Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-30 / 101. szám
Somogyi Néplap 1984. április 30., hétfő Vörös zászló a Kossuth téren Röviden a „dara.bon.tkor- mán.y" bukása után Somogybán a Függetlenségi Párt került hatalomra, főispánnak pedig Kaipotsfy Jenőt' választották meg. Az új veze- tőgíárda igyekezett liberális Szellemben irányítani, bizonyos kedvezményeket adtak a munkásoknak is. Tudom, so lean meglepöd- nek azon, hogy 1900-ban munkászászlót avattak Kaposváron, de ez a politikai irányváltozás egyik következménye volt. Azon viszont a korabeli munkások lepődnének meg, ha az avatás színhelyét —■ az akkoni Kossuth teret —• a maival azonosítanánk, mert akkor a Kossultih tér a mai Széchenyi tér volt. 1911-ben, a Kossuth szobor avatásakor cserélték fel a két tér nevét. Ebben az időben a szociáldemokrata párt erőteljes szervező munkát fejtett ki Kaposváron is. Megalakultak a szakmai szervezőtek, napirenden voltak a sztrájkok, már nemcsak a béremelésért, hanem politikai célokért is folyt a küzdelem. Előfordult, hogy az akkor alig 18 ezer lakót számláló Kaposváron 4000 ember előtt mondott beszédet Pelczéder Ágoston, a párt egyik agitátora. A munkásegyes ül e- tek egyik legaktívabb csoportja a famunkáisok szakegylete volt. 1906 februárjában megtartották a kaposvári szociáldemokrata pártszervezet megyei értekezletét, utána pedig több nagyszabású demonstrációira került sor. Ilyen volt az április 29-d nagygyűlés is. A megelőző napokban vörös szegfűkkel jártak a munkások az utcákon, a Korona utcában pedig, Mautner Gusztáv divatkereskedő kirakatában egy különösen szép kivitelű zászlót szemlélhettek meg a város lakói. A vörös színű lobogó dús aranyozással készült, közepén a testvéri séget jelképező egymást tartó kezek arany koszorúiba voltak foglalva. A zászló és annak díszét képező lándzsa remeke voit a hímző- és ötvösipairnak. Élt akkor városunkban egy munkásbarát pedagógus házaspár, Vajthó Jenő polgári iskolai tanító és felesége, akik igen sokat tettek a munkásművelődésért. Most is ők készítették elő az első kaposvári munikászászló ünnepélyes felavatását és szervezték meg az ünnepséget. Vasárnap délután a kaposvári szakegyletek zárt rendben Vonultak a Kossuth térre, ahol az emelvény előtt a munkás dalárda énekszóval fogadta a gyűlés résztvevőit, De nemcsak a munkások tartották fontosnak az ünnepségen Való részvételt, hanem, mint azt a Somogyi Hírlap írta: „Városunk in- teligenciája, vezető emberei nagy részt Vindikáltak maguknak a kaposvári famunkások szakszervezetének zászló ünnepélyén. A fehér szegélyű selyemlobogó!, amelynél n zászlóanyai tisztet Vajthó Jenőné töltötte be, szép beszéddel Vajthó Jenő avatta fel. Majd Vaj- thóné beszélt és beverte az első szöget a zászló nyelébe. Ezután Kapotsfy Jenő főispán., Németh István polgár- mester, Varga Lajos rendőr- kapitány nevében (!) Len- key rendőrbiztos, s utána a szakegyletek és magánosok veríték be szögeiket. Végül Zaimecsniik Ferenc munkás beszélt. A zászlóavatási ünnepséget a szakegylet saját helységében tartott sikerült táncmulatság zárta be.” A „bairátkozás” azonban, nem tartott sokáig. Küzdelmes évek következtek. Egy év múlva, 1907-ben a kormány és a helyi hatóságok szigorú intézkedéseket hoztak a szociáldemokrata párt és a szakegyletek ellen. Munkás- gyűléseket tiltottak be, üldözték a szervezett munkásokat A szociáldemokrata párt megyei értekezletén Kovács Miksa, a párt megyei titkára a politikai helyzetet így jellemezte: „Minden jog megszűnt, rendőr-, csendőr államban vagyunk”. A mesterek érdekszövetsége április közepén kizárta a munkából a sztrájkoló kaposvári ács, kőműves, festő és lakatosmunkásokat, és ezek több hétig munka nélkül tengődtek. Május elsején a