Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-14 / 88. szám
Xft Nemzetgazdasági célról — felelősséggel Megyei gabonatermesztés! tanácskozás Kaposváron A tegnapi kiadós eső bizakodó, ám korántsem ag- godalommenjtes hangulati hátteret adott a Kaposváron tartott megyei gabonatermelés! tanácskozáshoz. Ahogy mondta Tóth Károly, a megyei tanács elnökhelyettese megnyitójában, országos kezdeményezésre gyűltek össze a mezőgazda- sági nagyüzemek vezetői, a rendszerek, a vállalatok képviselői, hogy áttekintsék a kiemelt népgazdasági feladat, a gabonatermelés jelenlegi helyzetét. Az idei országos célból, a 15 millió tonna gabona megtermeléséből az üzemi előirányzatok alakján Somogy 889 000 tonnát vállalt magára, s ez azt jelenti, hogy mezőgazdaságunknak a 177 000 hektár vetésterületen átlagosan, hektáronként mintegy őt tonna gabonát kell megtermelni és betakarítani. Or. Győri József, megyei mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető h el yzetel esrrraó vitaindítójában úgy fogalmazott, most április közepén a kilátások nem kedvezőek. Az elemi állampolgári érdek és a szakmai becsület azonban megkívánja, hogy ami az emberen múlik, azt meg kell besam. a célok elérése érdekében. Beszámolójából, a vitából is kitűnt: tartalékok még vannak, és ezek elsősorban a szakmailag kifogásolt munkavégzésben kereshetők. A termeléshez a megye adottságai kedvezőek, ez az egyetlen ágazat, amely a hatvanas évek elejétől a legegyenletesebb, legdinamikusabb fejlődést mutatja. Somogybán a mezőgazdaság bruttó termelési értékének 27—29 százalékát a gabona jelenti. A világviszonylatban is figyelemreméltó országos és megyei fejlődéssel együtt azonban az is tény, hagy az utóbbi három év növekvő csapadékszegénysége fokozódó gondokat okoz a termelésiben. Ahogy mondta az osztályvezető, tegnap reggelig Somogy termőföldjeiből a harminc éves átlaghoz képest 130 milliméter csapadék hiányzott, s az őszi vetések minősége jóval gyengébb az előző évinél. Ezért fontos, hogy az üzemek újólag végezzék el az állománybecsiést, s azokat a területeket, melyek nem érik el a közepes színvonalat, kiszántva kukoricával hasznosítsák. Ráirányította az előadó a figyelmet a kettős termelés jelentőségére azzal a kéréssel, hogy a borsó, a pillangósok utál} lehetőleg három—négyezer hektáron szuper korai kukorica kerül Felszabadulási munkaverseny Á jobb minőséget vállalják Nem a látványos felajánlások időszakát éljük. A szocialista brigádok, a vállalati közösségek elsősorban a fő vállalati célok elérését segítik pluszmunkájukkal. Általában a minőség, a hatékonyság került a középpontba, csak olyan termékekből kívánnak többet gyártaná, mint például a tégla, amelyből nagy a kereslet, s még mindig nem tudják kielégíteni az igényeket. Kevesebb a brigád Egyébként * munka", er- seny-mozgalmon erősen érződnek a megnehezült gazdasági körülmények, s az új vállalkozások (gazdasági munkaközösségek, szerződéses üzletek) hatása. Tavaly 3395 brigád 40 172 dolgozó részvételével vetélkedett a különféle címekért, a vállalati és országos elismerésekért. Számuk 261 brigáddal és 2955 dolgozóval kevesebb volt, mint tavalyelőtt, elsősorban az építőiparban, a kereskedelemben és a mezőgazdaságban. A Volán vállalat például 20 brigáddal kevesebbet tartott nyilván. Néhány helyen nőtt a brigádok száma, így a siófoki Gáz- és Olajszállító Vállalatnál, a Kaposkernél. Hozzájárult a csökkenéshez az is, hogy kevesebb a felosztható vállalati alap, s eb- bői