Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-11 / 60. szám

Szlovén tél, velencei tavasz Portorozsi hangulat NŐNAPI VIRÁGOK Tavasz van az Isztrián. A komor cédrusok szegélyezte utak mentén és a kertekben virágot bontottak a mandu- lafák. A kúpcseréptetős há­zak fehér falán szikrázik a napfény, s a hét elején az Adria-parton sétáló finnek­ről a meleg lekényszenette a télikabátot. Sok minden emlékeztet a nyárra, az ide­genforgalmi szezonra, csak a forgalom csendesebb, s így nagyobb figyelmet kap a vendég. A hegyoldalakba épített kanyargós, szűk utakon ked­den este kilenc autóbusz ereszkedett le a tengerpart­ra. A Volán Kaposvári Uta­zási Irodája szervezte nő­napi kirándulás résztvevőit hozták az Ikarusok. A ven­dégek — háromszáznál több asszony és lány — több mint száz somogyi ipari és mező­gazdasági üzemből, intéz­ményből érkeztek, és a szlo­vén télből csöppentek ide a tengerparti tavaszba. Fent a karszton még tartja ma­gát a hó: a posztojnai autó­pálya mellett félméteres a vastagsága, s a hegyek, közé ékelt apró településeken könnyen csúszik meg még az autó. (A hegyekben a ke­mény télnek egyébként ma­gyar szenvedő alanyai is voltak : a Gorski Kataron hóviharba keveredett és el­romlott egy magyar autó­busz. Vezetője — a rend­őrök figyelmeztetése ellené­re — vágott neki a közben járhatatlanná vált útnak, s utasai hajnalig dideregve várták a mentőket. Azóta már biztonságban vannak : Rijekában emlékeznek a kalandra. Idézni azért érde­mes történetüket, mert ta­nulságul szolgálhat mások­nak is.) Ezeket a téli híreket itt a tengerparton nehéz elhinni. Az Adria — gondolom — minden évszakban tartogat meglepetéseket az érkezők­nek. Télre bezár a szállo­dák egy része: a nyitva tar­tók viszont nem konganak az ürességtől. Az idegenfor­galmi főszezonon kívül sem feltűnő — csak talán vala­mivel kevesebb — a ven­dég. Ezt egyébként tapasz­talhatták a somogyi váro­sokból, falvakból indult Volán autóbuszok utasai is. Az érkezés, a fogadtatás meghatározza a következő órák, napok hangulatát, s az elutazást megelőző órák is sokáig elevenen élnek az utasban. Az érkezés napját a kró­nikában követheti az eluta­zásé is. A portorozsi Palace- szálló nagytermében ünnepi a hangulat: a fehér damaszt abroszon a teríték mellett pi­ros betűkkel nyomtatott üd­vözlőkártya a nőket köszönti.' Március 8-a van, s az ét­terembe lépő asszonyokat, lányokat egy szál piros szeg­fűvel, s egy pohár itallal fo­gadják a vendéglátók, a Kvarner Expressz képviselői. A nőnapi üdvözletét Tóth János, a Somogy megyei Pártbizottság titkára tolmá­csolta. Köszöntőjében szólt azokról a határozatokról, amelyek a nők élet- és mun­kakörülményeit hivatottak javítani, s könnyebbé tenni «SsIBÍS életüket. A nők szép hivatá­sának teljesítéséhez is — hozzájárul a társadalom. Ki­fejtette: az ünnepek fényét a hétköznapokon végzett munka minősége határozza meg. Köszöntötte a nőnapi kirándulás résztvevőit Zegler Alois, a vendéglátó terület, a piráni végrehajtó tanács tagja is. Aztán a portorozsi harminctagú férfikar szóra­koztatta hangulatos szlovén, dallamos olasz és pattogó szerb dalokkal a vendégeket. A jug06zíláv tengerpartnak ez a része történelme során tartozott a Velencei Köztár­sasághoz, Olaszországhoz, Ausztriához, s mindegyik kor hagyott jegyeket a tájon. A több nyelvű, több nemzeti­ségű terület gazdag népdal­kincséből kaptak ízelítőt ezen a nőnapi estién a résztvevők, és közben az élményekről beszélgettek. Az elmúlt napok program­ja a szokottnál is zsúfoltabb volt: az autóbusz