kaposvári tüntető felvonuláson 1500 szervezett munkás vett részt, két század katona és negyven csendőr kíséretében. A tüntetést ilépgyűlés követte, majd a szakmai szervezetek levéLben fordultak a város polgármesteréhez a kizárt munkások érdekében. A levél tartalmát a Népszava 1907. június 1-i számából ismerjük: „Polgármester úr! A kaposvári építőmunkásokat öt héttel ezelőtt megfosztották utolsó falait kenyerüktől. Kizárták őket a munkából és ezzel a legnagyobb nyomorúságba taszítottak ezer családot. Polgármester úr! önnek pnár a kizárás napján kötelessége lett volna közbelépni és megvizsgálni a munkásság ellen intézett gaz merényletet. Ön ezt nem tette! Ön hivatali kötelességét elmulasztotta teljesíteni, s nhelyetit, hogy kellő tárgyilagossággal megvizgálva a helyzetet, a kizárás megszüntetésére törekedett volna, támogatáséra sietett a műn kálta'tók na k azáltal, hogy az állampolgárok gyülekezési jogát felrúgva, a kizártak minden szervezett gyűlését betiltotta. Polgár- mester úr! Az ártatlanul éhező munkások nem hajlandók tovább tűrni, hogy a város polgármestere nyíltan támogassa a kizsákmániyoló- kat. Nem kérünk mást, mint polgári jogaink tiszteletben tartását! Követeljük, hogy ne akadályozza meg azt, hogy népgyülésen elmondhassák a város polgárságénak a ki zsákmány olók gazságát. Követeljük, polgármester úr! És ebbeh a követelésben ezer ártatlan éhező munkáscsalád elkeseredése visszhangzik.” A harc a későbbi években váltakozó szerencsével folyt. Az első világháború kitöréséig számos követelést sikerült kiharcolni, hogy aztán később a forradalomban teljesedjen ki a munkásakarat. A tüntetéseken, a május elsejei felvonulásokon mindenütt az élen lobogott a kaposvári famunkások zászlaja. .. A Tanácsköztársaság megdöntése után a zászlónak nyoma veszett. Már-már azt hitték, hogy eltűnt a háború és a forradalom forgatagában. De nem. Egy öreg asztalos munkás, Papp Józsi bácsi cseri lakásán őrizte 1945 tavaszáig, mégpedig a szalmazsákjába rejtve. Szívéhez nőtt a zászló, fialta! munkásként ő tartotta, amikor felavatták. A sors iróniája. A háború alatt beszállá- soltak hozzá egy szovjet katonát, Megtalálta a vörös zászlót azon a méltatlan helyen. — Miit keres ez a zászló egy szalmazsákban ? — mondta, és elvitte a csapattestéhez, amely tovább vonult Nyugat felé. Hogy most hol lehet a kaposvári famunkások vörös Zászlaja, nem tudjuk. Lehet, hogy múzeumban, h'adizászlók között őrzik, az is lehet, hogy elveszett. Emléke azonban örökre megmaradt a mun- kásszívetaben. Lévai József A rendező Ipari Szakközép- iskola tanulói szép sikert értek el az országos szakmai tanul- mányi verseny Kaposváron rendezett döntőjén. 48 szakma legjobb 123 versenyzője bizonyította itt tudását, s közülük 59 szerezte meg előre az egyetemi felvételi maximális pont- sZámát. A megyénket képviselj négy versenyző mindegyike elérte a felvételi kedvezményhez szükséges szintet, s nekik sem kell a versenyen szerepelt tárgyakból érettségi vizsgát tenniük. 34 szakközépiskolából több mint kétezren indultak a verseny selejtezőin, s közülük végül is kilencen szereztek első helyezést szakmacsoportjukban. JÓK KÖZÜL A LEGJOBBAK „Nem félek a munkától" A három fiatal, akivel a pénteki eredményhirdetés előtt beszélgettünk, ;még nem tudta, milyen sikert ért el, s ezt ígéretem szerint én sem árultam el. Sebrek László, a kaposvári ipari szakközépiskola versenyzője úgy érezte, a középmezőnyben végzett, pedig ő lett a legjobb somogyi. — A gyengeáramú szakon 17-en versenyeztünk, én az elektronikai műszerész szakmában. A verseny követelményei talán még szigorúbbak voltak, minit az érettségi, de mindannyian számítottunk erre. A fölkészülés során tanáraim segítségével mind a négy év anyagát