kevesebb közösséget jutalma zhatnak. Az elnökség úgy ítélte meg, hogy nagyon oda kell figyelni a szocialista munka e rsen y - mozgalomra, hiszen a szervezett dolgozók negyven százaléka versenyez brigádtagként, ugyanakkor a brigádmozgalmon kívüli hatvan százalékra is hatni kelL A jő eredményekért Ahol a vállalat vezetői szivükön viselik a munkavarsenyt, mint a tex-tilművek, a Somogy—Zala megyei Téglaipari Vállalat, a SÁÉV, a' Balaton Fűszert, ott szép eredményeket érnek el, s ez nagyban hozzájárul a nyereséges gazdálkodáshoz. A felszabadulás 40. évfordulójának tiszteletére tavaly tett felajánlások elősegítették a gazdasági év sikeres befejezését. Az idei felajánlásokat a brigádoknak csaknem a fele már megtette. Elismerésre méltóak a nemzetközi munkaversenyek. A vasasüzemek Kard- zsali testvérmegye vállalataival, a textilművek pedig a kalinyini textilkombinát- tai versenyeznek. Érdemes lenne ezeked; bekapcsolni az országos nemzetközi versen ^mozgalomba. Dolgozz hibátlanul! A munkaverseny áj szabályozása azt az elvet érvényesíti, hogy a munkaverseny elsősorban vállalati kategória, és a vállalati közösségek céljainak elérését keli segítse. Az SZMT elnöksége arra ösztönözte ökot, hogy sokkal bátrabban alkalmazzák az új verseny- formákat; többen vehetnének részt a Dolgozz hibát- lanul/-mozgalomban, a minőségi körökben. Az eddigi vállalások középpontjában az eszközöK, gépek jobb kihasználása, az import helyettesítése, a tőkés export határidőre való szállítása áll. A gazdasági vezetők íeladaia, hogy megteremtsék a verseny föltételeit. Ezt a mostani bri- gádvezotői tanácskozásokon, a bizalmi testületek ülésein is kérték. A munkaver- seny-szabályzatok készítése most az erkölcsi és anyagi elismerés kidolgozására is ’ehetőséget ad. L. G. jön. Természetesen a fő figyelmet a mintegy hetven- kétezer hektár kukorica vetése igényli. A célok teljesítéséhez a biológiai alapok jók, a mai természeti körülmények között azonban minden korábbinál nagyobb gondosságot kíván a szakszerű tápanyagellátás, a színvonalas növényvédelem, a kifogástalan, jó minőségű agrotechnika. Utalt az előadó arra is, hogy az intenzív gabonaprogram révén, melyhez Somogy nagyüzemeinek több mint egy- harmada csatlakozott, jelentősen javult a termelés műszók! háttere, változatlanul gond azonban a tárodéitól hiánya. A fontos nemzetgazdasági cél elérésében döntő szerepe van mind az irányítóknak, mind a munkákat végrehajtóknak. Az ő megbecsülésük, megfelelő ösztönzésük jelentőségéről szólt végezetül dr. Győri József. Többen is szót kértek részben személyes üzemi tapasztalataik továbbadásáért, részben gondjaik megismertetéséért. A gabonatermelésben élenjáró somogyjádi szövetkezet elnöke, Tóth László többek között az eredményhez szükséges fed- te tel rendszer, valamint a folyamatos elemző munka fontosságát hangsúlyozta, Toldi Jánosnak, a nagyhajóim szövetkezet termelési elnökhelyettesének tájékoztatója azt igazolta, hogy gyenge termőhelyi adottságok mellett is lehet kiváló eredményeket elérni szakszerűséggel, pontossággal, a jó gazda gondosságával. Szóba kerültek a műtrágyaellátás zavarai, Tóth János hetesd elnök utalt erre, és hangot kaptak az időszerű növényvédelmi, tápanyaggazdálkodási tennivalók is. A tartalmas, hasznosítható tanulságokat adó eszmecsere Tóth Károly zárszavával ért véget. Ötszázmillió téglát gyártott Arekógvázial egy tégiámdinasztia tag tárói V. M. 1 Bianchini László, a balatonszentgyörgyi kettes téglagyár