Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-14 / 88. szám
Festményen a gyerekkoruk Szabó Lőrinc Deák Mór Kunlfy Lajos modelljei voltak Cseléd szárnyasoltár ez ott a tiszta homlokú somogyiári képtárban: Kunffy Lajosnak mindig volt szeme a környezete nyomorúságára, és nemcsak festette, de igyekezett is -enyhíteni a kínokat. A szolgaiét három meghatározó életmozzanatát vitte vászonra. A cselédi triptichon első festményén a születés nem felhőtlen öröme él, a középsőn vacsora előtt a család — az apai kenyérszeges avatja szertartássá —, a harmadikon a gyász sötét ünnepe. SzínpdÁasságában is nagy hatású festmény mindhárom. A nagycsaládból még élnek néhányon; a kenyérsze- gés szereplői közül kerestünk meg két modellt, Wolfgang Ebert Sorsa jó — Kapcsolják, kérem, a szövetségi sajtó- és információs hivatal „megnyugtatást osztályát". — Itt az osztály tanácsadója beszél. Ah, ismét ön az? Talán a legutóbbi gyógyszer nem segített? — Sajnos, nem. Meglehet; az ön számára érthetetlen, de az első Pershing—2-k országunkba érkezéséig sokkal jobban éreztem magam Most pedig doktor Dregger (A CDU—CSU-frakció elnöke a Bundestagban. — A ford.) nyugtatói, amelyek a „Moszkva csak az eröpoliti- kát ismeri el” recept alapján készültek, pont az ellenkező hatást teszik rám. egyáltalán ne-in tudok elaludni: — Azt 8 mert, amiről ön bér volt, rávágta az ajtót. El men tűnik Mocsoládra; Bánó Ivánnál. szolgáltunk. Nyárid oben, amikor a cse- iedembemek már nincs élése, le-leöletett egy hízót Én hetven kasza között kezdtem aratni, ináig sem felejtem. A sors aztán ide vetett minket Tardpusztára, az Inkey-bintokra. Negyvenöt után kaptunk 11 holdat, nekem meg holt hírem kelt. Hadifogság tartott vissza, negyvenkilósan kerültem haza. Pedig nekem még jó sorom volt; gépkocsit vezettem. Apám már 75, anyám is 69 éves volt, hogy engem hazavezérek a sors. De sokait dolgoztam a mért földben, a szilvást ódalban, a majori dűlőnél, a Diósnál meg a Bagó-dombon! Ügy mértek a földosztók mindenkinek: jusson jobb is, rosz- szalbb is. A láinytestvéirek férjhezmentek, én maradtam a két öreggel, míg éltek. Negyvenkilencben vettem el Sehäffer Terikét, így ragadt rám az orosz nyelv után a német is. Elbontottuk a régi cselédtoázat, a bontási anyagból épült fel jórészt ez a ház. Kapható ember voltam mindenre, úgy ismertek a pusztán. Meg hát odakint megismerkedtem a kommunista hittel. én ebben akartam élni. De nem jót szólhattam egy bizottság előtt, mert igazat mondtam: hogy mit tapasztaltam a hadi fogság idején odakint. A túri téeszbem kocsis voltam, aztán Utos traktor vezetője. Mert Pápán elvégeztem a traktorista tente! ya- mot. Hatvannyolcban motor- baleset ért, amikor a látrá- nyi szülői értekezletről hazafelé tartottam. Hátgerinc- törés, nyílt lábtörés, öt évig voltam ezek miatt bajban. Hát leszázalékoltak. Négy gyerekünk van: két gyerek meg két lány, és nyolc unoka. így él az az egykori kisgyerek. akit a, képre pingáit Kunffy festő. Leskó László Fotó: Makai Károly Csekk Lajosné, az egykori Németh Margit olyan tizenkét-ti zenhárom éves lehetett, amikor á festmény 1926-ban elkészült; ott áll, , fejét az anyai váltnak támasztva — a közelség védelmét jelent számára —, szemében gyermeki kíváncsiság. — A nagyságos úr a műteremben festett meg minket, a szegénységünket. Akkoriban nála szolgáltunk; dérék ember