karaván hosszú útra indult Portorozs- ból egészen Velencéig. Az észak-olasz tájon vastag köd­takaró ült, hogy kontraszt­ként Velence palotái párát tüntető verőfénnyel fogadják az utasokat. A Szent Márk téren s a Mercerián délután már természetesnek tűnt a magyar szó. A műemlék Ve­lence, a lagúnák világa te­rületét tekintve sem kicsi. A háromszáznál több Somogy- ból érkezett látogató viszont úgy vette egy napra birtok­ba, hogy az ember otthon érezte magát. A fréziaillatú tavasz az utcára hívta nem­csak a vendégeket, hanem a város lakóit is, amikor a fürge vaporettók az autóbu­szok felé vitték somogyi uta­saikat, többször elhangzott: a tenger királynője egy nap alatt csak felvillantani ké­pes szépségét, s fokozni az elhatározást, hogy vissza kell térni még egyszer a virág­illatú ta vaszba... Pénteken délben a hófúvá- »06 szlovén hegyek között az egyik parkol óban láttam: di­dergő asszonyok siettek a bü­fébe és egyikük kezében egy szál tűzpiros, egzotikus virág virított Dr. Kercza Imre Lőrincz L, László Jég hátán I I — Világos — bólin. 35.1 tottam. _____1 — Tehát — foly­tatta —, a győzelem feletti örömnek nem szabad át­csapnia felelőtlen banda- band ázásba. Es a példára is gondolni kell. Mit szólnak azok, akiket ki kell szorí­tanotok majd a hatalom­ból? Mit? Azt mondják, hogy íme ! — a proletár, ha hatalomra kerül, nem tud mit kezdeni a hatalmával: beül a kocsmába és hülyé­re issza magát! Világos? — Világos ... Azaz .. — Nahát. Az öntudatos kommunista, és még ha rá­adásul proletár is, úgy vi­selkedik, hogy mások fel­nézhessenek rá. Világos? Egy fenét volt az. De azért rábólintoltam. — Vüágos. Igencsak bűnbánó kepei vághattam, mert hátratolta a széket, felállt, megkerül­te az asztalt, odajött hoz­zám es átkarolta a vállam. — Azért ne keseredj el, Mlinarik elvtárs ... Min­denki megtévedhet. Csak jegyezd meg a bírálatot, és igyekezz megszabadulni a hibáidtól. Na, ne búsulj már, hogy a fene egyen meg! Halványan elmosolyod­tam, bár összevissza kerge, tőztek bennem a gondola­tok. Mi a csoda ez a Mli­narik elvtársazás. Meg hogy az örömtől rúgtam be. S élesen a szívembe hasított a fájdalom: Teréz! Oldalba bokszolt, és az ajtó felé tolt. — Eredj haza, Mlinarik elvtárs... És ne feledd, hogy te most már példa­kép leszel. Egyébként, ha valamire szükséged volna, csak fordulj hozzám ... — Köszönöm — mond­tam halkan —, és maguk is ... illetve, ti is ... — Ne félj — nevetett a kapitány —, ha szükségünk lesz rád, majd hivatunk ... Ahogy aztán - a folyosón a/ udvar fele baktattam, kezdett világosság gyullad­ni az agyamban. Már ko­rábban is sejtettem ugyan valamit, de ahogy kifelé battyegtam, eloszlott a ho­mály. Meg sem lepődtem, amikor észrevettem, hogy a kútkávához támaszkodva egy katonával beszélget. Ügy látszik, beszéd köz­ben sem tévesztette szem elől az ajtót, mert ahogy kiléptem, otthagyta a kato­nát és odasietett hozzám. — Csakhogy itt vagy — mondta, és fázósan össze­dörzsölte a kezét. — Soká­ig tartott a lelki fröccs, mi? — és elégedetten mo­solygott hozzá. — Te dumáltad be nékik ezt a sok marhaságot? Ijedten a szája elé kap­ta az ujját. — Pszt! Van itt egy cso­mó magyar is ... Gyere menjünk... Elindultunk hazafelé a lassan ébredező utcán. Ahogy szaporábbra fogtuk a lépteinket, ismét éreztem, hogy kiveri homlokomat a verejték.' Aggódva pillantott rám és megfogta a karom. — Rosszul vagy? Csak bólintani volt erőm. — Dugd le az ujjad ta­nácsolta nagy komolyan. — Menj oda, a fa mögé. Sikerült is kihánynam a víz maradékát. Egyszeriben mesgko nm