Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-19 / 116. szám

4 Somogyi Néiap 1984. május 19., szombat Invázió Ezekben a hetekben so­kan keresik az éticsigá? árokparton, réten, legelőn, erdőszélen. E számunkra értéktelen kis állat napon­ta több száz forintot hoz a gyűjtőknek és dollárt az országnak. A meleg napok kedvez­ned a csigagyűjtéshez Nemrég, amikor megpil­lantottam, amint a csigák szarvukat nyújtogatva igye­keztek menekülni szük­ségszállásukról — eszembe jutott egy történet, amely vagy húsz\éve esett meg. Jó volt a csigaszezon ab­ban az évben, a MAVAD alig győzte szállítani a lá­dákat. Kevés volt a láda, így aztán sokan abba szed­ték a csigát, amilyük volt. Az egyik családnak példád ul krumpliszedő kosarai voltak. Nosza, indultak is gyűjteni. Teltek a kosarak, gyűltek a csigák. A család legfiatalabb tagja hajnal­ban is őrizte a kosarakat. Reggel a földművesszö­vetkezet felvásárlóhelye előtt találta a családot. Vártak a sorukra, a felvá­sárló meg a csigás ládák­ra. Sorra került az a csa­lád is, amelyik kosarakba gyűjtötte össze a valutái hozó állatokat. A felvásár­ló a kosarakat letakarta egy-egy zsákkal. Egy hírnök futva jött a felvásárlóért, hogy sürgős telefon várja a szomszédos üzemben. Mit tehetett? Be­zárta az ajtót, rohant a te­lefonhoz. Visszafelé még egy órát elbeszélgetett va­lakivel, aztán eszébe jutot­tak a csigák. Futva rohant a munkahelyére, ahol a menekülő csúszó-mászók ellepték a padlót, az író­asztalt, a tojásokat, a zsá­kok tetejét. Vonszolták ma­gukat az épület fálán, a fürgébbek pedig szarvacs­káikat nyújtogatták a mennyezeten, a mesterge­rendán. Csigainvázió volt ez a javából... Akik lát­ták, nagyot kacagtak rajta, s azóta is emlegetik a csa­ládot, akiktől nyitott ko­sárban vették át az éticsi- sát. Dévai Zoltán Új tehenészeti telep 'Befejezéséihez közeledik a memyeá Űj Ba­rázda Tsz égjük nagy vállalkozása, a mintegy 50 millió forint költséggel épülő új tehené­szeti telep. A téesz állattenyésztési főágazatvezetője, Csór Zoltán elmondta, hogy pillanatnjrillag 448 tejhasznú szarvasmarhával foglalkoznak, de őszre — a .telepítés akkorira fejeződik be — csaknem 700-ra nő az állatállomány. A modem tehenészeit lelke az Alfa-Laval rend­szerű fejőberendezés. A teljesen zárt rend­szerhez tartozik egy magás .technikai színvo­nalom áUó hűtőberendezés is. DÖNTÖTT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG Gazdasági bírságok Két szövetkezetre szabott ki gazdasági bírságot a Leg­felsőbb Bíróság. A megyei tanács kereske­delmi osztálya az egyik áfész gyermekruházati bolt­jában 1982 tavaszán ellenőr­zést tartott, és megállapítot­ta: a bokafix férfi zoknit, valamint az importból szár­mazó gyermekgarnitúrát a megengedettnél drágábban árusították. Fél évvel ké­sőbb újabb vizsgálat során pedig kiderült, hogy az ége­tett szeszes italok árkalku­lációja a szövetkezetnél jog ellenes volt. Ezzel 144 ezer forint többletbevételre tet­tek szert. Mindezek miatt a legfőbb ügyész gazdasági bírság kiszabását indítvá­nyozta. Az előterjesztés idő­pontjában az áfész ezt az összeget a Pénzügyminiszté­rium Ellenőrzési Főigazga­tósága megyei igazgatóságá­nak megfizette, és a helyte­len gyakorlatot megszüntet­te. A Legfelsőbb Biróság 3 szövetkezetét 150 ezer fo­rint gazdasági bírság fizeté­sére kötelezte. Az ítélet in­dokolása szerint a gazdasá­gi bírságot akkor is meg kell állapítani, ha a szövet­kezet a jogtalan anyagi előnyt időközben teljesen vagy részben a Pénzügymi­nisztérium számlájára be- fizette. * » • Egy