Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

\

Baharczy László érdemes művész

A felszabadulás ünnepe előtti díjkiosztás budapesti helyszínére három színházi művészünk volt hivatalos: Dánffy Sándor és Máté Gábor színművész Jászai-díjat kapott, Babarczy László gazgató-rendezö érdemes művész kitüntetést ott át.

ff

ELETEM"

A Somogyi Néplap és a megyei tanács művelődési osztályának közös pályázata

Azok, akik az emberélet őszét élik, olyan változások cselekvő tanúi voltak, mint korábban egyetlen nemzedék sem. Életük fordulatai értékek a történelem tükrében. Vannak közöttük, okik a monarchia idején születtek, gyerekként vagy fiatalként átélték c: első világháborút, az 1919-es Tanácsköztársaságot, a Horthy-korszakot, a második világégést, aztán a leiszabadulást, az új társadalom építésének örömét és gyötrelmeit. Szeretnénk, ha életélminyeiket másókkal is megosztanák. Olyan, nem tolilorgató emberek - falusiak, pusztaiak, városiak — Írásait várjuk pályázatunkra 1985. február 1-ig, akik akár a mezőgazdaságban, akár az iparban kétkezi munkát végeztek, végeznek ma is vagy politikusként közvetlenül részt vettek a társadalom szocialista átalakításában. Várjuk a különleges életsorsot maguk mögött tudók írásait is.

Szeretnénk, ha nemcsak a szokásokról, a falu eseményeiről, munkáidról váltanának, hanem a munkahelyi hétköznapok drámáiról, vidám epizódjairól is. Örömeikről, bánátaikról, négy-öt ritkán gépe't oldalon vagy olvasható kézírással. Életüket, annak megszívlelendő tapasztalatait csak így hagyományozhatják az unokákra, dédunokákra, utódaikra.

A személyes hangvételű sorsképeket zsűri bírálja majd el, és 1985. április 4-én, hazánk leiszabadulásának 40. évfordulóján hirdet eredményt. Az első díj 5 000 forint, a második 3 000 forint, a harmadik 2 000 forint. A legérdekesebb Írásokat folyamatosan közöljük lapunkban, és ezért honoráriumot fizetünk. Olyanok is lesznek majd, akikhez ellátogatunk, hogy segítségünkkel még pontosabban tehessék közkinccsé az életüket.

A pályázatokat szerkesztőségünk elmére - Kaposvár, Latinca u. 2. 7401 - névvel és lakcímmel, „Életem" jeligére várjuk.

Somogy megyei Tonócs művelődési osztálya

Somogyi Néplap szerkesztősége

Vigasz és szolgálat

Sütő András: At idő markában

Jjuuuiczy i_.ajz.ovai tizen- kétéves Kaposvári palyaazu- kaszaudK Különböző abomasum loooször is bes-K, Set.unK. IcieztüK a meg.- ut sixereu, szóltunk a go.i dókról is. Együtt örüüun.. lUVi-oen Jaszai-dijának, néhány evvel később pétiig művészeti dijának. Egy ízben, amikor a meg-megélt- dö színházi vitákról beszélgetünk, melyet hol egyik, íjol a másik kulturális lap újitotl lel, így összegezte nevelői tevékenységének lényégét:

— Mi dolgozunk. A munkánkat másoknak kell megítélniük. Ha azt mondom, hogy mi komplex színházi embereket szeretnénk látni a társulatban, akkor ez azt is feltételezi, hogy mindenféle színházi butaságnak el kell tűnnie. A színházi butaság egyik formája a rendezői cezarománia. Veszélyes dolog ez. A másik, gyakoribb és veszélyesebb formája az, ha a színész rászokik, hogy szellemi eltartott. Ezt én mélységesen elítélem. Nekünk gondolkodó, íeleiőssegteljes, a felelősségben részt vállaló művészekre van szükségünk. A művész szó jelentéstartalma egyébként feltételezi is ezt. Néhány színművészünk rendezőként is kipróbálta tehetségét. ez érezteti ha'ását a szellemi minőségen is. A szellemet közösséginek érzem: figyelem mások sikere iráQt, öröm a más sikerén ... Csak Magyarországon új gyakorlat, hogy a sjynész komplex színház' emberré válhat. A világban a fontos és valóban vezető színészek a színházcsinálás intelligenciájával >s rendelkeznek, ennek számtalan példája van. Azt szeretném, hogy mindenki, aki nekünk dolgozik, rendelkezzék ezzel az intelligenciával.