yebb ü 1 tem, és éreztem, hogy a friss leve­gő átjárja a tüdőmet. — Miért kellett azt a sok hülyeséget bemesélni ne­kik? — kérdeztem panaszu- san. — Akkor is kienged­tek volna ... Csak nem lőttek volna főbe, mert ki­dobáltam néhány villany- körtét ... ^ Sértődöttem elkomorult az arca. — Hát főbe valóban nem lőttek volna — mondta, és összébbhúzta magán kopott zakóját. — De mondjuk el­vittek volna egy-két hetre romot takarítani... Ha ez hiányzik neked, még min­dig megkaphatod ... — Akkor sem kellett vol­na ... Szégyelltem a pofá­mat, amikor az a kapitány a képembe olvasta... Eh! Az az ember azt hiszi, hogy én is ... hogy az elvtársuk vagyuk... Utálok becsapni másikat! Megvonta a vállát — Azért mégis csak bo­csánatos bűn, nem? Mit ártott az annak a kapitány­nak. Még örült is, hogy a magyarok között is vannak kommunisták. Miért ne szerezzünk nekik egy kas örömet? — Mi az ördögöt hazud­tál még rólam? Megrándult az arca. (Folylatjuk) A idegenforgalmi szezonra készülnek Balatonmáriafürdői tapasztalatok Még néhány hónap, és is­mét kezdődik a balatoni ide­genforgalmi szezon. A bala- tonmáriaíürdői áfész felada­ta, hogy a Balatonberénytől Ordacsehiig terjedő 30 kilo­méteres szakaszon segítse a bel- és külföldi vendégek el­látását. Az előkészületek va­lójában már a múlt év végé­től tartanak. Az eddigi intéz­kedésekről, a felkészülés fel­adatairól Péter Lászlóval, az áfész kereskedelmi osztály- vezetőjével beszélgettünk. — Mit tettek eddig? — A múlt év végén fel­mértük a Balaton-parti ál­landó és idényjellegű üzle­teinkben azt, hogy miiyen tatarozási, karbantartási, fel­újítási munkálatokat kell el­végezni. Ezek végrehajtása már folyamatban van. A Kupa éttermet például telje­sen felújítjuk, akárcsak a fo- nyódligeti egy tető alatt mű­ködő élelmiszerboltunkat és büfénket. A balatonmáriai ABC-áruházunkban olyan átalakítást végzünk, hogy annak vevőáteresztő képes­sége növekedjen egy újabb pénztár beállításával. A ba- latonkeresztúri boltunkat ön- kiszolgálóvá alakítottuk át. Ez már üzemel, mert itt a munkákat februárban befe­jeztük. Tulajdonképpen Ba- latonújlak is az üdülőkörzet­be tartozik, itt is szükségessé vált az önkiszolgáló rend­szer bevezetése. Ez is elké­szült. A hűtőberendezéseket és egyéb gépeket a VOSZK nagykanizsai üzeme folya­matosan javítja. Bízom ab­ban, hogy a szerelők időben végeztek a gépek rendbeho­zásával. Erre egyébként a vállalat szerződésileg vállalt kötelezettséget. — Lesz-e elegendő dolgo­zó? — A legnagyobb gondunk a szükséges létszám hiánya. Sajnos, még az is lehetséges, hogy egyes üzleteinket a nyáron emiatt nem tudjuk megnyitni. Hiába adunk fel hirdetéseket, nem jelentkez­nek nálunk szakképzett bolt­vezetők, illetve helyettesek, de hiányaink vannak áru­kiadó pénztárosokból és hen­tesekből is. Sajnos, bér szem­pontjából nem tudjuk fel­venni a versenyt az üdülők­kel. Most végzett tanulóink nyári munkájára is számí­tunk, és bízunk abban, hogy több nyugdíjasunk is vállal munkát az idegenforgalmi szezonban üzleteinkben. — Milyennek ígérkezik az áruellátás? — Tárgyaltunk az illetékes nagykereskedelmi vállalatok­kal. Biztató híreket kaptunk ; úgy gondolom, hogy az ide­genforgalmi szezon idején az alapellátásban nem lesz zök­kenő ebben az évben sem. Az élelmiszereket az igények szerint szállítják a vállala­tok. Pékárut és tejet, tejter­méket például naponta két­szer kapnak majd, főleg a nagyobb üzletek. A Balaton Fűszért hetenként két alka­lommal szállít, a húskombi­nát gépkocsijai várhatóan naponta állnak meg áruval az