Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-26 / 97. szám

* Holland dalosok Somogybán II nagykövet magyarul felelt Negyvennyolc szakma legjobb tanulói Kaposváron Országos verseny kezdődött A találkozó már a kez­detkor igazi meglepetést hozott. Godért Willem de vos van Slenwijk, a Hol­land Királyság rendkívüli es meghatalmazott magyar- országi nagykövete tolmács segítsége nélkül hallgatta meg kedden este Merényi Györgynek, a kaposvári ze­neiskola igazgatójának rö­vid tájékoztatását az intéz­ményről, majd kitűnő ma­gyarsággal mondott elisme­rő szavakat. S bár a hang­versenyen részt vevő egy holland és két magyar ének­kar tagjainak nyelvi kom­munikációja korántsem volt ilyen zavartalan, ismét iga­zolódott, hogy a zene nem ismer-határokat, a szép mu­zsika bárhol és bármikor képes feledtetni legalább egy-két órára Bábel öröksé­gét. A három közül két együt­tes már tavaly tapasztalhat­ta ezt. Akkor a kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola gyermekkórusa szerzett ér­tékes trófeát Hollandiában egy nemzetközi versenyen, most pedig megyeszékhe­lyünk oktatási intézménye és a városi tanács szeretné viszonozni a szíves vendég­látóst a Wassenaar Vocali- ter vegyeskarnak, amely a hét kezdetén érkezett ha­zánkba. A keddi hangverseny a közönségnek is nehezen fe­ledhető élményt adott. Elő­ször a Tóth Lajos iskola kórusának kristálytiszta hangzását, stiláris biztonsá­gát csodálhattuk meg újra, no meg azt a tájékozódóké­pességet, amellyel Zákányt Zsolt karnagy Kodály és Bárdos világában mozog majd a Vikár Béla Vegyes­kar foKozta az élményt — ugyancsak Zákányi irányí­tásával — német romanti­kus es huszadik századi ma­gyar műves igényes elő­adásával. A szünet után a Wassenaar Vocaliter igazol­ta: a holland énekkari kul­túra magas színvonaláról világszerte elterjedt hírek nem „kacsák”. Nem csupán saját hazájuk vagy más nyugat-európai országok népdalait, a német barokk es klasszicizmus „örökzöld” darabjait énekelték fino­man, csiszcltan és nagy biztonsággal 'Ad de Gruol vezényletével és Margreeth Kuyvenhoven zongorakíse- retcvel, hanem — a Túrót eszik a cigány... remek in­terpretálásából is kiviláglott — őszintén érdeklődnek a mi nemzeti kultúránk iránt. Nem egyszerűen a kötele­ző udvariasság megnyil­vánulásai voltak hát azok a szavak a holland—magyar szellemi kapcsolatokról, a népek barátságáról s a mű­vészet békét, harmóniát te­remtő hatalmáról, melyeket Vidák Gizella, a városi ta­nács elnökhelyettese mon­dott el a koncert előtt és clr. Kovács Ferenc tanács­elnök a hangverseny után, a városháza nagytermében adott ünnepélyes fogadáson. Lengyel András Tizennegyedszer kerül sor idén az országos szakmai tanulmányi versenyek ese­ménysorozatára. A kaposvári ipari szakközépiskolának ju­tott a megtisztelő, erőpróbát is jelentő feladat, hogy meg­rendezze a megyében ezt a nagyszabású versenyt. Az ország 242 végzős szakközép­iskolai osztályának több mint kétezer tanulója közül a he­lyi, valamint területi verse­nyek után a legjobb 123 szalkemberjelölt jutott be a kaposvári döntőbe. Gémesi Tibor igazgató kö­szöntő szavai után dr. Ba­lassa Tibor, a megyei ta- nács-vb elnökhelyettese nyi­totta meg a versenyt. A rajthoz állók közűi a