Kollégiumi

napok

kezdődtek

Nagyatádon

A nagyatádi kollégisták ez idén már tizenhatodszor - ra szervezték meg a József Attila nevét viselő intézmények és a somogyi kollégiumok találkozóját. Korábban a költészet napja alkalmából rendezték meg programjaikat, az idén a tavaszi szünet miatt tegnap.

Tizenegy kollégium háromszázharminc lakója jött el Nagyatádra, hogy együtt emiekezaenek meg felszabadulásunk 39. évfordulójáról. Dezső Lászlóné, a városi tanács művelődési osztályának vezetője megnyitójában emlékeztetett rá: a kollégiumi mozgalom most jubileumot ünnepel, s érmék a jegyében pályázatot hirdettek. Kollégista vagyok címmel, arra kérve válaszokat, hogy mit jelent ma egy-egy intézmény lakójának lenni.

A hagyományokhoz híven n József Attila-szobor megkoszorúzásával kezdődtek az események, majd sportviadalokat tartottak. Szellemi vetélkedőt rendeztek a kol- j légiumi mozgalom történe- I tőről, s megrendezték a ha- I gyományos szavalóversenyt.

A díjátadásra ma délelőtt kerül sor. A városi KISZ- bizottság felhívására tegnap este fáklyás békemenetet szerveztek, majd a Felszabadulás terén máglya: gyújtottak, s a Rodeo együttes ítdöíl koncertet.

— Azt hiszem, ez a szemlelet nemcsak a színházon belüi érezteti jótékony hatását, hanem a városban is. bizonnyal hozzájárult közvetve a nézőszám emelkedéséhez.

— Olyan nagy az érdeklődés, hogy évi, öt bemuta- 1 óból is megélne a színház. Tudniillik most már folyamatosan játsszuk az előző évek legjobb produkcióit is. A hat bemutató azért kell, hogy törzsközönségünk több előadást lásson, ne keljen hónapokat várnia egy- egy új bemutatóra. Az átlagnézőszámunk ötszáz fölött van előadásonként. Kaposvár hetvenötezer lakosából évente legalább kétszer eljön hozzánk 31 000, Van tizenegyezer gyermek nézőnk. A statisztika azt bizonyítja, 1981,82-ben fokozódott az érdeklődés.

— Abban az évadban tömegeket vonzó előadások születtek, mint a Víg özvegy, a Tökfiikó, másrészt előadásszámban az operettszériákat is felülmúló, korszakos Marat halála.

— Úgy ítélem meg, hogy a lehetséges színházlátogatók száma ebben a városban ötvenezer. Tehát izgat az a húszezer, hogy ők hol vannak.

— S ezzel tulajdonképpen már a jövő feladatairól beszélünk. A kaposvári színház kapcsolatai egyre bővülnek, az utóbbi években nagy sikerű külföldi fellépésekre is sor került. Hogyan folytatódik ez?

— Egy minisztériumi sajtótájékoztatón közölték,

hogy a magyar színházművészetet mi képviseljük majd Moszkvában. Nemsokára oda utazom, hogy megtárgyaljuk, melyik két előadással vendégszereplünk. Varasddal jó a kapcsolat, s ez bővült zágrábi meghívással: a Marat halálát adjuk elő a Gavella Színházban, május 12-én. Ascher Tamásnak moszkvai meghívása van, egy Osztrovszkij-da- rab, a Jövedelmező állá.-, megrendezésére, én Varsóból kaptam felkérést A három testőr színpadra állító sára. Természetesen a dolgok kedvező konstellációja kell ahhoz, hogy létrejöhessenek, hiszen dolgunk van itt is, és elsősorban itt. Spi- ró György, a dramaturgunk és zlcs Jnnos jelenleg New Yorkban tartózkodik, tanulmányúton. mely a látókör szélesedését és kitekintési lehetőségeinket is biztosíthatja majd: De beszéljünk a közeli jövőről. Színházépítő munkánk újabb szakaszához érkezünk a következő évaddal. Sajnos. Bästi Ju’.i elszerződött tőlünk, ám a társulatot sikerült tovább építenünk. Két jeles, egykori kaposvári művész visz- szaszerzödött: Molnár Piroska és Helyey László. A főiskoláról Mészáros Károly érkezik. A következő évad • tói nálunk játszik a Tegnapelőtt című Bacsó-film főszereplője, Igó Éva, aki Kuna Károllyal tő a Félele* Köpe Bálintja volt a tévésorozatban) és Pirisi Edit primadonnával Miskolcról jön hozzánk. Visszatér Csernák Árpád is. Az idén nyá ron ismét lesznek boglár; színházi napok. Brecht Baal című drámáját Vajda Lászlóval a főszerepben visszük színre, s egy remek Vancu- ra-kisregényt, a Szeszélyes nyár címűt Lukáls Andor dramatizál, rendez. Üj érőink beépülését is segítik majd e bemutatók.

