Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-11 / 60. szám
Szlovén tél, velencei tavasz Portorozsi hangulat NŐNAPI VIRÁGOK Tavasz van az Isztrián. A komor cédrusok szegélyezte utak mentén és a kertekben virágot bontottak a mandu- lafák. A kúpcseréptetős házak fehér falán szikrázik a napfény, s a hét elején az Adria-parton sétáló finnekről a meleg lekényszenette a télikabátot. Sok minden emlékeztet a nyárra, az idegenforgalmi szezonra, csak a forgalom csendesebb, s így nagyobb figyelmet kap a vendég. A hegyoldalakba épített kanyargós, szűk utakon kedden este kilenc autóbusz ereszkedett le a tengerpartra. A Volán Kaposvári Utazási Irodája szervezte nőnapi kirándulás résztvevőit hozták az Ikarusok. A vendégek — háromszáznál több asszony és lány — több mint száz somogyi ipari és mezőgazdasági üzemből, intézményből érkeztek, és a szlovén télből csöppentek ide a tengerparti tavaszba. Fent a karszton még tartja magát a hó: a posztojnai autópálya mellett félméteres a vastagsága, s a hegyek, közé ékelt apró településeken könnyen csúszik meg még az autó. (A hegyekben a kemény télnek egyébként magyar szenvedő alanyai is voltak : a Gorski Kataron hóviharba keveredett és elromlott egy magyar autóbusz. Vezetője — a rendőrök figyelmeztetése ellenére — vágott neki a közben járhatatlanná vált útnak, s utasai hajnalig dideregve várták a mentőket. Azóta már biztonságban vannak : Rijekában emlékeznek a kalandra. Idézni azért érdemes történetüket, mert tanulságul szolgálhat másoknak is.) Ezeket a téli híreket itt a tengerparton nehéz elhinni. Az Adria — gondolom — minden évszakban tartogat meglepetéseket az érkezőknek. Télre bezár a szállodák egy része: a nyitva tartók viszont nem konganak az ürességtől. Az idegenforgalmi főszezonon kívül sem feltűnő — csak talán valamivel kevesebb — a vendég. Ezt egyébként tapasztalhatták a somogyi városokból, falvakból indult Volán autóbuszok utasai is. Az érkezés, a fogadtatás meghatározza a következő órák, napok hangulatát, s az elutazást megelőző órák is sokáig elevenen élnek az utasban. Az érkezés napját a krónikában követheti az elutazásé is. A portorozsi Palace- szálló nagytermében ünnepi a hangulat: a fehér damaszt abroszon a teríték mellett piros betűkkel nyomtatott üdvözlőkártya a nőket köszönti.' Március 8-a van, s az étterembe lépő asszonyokat, lányokat egy szál piros szegfűvel, s egy pohár itallal fogadják a vendéglátók, a Kvarner Expressz képviselői. A nőnapi üdvözletét Tóth János, a Somogy megyei Pártbizottság titkára tolmácsolta. Köszöntőjében szólt azokról a határozatokról, amelyek a nők élet- és munkakörülményeit hivatottak javítani, s könnyebbé tenni «SsIBÍS életüket. A nők szép hivatásának teljesítéséhez is — hozzájárul a társadalom. Kifejtette: az ünnepek fényét a hétköznapokon végzett munka minősége határozza meg. Köszöntötte a nőnapi kirándulás résztvevőit Zegler Alois, a vendéglátó terület, a piráni végrehajtó tanács tagja is. Aztán a portorozsi harminctagú férfikar szórakoztatta hangulatos szlovén, dallamos olasz és pattogó szerb dalokkal a vendégeket. A jug06zíláv tengerpartnak ez a része történelme során tartozott a Velencei Köztársasághoz, Olaszországhoz, Ausztriához, s mindegyik kor hagyott jegyeket a tájon. A több nyelvű, több nemzetiségű terület gazdag népdalkincséből kaptak ízelítőt ezen a nőnapi estién a résztvevők, és közben az élményekről beszélgettek. Az elmúlt napok programja a szokottnál is zsúfoltabb volt: az autóbusz karaván