legjob­bak felvételi vizsga nélkül juthatnak be az egyetemre. A résztvevők zöme az ipari tárcához tartozó szakmák ta­nulója, képviseltetik azon­ban magukat a hírközlési és közlekedési szakterületek legjobbjai is. Miklós József, az Ipari Minisztérium személyzeti és oktatási főosztályának fő­műn kaéársá.elmondta: a mű­velődési és az Ipari Minisz­térium, valamint a Magyar Posta szakvezetői különös gondot fordítottak arra, hogy valamennyi résztvevő azonos eséllyel állhasson a rajzasz­tal, illetve munkapad mellé. Murányi Pál, a Fővárosi Pedagógiai Intézet igazgató- helyettese a verj-anytyiaott- ság nevében arról tájékozta­tott, hogy a verseny a szak­középiskolai érettségi vizsga - szabályzat szerint, rendkívül szigorú követelmények alap­ján folyik. Indokolja ezt, hogy a résztvevőknek csak­nem a fele megkapja majd az egyetemi felvéteti vizsga maximális pontszámát, s eb­ből a tárgyból érettségi vizs­gát sem keld tennie. Nem je­lenti azonban ez, hogy az 5(3 —■ várhatóan remekelő — tanuló bekerül az egyetem­re: ott ugyanis az iskolában szerzett pontok is beszámíta­nak. A négy somogyi részt­vevő egyike tanulmánya; során már eddig s-1 pontot gyűjtött, így ha a verseny­ben helyezést ér el, aligha lesz kétséges továbbtanulása. A 48 szakma tanulói egyébként ö't szekcióban ver­senyeznék. A gyakorlati erő­próbák a szakközépiskola mellett tíz külső helyszínen zajlanak. A résztvevők nem névvel, hanem rajtszómmal vetélkednek, így a legjobbak nevét a bírálók is csak a pénteki eredményhirdetés­kor tudják meg. A megnyitó utón az írás­beli feladatokkal kezdődött meg a verseny. B. F. kor csókolni kezciett, mint­ha csak csókokba akarná fojtani minden félelmét. Levettem róla a nadrá­got is, de hirtelen és ösz- szeszorította a lábát: ki­csit megemelkedett, és fel­ült a heverőn. — Félek — mondta egy­szerűen. — Mitől? — S éreztem, hogy eleddig ismeretlen bosszús nyugtalanság kerít a hatalmába. Nem válaszolt. Hasra for. dúlt, és rám emelte az ar­cát. — Neked már volt dol­god nővel? Bólintottam. — És ... hogy hívták? Nagyot ^óhajtottam, de kénytelen voltam belemen­ni a játékba. — Teréznek. — Más nem volt? — Más is volt, de ő volt az első. — Szeretted? — Fontos ez? — Igen. . — Szerettem. —- Még most is szereted? — Már nem. — Miért? Erre nem is volt olyan egyszerű a válasz. Tény­leg: miért is nem szere­tem már Terézt? — Nem tudom — mond­tam. —; Régen volt. Talán igaz sem volt. — És... Kicsoda volt,? Bosszúságom ellenére is ei moso 1 yod fám: — Grólkisasszony. ( Csengő hangon felneve­tett. — Ö, te bolondos... — Aztán amikor felé nyúl­tam, újra elhúzódott tőlem. — Félek... — S amikor m c g cs ók o 1 ta m, éreztem, h -gy cserepes a szája a fé­lelemtől. — Haragszol? — kérdez­te aztán. Megráztam a fejem. Mi­éh is haragúdtam volna . Akkor még egészen mások voltak a lányok, mint a későbbi évtizedekben. — A tiéd akarok lenni, itt és most — mondta és szaporán bólogatott hozzá. — Csak egyszerűen fé­lek ... De azért a tiéd aka­rok lenni... Csak ... én még sohasem voltam fiú- ' val és . .. Zsáka azt mond­ta, hogy először fáj, és ,., , és olyannal kell kezdeni, akit az ember nem szeret, mert először nem is olyan jó. Hogy amikor már jó lesz, akkor azzal csinálhas­sa az