— összegezni ültünk le. és lám, nem az új érdemes művészről, hanem a színházról beszélgetünk.

— Így van jól. Új utakat keresünk, ezt a korszakunkat éljük. „Feléltük'* a tartalékok nagy részét, még olyan szűz területekre is elvittük a nézőt. * mint Ödön von Horváth életműve vagy a kelet-európai szerzők leg-’ jelesebbjei. A Mester és Margarita más irányt jelöl arra, hogy mi magunk Jjoz- zunk létre önálló színpadi műveket. Spiró György példájára hivatkozom, aki nemcsak megírja a darabot, de a színpadi alkotófolyamaiba is beépül. A műveknek a színházon belül kell születniük, ez az út. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a műsorszerkezeti széles ská la szűkül ettől.

Még csak sejtjük a jövő körvonalait, de várjuk.

Leskó László

Lassan két évtizede lesz már annak, hogy Hajdú Győző, az Igaz Szó főszerkesztő -helyettese nyílt levelet intézett lapjában Sütő Andráshoz. A levél aggódás, féltés és szemrehányás volt egyszerre. Ilyen sorokat olvastunk benne: „Az olvasók már indulásodkor rád adták szavazatukat. Mondjam azt, hogy becsaptad őket? Igaztalan túlzás lenne. Egyelőre csak ömagadat áltatod, ha megbékélsz íród alkatod rapszodikus természetével. Ha továbbra is vallód, nem a művek száma beszél, egy- gyel is úszni lehet a halhatatlanságban”. A féltés jogos, hiszen az akkor negyvenedik évéhez közeledő Sütő András még mindig csak tehetségével engedte sejtetni: képes a nagy mű megírására.

A kiváló szerkesztői érzékiről tanúskodó írás elérte célját. Sütő azóta már bizonyította azt is, nem egyetlen nagy mű megírására képes, hiszen csak elég említeni a mindenkor nagy sikerrel játszott drámái mellett az „Anyám könnyű álmot ígér” vagy az „Engedjétek hozzám jönni a szavakat" című köteteit, amelyek méltán helyezték szerzőjüket mai magyar irodalmunk vezérkarába.

Minden újonnan megjelenő műve irodalmi életünk fontos eseménye. Így van ez a most napvilágot látott „Az idő markában” című kötettel is — dacára annak, hogy az esszék, naplójegyzetek zömét már korábban olvastuk, Ablonczy László válogatásának gerincét

ugyanis a „Nagyenyedi fü- gevirág” és az „Evek ■— hazajáró lelkek’’ írásai adják, de ezek kiegészülnek az időközben megjelent tanulmányokkal, beszélgetésekkel, interjúkkal. Ily módon friss művel alig találkozunk, mégis fontos dokumentumot veszünk kezünkbe ezzel a könyvvel. Átolvasva a régebbi és újabb írásokat meggyőződhetünk arról, milyen igaz és találó a Németh László-i mondás: „A gondolat zsoldos, az számít, hogy ki gondolja”. Sütő András írásainál a sorsból fölsajogva szegődtek ezek a gondolatok az irodalom bandériumaiba; hogy minden leírt sorban ott bújkáljon — saját szavával — a tüzfeielösök elhivatottsága, a másokért szólás boldog és kockázatos felelőssége. Régóta nem holmi esztétikai kategória már ez, hanem konkrét tér és idő okozta szituációban szüléiéit gondolkodásmód, s írói magatartás. Nem véletlenül írta Illyés Gyula Stitö Andrásnak, ötvenedik születésnapját köszöntve: „Te vagy a mai magyar irodalom legnagyobb vigasza.” (Szomorú paradoxon, hogy azóta a köszöntést gyászbeszéddel volt kénytelen viszonozni az ünnepelt; ezt sántán tartalmazza a kötet.)

