Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-19 / 116. szám
6 1984. május 19., szombat GYERMEKEKNEK Nemzetközi játékok Mindig izgalmas kérdés, vajon mit játszanak a külföldi gyerekek. A kívánságaitokat szeretném most kielégíteni néhány nemzetközi játék leírásával. ALGÉRIA-Két csapatot válasszatok 5-5 fővel. Utána egymással szemben sorakozzon fel öt méterre a két csapat,'közöttük áll a játékvezető. Főszabály: a labdával a másik csapatból kell egy játékost eltalálni. Találat esetén az ellenfél játékosa fogoly lesz, és még két dobási lehetőséget kap. Ha nem talál, a másik csapat következik. Ha az ellenfél elkapja a labdát, akkor az a csapat háromszor dobhat egymás után. INDIAN JÁTÉK 5-5 főből áli egy csapat, amelynek vezére van, ' A húszméteres pályát elfelezik, és ott állnak fel a csapatok. A pálya végén kövekkel rakják ki a kapuvonalat. A cél: a labdát az ütőkkel az ellenfél kapujába továbbítani. A játékidő megegyezés dolga, más szabályok nincsenek. Gól után a labdát újra fél kell dobni. ANGLIA A földön húsz méterre egymástól két párhuzamos Volt nekem — haj, régen volt — egy csodaparipám. öreg seprűből fabrikáltam annak \a fejét. Két fület ragasztottam rá és két gombaszemet. Nagyapám kimustrált nagykabátjáról vágtam le ia gombokat a kis- bicslfával, amit még a vásárból hozott édesapám, amikor odajárt Földváron. A kantárt egy vénségesvén tarisznyának a szíjából szabtam ki nagy gonddal, és már kész is volt a csodaparipám. Amíg innen-onnan, padlásról, fészeraljáról összeszedegettem a hozzávalókat, ráment két napom, de nem sajnáltam a .másik hármat sem, mire aztán készen állt az én feledhetetlen csodaparipám. A fülei vígan lebegtek a nagy iramban, amit én diktáltam a csodaparipának. Irigyeltek is érte a pajtások, \különösen la két Sas szomszéd, mert az édesanyjuk éppen akkoriban vásárolt új seprűt. A régit meg fölrakták a kamra menye- zete alá. Azon lógott a sodor meg |a kolbász. Bizony az én pajtásaim várhattak egy darabig, amíg csodalóvá elkopik majd az új seprű. Az is vált, sokszor volt, hogy kinyargaltam nagyanyám után a piacra. Azt élvezte csak igazán az én csodaparipám. Minden kofa kosarába bepillantott, a tejfeles köcsögöktől meg erővel kellett kantárom tortavonalat kell húzni, e közé állnak be a játékosok. A játékvezető sápjelére kell valamelyik vonalhoz futni, de ha a játékvezető a sípjába fúj, a játékosoknak az ellenkező irányba kell futni. Tehát a játékirányító ügyességén múlik, hogy a versenyzők ne érjék el, a vonalat. Ha mégis sikerül, helyet cserél a játékvezetővel. SZUDÁN Ez a játék akkor érdekes, ha sokan játsszák. A játékosok egy nagy ködben összefogódzkodnak, ezen belül pedig 2-3 társuk áll. Feladatuk, hogy futás köziben — ■nem durván — áttörjenek a' körön. Ha a kitörés elsőre nem sikerül, többször is megismételhetik- Ha sikerül az áttörés, akkor cserélnek a játékosok. SPAN Y OLORSZÄG A játékosok nagy kört alkotnak. A középen álló adogató a labdát tetszés szerint dobja (alacsonyan, magasan, stb.) a társainak. Aki eltéveszti, és a labdát elejti, annak valamilyen feladatot kell végrehajtani. (Olyanokat, amelyeket a zálogkiváltásnál szoktatok feladni egymásnak.) Á csodaparipa nőm, mert torkos fajta volt. Egy kofa néha meg is kérdezte: „Mit eszik ez a szilaj csikó, kisfiam?” Tudtam én a választ azonnal. A csodáló is csak azt eszi, mint a többi, közönséges: „Szereti a zabot! Elropogtatja a friss szénát, és a Tiszából itatom, ha >meg szomjazik!” Ügy láttam tetszett a válaszom, mert mindenki nevetett rajta jókedvében. S fiogy csodaparipám volt. azt bizonyíthatom is. Egyszer eltörött a lábam. Vékony, nyápic legényke voltam mindig. Egy roppanás, és ölben vittek haza a szomszédból. Búsult a paripám, búsultam én is. Különösen akkor, amikor már gyógyulóban voltam, de semmi pénzért