volt, ahol tudott, segített rajtunk. Szegény anyámék tizenkét gyereket neveltek, úgyhogy mindenkinek nem is jutott hely az ágyban; a kicsiket sufnin tolták be az ágy alá, ott aludtak. Ez olyan kerekes kis gurula volt, a picik reggelire olyanok lettek a sza-limatörektől, minit a fiaör- dogök. szegénykék. Mi nem szerettünk ott álldogálni, amikor festett a nagyságos úr. Pedig arra az időre külön fizetett apámnak. Bújtunk, elfutottunk, amikor a mester, P.oznik Ferenc tanító úr mondta az iskolában hogy menni kell... Tudják, haifcan élünk még azok közül, akiket megpingált Kunffy Lajos arra a vászonra. Mos! temettük egyik testvérünket Kapósban. Mit mondjak arról az időről? Mi, leányok tjzemikét évesen kezdi tünk dolgozni: kapáltunk, aratáskor markot szedtünk, kötelet terítettünk, kévét raktunk. mi álltunk a polyva- likba; különösen a bíbor töreke volt csípősen poros. Negyvenkettőben mentem férjhez itt. Tarpuszrtán, most Babod Balaton felé eső része ez. Összeraktuk a kis szegénységünket; az uram is cselédember volt. Negyvenkilencben épültünk, aztán éltük az újgazdai életet a nyolc holdon, majd meg a szövetkezetit. így múlik az élet... Németh István Pista gyerekként ott álldogál a kép bal felén, kezét az öccse vállán nyugtatja, szeme várakozóan a kerek kenyéren. Hány tél is. tűnt el az időben azóta? Most natvanhéi éves, akkor meg kilenc volt. Hetedik gyerekként látta meg a napot. Életét regényíró foglalhatná könyvbe, itt ennyi álljon róla röviden. — Túrban ott volt a hosz- szú cselédház, ahol ma a kultúrotthon áll. Egy családra jutott egy négyszer .négyes konyha, egy tizenkét négyzetméternyi szobácska. Apám kocsis volt a nagyságos úrnál, a kommandó állott 12 mázsa gabonából (felé búza, fele rozs), 4 mázsa árpából, nyolcvan pengő íer- tálypénzből, petróból), sóból; kaptunk négyszáz négyszögöl , kertet, tarthattunk egy tehénkét a' borjújával, egy kocát a.fiaival, fa volt, amen y- nyi kellett, szómát is adtak. Kunffy uraság igen rendes ember volt: karácsonykor elébe járultunk, a fiúk öltönyt es cipőt kaptak, a lányok sem maradtak ajándék nélkül. Az elemi meg az ismétlő után csikósnak mentem tíz-tizennégy lovat oroztam. Meglátott egyszer engem a nagyságos úr, hívat a g gazdával, Bizderi Sándorral; megfestett lovastól. De nemcsak a Cili ló, ón is belefáradtam. öt-tíz pengőket adott a fáradságomért, mikor hogy. Amikor országosan levették a íertáiypénzt negyvenre, s a petróleum juttatást is eltörölték, apám akármennyire első kocsis volt a tizenkettő közül, csak meg kellett gondolnia, hogyan tovább. így kerültünk Szűcs Gyula szolgálatába, akii 25 holdas túri nagygazda volt. ígérte, azt a házat megválthatjuk, amibe beköltöztünk. Nem lőtt ebből semmi! Három év múlva azt mondta, keli a vejének. Apám nyakas, kemény amE 2. ! $ A költő és a földiek Hasznos esőt hoz a nyári vihar, hasznos munkát végeznek a nagy vas-álltaitok is, melyeiket a számító ész dob a világ sínéire, de becstelen kufár a szó, mely csak a léha önzésnek hízeleg, és haszontalan gyermek a szellem, ha testtalen káprázatok szépségei felé mutat s csak a szórakozásit nemesíti. Legyen a költő hasznos akarat. Tisztelegjen a kéz előtt,--mely az élet ős igényeit elégíti ki termékeivel s mint a hétköznapok istene mindennap újra megteremti a lét föltételeit: ez a kéz, a munka méHió keze, szent, szent, szent, tisztelegjen