egyik , vezetője, ha megfordítaná a nevét persze a László olasz megfelelőjét használva —, és elmenne a „csizmaországba”. otthon éreztetné magát, hiszen a kutya nem mondaná meg, hogy nem ott születet*. Egészen addig, míg meg nem szólalna, merthogy olaszul egy árva kukkot sem tud — ottani unokatestvérei pedig magyarul nem beszélnek, úgyhogy a családban kölcsönös az „értetlenség”, bár tudnak egymásról, sőt néha levelet is váltanak. Természetesen nem véletlenül van ez így. A kettészakadt család történetét a magyar ág sarja így beszélte el: — Nagyapám jött a századforduló után Olaszországból Magyarországra, akkoriban, amikor az itáliai téglások úgy megsokasodtak, hogy szétrajzottak Európa minden tája felé. A szakma császárai lettek ők mindenütt, senki náluk jobban nem értett a téglaégetéshez. Nem véletlenül; a római birodalom építményei tanúskodnak róla, hogy sok ezer éves hagyománya van azon a tájon a téglásmesterségnek. Nagyapáméknak itt négy gyereke született. Apám és egy lánytestvére magyar lett, nem is tudtak már olaszul, nagyon gyorsan sikerült akkor az „asszimi- lálóőás”. Két testvérük pedig elfelejtette a magyart, mert a nagyapó 1936-ban hazament velük, otthoni földben akart nyugodni. A történet úgy folytatódik, mint valami népmese. Bianchini László apja örökölte a mesterséget, az apától pedig a két nagyobbik gyerek — László és bátyja —, csak a legkisebb, a legféltettebb kapott könnyebb szakmát. — Én mindig is tanító szerettem volna lenni. De nem lettem. Már akkor is kellett némi összeköttetés, ha az ember be akart jutni a képzőbe, és nekem ilyen nem volt. Úgyhogy apám hátba vágott: „Jó leszel te téglásnak!” És attól kezd ve a ta- licskaitolás nemes feladatát kaptam, s 1955. január elsejétől a szetntgyörgyi gyár — persze még a régi — hi- | vatalosan is téglássá avatott. A mesterséggel már korábban megbarátkoztam, hiszen gyerekkorom nagy részét téglagyárban töltöttem. A fater nagyon. szigorú volt, végighajtott miniket a bátyámmal együtt minden munkán, pedig ő volt a gyárvezető. A legjobban az égetést szerettem meg. Az a legszebb. Nemrég kértem is, hogy tegyenek vissza égetőnek, a pénz is több lenne, majd a nyugdíj is .., De az! mondta a gyárvezető, hogy maradjak én csak kisfő- nök. Hát maradtam. — Es tanító már nem szeretne lenni? — Már nem lehetnék. Kilenc évem van a nyugdíjig: kései lenne a pályaváltoztatás. De szeretnék az lenni, életein végéig vágy marad ez. Nem mintha megbántam volna, a szakmám nagyon szép szakma. Munka közben szereztem meg a tégia- és cserépégető oklevelet meg a gimnáziumi érettségit. Voltam közben a központban az egész vállalat égetési felelőse. A feleségem is téglás, égető itt Szent- györgyön . .. Szóval minden a téglához köt. De mégis szép lett volna a tanítás! — És a fiuk? — Ö autószerelő. Velem meg a bátyámmal kihalt a családból a téglás szakma. Érdekes, hogy az olaszországi ágban ugyanez történt. Az unokatestvéreim már hírbői sem ismerik a téglagyártást. — Pedig hát eddig tör ellen a dinasztia. — Minden megszakad egyszer. Teli van- a szakma ilyen hagyományos téglás nevekkel. Ha például a mai vállalatigazgató nevét hallja (Zaccomer), akkor az biztos, hogy téglás, de legalább az apja az. De ma már nem olyan csábító a mi munkánk. Elmennek a gyerekek. — És ki fog dolgozni? Annyi tégla kell! — Majd a gépek. Egy új rendszerű gyárban már alig kell ember. Több a lakatos meg a gépész, mint a téglás. — Mi volt a legnehezebb munkája? — A mostani a legnehezebb. Talicskázni könnyebb, mint emberekért felelni. De szerencsém van. Én 1938- ban téglagyárban születtem Bogláron. Emiatt értem az emberek nyelvén egy kicsit ... 