rá nem álltam volna a fájós lábamra. — Fékomadta, teremtette! Mi lesz így a lovaddal. Még annyira elbúsulja magát, hogy kimúlik a szegény pára — mondta nagyanyám, s addig, addig fenyegetett vele, hogy elindültam újra, most már gyógyultan. Megérezte bajomat a csodaló is. Először csak lassan poroszGyermekszínjátszó találkozó Országos Gyermekszínjátszó találkozót rendeznek Pécsen az Ifjúsági Házban június 20—24. között. Az immár kilencedik éve megszervezett találkozó a korábbi gyakorlatot követve — egyik évben fesztivál, másik évben szeminárium — ez alkalommal szakmai szeminárium formáját ölti. A két részből álló idei szeminárium első programjaként — júniius 20—22-ig — ..Rendezői ismeretek félújítása” címmel továbbképzést tartanak a gyermekjáték-produkciókat előkészítő tanárok részére, A gyermekszínjátszásnak világszerte mélyen gyökerező hagyományai vannak. Magyarországon a hetvenes évek elejétől új módszereket kezdtek alkalmazni a színjátszásra nevelésben. Ennek lényege, hogy a gyermekek ne csupán szöveget tanuljanak, [hanem rájuk szabott, életkoruknak megfelelő szerepeket önállóan formáljanak meg. A legutóbbi időszakban több játéktípus vált közkedveltté: főleg kezdő csoportok szeretik az úgynevezett szerkesztett játékokat, vagy ritmusjátékokat, a cselekményhez igazodnak a gyermekek a mesejátékok előadásakor, és mostanság divatosak, a rögtönzésre épülő életjátékok. A találkozó második 'részében — június 22—24-tig — előadóképző stúdium lesz. Ennek keretében az ország legjobb dnárnatanáráinak segítségével alapismereteket adnak a Baranya megyei pedagógusok számára, az ország minden részéből érkező pedagógusokkal pedig a gyermekjátékokat előkészítő legfontosabb didaktikai módszereket .ismertetik. A találkozóval egyidőben megjelenik a Népművelési Intézet „A drámát ikus nevelési program két éve” című tanulmányokat, cikkeket tartalmazó kiadványa. kált velem, de néhány nap múlva már vígan nyihogott, ha megérezte, hogy indulunk világot látni. Hát így éltünk mi ketten. Akkor hallom, hogy a harmadik szomszédban, a Cselényiek gyereke igencsak nyomja .az ágyat. Ha engem meggyógyított, a Jóskának is a javát szolgálja, gondoltam, és elvittem hozzá ,a csodaparipát. Hát bizony a ló is, a Jóska is eleinte csak a fülét lógatta, de ahogy múltak a napok, úgy erősödött a Jóska akarata. — Fei akarok ülni a csodalovad hátára. — Azt nem lehet —mondtam. — És miért ne lehetne? — íMert ki látott már huszárt ingben, gatyában? — Kétszer se kellett mondani, a Jóska már kantáron kapta a lovamat, és azzal ki az udvarba, körbe a kertben, még az utcára is kinyargaltak. Jaj, lett is belőle patália. Csak az orvos fogta a hasát, és veregette a váltamat, merthogy szerinte is csodaparipám van. Kihozta a Jóskát a friss, tavaszi levegőre, és néhány nap alatt el is felejtette a göthösséget. Hát ilyen volt az én csodaparipám. Még ma is meglenne, nem öregedett az egy órát sS, mindig ficánkolt. Inkább az lett a baj, hogy később én nőttem ki a nyergéből. Sajnálom még ma is! HIÁNYZÓ TÉGLÁK Ebből a téglafalból néhány tégla hiányzik. Mondjátok meg, mennyi? (A választ eUenörizhetitek a 11. oldalon.) II Szimbólum H rejtvény fflB Ennek a rejtvénynek az az érdekessége, hogy minden kis ábra meghatározott betűt jelöl. A következő vízszintes sorokra adott válaszok egyben kulcsot jelentenek az ábrák megfejtéséhez is. Helyes válaszok esetén a szavak első betűit lefelé összeolvasva, egy szép sportág nevét kapjuk. 1. Évszak. 2. Épület szintje. 3. Kackiásan kicsinosított. 4. Tavaszi virág. 5. Finom, szép kelme. 