előtte a költő, s oélja legyen a maga munkáját testvenként e millió két munkája mellé áMiterw. NEMZEDÉKEM Nincs mentség. Félrerúghatu kövek közt tántorogva csapda, ha állva maradunk. Anyám visszeres élete szűrte meg számomra a világot: mégsincs. Varangyos békák düllednek rám, szemük véres — ahogy követnek pillantásukkal, mintha a Föld forogna. Nincs mentség: elhittülc^a meséket, s hogy hétfejű sárkányok ellen készültünk — nem oldoz fel. Csalánból szőtt inget hagyott rám apám: mégse szegődök fél királyságért bolondnak! A sovány hold íjjá feszül, az ég megpattan — csillagtollú álmok suhognak, sohase célba. Hogy rög pörög az égre hajnalban? Nincs mentség! A sár napfoltjain borrá sárgul a szem! Nem oldozhat fel egyetlen mozdulat, ami saját arcodon csattan végül — s szemhéjam alatt sehouyse fér el a forgásába beleszédült világ. Könyvek a családban Mindig is izgatott, hogy vajon a könyvvásárlók szándékai mennyire tudatosak, ml határozza meg választásúkat, amikor a könyvek százai közül éppen azt az ©gyet emelik le a polcról M.i történik aztán e kötettel, ha otthon korábbi társai mellé kerül? A kereskedőktől tudom, hogy aa igazi kön yvbará tok nem csórnagóítatják be a könyvet, mert mihamarabb szeretnek birtokukban érezni. Vidáné Kulcsár JuUa és Mándi Péter Könyvek otthon címmel egy most megjelent kötetben a könyvvásárlása szokásokról, a családi könyvtáraikról számol be egy 1978. évi országos olvasáskutatói vizsgálat tapasztalatainak birtokában. A felmérők- egy korábbi, 1964- ban végzett hasonló vizsgálat eredményeivel vetették tesze újabb tapasztalataikat. 1964 és 1978. A közben eltelt tizennégy esztendő alatt a magyar könyvkiadás és könyvkereskedelem legdinamikusabb korszakát élte át. A hatvanas évek közepén 44 millió . kötet jelent meg hazánkban, 1978-ban viszont már 93 millió könyv hagyta ed a nyomdákat. A megnövekedett választék e viszonylag rövid idő ai-att három és félszer nagyobb könyvior galmat teremtett. amely összegben kifejezve mintegy hárommilUiárd fórint volt. A családok tulajdonát képező könyvmennyi- ség megháromszorozódott. (Az interjúkat készítők 1900 családot kerestek fel országszerte, különböző nagyságú településeken.) Mindezek ellenére néhány ténnyel ajánlatos szembenéznünk. A könyvvásárlás volumene növekedett, a rendsze- • rés könyvolvasók száma I azonban nem változott kü- [ ionosképpen. Csökkent az I olvasásra fordított idő. A havonta legalább egy könyvet elolvasok száma (nem magas mérce!) a vizsgált időszakban 22,6 százalékról .17,2 százalékra süllyedt. Megszokott válaszként a televízió -térhódítására illik h'- vaifckoznd, a szerzők újszerű megállapítása, hogy a televízió nem az olvasni szeretők kedvét zavarja. A tévé általában azokat invitál - ja a szükségesnél hosszabb időre a -képernyő elé, akik egyébként is a művelődésnek, a szórakozásnak az olvasásnál passzívabb formáját választják. További adat: a fiataloknál 1964-ben a felsőfokú végzettségűek 73,3 százaléka, most csak 52,6 százaléka vallotta magát rendszeres olvasónak. A középiskolát végzetteknél 60.7 százalék és 36 százalék, a nyolc osztályt végzetteknél 32 százatok es 14,8 százalék az arány. Ha valami fontos lehet könyvkiadó, terjesztő, könyvtáros és író számára, akkor elsősorban ennek az állapotnak a megváltoztatása a könyv, az olvasás segítségével, a művelődés presztízsének