ember, akit szeret.. Elvesztettem a türelmem és erélyes mozdulattal há­ny at td ön töt tem a heverőn. Hagyta, hadd vegyem el a kezét: csak feküdt tehetet­lenül, szinte megmereved­ve a félelemtől. A lába közé fészkeltem magam, combom érezte teste bár­sonyát. s akkor egyszerre csak döbbenten vettem észre, hogy hiába minden, képtelen vagyok a maga­mává tenni; csődöt mond­tam, mint még soha éle­temben. Legurultam róla, fejem alá tettem a kezein, és a mennyezetet bámultam vagy legalábbis azt, ami látszott tjplőle a bágyadt neotnfenyben. Kiá s hallgatott egy da­rabig. aztán a hasamra tet­te a kezét. t — Haragszol? Akkor én inkább hazamegyek . .. An nyi kétségbeesés voft a hangjában, hogy minden bosszúságom és szégyenem ellenére hangosan felne­vettem. Aztán hóna alá fúrtam az arcomat, és úgy aludtam el, hirtelen, mint­ha csak leütöttek volna. * * • t A függöny hasadékán át beszűrődő kora hajnali vi­lágosság ébresztett fel. A neonfény már régóta bele­veszett a születő napba és az autók hangosan dudál­tak az ablakunk alatt. A sarki zöldségesbolt előtt szállítómunkások hóruk­kolva dobálták le a zöldsé­gesrekeszeket, s valame­lyik szemibani, nyitott ab­lakon kiáramlott a rádió zenés ébresztője. Éppen arra gondoltam, hogy fej kellene ébreszte­nem Klárát, és föléje is hajoltam, amikor idegesen megrebbent a szempillája majd kinyitotta a szemét. Látszott rajta, fogalma sincs róla, hol van: kékes köd ülte meg a pupilláit, ajkai szétnyíltak, s előbuk­kantak fehér egérfogai. Egv&aerre aztán elröp­pent a kód szeméből, maga elé kapta a paplant, és vil­lámgyorsan felült az ágyon. Jóságos isten! — suttogta. — Mennyi idő van? Ho­gyan érek be a gyárba? CFolytatjuk.) Lörincz L. László Jég hátán 70. Hozzá lép lem, és gyengéden leültet­tem a heveiére. Ek­I ________ NEVELÉSRŐL_________ A szokások kialakítása A gyermekek nevelésével foglalkozó tudományok rég­óta hangsúlyozzák a szoká­sok fontos szerepét a neve­lésben. s ezt a mindenna­pos tapasztalat is bizonyít­ja, bár nem fogadjuk el azt t nézetét, hegy az ember a szokás erejénél fogva úgy cselekszik mint a gép. Két sajátosságuk révén, egyik: mentesítik a tudatot, elma­rad a szokáscseíekvéanél a mérlegelés, a gondolkodás, a másik: az adott életheiy- zetben gyorsan tudunk cso- ’ekedni, kevesebb erővel több eredményt érhetünk el. Igaz Makarenko tétele, hogy a szocialista ember nem ül le minden lépése előtt, hogy kiókumiálja an­nak helyességét, hanem jó szokásai alapján végzi sok­szor a munkáját, s a ne­héz, teljesen új helyzetben mérlegel, dönti el tudato­san, mit fog cselekedni. Mindannyian ismerjük a gyermekeinknél, családunk tagjainál, de a saját ma­gunknál jelentkező jó szoká­sokat, ugyanígy tudunk rossz szokásainkról. Hogyan alakulhat ki az a nagyon egyszerű és mégis tonlos egészségügyi jó szo­kás, mely a reggel, este el­végzendő fogmosásra kész- rét bennünket? A gyerme­keit. az iskolában vagy a szülőktől megtanulják a módját, előbb elmagyaráz­zák nekik, megmutatják a helyes elvégzését, s utána elvégeztetik velük, ellenőr­zik. S ha ezt következete­sen napról napra megteszik, a kitör a gyermekek mind ügyesebben, jobban végzik el a feladatat. Utána már nem is kell őt figyelmez­tetnie a szülőnek, mert a