mezőgazdasági ter­melőszövetkezet az egyik közlekedési vállalattal elekt­romos kábelek fektetésére szerződést kötött. A munka jelentős részét kisiparosok alvállalkozásába adta. Egy másik szerződésben pedig közintézmény telepén a hűl ladék összegyűjtésére és el­szállítására kötelezte ma­gát. Mint később kiderült, a két munkánál 462 ezer fo­rinttal többet számláztak mint amennyi megillette volna őket, ezért a legfőbb ügyész gazdasági bírság ki szabásáért indítványt ter­jesztett elő. A tárgyaláson a tsz kép­viselője bejelentette: a tör­vényes felügyeletét ellátó megyei tanács-vb a szövet­kezetét feloszlatta. Ezért pénzügyminiszteri rendelet értelmében a pert fel kell függeszteni. Arra is hivat­kozott, hogy a téves számlá­zás súlyos „műveleti” hibák következménye volt. A Leg­felsőbb Bíróság ezt a véde­kezést nem fogadta el. és 600 ezer forint gazdasági bírságot rótt ki. — Jogszabályba vagy ha­tósági rendelkezésbe ütköző, illetve a szocialista gazdál­kodás elveivel ellentétes te- vékenyséért gazdasági bír­ságot kell fizetni — hang­zott az ítélet. — Ez az eljá­rás pedig nem olyan per. amelyet a hivatkozott pénz­ügyminiszteri rendelet alapján fel kell függeszteni. A szövetkezet számláiban az árképzési szabályokat meg­sértve, 462 ezer forint jog­talan előnyhöz jutott. A bírságot úgy kell megállapí­tani, hogy a jogtalan ha­szonnak legalább 30 száza­lékát meghaladja. Lőrincz L. László Jég hátán 89. Én felszállók egy villamosra, és el­megyek ... És a gyárból is elmegyek, más­hová. Hidd el, így lesz jó. És ha még ellenkeznél, hadd mondjam el, hogy nem miattad teszem, ha­nem elsősorban miattam. Nem akarok később, eset­leg egy-két gyerekkel ön­gyilkos lenni... Magamat védem véle, ha most el­megyek. Annyira letaglózott, amit mondott, hogy jószerével válaszolni sem tudtam. Aztán végül is csak eny- nyit tudtam kinyögni: — Te azt hiszed ..., azt hiszed, hogy ez a társa­dalom nem változik sem­mit? Hogy te mindig, az idők végezetéig kitaszított maradsz? Felvonta a vállát. — Én így érzem. Persze, lehet hogy rosszul érzem. De ez a dolgokon mit sem változtat. Nem építhetek a bizonytalanra ... Élni akarok, éspedig itt, mert másutt nem engednek ... S veled nem tudnék nyu­godtan élni. összecsattantotta a reti- küljét, és félénken rám- mosolygott. — Nem akarok búcsúz­ni. A férjemtől sem bú­csúztam el, amikor ki­másztam az ablakon. Ha nem csinálunk nagy ügyet belőle, roppant egyszerű az egész. Meglátod majd, hogy milyen egyszerű. Lehajtottam a fejem és csak akkor emeltem föl újra, amikor már eltűnt az eszpresszóból. Vártam még tíz percet aztán fizettem, és hazamentem. A hét még hátralévő három napja úgy múlt el, hogy jószerével észre sem vettem. Csak járkáltam, mint az alvajáró; megtar­tottam az óráimat, azután hazamentem. Hanyattfe­küdtem a heverőn és néz­tem a plafont. Később már nem tudtam visszaemlé­kezni, hogy gondoltam-e egyáltalán valamire. A következő hét első reggelén két hallgatóm ál­lított meg a folyosón. Alighanem leshettek rám, hiszen akkor történt a do­log, amikor alig volt vala­ki az épületben. Hétfő dél­előtt ugyanis nemigen szoktak órákat tartani. Két másodéves hallgató volt: egy fiú és egy lány.- Emlékszem, a kislánynak hosszú vörös copfja volt, a fiúnak pedig oldalra fésült szőke haja. A nevükre is emlékszem, de ez most aligha fontos. Először olyan tisztelet­tudóan szóltak hozzám, mintha csak a legközeleb­bi vizsga időpontja után érdeklődtek volna. S amíg beszéltek, a vöröscopfú egyre a háta mögé tekin­getett, hogy nem jön-e va­laki a folyosón. A fiú egészen közel hajolt hozzám.