keresőképes férfiak 88 százaléka, a nők 81 százaléka dolgozik), a ci­vilizációs betegségek őt sem kerülik el. Értve ez alatt a szív- és érrendszeri, a moz­gásszervi stb. elváltozásokat, bajokat. A nők életmódja azonos lett a férfiakéval, sőt túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a munkavállalás mellett a csa­ládi élet szervezéséből, az otthoni kötelezettségekből övék a nagyobb rész. Egy KSH-felmérés szerint a nők átlagosan naponta 211 per­cet, a férfiak 44 percet töl­tenek háztartási munkával. Tudotriásul kell venni, hogy ma már a nők között egyre több a szakképzett, fe­lelős munkakört betöltő, ve­zető beosztású, aki nem en­gedheti meg magának, hogy huzamosabb ideig otthon maradjon gyes-en vagy más családi ok miatt. Ez előme­netelben, szakmai fejlődés­ben nagy hátrányt jelentene számára. Sokszor hallani olyan gú­nyos megjegyzéseket, hogy „ti akartok egyenjogúak len­ni, most viseljétek a követ­kezményét”. Valójában aki mondja, az is tudja, hogy hamis ez a nézet. Igen, a nők akarták és akarják ma is a férfiakéval azonos jogot a munkához, az érvényesü­léshez, de a terhek egyenlő elosztása mellett. A körül­mények, a gazdasági kény­szer is úgy hozta, hogy szük­ség volt és van a női mun­kaerőre. Korunk jellemzője a kétkeresős család. A meg­oldást semmiesetre sem a „vissza a fakanálhoz” szem­lélet adja, hogy a nő újból legyen csak a családi tűz­hely őre. A jelenlegi hely­zeten viszont változtatni kell nemcsak a nő, hanem az egész társadalom érdekében. Az egyre kevesebb házasság, az egyre több válás, a csök­kenő gyermekvállalási kedv népességünk fogyásához ve­zet. A demográfiai feszültsé­gek pedig kedvezőtlenül érintik életszínvonalunk és szociális helyzetünk alaku­lását. Nem lehet minden vonat­kozásban egyenlőségi jelet tenni nő és férfi közé. Esély- egyenlőség a pályaválasztás­ban, a munkahelyi előmene­telben, a bérezésben stb. mind megvalósítható, viszont a családi életben óhatatlanul többet kell vállalnia a nő­nek. Nem kiváltságokra, fö­lösleges kíméletre vágynak a lányok és asszonyok, hanem olyan életvitelre, időbeosz­tásra, amely nem haladja meg erejüket, és meg tudják osztani magukat a munka­hely és a család között! A napokban ezt a válto­zást sürgető, sok ezer csalá­dot érintő kérdést vitatta meg a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsának munkabi­zottsága, bevonva a fővárosi és vidéki nagyüzemek, gyá­rak, vállalatok, intézmények, kutatóintézetek szakembereit. A tanácskozás végkicsen­gése az volt, hogy a megol­dást a változatosabb mun­kaidő- és foglalkoztatási for­mák szélesebb körű beveze­tése adná az iparban, keres­kedelemben, mezőgazdaság­ban — fizikai és szellemi munkakörökben. Természete­sen a teljes foglalkoztatás megtartásával kell lehetősé­get teremteni a nők teljes munkaidős alkalmazása mel­lett a részmunkaidős, a ru­galmas és más időrendszerű elfoglaltságra. Sajnos, ma még a munkál­tatók nincsenek érdekeltté téve, ezért is idegenkednek az új formáktól, ugyanis ezek magasabb fokú szerve­zettséget, szigorúbb munka- fegyelmet követelnek, nem beszélve arról, hogy több velük az adminisztráció és a létszámgazdálkodást is nehe­zítik. A gyakorlat viszont azt igazolja, hogy ahol már több éve bevezették, például a rugalmas munkaidőt, ott a dolgozók magánügyeiket szabad idejükben intézik, csökkent, illetve megszűnt a túlóra, javult a munkamorál, enyhültek a közlekedési, vá­sárlási gondok. Elismert tény, hogy az iparban a részmun­kaidősök alkalmazása növeli a termelékenységet, a 4, 6, óránként egymást váltó mun­kások pihentebbek, az első órákban mindenkinek na­gyobb a teljesítőképessége. A lehetőségek tehát adot­tak, csak élni kell velük. így diktálja a józan ész. H. A. A biztonságos energiaellátásért T ető 15 millió forint felújításra A Dédász kaposvári üzemigazgatóságának tevé­kenységi területe Közép-So- mogy. Keleten „kilógnak” a megyéből egészen Dombóvá­rig, Hőgyészig, nyugaton Tarany jelzi határukat. Északon a Böhönye, Oszto- pán, Törökkoppány vona­lig, délen pedig Bőszénfa, Hedrehely, Görgetegig ér a határ. 