Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-04 / 80. szám
„A folyó nekünk a hazát jelenti” Vége az eligazításnak. Smi- de Húsz István őrnagy ismertette a szolgálatba lépő határőrök felálltát, a járőrök útnak indulnak. Csonka Sándor szakaszvezető1 és Marosi Róbert határőr lóháton az őrsöt környező erdők. Matesz József kutyavezető pedig a folyópart árterének átvizsgálását kapta feladatul. Innen, a Szent Mihály- hegy és a Légrád-hegy közelében levő őrsről csodálatosa kilátás szőlőkkel, gyümölcsfákkal beültetett partoldal, a mélyben pedig a Dráva és a vele találkozó Mura torkolata látható. Csonka Sándor szakase- vezető mostanáig KISZ-til- kár volt az őrsön: — A folyó nekünk a hazát jelenti. Azt a felelősséget, amely szolgálatunk ellátásával, határaink védelmével jár. Olyan emberek élnek e környéken, akik tisztelnek, becsülnek és segítenek bennünket. Az őrsön szolgálók között is nagyszerű közösség alakult ki. Szigetvár mellől vonultam be, de leszerelésem után Tótújfaluba megyek dolgozni, oda nősültem. Kérni fogom fölvételemet az önkéntes határőrökhöz, annyira megszerettem ezt a szolgálatot. Tavaly nyár végén egyik éjszaka alig tértek pihenőre. riadóztatták őket. Mancs Endre önkéntes határőr jelezte, hogy egy házaspár át akar szökni a határon, s öt kérték meg, hogy segítsen. Szakadt az eső, villámlott. Javasolta nekik: bújjanak el az egyik présház padlásán, majd értük megy. Nem egyedül, hanem a határőrökkel tért vissza, akik között ott volt Csonka sza- kaszvezetó is, az élenjáró Üzletház nyílt Batéban (Tudósítónktól.) Boltíves ablakokkal, külső megjelenésében is városi színvonalú üzletházat adtak at Baléban. A kaposvári áfész egy tető alatt hozott itt létre vendéglátóegységet — amely ma fogad először vendégeket — és 240 négyzetméteres önkiszolgáló vegyesüzletet. Az ellátást biztosító korszerű létesítmény a környék kisebb településeinek: Kaposkeresztúr, Gázló- puszta, Kaposhomok lakosságának ellátást is szolgálja. rajparancsnok és kétszeres élenjáró határőr. Bevonulása előtt a szigetvári Mezőgépnél dolgozott géplakatosként Matesz József határőr, kutyavezető Kiváló-jelvény, élenjáró cím bizonyítja, hogy szolgálatát becsületbeli ügynek tekinti. — Gyakran beszélgetek társaimmal arról, '"hogy valamikor ezen a területen végvári vitézek őrködtek, s hogy ez bennünket, mai utódokat mire kötelez. Nemcsak a szolgálatai járó felelősség miatt, hanem a bizalomért is, amelyet parancsnokainktól, népünktől kaptunk. Smidéliusz őrnagy szerint az őrs egyik legfegyelme- zettebb katonája. A kiváló, élenjáró címen kívül több dicséretet, elismerést, jutalomszabadságot is kapott a szolgálat kiemelkedő ellátásáért. A közeli községekben, Ör- tiloson meg Beleznán olyan fiatalokat, felnőtteket ismert meg, akik velük együ't szívügyüknek tekintik határaink sérthetetlenségét. Nagy szeretettel emlékezik Bogdan Antalra, Mózes Györgyre, Németh Bélára es a többi önkéntes határőrre — mind megbízható társaik, segítőik. Néhány hete bensőséges ünnepség zajlott le az őrsön. Egymást követően hatodszor érdemelték ki az élenjáró címet. Szalai László KITÍÍHTEIÉSEK ÁPRILIS 4-E ALKALMÁBÓL Hazánk felszabadulásának 39. évfordulója alkalmából kiemelkedő közéleti, társadalmi és gazdasági munkájuk elismeréséül többen részesültek kitüntetésben. Az Elnöki Tanács által adományozott kitüntetéseket a Parlamentben, a különböző minisztériumokban, a megyei tanácson rendezett ünnepségeken nyújtották át. