Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-14 / 88. szám
f A rondOrsóg levelére udvariam a válasz A közös vagyon védelme része a vezetői munkának A bűnözés visszaszorításá- sában, a közös vagyon megóvásában alapvető a gazdálkodó és gazdaságirányító szervek felelőssége. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a legtöbb helyen még nem vált a gazdálkodás szerves részévé az ezzel kapcsolatos tevékenység. A társadalmi tulajdon védelméről, az ezt károsító bűncselekmények általánosítható tapasztalatairól kérdeztük dr. Szabotín István megyei főügyész-helyettest. — A statisztika szerint tavaly országosan 8,4 százalékkal emelkedett a bűnözés aránya. Mi jellemzi Somogyot? A bün~ cselekmények között mi~ lyen a társadalmi tulajdont károsító cselekmények súlya? — Az emelkedés Somogybán 22,2 százalékos volt tavaly. Ezzel a megyék között a második helyet foglalja el Somogy, s erre nem lehetünk büszkék. De nem szabad pánikba esni még akkor sem, ha a növekedés csaknem ezer bűncselekményt jelent. A társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények száma 1981-ig lényegében azonos szinten mozgott. 1982-ben 12, tavaly 18,7 százalékos emelkedés következett be, s a megye történetében először meghaladta az ezret. Minden ötödik bűncselekmény a közösség vagyonát károsítja. Nagyobb hányaduk nem okoz jelentős kárt: 23 százalékuknál a kár összege ezer forint alatt van. A cselekmények további 58 százalékánál pedig nem több tízezer forintnál. A kétszázezer forintot meghaladó kárt okozó bűn- cselekmények száma évente 5—10. Elégfedettségre azonban nincs okunk. Somogybán a vagyon elleni bűncselekmények évente 14—24 millió forint kárt okoztak. Ennek több mint a felét a közös kasszából emelték el. Ez azt jelenti, hogy naponta 28 ezer forinttal lesz szegényebb a közösség, négynaponként megrövidítenek bennünket egy autó árával. Figyelmet érdemel az is, hogy a társadalmi tulajdonban okozott kárból a korábbi évek 10—17 százalékos arányával szemben tavaly már 25 százalékkal részesedett az ipar. — Milyen magatartásokkal okozzák ezeket a károkat a társadalmi tulajdonban? — A lopások és a betöréses lopások aránya tavaly 67 százalék volt. Gyakran lopnak a gyárakból, üzemekből műszaki cikkeket, alkatrészeket, anyagokat, olyan értékeket, amelyek a második gazdaságban is jól használhatók. A társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények másik nagy csoportjába tartozik a sikkasztás, a csalás és a hűtlen kezelés. Ezek adják az ilyen jellegű bűncselekmények 25—27 százalékát, jelentőségük azonban arányuknál jóval nagyobb, az elkövetők személye, illetve az elkövetés körülményei miatt. Amíg a lopások jelentős részénél a kár nem éri el a tízezer forintot, addig a sikkasztások és csalások több mint 40 százalékánál, a hűtlen kezelések 70 százalékánál az okozott kár nagyobb ennél. Minden évben van néhány olyan ügy is, ahol a kár meghaladja a fél. vagy egymillió forintot. — Milyen körülmények segítik az elkövetőt és kik azok, akik károsítják a társadalmi tulajdont? — Egy országos felmérés szerint az elkövetők 75—80 százaléka dolgozik az állami és a szövetkezeti szektorban. Nagy részük ott, ahol a bűncselekményt elkövetik. Meglepően kevés közöttük a foglalkozás nélküli vagy a csavargó. Figyelmet érdemel viszont, hogy két százalékuk vezető, hét százalékuk szak• alkalmazott, illetve szellemi dolgozó, négy