1984-ben alapvető célki­tűzésük közé tartozik a fo­gyasztói szolgáltatás szín­vonalának növelése, a mun­kaminőség javításának fo­kozása. Sebestény Gyulától, az üzemigazgatótól meg-. tudtuk, fő törekvésük az eszközök optimális kihasz­nálása, az anyag- és ener­giatakarékosság növelése. Továbbá a munkaerő haté­kony foglalkoztatása és az eredményes gazdálkodás. — A Dédász vállalat önál­ló gazdálkodási egység) a kaposvári a sok közül csak az egyik üzem — mondta az igazgató. — A tervezési rendszerünk olyan, hogy terveinket a vállalati lehe­tőségek szerint dolgozzuk ki. Az idei árbevételi terv mintegy 700 millió forint, amelynek 92 százaléka az áramdíjból és 8 százaléka a. hálózatszerelési munkákból származik. Tavaly a háló­zatszerelési tevékenységből 48 millió forint folyt be pénztárukba, míg az idén várhatóan 56 millió. •— Fenntartási feladata­ink legnagyobb részét a hálózati "felújítás jelenti — folytatta az igazgató. — Cé­lunk: a hálózatok mindig olyan állapotban legyenek, hogy fogyasztóinknak min­den körülmény között villa­mosenergiát tudjunk bizto­sítani. Az idei hálózatfejlesztés­re, felújításra 15 millió fo­rintot fordítanak. A nagy­atádi víllamosenergiai al- állomáson csütörtökön na­gyobb rekonstrukcióba kezdtek. Ezzel majd Nagy­atád és a környező községek energiaellátása biztonságo­sabb lesz. Az első negyed­évben Nagybajom térségé­ben már elkészültek a 20 kilovoltos vezeték felújítá­sával, amelynek hossza 10 kilométer. Jelenleg a Sán- tostól Gálosfáig húzódó 20 kilovoltos gerincvezetéket építik, amelyet heteken be­lül befejeznek. A vezetékek elöregedtek, kicserélésük szükségessé vált. Az emlí­tetteken kívül nagyobb há­lózat átépítéseket végeznek Somogygesztiben, Somogy- döröcskén, Törökkoppány- ban és még 13 más község­ben. Ezen munkák közsé­genként ötszázezer — egy­millió forintba kerülnek. Jelenleg negyvenegy fizikai dolgozójukra hárul a háló- zatfelújítás feladata. — Kevés a villanyszerelő, az eltávozókat nehezen tud­juk pótolni — sorolta gond­jaikat. — A hálózatszerelés olyan munka, hogy dolgo­zóink feje felett nincs tető. Az időjárás viszontagságai­nak kitéve... Eszköz- és anyagellátás tekintetében már szerencsé­sebb helyzetben vannak. Ugyanis a Magyar Villa­mosművek Tröszt — az áramszolgáltató vállalatok irányítója — üzemei szinte kizárólagos felhasználói a különböző villamosipari be­rendezéseknek, alkatré­szeknek. Az ellátottság jó­nak mondható oszlopokból, földkábelekből, vezetékek­ből, szigetelőkből. A folya­matos munkavégzést hiány nem akadályozza. Az anya­gok legnagyobb része bel­földi gyárak terméke, jelen­leg nincs olyan munkájuk, amelyhez importra lenne szükségük. K. L. Kaposváron kaposvári talajlabor korsze­rű módszereit. (Folytatás az 1. oldalról) tünk tanúi a társadalmi munkamegosztásban: tu­dásverseny bontakozott ki, felértékelődött a gyártmá­nyok létrehozásában köz­reműködők jelentősége. Nyilvánvaló, hogy csak ak­kor lehetünk versenyképe­sek, ha kellőképpen nő a műszaki színvonal. A Mű­szaki és Természettudomá­nyi Egyesületek Szövetsé­gének éppen ezért az a leg­fontosabb célja, hogy sajá­tos eszközeivel, lehetőségei­vel segítse a magas színvo­nalú szellemi alkotó tevé­kenység kibontakozását, s ezt a tevékenységet a tudo­mányos fejlődés szolgálatá­ba állítsa. A jó gondolato­kat, az arra érdemes javas­latokat el kell juttatni a megvalósítás . pályájára. Szakembereink képzéssel, továbbképzéssel válhatnak alkalmassá e feladatok meg­oldására — s ebben talál­nak otthonra a somogyiak a most megnyílt Technika Há­zában. A MTESZ intézményesen gyei szervezet titkára tá­jékoztatta a résztvevőket a Technika Háza létrehozásá­nak körülményeiről — a fel­újítás több mint 20 millió forintba került, s 1500 négy­zetméternyi hasznos terü­let áll rendelkezésré a ren­dezvények lebonyolításá­hoz —, majd Sugár Imre kitüntetéseket, emlékpla­ketteket adott át a munká­ban közreműködő vállala­tok, intézmények képvi­selőinek. A megyei szerve­zet által alapított MTESZ- éremmel Rónai Jánost, az országos elnökség titkár­ságvezetőjét tüntették ki. Dr. Tóth János az orszá­gos elnökség emléklapját adta át Sugár Imrének és dr. Orosz Lászlónak, a me-' gyei szervezet elnökének, illetve titkárának, a Kiváló dolgozó kitüntetést pedig Sámóczi Istvánná