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Csapó Sándor, a kaposvári városi pártbizottság titkára; Farkas Dezső, a Hazafias Népfront megyei Bizottságának munkatársa; Filipo- vics Bál, a barcsi Vörös Csillag Tsz Gépjavíló Társulásának igazgatója; Ká- nyási Kalman, a nagybajomi áfesz elnöke; Nagy Gyula, a boglárlellei Balaton Ipari Szövetkezet elnöke; Sütő Ödön, a Balatonnagv- bereki AMami Gazdaság igazgatója; dr. Tóth Sándor, a megyei tanács osztályvezetője; Virovecz József, a siófoki járási hivatal nyu- gi'mazott elnöke. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát az alábbiak vették át: dr. Baudis Káz- mér, a megyei kórház-rendelőintézet főorvosa; Bog dán Istvánné, a SZOT sió foki Építőmunkás üdülőjenek vezetője; dr. Csertán József, a Siófoki Városi Bíróság elnöke; Egervölgyi László, az öreglaki ÁG osztályvezetője; dr. Guba Sán- dómé, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola tudományos íőmurikatársa; dr. Horn P^ter, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola megbízott főigazgatója; Kovács László, a megyei pártbizottság munkatársa; Krisztián Ferenc, a barcsi 1. számú Általános Iskola tanára; Mátrai József né, a za- márdi közös községi tanács csoportvezetője; Mura József, a fonyódi Balaton Tsz elnöke; Németh Béla, a Délsomogyi Állami Gazdaság vezető főmérnöke; Szabó Lajos, a látrányi Alkotmány Tsz elnökej dr. Varga Levente, a megyei kórház főigazgató főorvosa; Zemankó Gyuláné. a Ka- posplast Kefe- és Műanyag- ipari Vállalat rrtűvezetőjé. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben 'részesült: Baranyi Karoly, a megyei sütőipari vállalat karbantartó lakatosa; tíihary András, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola Tangazdaságának igazgatója; Csaba István, a siófoki November 7. Tsz gépszerelője; Csentericz Gyula, a Kaposvári Húskombinát csoportvezetője; Gál Istvánné, a nagybajomi Lenin Lőrinci L. László Jég hátán _ ~ Be is .hívattak, 55. kérlek szépen. Mit tagadjam, kicsit meg is hökkentem, amikor bizonyítékokat kértek — közelebb hajolt hozzám, és szinte ijedten súgta a fülem felé. — Kérlek, őszintén szólva, az volt az érzésem, hogy az ÁVH-ba is befurakodtak a régi idők embered. Bizonyítékokat kértek — tőlem ... Hogy ki meg hogyan, azt nem mondhatom el, de én elsoroltam mindent, Dzsingisz kántól kezdve, egy csomó megjegyzést, ésatöbbit, meghallgatták, aztán azt kérdezték, hogy ezen kívül a konkrét politikai helyzetre vagy konkrét személyekre tetl-c valami megjegyzést... Ugye, érted, hogy kikre gondoltak? Na- mármost én mondtam, 13 SOMOGYI NÉPLAP hogy konkrétan nem, vagy legalábbis nem hallottam, de az allegorikus előadásmód néha veszélyesebb, mint a direkt kijelentések. Erre azt mondták, hogy ez kevé^ ha valami konkrétum van, jelentsem. Kérlek, ugye, ez már megbízatás! Konkrét megbízatás, hogy jelentsek, ha tudok valamit. És természetesen jelentem is. Ja, kérlek, megemlítettem ezt a K ss Pétert is. Ez már jobban érdekelte őket... Pedig a prof nagyobb hal. Na, mindegy, ők tudják. Megbíztak, hogy Kissről is gyűjtsék adatokat. Fel is írták a nevét és még néhány apróságot. — Ezt akartad megbeszélni velem? — kérdeztem, és legszívesebben az arcába vágtam volna. — Hát nem egészen, de tudnod kell, hogyan állnak a tanszéki ügyek. Szakács elvtársnővel megegyeztünk, hogy konkrétumokat is ..., illetve, utánanézek, hogy nlncs-e valami megfogható dolog itt a tanszéken ... — Megfogható? — Rád is szükségem lenne — mondta. — Szakács elvtársnő üzeni neked, hogy ez pártmegbízatás, és be kell róla számolnod ..., esetleg négyszemközt, vagy a vezetőség előtt. — De hát miről? Megfogta a kezem,'' és belémkarol. Aztán a másikkal kabátja zsebébe nyúlt és kihúzott1 néhány borítékot. — Tudod mi ez? — Levelek. Csak nem megint valami ... feljelentés? Rosszallóan megcsóválta a fejét. , — Feljelentés? Te még a régi világ terminológiájától sem tudtál megszabadulni, MHnariik elvtárs. De ha ez bánt, csak légy nyugodt. A prof postája. — A prof postája? Alighanem feltűnően ostoba képet vághattam. — Mit akarsz vele? Ravaszul rám nézett ás megmozgatta a bajuszát. — Odaadjuk neki. — Te? Miért nem a takarítónő hozza fel? Nem válaszolt, hanem húzni kezdett maga után. .