6. Zavar, háborgat. (Helyes megoldás a 11. oldalon.) Védjetek a gyíkokat! — „De ha süt a napocska, napozik a gyíkocska” — olvastam egy gyerekeknek szóló könyvben a találó sorokat, mert a gyíkok, de általában a hüllők, valóban nagyon kedvelik a meleget. Ha szeretnétek megfigyelni őket az erdőszélen vagy a réten, a leghelyesebb elindulni néhány esős, hűvös nap utáni napsütéses időben. A meleg sugarak hatására már a reggeli órákban egymás után bújnak elő a gyíkok, és egy sziklán, vakondtúrás tetején vagy más alkalmas helyen elnyújtózkodva akár órákon át süttetik magukat. Ellentétben a kígyókkal, amelyekkel szemben sajnos sokan még ma is ellenszenvvel viseltetnek, a gyíkokat minden gyerek szereti. Hazánkban hét fajuk fordul elő, valamennyi védett. A legnagyobb és talán legszebb zöld gyík a napos erdőszélek, bokros domboldalak, alföldi borókások lakója. A smaragdzöld hím akár 35—40 centiméterre is megnőhet, torka, különösen a tavaszi és nyáreleji időszakban, gyönyörű égszínkék. Minden állatnak meghatározott területe van, amelyhez ragaszkodik, és ahonnét nyomban elkergeti a szomszédot, ha az a határon túl merészkedne. A fürge gyík hímjének oldalai is szép zöldek, de nevével ellentétben meglehetősen lassú mozgású állat, a rétek, legelők, gazos árokpartok és vasúti töltések lakója. A sokkal fürgébb és karcsúbb homoki gyík, melynek háta közepét keskeny zöld csík díszíti, az alföldi igyérfiüvű síkságokon tanyázik. Egyike a legismertebb fajoknak az egyszerűen színezett, karcsú és mozgékony fali gyík. A sziklás területeket kedveli, de öreg kőkerítések közelében, romos épületeken, nagyobb kőkertekben és a szőlőhegyek kőtámfalain is megtelepszik. Legkisebb gyíkfajunk a pannongyík csupán 8—10 centiméterre nő meg. Hengeres teste rézszínű, lábai nagyon aprók. A vakondokgyík egyetlen hazai képviselője, rokonai egyebek mellett Ausztráliában, Délnyugat-Ázsiában és Afrikában élnek. Magyarországon csak helyenként fordul elő a középhegységek napsütötte lankáin, fákkal, bokrokkal ritkásan benőtt füves területeken. Meglehetősen rejtett életet él. Rendszerint csak tavasszal, márciusban vagy áprilisban láthatjuk, később, amikor a fű megerősödik, szinte teljesen eltűnik. Gyíkjaink főként különböző rovarokkal, csigákkal, pókokkal, férgekkel élnek, a lábatlan gyíkok sok gilisztát is fogyasztanak. Ha megfigyelitek például az erdőszéleken tanyázó zöld gyíkokat, látni fogjátok, milyen hihetetlen ügyességgel vadásznak még a repülő rovarokra is. Ha lepke ereszkedik a virágra, egy pillanat alatt ott teremnek, és merész ugrással csípik el a levegőben. A fali gyík a kövek között szaladgáló pókokat, bogarakat zsákmányolja, a réteken tanyázó fürge gyík főként az ugyancsak ott élő sáskákat kedveli. Valamennyi gyíkfajunk téli álmot alszik, ősszel földi lyukakba, sziklarepedésekbe vagy fali résbe húzódnak, és dermedt állapotban várják, hogy a tavaszi nap ismét felmelegítse, életre keltse őket. Mért kapirgálnak a tyúkok? Egyszer a tyúk és u kutya egy tálban kaptak ebédet. Az ételüket olajjal is megöntözték, de az olaj mind lefutott a tányér mélyebb részeire. Az étel teteje száraz maradt. Az okos kutya hamar észrevette ezt, és nem várta meg, hogy megegyék azt, ami felül volt. Orrával szépen felturkálta a tál alját, és abból lakott jól, ami jó zsíros volt. A buta tyúk viszont a száraz darabkákat csipkedte a tetejéről. Mikor mindketten jóllaktak, kihúzta a kutya az orrát a tálból, és azt mondta a tyúknak: — Ó, de buta vagy! Azt csipkeded, ami felül van, mielőtt meggyőződnél arról, mi is van az alján. Látod, az én ételem jó zsíros volt, míg te a szárazát kaptad. A buta tyúk nagyon szívére vette ezt a tanítást: azóta is mindenütt kaparászik, hogy hátha talál valamit. Meg akar bizonyosodni arról, hogy nincs-e odalent valami jó. (Mezey Katalin fordítása) Elszakadt láncszemek Ha az elszakadt láncszemeiket helyes sorrendben fűzitek egymás mellé, egy magyar költő nevét és egyik versének címét kapjátok megfejtésül. Ki a költő, mi a vers címe? (A választ ellenőrizhetitek a 11. oldalion.)