belső késztetés hat rá, rá­áll a keze, s kezdi csinálni, azaz szokásává vált. S ha ezt megteszi sokszor, napró! napra kihagyás nélkül; ak­kor már nem tud meglenni nélküle, ha nem moshat fo­gat valami miatt, akkor nem érzi jól magát. Gon­doljanak csak arra a dohá­nyosra, aki valamilyen ok­ból nem gyújthat rá, mit érez, mit csinál. A neveléssel foglalkozó tudósok szerint az egyes jó szokások kialakítása mel­lett fáradoznunk kell helyes szokásrendszerek kifejlesz­tésén. Vegyünk egy példát ennek a menetére. Az isko­lás gyermek, a munkába já­ró felnőtt reggel édesanyai szóra vagy az ébresztőóra, a vekker hangjára ébred. Utána elvégzi a szükséges teendőket. Ha ezek a ré'z- cselefcvések — ébresztés, reggeli teendők — lépésről lépésre, kihagyás nélkül mennek v^gbe, akkor kiala­kai a beidegződés (a dima- mikets sztó-eotípia). S utá­na már szinte magától, automat: Vusan megy végbe a reggeli cselekvéssor. Csak az elindításhoz kell édes­anya szava, vagy az óra osbrgéee, s utána a szoká­sok rendszere megkönnyíti a szükséges feladatok elvég­zését, A helyes szokások, szo­kásrendszerek kifejlesztés s-ének egyik irtja a tudatos szoktatás. A lényeg, hogy a gyermek szülői kérésre, ma­gyarázatra megfelelően vé­gezze e! a cselekvést, kú- iön. ben nem alakul ki a be­idegződés. a szokás. Ezt a határozottságot, következek tésséget nem mindig tudjuk biztosítani a családi neve­lésben, gyakran az iskolá­ban sem. olykor belefára­dunk az állandó követelés­be és serkentésbe, az állan­dó ellenőrzésbe és értéke­lésbe. S arra hivatkozunk, hogy ezt már régibben megmondtuk, így és így kell csinálni. Nem lehet a szokás kialakulását és fenn­maradását úgy elképzelni, hogy egyszer-:r:v,«zer meg­engedjük gyermekünknek a kihagyást, „a kivétel erősíti a szabályt” jelszóval. A szoktatásnál a kivett I nem erősít, hanem gyengít. A helyes szokások kiala­kításának nagyon fontos módja az utánz-.'sos t mú­lás. Mivel a gyermeknél erős az utánzási hajlam, követi a felnőttek példájáé Néha gondot okoz a csa­ládi és az iskolai nevelés­ben mutatkozó ellent cl Ugyanis bármilyen szokás csak akkor tud megszilár­dulni, ha a napi tréning megvalósul. Ha a gyermek nemcsak el tudja mondám, hogy mit kell tennie étke­zés előtt és után, hanem megteszi. Ha ez sokszor külön felszólítás nélkül megvalósul nála, akkor ké­sőbb már kézmosás nélkül „nem is tud” leülni az ebédhez, nélküle rosszul érzi magát. A pozitív szokások kiala­kításában természetesen szerepet játszanak objektív feltételek is — otthon és is­kolában egyaránt. Pl. bizo­nyos egészségügyi szoká­sok, kulturális szokások kifejlesztéséhez tárgyi fel­tételek szükségesek, így a folyó víz, a tiszta törül­köző, a fogkefe, a pohár, a kés, villa a kanál mellé, az újság, a könyv és így to­vább. Ma már ezeket, álta­lában tudjuk biztosítani, ha akarjuk. A helyes, pozitív szoká­sok fontosságának hang­súlyozásával ar,ra szeret­nénk buzdítani a szülőket, hogy fordítsanak több gon­dot erre a feladatra. Nem egyedül üdvözítő mozzanata f z a nevelésnek, de fontos része: eredményesebbé te­heti a gyermek tanulását, munkáját, s megkönnyíti az életüket, az őket fej­lesztő-nevelő szülők, felnőt-, lek életét. Dr. Szeiéndi Gábor I

Next

/
Thumbnails
Contents