1 Bianchini László 1984 áprilisáig körülbelül 500 millió téglát gyártott, saját kezével is megfogott legalább százmilliót. Másképpen: hozzávetőlegesen tizennyolc- ezer magyar családi ház abból a téglából épült föl, amelyet ö készítet'". Luthár Peter Barcson gyártják Személyi számítógépek az iskolákban Ügy kezdődött, hogy a barcsi Unitech számítógépes ügyvitelre szeretett volna átállni. Vettek egy Videoton 20 4 komputert, s néhány fiatalembert megkértek: vásárolnának hozzá programot. A fiatalemberek a székesfehérvári Videotom-gyár villamos üzemmérnökei, programozó szakemberek közül kerültek ki, a programvásárlást azonban ösz- szekötölték a számítógép- gyártással. A Booscoop irodájában ugyanis nemcsak a vásárolható programok sokrétűségéről esett szó. hanem megláttak egy Aircomp 16 elnevezésű személyi számítógépet is. A gép ott volt, csak gyártót nem találtak hozzá. A barcsiak pedig éppen üzlet után jártak. Csináltak már addig is mindenféléi, fejlesztgettek talográíot meg a csoda tudja mi mindent, de valahogy egyik sem volt az igazi. A személyi komputerekből nem lehet elegendőt gyártani. Így megalakult a Persona! Agroelektronikai Gazdasági Társaság barcsi telephellyel, a B-o-oscoop budapesti képviseletével. Mint agráripari közös vállalkozás eleinte a számítógépeket az ezekre kifejlesztett mezőgazdasági szaktanácsadási programokkal együtt árulták. Természetesen ma is lehet programokat vásárolni, sőt megrendelni is. Inkább a fejlesztésre összpontosítanak. Az Aircomp,'16 univerzális mikroprocesszor alapú, általános célú személyi számítógép nagytestvére az Air- comp/32 már Barcson készült. Kétszeres a felhasználható memóriakapacitása, alkalmas ügyviteli, folyamatirányítási és egyéb feladatok megoldására. Központi egységéhez hajlékony mágneslemezes háttértárolóegység. azaz floppy csatlakoztatható. — Egy éve vagyunk önállóak, s a megrendeléseink alapján az idén mintegy 300 darab számítógépet készítünk — mondja Major István ágazatvezető. — Ha lenne elegendő alkatrész, sakkal többet tudnánk, Igen sokrétű as érdeklődés; keresik magánvásárlók, iskolák, vállalatok. Végtelenül egyszerű a használata: ezekkel a billentyűkkel visszük be a basic nyelven írt programot, a gép tárolni is tudja, bármikor visszahívható. Az iskolák számára a Híradástechnika Szövetkezet gyárt számítógépeket, ezek ára 56 ezer forint. A Persona! árai jóval olcsóbbak, így több középiskola engedhette meg magának, hogy egynél több komputert vásároljon diákjai számára. Mint Major István mondta, a készülék kezelése, üzemeltetése különösebb szakértelmet nem igényel. Valószínűleg igaza van. A 16—18 éves fiatalok értik ezt a nyelvet, s ez így természetes. Egy mai tizenéves könyvespolcán megejtő természetességgel megfér egymás mellett Salinger Zabhegyezője. valamint az Analóg és digitális áramkörök című könyv. A barcsi fiatalemberek pedig tovább szeretnének lépni. Most fejlesztenek ki egy floppys rendszerű pontraszteres display terminált, ennek színes változatával a tavaszi BNV-n is bemutatkoznak. Játék- és oktató- programokat, valamint mezőgazdasági szaktanácsadási programokat készítenek. Jó üzleti érzékkel nyúltak a számítógépgyártáshoz, és közben egyáltalán nem mellékesen, aktív és alkotó módon vesznek részt az iskolák oktatómunkájának segítéseben.