hosszú útra indult Portorozs- ból egészen Velencéig. Az észak-olasz tájon vastag ködtakaró ült, hogy kontrasztként Velence palotái párát tüntető verőfénnyel fogadják az utasokat. A Szent Márk téren s a Mercerián délután már természetesnek tűnt a magyar szó. A műemlék Velence, a lagúnák világa területét tekintve sem kicsi. A háromszáznál több Somogy- ból érkezett látogató viszont úgy vette egy napra birtokba, hogy az ember otthon érezte magát. A fréziaillatú tavasz az utcára hívta nemcsak a vendégeket, hanem a város lakóit is, amikor a fürge vaporettók az autóbuszok felé vitték somogyi utasaikat, többször elhangzott: a tenger királynője egy nap alatt csak felvillantani képes szépségét, s fokozni az elhatározást, hogy vissza kell térni még egyszer a virágillatú ta vaszba... Pénteken délben a hófúvá- »06 szlovén hegyek között az egyik parkol óban láttam: didergő asszonyok siettek a büfébe és egyikük kezében egy szál tűzpiros, egzotikus virág virított Dr. Kercza Imre Lőrincz L, László Jég hátán I I — Világos — bólin. 35.1 tottam. _____1 — Tehát — folytatta —, a győzelem feletti örömnek nem szabad átcsapnia felelőtlen banda- band ázásba. Es a példára is gondolni kell. Mit szólnak azok, akiket ki kell szorítanotok majd a hatalomból? Mit? Azt mondják, hogy íme ! — a proletár, ha hatalomra kerül, nem tud mit kezdeni a hatalmával: beül a kocsmába és hülyére issza magát! Világos? — Világos ... Azaz .. — Nahát. Az öntudatos kommunista, és még ha ráadásul proletár is, úgy viselkedik, hogy mások felnézhessenek rá. Világos? Egy fenét volt az. De azért rábólintoltam. — Vüágos. Igencsak bűnbánó kepei vághattam, mert hátratolta a széket, felállt, megkerülte az asztalt, odajött hozzám es átkarolta a vállam. — Azért ne keseredj el, Mlinarik elvtárs ... Mindenki megtévedhet. Csak jegyezd meg a bírálatot, és igyekezz megszabadulni a hibáidtól. Na, ne búsulj már, hogy a fene egyen meg! Halványan elmosolyodtam, bár összevissza kerge, tőztek bennem a gondolatok. Mi a csoda ez a Mlinarik elvtársazás. Meg hogy az örömtől rúgtam be. S élesen a szívembe hasított a fájdalom: Teréz! Oldalba bokszolt, és az ajtó felé tolt. — Eredj haza, Mlinarik elvtárs... És ne feledd, hogy te most már példakép leszel. Egyébként, ha valamire szükséged volna, csak fordulj hozzám ... — Köszönöm — mondtam halkan —, és maguk is ... illetve, ti is ... — Ne félj — nevetett a kapitány —, ha szükségünk lesz rád, majd hivatunk ... Ahogy aztán - a folyosón a/ udvar fele baktattam, kezdett világosság gyulladni az agyamban. Már korábban is sejtettem ugyan valamit, de ahogy kifelé battyegtam, eloszlott a homály. Meg sem lepődtem, amikor észrevettem, hogy a kútkávához támaszkodva egy katonával beszélget. Ügy látszik, beszéd közben sem tévesztette szem elől az ajtót, mert ahogy kiléptem, otthagyta a katonát és odasietett hozzám. — Csakhogy itt vagy — mondta, és fázósan összedörzsölte a kezét. — Sokáig tartott a lelki fröccs, mi? — és elégedetten mosolygott hozzá. — Te dumáltad be nékik ezt a sok marhaságot? Ijedten a szája elé kapta az ujját. — Pszt! Van itt egy csomó magyar is ... Gyere menjünk... Elindultunk hazafelé a lassan ébredező utcán. Ahogy szaporábbra fogtuk a lépteinket, ismét éreztem, hogy kiveri homlokomat a verejték.' Aggódva pillantott rám és megfogta a karom. — Rosszul vagy? Csak bólintani volt erőm. — Dugd le az ujjad tanácsolta nagy komolyan. — Menj oda, a fa mögé. Sikerült is kihánynam a víz maradékát. Egyszeriben mesgko nm