-— Csak néhány szóra, tanár úr ... — Parancsoljanak. — Igaz, amit a tanár úrról a pártszervezetben felolvastak? Először azt hittem, rosz. szul hallok. Csak hebeg­tem össze-vissza. — Pártszervezetben ...? Felolvastak? — Igen. S mi szeretnénk tudni az igazságot... A teljes igazságot. — De hát az isten sze­relmére; miről? A kislány hátranézett, aztán a fiúra, majd rám. — Nem is sejti? — Fogalmam sincs. — Mi úgy bíztunk a ta­nár elvtársban, mint az is­tenben ... És annyira be­csültük, hogy kiállt Kiss Péter mellett... De hát végül is a tanár elvtárs is megijedt vagy :.. esetleg megvették? — No, de kérem ... A fiú a lány szavába vá­gott. — ön is olyan, mint a többiek. Gyáva szemét! De egyszer még majd számon- kérik magán is Kiss Pétert és a többieket... ön is is­meri Babitsot... „cinkos, aki néma .. Nekitántorodtam a fal­nak. — De hát... Mi történt? — Mintha nem tudná — mondta a lány. — Kiss Péter meghalt... És önt nevezték ki a helyére. Megkapta a vérdíját... Legyen vele boldog! De tudja meg, hogy amíg élünk, nem felejtjük el... Maga rosszabb, mint Gyo- may. Az legalább nem is akart másnak látszani, csak csirkefogónak ... Ma­ga azonban becsapott ben­nünket .., Csak ennyit, akartunk mondani. Amikor kinyitottam a szemem, már nem voltak sehol. * * • A pártszervezetben csak a vezetőség egyik ügyele­tes tagját tudtam elérni: Rózsikát, a növényélettani tanszék mindig riadozó. félénk, docensét. Mint a dühödt elefánt, úgy topponhattam eléje, mert a békésen olvasgató Rózsika rémülten kapta arca elé a kezét. (Folytatjuk) Mikor telefonálhatunk Barcson? Forintokban is mérhető a veszteség — Telefonálni? Az lehe­tetlen. Inkább adjon fel egy táviratot vagy telexezzen! — mondják a barcsiak, és lemondóan legyintenek. Dr. Németh Jenő, a városi ta­nács elnöke mondta, hogy nemrég a pécsi postaigaz­gatóság műszaki igazgató- helyettesével szeretett vol­na beszélni. Reggel meghív­ta a pécsi számot, de még délben sem kapta meg. — Gyakori, hogy egy-egy reggeli hívást még este sem kapcsol a posta. A város környékét, például Homok- szentgyörgyöt csak kínnal- keservvel tudjuk elérni; ott nem is tudtuk létrehozni az orvosi ügyeletet a telefoná­lási lehetőség hiánya miatt. Ahogy fejlődik Barcs, úgy lesz egyre nagyobb az igény a megbízható hírköz­lésre. Több vállalatunknak, üzemünknek Budapesten van a központja; naponta szükségük volna friss in­formációra, de hiába sze­retnének beszélni a főváros­sal, az szinte lehetetlen. Ezért többen telexet szerel­tettek föl, illetve CB- és URH-hálózatokat építettek ki rendkívül nagy költség­gel, mert másképpen nem tudnak dolgozni. S nemcsak vidékre nem tudunk telefo­nálni, hanem itt, helyben is sok a gondunk. Néha egy­szerűen nem lehet érteni, hogy a város másik felében mit mondanak a kagylóba A barcsi postások helyze­te egy cseppet sem irigylés­re méltó. A postahivatal a századfordulón épült, közel a vasútállomáshoz, távol a városmagtól. Barcs azokban az években kereskedelmi központnak számított, a vasútnál volt a legmozgal­masabb az élet. A posta ma már kicsi is. Hiába készül­tek el egy új épület tervei, mindeddig nem volt lehető­ség fölépítésére... A kap­csolóteremben Varga Gyula- né távbeszélő rendező és Bodnár Károlyné helyi el­lenőr társaságában jártunk. Bodnárné mondta: — Hatszázas központunk áprilisban 37 946 helyi és 9072 távolsági beszélgetést kapcsolt a barcsiak kéré­sére. Ugyanakkor kilencez­ren hívtak minket az ország legkülönbözőbb részeiből, a társhivataloknak 2610 hívá­sát