megőrzése es megvédése erdőkében. A könyvvásárlási szokások változásainak függvényében érdemes egy pillantást, vetni a családi könyvtárak polcaira is. A korábbi é-ytizedekben általában a szépirodalom volt az egyeduralkodó, a 79-es évek végére megváltozott a helyzet: nőtt az ismeretközlő Irodalom részaránya. S mi van a könyvespolcon? Továbbra is Jókai, Mikszáth, Móricz, Petőfi, Hemingway, Bárkád és Vsme vezeti a sort, de mindinkább heüyet kapnák a kézikönyvek, a lexikonok, a népszerű ismeretterjesztő kiadványok, a politikai irodalom. Igaz, eközben néhány könyvíípus — mint pólóiul az útleírások — iránt mérséklődött az érdeklődés. A mintavétel szerint általános- tágban a családi könyvtáraikban első helyen n klasszikus magyar, második helyen a klasszikus külföldi, a harmad ilkön pedig -a mai magyar prózairodalom van. A költészet iránt szerényebb az érdeklődés. A felmérést irányító Gereben Ferenc és olvasáski! taté csoportjának munkáját ajánMiatjuik mindazok számára. akik az olvasó, a művelődő népért kívánnak - cselekedni „olvasástérkiepünk” javításé érdekében. Marótt l-d! á» Dúsa Lajos A fecskék álma Re k'iamién vek közt seregekben, növekvő esti áradatban -nap utam, éj elől vonulnak lent a szárnyatlan madarak. S az álmodozó füsti fecskék néziilk a betoneresz alól míg nni cikázunk összevissza könnyű ingékbem, színesen; és sajinálj-ák a füsti fecskék, hogy ők csak legyek, bogarak után, éhes családi fészkük miatt röpdösroek egyre mono ton. kezekben van beszél, mint ártalmasat már az összes patikából kivontuk ... Tehát önnek új gyógyszerre van szüksége. Várjon csak, rögtön megnézem a katalógust! Nem lennének megfelelők a Wörner- féle tabletták (Wörner az NSZK hadügyminisztere. — A' ford.), amelyek „Az oroszok gazdasága nem húzza sokáig” recept alapján készültek? — Hogyan kell szedni? — A Wörner-tablettákat egyszerűen le kell nyelni. Van még egy preparátum, amit a mi főnökünk állított össze: a Bönis eh-vakcina, amely „Az oroszok fenyegetéseit nem kell komolyan venni” recept alapján készült. — Nem less jé. A* tatravénás gyógyszerekre allergiás vagyok. Van esetleg valami hatékonyabb szere? — A Kohl-preparátumra gondpl? Ez a „Moszkvának szüksége 'van a feszültség csökkentésére, és ezért visz- szatér a tárgyalóasztalhoz’’ recept alapján készült. — No, és ha nem használ? — Akkor nem marad más hátra, mint a bajor homeo- patikus szer, a Strauss-tink- túra; ez az „Aki nem fogadja el a raliétákat, az Moszkva ügynöke” recept alapján készült. — Nekem a tinktúra túl erős. Már most kiütéses tőle a testem. — Ügy látszik, az ön természete rendkívül érzékeny módon reagál a félelemre — jegyezte meg együttérző hangon a tanácsadó. — De lehet, hogy elmúlik ez az állapot, ha mind a 108 Pershing—r2-t betelepítik. Talán közel lakik Mutlangenhez? (Amerikai katonai bázis, ahol már harckészültségbe helyezték az első Pershing 2 rakétákat. —A ford.) — Kétszázötven kilométerre. — Akkor egyszerűen nem értem, mi a baja. — Egyébként mit ajánlói nak Mutlangen és környéke lakóinak? — Egyetlen tanácsunké haladéktalanul adják el házukat és telküket, amíg az áruk még normális szinten mozog. — Taláji nekem is tudna adni valami jó tanácsot? — Természetesen. Próbálja meg bebeszélni magának, hogy sorsa Ronald Reagan erős, tapasztalt, nyugodt kezében van. (Die Zeit — Hamburg) Zahcmszky Laazlc latort««