megyei szervező titkárnak. Ebből az alkalomból érté­kelték a MTESZ, illetve a Magyar Közgazdasági Társa­ság megyei szervezete, a KISZ megyei bizottsága és a megyei tanács által közösen kiírt pályázat eredményét. A díjakat Sugár Imre adta át az arra érdemesített pá­lyaművek szerzőinek. H. F. szakemberek földet hasznosítanunk kell. Talán ezért van, hogy az itteni határt járva túlságosan sok parlagterületet láttunk. Mi egy tábláról évente két­szer, sóit háromszor is taka­rítunk be termést. Igaz, ott több — mintegy 1000—1200 millliiméternyi a csapadék. — Az optimális tápanyag- vüsszapótlás érdekében vé­geznek-e az ittenihez hason­ló táblánkénti talajanalízist? — Végzünk ilyen Vizsgála­tokat, igaz csak nagyobb te­rületegységekre vonatkozó­an. Tartományunk, Csilangszu területe ugyanis nagyobb, miint Magyarország, viszont állomásunkon még nincs az ittenihez hasonló nagy tel­jesítményű analitikai rend­szer. A most tapasztaltak­nak köszönhetően immár mi is tudnánk hasznosítani a — Milyen területeken lát­nák lehetőségeiket a további szakmai tapasztalatcserére ? — A mezőgazdasági kuta­tások számos ágában tanul­hatunk egymástól. Különö­sen érdekes volna azonban összevetni a két országban alkalmazott műtrágyaada­gok és az elért hozamok arányát. A vendéglátók ennek kap­csán elmondták, eszmecse­réik során a kínai szákem­berek lényegében úgy ítél­ték meg, hogy a nagyobb műitrágyaadag egyértelműen magasabb hozamot ad. Ez nagyon hasonló volt a ma­gyar agronómusok tíz év előtti felfogásához. Figyel­mesen jegyezték hát azokat a frissebb hazai tapasztala­tokat, amelyek szerint egy ponlton túl a műtrágyaráfor­dítás már nem hoz a költ­ségek növekedésével ará­nyos termóstöbbletet. A be­szélgetéseknél gyakran már tolmácsra sem volt szükség, hiszen a vegyjelek és kép­letek nyelvén minden szak­ember ért. A gazdag program során a kínai csoport egyebek közt ellátogatott a boglárt bor- komfoinátba és a pécsi talaj- laboratórium számítóköz­pontjába is. A vendégeket azonban nem csupán szak­mai kérdések érdekelték. El­mondták, hogy szeretnének megismerkedni egy magyar család életével is. így hát Jáki István, a kaposvári ta­la jlalboratórlum vezetője la­kásán iis vendégül látta kí­nai kollégáit, akik sejtetni engedték, hogy utazásukat minden bizonnyal külkeres­kedelmi szerződéskötés kö­veti majd. b. r. kapcsolódik munkája során a gazdasági élethez; céljai találkoznak a társadalom érdekeivel. Ez most, a VII. ötéves terv előkészítésének időszakában is érvényes: a tagegyesületeket bevonták a koncepciók vitáiba, ál­lásfoglalást, javaslatokat várnak a szakemberektől. Dr. Orosz László, a me­Kérdések a háztájiról Kínai talajtani A megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Áliomás munkájának és eredményei­nek elismerését jelenti, hogy a magyar—kínai gazdasági együttműködési program ke­retében a múlt héten kínai talajtani szakemberek har­madik csoportja ismerkedett itt a szakterület magyar módszereivel és műszaki rendszerével. A MÉM NAK, valamint a kínai piacra be­tömi szándékozó Labor Mű­szeripart Művek egyaránt a kaposvári állomást ítélték Legalkalmasabbnak arra, hogy házigazdaként segítse a messziről jött vendégek tá­jékozódását. Ütjük tapaszta­latairól a négytagú csoport vezetőjét, a csangcsou-i nö­vényvédő állomás talajtani szaikiirányítóját Cszsu hinget, valamint Cuny Vejlunyt, a nanikiingi mezőgazdasági fő­iskola tanárát kérdeztük, ak' egyébként tolmácsolt is. — Volt-e valamilyen ké­pük korábban a magyar me­zőgazdaságról ? — Lényegében csak azt tudtuk, hogy itt igen gyors ütemű a fejlődés. A most lá­tottak ezt az előzetes véle­kedést mindenben megerősí­tették. — Mii keltette föl elsősor­ban az érdeklődésüket? — A talajtápanyag-vizsgá- latok módszerei és a számí­tógépes analitikai berende­zéseik. Nagyon tetszettek azonban a műtrágyaszórás eszközei, valamint a látott meliorációs eljárások is. Ügy láttok, itt minden feltétel adott az intenzív termelés­hez. A kaposvári szakemberek kiegészítésül mondták el, hogy vendégeik nagyon kí­váncsiak voltaik a háztáji gazdálkodás rendszerére. Ezért vitték el őket a kapos- homöki Rozmaring szaifccso-

Next

/
Thumbnails
Contents