továbbitottuk. Aki egy kicsit is jártas a telefonok világában, az tudja, hogy ez milyen sok munkát jelent. Azt sem tagadjuk, hogy csu­pán a múlt hónapban 886 távolsági beszélgetést mond­tak le az előfizetők, meri nem tudtuk időben létre­hozni a kapcsolást. — Ha most azt monda­nám önnek, szeretnék be­szélni Kaposvárral, mennyit kellene várnom a vonalra? Vargáné az órájára pil­lantott: — Két óra tizenhat perc... Mikor? Nem tudnám meg­mondani . T. —* ismerte be kissé restelkedve, hogy ta­nácstalan. Pedig nem az ő hibája ez. — Még a reggel kilenc óra húsz perckor jegyzett hívásokat sem tudtuk kap­csolni. Kaposvárra mindösz- sze két vonalunk van, s ál­landóan foglaltak. Például a távoli Érdet sokkal köny- nyebb elérni, mint a megye- székhelyet. Távközlési nehézségeink­ről nem is oly régen érde­kes adatokat közölt a Heti Világgazdaság. Kiderült, óriási ráfizetés az ország­nak, hogy nincsenek meg­felelő telefonhálózataink. Ám ez nem vigasz a bar­csiaknak. Dr. Németh Jenő azt mondta, hogy a posta fejlesztési gondjait is isme­rik, ennek ellenére szeret­nének valami megoldást ta­lálni. Az elsők között vol­tak, akik a mikrohullámú összeköttetés mellett kar­doskodtak. Sajnos, a terv mind ez ideig terv maradt... Talán ha az érintett válla­latok összefognának... A helyi bajokat is lehetne orvosolni egy konténerköz­pont fölállításával. Egyelőre azonban még sok a kérdőjel. Épp ezért keres­tük a pécsi postaigazgató­ság illetékeseit. Werle Zoltán, a távközlé­si osztály előadója: — A barcsiak gondján legelőbb 1987-ben tudunk segíteni egy konténerköz­pont felállításával. Sajnos ennek a központnak az el­készülése után is csak a he­lyi beszélgetések javítására lesz mód. Ahhoz, hogy gyö­keres változtatásokról be­szélhessünk, évekre van szükség, mindenekelőtt a kaposvári telefonközpont­nak kell megépülnie, azután Nagyatádon kell befejez­nünk a telefonközpont re­konstrukcióját, s csak az­után kerülhet sor a barcsi központnak az országos távhívóhálózatba való be­kapcsolására. — Mindez mikor várha­tó? — Előreláthatólag 1988- ban vagy 1989-ben. A városban tehát tovább­ra is napokig várhatnak az emberek a telefonvonalra. Legalább öt évig ... Nagy Jenő Műszeres vizsgálatok a munkavédelemért Ötévenként ismétlik a méréseket Valamennyi — több mint kétezer — vasúti szolgálati helyre eljutnak azok a kér­dőívek, amelyekkel megha­tározott szempontok szerint, szinte minden részletre ki­terjedően feltérképezik a munkakörülményeket. Ah­hoz, hogy a kérdőívet ki­tölthessék, a munkahelye­ken, műszeres vizsgálatokat kell végezni. Egyebek kö­zött pontos mérésekkel mi­nősítik a gépek és az épüle­tek állapotát, azok. bizton­ságtechnikai helyzetét, s ugyancsak műszerekkel mé­rik a munkahelyek megvilá­gításának erősségét, a zaj és a rezgések, valamint a légszennyeződés és a porár­talom mértékét. A műszerek segítséget nyújtanak a ma még ismeretlen, vagy ke­vésbé ismert, veszélyes és ártalmas termelési tényezők feltárásához is. A munkakö­rülmények részletes vizsgá­latának, elemzésének elvég­zésére szakmai bizottságokat hoznak létre az üzemekben. A felméréseket a munkavé­delmi vezetők irányítják. Az ezzel kapcsolatos munkála­tokat ez év végéig minden­hol befejezik, s a továbbiak­ban ötévenként megismétlik a méréseiket. Az alapos vizsgálatok niyo- mán az elkövetkező évek­ben az eddiginél jóval meg­alapozottabb munkavédel­mi tervek készülhetnék. Egy­úttal' lehetőség lesz arra is, hogy az anyagi eszközöket a legsürgősebb gondok megol­dására fordítsák.

Next

/
Thumbnails
Contents