százalékuk adminisztratív, illetve irodai dolgozó, és harmincöt százalékuk segédmunkás. Ha az úgynevezett intellektuális bűncselekményeket nézzük, akkor merőben más képet kapunk. A hűtlen kezelés elkövetőinek 13 százaléka vezető, és csaknem 20 százaléka szakalkalmazott, illetve szellemi dolgozó. A társadalmi tulajdon elleni bűnözésben elsősorban nem a nehéz anyagi helyzet játszik szerepet. Ez ugyanis csak az elkövetők 10—12 százalékánál mutatható ki. Az anyagi haszonszerzés, a ha- rácsolás viszont az esetek több mint felénél jelölhető meg okként. A hűtlen kezelés felét például állami gépkocsi magán célú használatával követik el. A csalások 14 százaléka munkabér-, 9 százaléka számla-, 5 százaléka táppénz-, és 3 százaléka biztosítási csalás. A sikkaszitá- sok 16 százalékát a beszedett díjak elidegenítésével követik el. — Azt tartja a közmondás, hogy alkalom szüli a tolvajt. Milyen az alkalom, a tolvajlásra a megye gazdaságában, más szóval: milyen az ellenőrzés? — Bővében vagyunk a bűnre vivő alkalomnak, a bűmre csábító körülménynek. Ezek közé tartozik az ellenőrzés hiánya, illetve felületessége. Nem elég hatékony a belső ellenőrzés. Gyakran felületesek, formálisak az ellenőrzések. Hiányos az ellenőrök erkölcsi és anyagi megbecsülése, a közösségek egy részében nem kedvelt személyeié. Nem lehetünk elégedettek a külső ellenőrzés hatékonyságával sem. Többnyire kénytelenek arra szorítkozni, hogy a gazdasági egységek alapvető biA PEST-BUDAI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT BALATONI TERÜLETI IGAZGATÓSÁGA ÉVES ÁLLÁST HIRDET: üzletvezető, üzletvezető-helyettes, adminisztrátor, szakács, cukrász munkakörben időszakos Állast hirdet: büfévezető 1 személyes, felszolgáló, pultos, konyhai segédmunkás, portás munkakörben Ménes csárda, Fesztivál-szálló-étterem és siófoki munkahelyekre. Szükség szerint munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés és felvilágosítás: Pcst-budai Vendéglátó Vállalat területigazgatósága hétfőtől péntekig 9—15 óráig; HaJaUmföldvár, Budapesti ül 72. Telefon: 40-335. (235198) zonylati rendjét, r nyilvántartásokat, a pénzkezelési ellenőrzik, de képtelenek a megelőzésre, a visszaélések kezdeti stádiumban történő leleplezésére. — Milyennek ítéli meg a vagyonvédelmet, a be- rendezések állapotát'! — Az ügyek 9—10 százalékában a bűnözők segítője volt, hogy hiányzott a felügyelet, nem volt meg az e.'őírt őrzés vagy az elemi biztonsági berendezés. Előfordult, hogy még az ajtó sem volt bezárva. Pedig ez. zel is sokszor megelőzhető volna a bűncselekmény. A rendőrség vagyonvédelmi ellenőrzése például az egyik élelmiszeripari vállalatnál megállapította, hogy az üzem bejáratát — amelyen két lakat is volt — csak kampóval akasztották be. Az egyik üzemrészt zsineggel „zárták” be, pedig ott volt a lakat és a lakatpánt. A belső helyiségek — a termelőüzem és a készáruraktár — nem voltak bezárva, A helyiségek lakatjait záró kulcscsomó az asztalon hevert. Amikor az ellenőrzést végezték, sem az üzemben, sem a hozzá tartozó területen nem tartózkodott senki. A rendőrség évente 220—240 szignalizá- ciós levelet küld a megyébe a gazdasági vezetőknek, amelyekben az őrzés, a raktározás hiányosságaira hívja fel a figyelmet. Kár, hogy nem sok eredménnyel. Nem ritka, hogy a gazdasági vezető egy udvarias válaszlevélen kívül semmi mást nem tesz a rábízott vagyon jobb megóvásáért. Ezek a