— Éppen ez a pártmeg- bizatás . .. Nem érted? Ma már elképzelni .sem tudom, hogy lehettem any- nyira ostoba, hogy nem láttam át, mi is történik. Abban a pillanatban azonban valóban azt hittem, hogy pártmegbízatásba adták a prof postájának kikézbesítését. Aki nem járt akkor a karon, nehezen tudhatja magát beleélni a légikörbe, amely eluralkodott felettünk. Az éberségi hisztéria akkor hágott a tetőfokára; az írógépeket minden délután lepecsételtük, a szekrényekkel együtt, s másnap csak három ember jelenlétében lehetett leszedni róluk a pecsétet. Nem csoda hát, ha arra gondolám, hogy valóban a postát kell kikézbe- sítenünk. Nehogy az ellenség hozzáférhessen. Mire felocsúdtam, már kopogott is a prof szobájának ajtaján, majd választ sem várva belépett, és engem is behúzott maga után. Földvári az asztalánál ült és újságol olvasott. Talán ] Kilitikai szemináriumra készült, amelyek elég gyakran követték egymást az utóbbi időkben. Szegény, öreg professzorok hosszú óráikat vesztegettek él már amúgy is rövid életükből a sztálini tételek bemagolásával. (Folytatjuk.) Tsz személyzeti előadója; Harsányt József né, a Volán 13. sz. Vállalat üzemvezető- helyettese; Hodola József, a Kőolajvezeték-építő Vállalat lakatos csoportvezetője; Horn György, a tabi áfész áruház vezetője; Horváth Károlyné, a Kaposvári Ruhagyár gombozója; lgaL Gyula, a ‘.’aszári általános iskola igazgatója; dr. Jand- rics István, a kélhelyi Aranykalász Tsz jogtanácsosa; Jobban Janos, nyugalmazott pénzügyi csoportvezető; Magyar Ferenc, a Somogy—Zala megyei Téglaipari Válialat géplakatosa; Mihályfi József, a Balatcun- boglári Mezőgazdasági Kombinát osztályvezetője; Nemes István, a göllei Béke Tsz kovácsa; Nemes Pál, a szántúdi Ménescsárda vezetője; Szabó István, a nagy- a'ádi Tsz-ker nyugdíjas igazgatója; Szabó István, a marcali Vörös Hajnal Tsz traktorosa; Szentes István. a marcali Építő- és Szakipari Szövetkezet festőrészlegének vezetője; Szép Imre, a MÁV somogyszobi állomásénak raktárosa; Szilágyi József, a Sefag osztály- vezetője; Visnyei József, a megyei könyvtár könyvkötészetének vezetője; Zsámba Bálint, a Délviép autódaruvezetője. Az Elnöki Tanács Kiváló Szolgálatért Érdemrendet adományozott Kert Sándor rendőr alezredesnek. A belügyminiszter rendőr ezredessé nevezte ki dr. Molnár József alezredest, megyei főkapitányhelvettest. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta dr. Buzinkay Gyula, a megyei tanács oszt ályvezetöhely éltese; Takáts József rendőr alezredes;. Vevcran István rendőr őrnagy; Szencz Gyula rendőr százados; Csendes László rendőr lőhadnagy; Horváth Béla rendőr főtörzsőrmester; dr. Gyanó Béla munkásőr főorvos; Tamás Lajos, a nagyatádi Tóth Lajos munkásőregysóg társadalmi parancsnokhelye'- tese. E kitüntetés ezüst fokozatát vette át Balogh Ernő és Mező Sándor munkásőr, Bakó László, a nagybajom! nagyközségi pártbizottság és Tóth, József, a fonyódi nagyközségi pártbizottság titkára; a bronz fokozatát Kepei Bertalanná, a megyei parancsnokság előadója. Az Ifjúságért Érdemérem kitüntetésben részesült Cse- pinszki Maria, a szennai falumúzeum gondnoka és Dévényi Zoltán, a Balaton Fú- szért igazgatója. KlSZ-ér- demérmet kaptak; Suhajda lmréné, .a népfront siófoki titkára, Vajda László, a Dél-Somogyi ÁG. agrokémiai üzemének igazgatója és