Illyés kitüntető mondata egyben azt is jelzi: a sütői életmű a létrejöttével bizonyíték arra, hogy kisebbségben élve is van lehetőség „látni Európát”, hogy a nemzetiségek akkor cselekszenek helyesen, ha tevékenységüket a politika magas szintjén, is megfogalmazott hid-szerep vállalásával végzik. „A testvériség fogalma nem valami öncélúiig: egymást jobban kell ismernünk” — mondja Sütő, és szavainak aranyfedezetét a magyar meg a román irodalom kölcsönös egymás közti terjesztésében való erőfesátései adják. Ez a gondolatmenet szorosan ös.z- szefügg a másik sokat idézett és emlegetett Sütő- mondással : „Ügy kell cselekednünk, hogy megmaradjunk.'” A megmaradáshoz ugyanis egymás tiszteletén át vezet az üt, s így oldódhat föl a leselkedő „kollektív magány” érzete is.

A magány ellen — ahogy Sütő mondja — nem kell védekezni. „Olvasóim védelmeznek — írja. — Személyes és kollektív gondjukkal. Ez a gond belopja magát az idegsejtekbe. Beszögezheted az ajtót, az ablakot: a kulcslyukon surrannak be a közösségi gondok.”

A mostani írások tanúbizonysága szerint Sü'.ő András ajtaja sarkig ki van tárva.

Varga István

ÖT PERC

Olsvai Imrével

Nevéről eszünkbe jut, nagy utat járt be az egykori somogyi fiú. Európai látókörű népismerő; gondolattarisznyájának finom szövésű vászna somogyi fonálból készült. Ma túl az ötvenen munikája nem kevesbe- dik, barátként, tudósként, szakreferensként minden perce a népzenéé. Kaposváron a napokban tartott előadása után készült vele ez az interjú.

— Nehéz a kérdezőnek nem ezzel kezdeni: Pesovár, Békefi, Martin, Együd Árpád ... Hiszen az ő távozásuk meghatározza a ma népzenekutatásának, tevékenységének irányvonalát.

— Amúgy is tengernyi munkánkat már- már lehetetlenné tetézte haláluk. Erejük teljében mentek el. hátrahagyva irdatlan mennyiségű zenei féitérképet. A magyar népzene kérlelhetetlen ügye gyűjtéseiket, kutatásaikat, félkész írásaikat befejeznünk, rendszereznünk, kiadásra előkészítenünk.

— Min dolgozik most Olsvai Imre?

— A magyar népzene tára hetedik kötetének utógondozásán. Emellett ötödmagam- mal, nagy fába vágtam a fejszémet: a Kodály Zoltán műveiben feldolgozott összes .szöveg- és dallamtéma katalógusát készítettük el; 920 tételről van szó, s a kiadvány már túl van a korrekción. Készül Somogy néprajzának III. kötete is; ez főként balladákat, íjépi játékokat, búcsúi és archaikus énekeket tartalmaz.

— Hallottunk egy magántanulóról is...

— Hát ez remek egy dolog; nagyon szívesen csinálom! Két éve patronálok egy szudáni egyetemistát. Az ELTE néprajzszakos hallgatója és a szudáni népzenéből írja diplomadolgozatát. 1986-ban már kaptam egy kiadós leckét az afrikai népzenéből, amikor tíz hónapig — államközi csere révén — Egyiptomban tanultam Megfigyelhető volt a Nílus mentiek zenei elkülönülése; Egyiptomban Luxortól délre

az ötfokúság, északra az egyszerű ritmusok a jellemzőek. Szudán népzenéje, hadd kössem össze egy közeli hasonlattal: mint némelyik dél-dunántúli népdalunk nem illeszkedik az európaiba, az övéké szintúgy nem az afrikaiba ... A tanítás mellett persze magam is sokat tanultam.

— Előadásait hallgatva feltűnt közvetlensége, egyszerűsége; a szavak ízes népi ejtése. A problémát megvilágító gyakori éneklése, anekdotázása remekül kapcsolódik az elhangzottakhoz. Hol tanulta ezt?

— Gimnazistaként a társalgás során baráti körben csak másod- vagy harmadhegedűs voltam. Aztán pályám a néphez kötött. Hétezer gyűjtésen felül vagyok, csak Somogybán 53 helyen gyűjtöttem. Sok mindent megtanultam a falusi ember évszázadok óta érlelt kultúrájából, de leginkább az egyszerűséget, a humort és az emberséget, a viselkedést. Ez levagdos az emberből minden nyegleséget, nagyképűséget, fölösleges, önáltaló sallangot.

D. J.