yebb ü 1 tem, és éreztem, hogy a friss levegő átjárja a tüdőmet. — Miért kellett azt a sok hülyeséget bemesélni nekik? — kérdeztem panaszu- san. — Akkor is kiengedtek volna ... Csak nem lőttek volna főbe, mert kidobáltam néhány villany- körtét ... ^ Sértődöttem elkomorult az arca. — Hát főbe valóban nem lőttek volna — mondta, és összébbhúzta magán kopott zakóját. — De mondjuk elvittek volna egy-két hetre romot takarítani... Ha ez hiányzik neked, még mindig megkaphatod ... — Akkor sem kellett volna ... Szégyelltem a pofámat, amikor az a kapitány a képembe olvasta... Eh! Az az ember azt hiszi, hogy én is ... hogy az elvtársuk vagyuk... Utálok becsapni másikat! Megvonta a vállát — Azért mégis csak bocsánatos bűn, nem? Mit ártott az annak a kapitánynak. Még örült is, hogy a magyarok között is vannak kommunisták. Miért ne szerezzünk nekik egy kas örömet? — Mi az ördögöt hazudtál még rólam? Megrándult az arca. (Folylatjuk) A idegenforgalmi szezonra készülnek Balatonmáriafürdői tapasztalatok Még néhány hónap, és ismét kezdődik a balatoni idegenforgalmi szezon. A bala- tonmáriaíürdői áfész feladata, hogy a Balatonberénytől Ordacsehiig terjedő 30 kilométeres szakaszon segítse a bel- és külföldi vendégek ellátását. Az előkészületek valójában már a múlt év végétől tartanak. Az eddigi intézkedésekről, a felkészülés feladatairól Péter Lászlóval, az áfész kereskedelmi osztály- vezetőjével beszélgettünk. — Mit tettek eddig? — A múlt év végén felmértük a Balaton-parti állandó és idényjellegű üzleteinkben azt, hogy miiyen tatarozási, karbantartási, felújítási munkálatokat kell elvégezni. Ezek végrehajtása már folyamatban van. A Kupa éttermet például teljesen felújítjuk, akárcsak a fo- nyódligeti egy tető alatt működő élelmiszerboltunkat és büfénket. A balatonmáriai ABC-áruházunkban olyan átalakítást végzünk, hogy annak vevőáteresztő képessége növekedjen egy újabb pénztár beállításával. A ba- latonkeresztúri boltunkat ön- kiszolgálóvá alakítottuk át. Ez már üzemel, mert itt a munkákat februárban befejeztük. Tulajdonképpen Ba- latonújlak is az üdülőkörzetbe tartozik, itt is szükségessé vált az önkiszolgáló rendszer bevezetése. Ez is elkészült. A hűtőberendezéseket és egyéb gépeket a VOSZK nagykanizsai üzeme folyamatosan javítja. Bízom abban, hogy a szerelők időben végeztek a gépek rendbehozásával. Erre egyébként a vállalat szerződésileg vállalt kötelezettséget. — Lesz-e elegendő dolgozó? — A legnagyobb gondunk a szükséges létszám hiánya. Sajnos, még az is lehetséges, hogy egyes üzleteinket a nyáron emiatt nem tudjuk megnyitni. Hiába adunk fel hirdetéseket, nem jelentkeznek nálunk szakképzett boltvezetők, illetve helyettesek, de hiányaink vannak árukiadó pénztárosokból és hentesekből is. Sajnos, bér szempontjából nem tudjuk felvenni a versenyt az üdülőkkel. Most végzett tanulóink nyári munkájára is számítunk, és bízunk abban, hogy több nyugdíjasunk is vállal munkát az idegenforgalmi szezonban üzleteinkben. — Milyennek ígérkezik az áruellátás? — Tárgyaltunk az illetékes nagykereskedelmi vállalatokkal. Biztató híreket kaptunk ; úgy gondolom, hogy az idegenforgalmi szezon idején az alapellátásban nem lesz zökkenő ebben az évben sem. Az élelmiszereket az igények szerint szállítják a vállalatok. Pékárut és tejet, tejterméket például naponta kétszer kapnak majd, főleg a nagyobb üzletek. A Balaton Fűszért hetenként két alkalommal szállít, a húskombinát gépkocsijai várhatóan naponta állnak meg áruval az üzletek