üzletek előtt. Segíteni fog­ja az ellátást élelmiszerekből és vegyi árukból a Skála keszthelyi és kapossaegcsői raktára. Egész területünk iparcikkekei való ellátását jól szolgálja a múlt évben nyílt fonyódi Téba (Tüzelő Építő Barkács Anyagok) áruház. — Milyen gondjaik van­nak ? — Nagyon nehéz az áru­beszerzés. Sok alkalommal az egész országot járnunk kell azért, hogy a hiányként számontartot nagy értékű fo­gyasztási cikkeket beszerez­zük. D. Z. Megkéselte a szomszédját Az 52 éves kadarkúti Adri József az 1970-es évek első felében már kétszer állt bí­róság előtt garázdaság és a családja ellen elkövetett if­júság elleni vétség miatt, de mind a kétszer megúszta fel­függesztett szabadságvesztés­sel. Italozásait nem hagyta abba. Szervezete legyengült, s különböző betegségek miatt leszázalékolták, azóta rok­kantnyugdíjat kap. Az italról azonban ezek után sem tu­dott lemondani. Ha ivott, családja rettegett tőle. Október 10-én is belefeled­kezett az alkoholba. A fia látta ezt és felszólította, hogy ne igyék, de az apa nem hallgatott rá, elment a kocs­mába. Amikor úgy gondolta, hogy ideje hazamenni, felült a kismotorjára, és nekiment egy villanyoszlopnak. Rend­őrök igazoltatták és elvették a jogosítványát. Ettől még dühösebben érkezett haza, összeveszett a feleségével. Kést ragadott és azzal tá­madt az asszonyra. Lányuk az anyja segítségére sietett, az apát azonban nem lehe­tett megnyugtatni, s a késsel megvágta lánya kezét. Nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozott neki. Ezután a nők kétségbeesve átrohantak a szomszédba, Schmidt Jáno- sékhoz. Segítséget akartak kérni, mert féltek, hogy az őrjöngő apa az otthon bete­gen fekvő fiúban is kárt okoz. Schmidt először nem akart beavatkozni, de ami­kor látta a vérző lányt, mégis átment Andriékhoz. A házigazda a késsel és egy nagy csavarhúzóval fogadta, így Schmidt jobbnak látta visszahúzódni a saját udva­rába Anriri követelőzött, hogy nyissa ki a kaput, mert látni akarja a lányát. Miután a kapu mégsem nyílt ki, be- szakitotta és úgy ment be a házba. Bár Schmidt fizikai­lag jóval erősebb volt, mégis csitítani, békíteni akarta a szomszédot, ö azonban rátá­madt, s feléje szúrt a késsel. A penge Schmidt mellében megsértete a szívburkot. A sérült férfi támadója felé rúgott, s az összeesett. A há­zigazda ezután még kivon- szolta az udvarra a szomszé­dot, s csak utána fedezte föl, hogy az ő sebesülése milyen súlyos. Rosszul lett, kórház­ba szállították, ahol megmű­tötték s így megmenekült. A megyei bíróságon dr. Ujkéry Csaba tanácsa tár­gyalta az ügyet. A vádlott a tárgyalásokat végigzokogta, és fizikailag annyira legyen­gült, hogy állni sem tudott. Késői volt azonban már a megbánás. A bíróság bűnös­nek mondta ki Andri Józse­fet emberölés bűntettének kísérletében, és ezért három­évi szabadságvesztésre ítélte, valamint ugyanennyi időre eltiltotta a közügyek gya­korlásától. Egyben elrendel­te a büntetés alatti kötelező alkoholéi vonó kezelését. A bíróság enyhítő körül­ményként értékelte a vádlott töredelmes, megbánó maga­tartását, megrokkant egész­ségi állapotát. Az ítélet el­len a vádlott és védője eny­hítésért fellebbezett. Gy. L A Déí-dunántúK Tízügyi Építő Vállalat fölvesz a Balaton déli partján végzendő munkára építőipari gyakorlattal és középfokú végzettséggel rendelkező személyeket anyag- és szállítási ügyintézői, epitésvezetósegi technikus, munkavezető munkakörbe Jelentkezés személyesen vagy írásban az építésvezetőségen, Fonyód, Beke u. i. (75639)

Next

/
Thumbnails
Contents