tapasztalatok is bizonyítják, hogy van mit tenni a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények visszaszorításáért. A legfontosabb, hogy a gazdálkodó szerveknél a vezető, irányító munka szerves része legyen a társadalmi tulajdon védelme. Az ő feladatuk, hogy mindenütt megszilárduljon az ezzel összefüggő felelősségi rendszer. A követelmények növelésével lehet javítani a belső ellenőri, az üzemrendészeti és vagyonvédelmi szervezetek tevékenységét. Arra is szükség van, hogy a vezetők következetesebben éljenek a munkajogi fegyelmezés eszközeivel, a kárt okozókkal szemben, a súlyosabb cselekmények megelőzése érdekében. Dr. Kcrcza Imre Á szitaőr Páír évvel ezelőtt a Kapolcs völgyében jártam. Az a vidék mindig is hires volt a malmairól. Állt még néhány romos épület, az egyik — alsó esésű vízimalom — eladó Volt. Kísértésbe hozta romantikus vágyaimat, látva a hatalmas, fagerendás fogadóteret, az őrlőköveket, a régi szerszámokat, a félig beomlott malnárlakásit. A malomvásárlásból természetesen nem lett semmi. Minek manapság malom nekem? Csak átfutó gondolatok maradtak, elképzelés a lisztes hajú molnárról, a malom előtt várakozó szekerekről. A kaposvári malom előtt teherautók, vagonok várakoznak. A molnár azonban lisztes hajú. Igaz ugyan, hogy nem férfi, ha/nam nő. Csanádi Károlyné huszonöt éves. Hat éve végzett a székesfehérvári élelmiszeripari szakközépiskola malomipari szakán. Három éve szerezte meg a technikusbizonyítványt. Az osztálytársak közül mindössze három nő maradt a „poszton”, azaz dolgozik molnárként az ország valamelyik malmában. Zsuzsa szitaőr, —1 A tiszított, őrlésre előkészített gabonát sűrített levegő emeli fel a malom negyedik emeletén levő szi- tapadna — kezdi magyarázni munkakörét —, a szita osztályozza, hiszen több frakció keletkezik a búzából Az én feladatom a sziták’ működését ellenőrizni, a gépeket karbantartani, az üzemzavarokat elhárítani. Azelőtt ez a malom tulajdonképpen két malom volt. A kicsiben rozst, a nagyban búzát őrlettünk. Most már csak búzával dolgozunk. Sok minden megváltozott ebben a szakmában, amióta elvégeztem az iskolát. A malomipari szakból malom- gépészeti szak lett, többet foglalkoznak az őrléstechno- lóg iával. Kell is. hiszen e nélkül csak állnánk és bámulnánk a korszerű gépeket. Igaz, még ma is azt tartják: a molnár legyen mindentudó. Egy kicsit lakatos, egy kicsit asztalos, értsen a gépszereléshez, mert csak így tud segíteni magán. Sok mindent meg tudok én is csinálni, azonban vannak dolgok, melyeket csalt elméletben isimerék. Például, ha a hengerszíjat kellene föltennem, alighanem bajban lennék. A férjem is molnár, itt dolgozik. Én meg azt csinálom, amit szeretek. Ha Zsuzsa kenyeret vásárol a boltban, értő és gyengéd mozdulattal simítja meg. Ha lisztet vesz, azt keresi a zacskón, vajon hányadikán csomagolták, melyik termelésből származik? A mohácsi új malom, a székesfehérvári s még jó néhány az országban modern, korszerű, tükör'ónyes padlója. Új malomban dolgozni! Álomszép lenne — mondja Zsuzsa —, de nekem mégsem tudnának annyit fizetni, hogy elmenjek innen. K. A. rar' Émt r Elkezdték a gyepkoekatelepítést a Lady János Termelőszövetkezet tagjai a mesztegnyői határban. A melegágyakba kerülő gyeptéglákba mintegy háromszázezer dinnyemagot vetnek, s a kiültetésig trágyatalpon nevelik. A mesztegnyőiek az idén nyolcvan holdon termelnek dinnyét. Lőrinci