átvettem. — Az elektronikai műszerész szakmát sokan csak azért választják, mert divatos ... — Akik ezt a pályát választják, hozzám hasonlóan többnyire gyerekkoruk óta szenvedélyesen érdeklődnek a műszaki dolgok iránt. Számomra egy műszert megszerkeszteni nem munka, inkább hobbi. Valamiféle kihívást látok minden feladatban, s izgat a megoldás. Ezt a szenvedélyemet otthon is jól tudom hasznosítani. Nem kell például szerelőért futni, ha elromlik a tévé. Most éppen egy erősítőt barkácsolok. Ha sikerül bejutnom a Műszaki Egyetemre, villamosmérnök szeretnék lenni. Sárosi Márta a Bolyay János Textilipari Szakközépiskolából jött Budapestről, s a könnyűipari szekció legjobbja lett. — Általános iskolai tanáraim kétségbe voltak esve, mikor a szövő szakmát választottam. Mindannyian azt mondták, ilyen jó tanuló miért nem megy gimnáziumba. — Ez is arra utal, hogy a textilipari szakmákkal kapcsolatban sok az előítélet. — Ha egy pályaválasztás előtt álló fiatal megnéz egy három műszakban dolgozó szövőüzemet, ritkán kap kedvet ehhez a munkához. Valóban közrejátszanak abban az előítéletek is, hogy sokan azok közül jönnek, akiket tanulmányi eredményük miatt máshová nem vettek föl. — Ügy tudom, textilmérnöknek készül, s az egyetem után műszaki irányító lesz. Vajon nem épp az adhatná vissza e szakmák rangját, ha a magához hasonló jó képességű tanulók az egyetem helyett a gép mellé állnának? — Nem félek a gyakorlati munkától, s nem leszek kétségbeesve, ha nem sikerül a fölvétellm. Elmegyek valamelyik textilüzembe, s vállalom a három műszakot is. Bármilyen gépen, akár most is tudnék dolgozni. Végül is az egyetem után sem íróasztalra pályázom: engem a gépek érdekelnek. — Mi volt a gyakorlati feladata? Lörincz L. László Jég hátán 74. — Én? — Csak maga — ismételte makacs elszántsággal. — Ha maga megtenné ... — Aztán furcsa dolgot kérdezett: — Mondja ... .Szerette maga az uramat? A dolog egyre kínosabbra fordult. Mit mondjak ennek a szerencsétlen öregasszonynak? Igyekeztem annyira tapintatos lenni, amennyire csak tellett tőlem. — Kiss adjunktus úr ... meglehetősen zárkózott ember volt. Nehéz volt bárkinek is a közelébe férkőznie ... — Szóval nem. Lehajtottam a fejem, és nem erőltettem tovább a beszédet. — Miért nem? — kérdezte halkan. — Miért? Éreztem, hogy ingerültség kúszik föl a torkomon. — Nem tudom, asszonyom. De ha megkérdezné, illetve, ha majd megkérdezi az adjunktus urat, hogy ő szeret-e engem, alighanem ő is kitérő választ fog adni... De nem hiszem, hogy ez lenne a fő problémánk. — Igaza van — mondta —, csakhogy jobban szerettem volna, ha ... Ha érzelmileg is közel áll hozzá. — Mit kellene tennem? — kérdeztem, hogy mielőbb véget vessek a kínos társalgásnak. Óvatosan körülnézett. — Ha elmenne ... Illetve ... azt mondja az ismerősöm, hogy egyetlen módon lehet csak kihozni a dél-budai lágerből... Ha legalább tíz-tizenöt, rendszerhez hű ember aláírna egy kérvényt, olyanok, akiknek a szava nyom valamit a latban ... 'Majdhogynem fölnevettem. — És én szerezzem meg ezt a tizenöt embert? Ajtói tartok, asszonyom, nincs tisztában a helyzetemmel ... Én csak egy egyszerű tanársegéd vagyok... Legalábbis ma még az. De lehet, hogy holnap már útilaput kötnek a talpam alá, vagy esetleg én is a Gyorskocsi utcában kötök ki... Hogy férnék én olyanok közelébe, akiknek a szava valamit is számít? Akkor már sokkal jobb, ha Rákosinak magának ír levelet ... Gyorsan megrázta a fejét. — Félreértett. Nem politikusokról van szó, hanem egyetemi emberekről. Ha legalább tíz egyetemi tanár aláírna egy kérvényt, amelyben biztosítják a hatóságokat, hogy Kiss Péter ártatlan és félreértés áldozata ... és kérik, hogy bocsássák szabadon, lehetséges ... Értse meg, ez az egyetlen