Nagy Gyula, a kaposvári Berzsenyi általános iskola tanára. A Gyermekekért Érdemérem kitüntetést kapott: Soós Dezső, a Sojnogy megyei Pedagógusképző Intézet igázga'ója és Kisanlal Imre honvéd őrnagy. A Közbiztonsági Érem arany fokozatával tüntették ki Kovács Zoltánt, a héthelyi Aranykalász Tsz elnökét. A Magyar Népköztársasági Sportérdeméram ezüst fokozatát Szilvást József, a Ka- pospiast Kefe- és Műanyag- ipari Vállalat igazgatója kapta meg. Húsz éve együtt Kipróbált építöbrigád Körülbelül húsz éve dolgozik együtt Farkas Sándor kőművesbrigádja. Azért e bizonytalanság, mert az alapítók és a későbbi nemzedék tagjai már maguk sem tudják biztosan: honnan is számítsák a csapat létrejöttét, ki korábbi, ki későbbi időpontot jelöl meg. Abban egyeznek ki a Marcaliban és környékén lakó SÁÉV- brigádtagok, hogy jó régi társaság az övék. Jelenleg a város Széchenyi lakótelepének panelházait szerelik össze. A munka szapora, így csak a vezető és két brigádtag vállalkozhatott a beszélgetésre. Farkas Sándor azzal kezdte, hogy fölsorolta a kitüntetéseket: — Ötször nyertük el az arany fokozatot a szocialista brigádok versenyében, egyszer voltunk a vállalat kiváló brigádja, egyszer megkaptuk az Országos Béketanács érdemrendjét, több kiváló dolgozó van a brigádban. Neveltünk egy művezetőt. Két társa csak mosolygott, bírom-e a jegyzetelést, szinte biztattak: vágjak közbe, különben a rangidős sohasem fejezi be. — A művezető-nevelést is kitüntetésnek tartják? — Ahogy vesszük. Talán jelzi: nem véletlenül mondták a központban rólunk, hogy jó brigád a mienk. Művezetőjük — nem, akii neveitek, hanem egy társa , Kovács János közbevágott: — Sok embert kell — ha jól dolgozik is — időnként biztatni, utasítani, ám ennek a brigádnak nincs szüksége felügyeletre. Önállóan dolgoznak és gyorsan, s erős az összetartás. Amiből aztán a művezető-neyelés is lett. Ritka az elmenő, a fölnevelt tanulók meg is maradnak a csapatban. Egymás házát építik. Jó barátok. Horváth Tibor, az egyikifjú brigádtag ugyanerről: — Visszajöttem a katonaidő után, mert tanulóként is ,i<íl éreztem magam. Építettem házal, mindenki segített Sokkal többet mondani néni kell. — Kőművesek. De mikor látnak téglát? Csoszó István, aki ai egyik legöregebb róka a brigádban. kurtán válaszol: — Hát mikor? Akkor, amikor egymásnak dolgozunk. — De a rövid válaszból azért kerekedett egy kis vita a szakmáról, a panelről, amelyet könnyű szerelni, de nem szabad mellette ehe- ledkezni a hagyományom munka szépségeiről. — Jó ez a panel — mondta Csoszó István mérsékelt meggyőződéssel. — Végigdolgoztuk vele a megyét, mentünk, ahova küldtek, Barcstól Kaposvárig. Most itt van Marcaliban. Sok lakás, jó, korszerű lakás kell. — Miben laknak? — Családi házban — vágták rá mindhárman. A szakmát annak idejen mindhárman — érdekes véletlen — úgy szerették meg, hogy kőművest láttak dolgozni a faluban, amikor gyerekek voltaik. Tehát — panelszerelés ide vagy oda — a téglához kötődnek. — Szerelem csinálni, de ha még egyszer kezdeném — Farkas Sándor néhány másodpercig csöndben a levegőbe bámult —, hát valami műhelyes szakmába mennék, ahol fal van, fedél, fűtés, és nem esijk az eső. Közben az is kiderült, hogy még egy-két szakmából is_ vizsgázott, a brigádveze- tő, mégis kőműves maradt. A mesterszakmunkás-ok- levél otthon van az öregebbeknél. és lesz majd a _fia- taloknál is. — Azt rebesgetik, hogy a panelnek előbb-utóbb befellegzik. — Mi azért más építőanyaggal is fogunk boldogulni. Persze egy-két feltételt majd meg kell változtatni. De házakat később is kell építeni. Nem félünk. így rakosgatták össze hármasban a véleményüket. És visszatértek a panelházba. w. r.