L. László Jég hátán 63. Ahogy aztán a liget felé tartottunk, s a holdfényben a vékony selyemruhéján át kirajzolódott erős testének körvonala, úgy éreztem megőrülök, ha nem lehet az enyém. Egyetlen dolog volt csak, ami zavart benne. Még nevetése vagy mosolygása közben is valami megmagyarázhatatlan szomorúság ült a szemében, mintha soha nem tudnám átadni magát az önfeledt vidámságnak. S csak később derült ki, mennyire jól ítéltem meg Klárát. Ultünfk a zakó szélén, és én azon töprengtem, hogy mi lenne a legoélraveze- tőfofo módszer. Előbb beszélgetni és aztán lépni a tettek mezejére, vagy in médiás rés. Klára azonban megelőzött. Kihúzott egy fűszálat a földből, a fogai közé vette, megrágcsálta, aztán felém fordult. — Maga hová valósi? — Pesti — mondtam. Megingatta a fejét. — Nem hiszem — mondta. — Érzik a szaván. Egyszerre meg zavarodtam. Mi az ördögnek tagadtam le a pátriámat? — Igaza van — védekeztem. — De félreérti a dolgot... Nem akartam hazudni, csak sok éve már, hogy eljöttem hazulról. Lassan hetedik esztendeje lesz ... És már magam is úgy számítom, hogy pesti vagyok ... — És hol dolgozik? — Egyetemen. — Egyetemista? — Már végeztem — mondtam. — Tanársegéd vagyok. Tovább rágcsálta a fűszálat, aztán kiköpte a végét. — Éreztem, hogy nem munkásember. Másképpen beszél. Valaha ón is egyetemre szerettem volna menni... Ügy meglepődtem, hogy még az orrom előtt ringó melleiről is megfeledkeztem. — Maga? Alighogy kimond tam, máris éreztem, hogy ostobaságot mondtam. S már- már nyitottam a számat, hogy korrigáljam, de nem hagyott rá időt. — Ugye? — kérdezte és mintha elmosolyodott volna. — Nem néz ki belőlem? Pedig polgári iskolát végeztem . . . Még akkor is, ha most csak betanított munkás vagyok. — Bocsásson meg, nem úgy gondoltam. Hátratette a kezét és újra lehunyta a szemét. — Élnek még a szülei? — Csak az apám. — Az enyém felakasztotta magát — mondta csendesen anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét. Nagyot nyeltem. Éreztem, hogy a közeledő éjszaka hűvöse bebújik az ingem alá, és libabőrt csal a hátamra. — És ... miért? — Mert kulák volt... illetve hát, voltunk, valamennyien. Tudja miit jelent kulákiruak lenni? Megingattam a fejem. Hiszen negyvenöt őszén eljöttem hazulról, és azóta keveset voltam vidéken, arról nem is beszélve, hogy családomnak nem sok köze volt a földhöz. Persze, azért nem voltam sem vak, sem süket. Hallottam, hogy a falvakban mi folyik, de valahogyan szükséges rosszként fogtam fel a dolgot. Kétségem sem fért hozzá, hogy a nagyüzemi gazdaságnak föl keli váltania a kisparasztit, még szenvedések árán is. — És ... végül is .. mi történt, hogy ..» — Semmi. Vagy legalábbis nem sok. Aki kulák, annak pusztulnia kell vagy elpusztítják. Apám nem akarta megszerezni nek’k azt az örömöt, hogy elpusztítsák, inkább maga tett pontot a mondat végére. Éreztem, hogy a mai estén nem solle időnk marad a szerelemre. A hűvös levegő is egyre jobban borzongatott, és szinte vigyáznom kellett, hogy össze ne koccanjanak a fogaim. — Ezt azért nem értem — mondtam hitetlenkedve. — Hiszen van törvény. . Van tanács vagy micsoda, van rendőrség ... Felém fordult és a csodálkozástól kikerekedott a szeme. — Hol él maga? — kérdezte és megrázta lófarkát. — Törvény? Persze, hogy van. Csak éppen az ország egyik része törvényen kívül áll... Nekik csak kötelességeik vannak, jogaik nincsenek... (Folytatjuk.)