mód! Még mindig ott feszengett bennem az ingerültség. Mi közöm az egészhez? Éppen nekem mi közöm? Fel kellene állni és szó nélkül továbbmenni... És letagad'tatni magam, ha telefonál. — Nem fog .menni — mondtam. — Nem fogja aláírni senki... Értse meg, nem merik aláírni! Az értelmiség olyan, mint a féreg ... Nyüszít, ha a hatalom rálép ... És ... Elhúzódott tőlem, ésösz- szekattantotta a retiküljét. — Akkor vége — mondta. — Péter néhány hét múlva meghal... Valaki kalapáccsal verte belülről a fejemet és hangosan káromkodott odabenn: — Az istenit... A büdös istenit 1 * * * Másnap, ahogy felébredtem, úgy emlékeztem visz- sza a múzeumkerti beszélgetésre, mint egy nyomasztó álomra. ' Mintha arra próbált volna valaki rábeszélni, hogy legyek öngyilkos a kedvéért. Ragyogóan sütött a nap a Múzeum körúton, és én fütyörészve baktattam be az épületbe. Végül is Kiss Péter évekig hadifogoly volt... És ha tényleg csinált valamit? Ha tényleg volt jugoszláv kapcsolata? Ha ... Éppen itt tartottam, amikor az előcsarnokban Gyo- may Gyulára esett a pillantásom. Szerencsére egy hosszú copfos lánnyal beszélgetett, s amikor elsuhantam mellette, hallottam, hogy utánam kiált. Mindenesetre úgy tettem, mintha nem vettem volna észre. A délelőtti órák rendben zajlottak le, bár kicsit lassabban és unalmasabban, mint kellett volna. Csak hát ekkortájt már minden szavunkat meg kellett gondolnunk. Lám, még szegény Dzsingisz kán állam- szervezete is ürügyet szolgáltathat arra, hogy ellenséget lássanak bennünk... Ebédnél Párkány professzor mellé kerültem. Hallgatagon kanalaztuk a levest, majd amikor a kis asztalkánál helyet foglaló ismeretlen harmadik eltávozott, tányérja fölött felém pislantott. — Mi van Kiss Péterrel? Hallott róla valamit? Néhány másodpercig haboztam, aztán egyszerre csak felbukkant előttem Kissné arca. Mintha ott ült volna velem szemben az asztalnál. — Ártatlanul vitték el — mondtam halkan. Tányérjához koccantotta a kanalát. — Nekem mondja? Aztán ... mit mondanak róla? — Hogy jugoszláv kém. Rezignáltan legyintett. — Szóval a szokásos ... Megvártam, amíg a pincér kihozza a második fogást, akkor belevágtam a dolgok közei>ébe. — A professzor úr hajlandó lenne segíteni? Kiss Péter ugyanis meghal, ha bennmarad ... Az öregúr szájában megállt a falat. — Hogy képzeli, kérem? Már meg is bántam, hogy szóba hoztam a dolgot. Legszívesebben hagytam volna a fenébe, de most már végig kellett mondanom. Mindent elmondtam, még Kiss Péter feleségét (Folutatjak) — Alkatrészeket kellett fölismerni, s ez korántsem volt könnyű, ha meggondolja, mekkora például egy szövőgép s abban hány ezer alkatrész van. Az egész verseny nehéz volt, hiszen a mi ágazatunkban 11 tárgyból volt tudáspróba. Paulik Attila mechanikái műszerésznek tanul a hódmezővásárhelyi szakközépiskolában. Győzelme mellé a szakma legjobbjának járó különdíjat is elnyerte. — A legutóbbi országgyűlési vitában az egyik képviselő képletesen szólva mondta: egy asatalostanuló ma ezer részműveletet megismer, de nem tud elkészíteni egy szekrényt. — Ügy gondolom, ez nem föltétlenül hiba. Nem rossz az az iskola, amelyik megfelelő alapokat ad, s valóban megismertet ezer részműveletet, amelyeket azután a szakma több ágában is lehet hasznosítani. Ma sokoldalú emberekre van szükség és nem szakbarbárokra. Vegyük például a saját szakmámat! Egy mechanikai műszerész érdeklődésének megfelelően tucatnyi területre is szakosodhat. Én katonai műszaki pályára szeretnék kerülni. — Milyennek látta a verseny mezőnyét? — Ügy éreztem, alig van színvonalbeli különbség a résztvevők között. Ezért az szerez majd elsőbbséget, aki formában van. A hódmezővásárhelyi fiatalember néhány perccel később megtudta, hogy neki sikerült. Bíró Ferenc