előtt. Segíteni fogja az ellátást élelmiszerekből és vegyi árukból a Skála keszthelyi és kapossaegcsői raktára. Egész területünk iparcikkekei való ellátását jól szolgálja a múlt évben nyílt fonyódi Téba (Tüzelő Építő Barkács Anyagok) áruház. — Milyen gondjaik vannak ? — Nagyon nehéz az árubeszerzés. Sok alkalommal az egész országot járnunk kell azért, hogy a hiányként számontartot nagy értékű fogyasztási cikkeket beszerezzük. D. Z. Megkéselte a szomszédját Az 52 éves kadarkúti Adri József az 1970-es évek első felében már kétszer állt bíróság előtt garázdaság és a családja ellen elkövetett ifjúság elleni vétség miatt, de mind a kétszer megúszta felfüggesztett szabadságvesztéssel. Italozásait nem hagyta abba. Szervezete legyengült, s különböző betegségek miatt leszázalékolták, azóta rokkantnyugdíjat kap. Az italról azonban ezek után sem tudott lemondani. Ha ivott, családja rettegett tőle. Október 10-én is belefeledkezett az alkoholba. A fia látta ezt és felszólította, hogy ne igyék, de az apa nem hallgatott rá, elment a kocsmába. Amikor úgy gondolta, hogy ideje hazamenni, felült a kismotorjára, és nekiment egy villanyoszlopnak. Rendőrök igazoltatták és elvették a jogosítványát. Ettől még dühösebben érkezett haza, összeveszett a feleségével. Kést ragadott és azzal támadt az asszonyra. Lányuk az anyja segítségére sietett, az apát azonban nem lehetett megnyugtatni, s a késsel megvágta lánya kezét. Nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozott neki. Ezután a nők kétségbeesve átrohantak a szomszédba, Schmidt Jáno- sékhoz. Segítséget akartak kérni, mert féltek, hogy az őrjöngő apa az otthon betegen fekvő fiúban is kárt okoz. Schmidt először nem akart beavatkozni, de amikor látta a vérző lányt, mégis átment Andriékhoz. A házigazda a késsel és egy nagy csavarhúzóval fogadta, így Schmidt jobbnak látta visszahúzódni a saját udvarába Anriri követelőzött, hogy nyissa ki a kaput, mert látni akarja a lányát. Miután a kapu mégsem nyílt ki, be- szakitotta és úgy ment be a házba. Bár Schmidt fizikailag jóval erősebb volt, mégis csitítani, békíteni akarta a szomszédot, ö azonban rátámadt, s feléje szúrt a késsel. A penge Schmidt mellében megsértete a szívburkot. A sérült férfi támadója felé rúgott, s az összeesett. A házigazda ezután még kivon- szolta az udvarra a szomszédot, s csak utána fedezte föl, hogy az ő sebesülése milyen súlyos. Rosszul lett, kórházba szállították, ahol megműtötték s így megmenekült. A megyei bíróságon dr. Ujkéry Csaba tanácsa tárgyalta az ügyet. A vádlott a tárgyalásokat végigzokogta, és fizikailag annyira legyengült, hogy állni sem tudott. Késői volt azonban már a megbánás. A bíróság bűnösnek mondta ki Andri Józsefet emberölés bűntettének kísérletében, és ezért háromévi szabadságvesztésre ítélte, valamint ugyanennyi időre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Egyben elrendelte a büntetés alatti kötelező alkoholéi vonó kezelését. A bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlott töredelmes, megbánó magatartását, megrokkant egészségi állapotát. Az ítélet ellen a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. Gy. L A Déí-dunántúK Tízügyi Építő Vállalat fölvesz a Balaton déli partján végzendő munkára építőipari gyakorlattal és középfokú végzettséggel rendelkező személyeket anyag- és szállítási ügyintézői, epitésvezetósegi technikus, munkavezető munkakörbe Jelentkezés személyesen vagy írásban az építésvezetőségen, Fonyód, Beke u. i. (75639)
