Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-08 / 57. szám
Mindig az emberek között KfiSZŰNTJÜK A HŐKET! 'bem — akkor mar AZ UNNEPSZERVEZO ASSZONY édesanya volton —, hadd dolgozzak könnyebb területen. így lettem a pánt- és törnegszerveaeiá csoport BKoaska- társa, később nyilvántartó, nő- feleilős. A falutól sohasem szakadtam el, szerveztem a t&z-f, részt vettem a sgövetífleaefek meg- saUárdításaitMíL Sok jót hallottam róla a munkatársaitól. Nagyra becsülik az emberismeretét, a segítökészségét, a szákimondását. S azért is, hogy az ellenforradalom idején helytállt, majd az elsők között kezdte meg a párt újjászervezését. — Sok szép emlékem van, de az egyik legmeghatóbfa a következő. Tíz évvel ezelőtt súlyos műtéten estem át, s akkor — ahogy én mondom — nem egy „sima parolis” kommunista ' meglátogatott, hozott egy szál virágot. Ez mindennél jobban esett. Mindig azt tartotton a legfontosabbnak, hogy a pártmunkás mindenkivel szót értsen, ott éljen az emberek között. Hivatásnak tekintem a munkámat. Szép életút ez Ennek elismeréseként vette át Horváth Györgyné tegnap a Munka Érdemrend ezüst fokozatát a Parlamentben. Az asztalon elintézésre váró ügyek aktái tornyosulnak. Most mégsem ez a legfontosabb dolga. Az imént idős asszony kopogtatott nála panaszával, ezt kell előrevenni. Csöng a telefon, intézkedik: helyiség kell a nagyatádi öreg nénik ünnepléséhez ... Marosi Józsefnének, a városi tanács főelőadójának munkaköri leírásában korántsem szerepel annyi teendő, mint amennyit magára vállal. Jobbára csak a házasságkötések, a névadók szervezése lenne a feladata. Tavaly százhúszónkét boldogító igen kimondásánál segédkezett, s nyolcvanhárom névadó megszervezésében vett részt. Hogy munkája során hány házasság megkötésének volt tanúja? Már maga sem tudja. Huszonöt esztendőt töltött a különböző tanácsoknál. Volt gépíró, adminisztrátor és. anyakönyvi felügyelő is. A társadalmi ünnepségeket szervező irodába 1972- ben került, akkor, amikor Nagyatád városi rangot kapott Azóta szinte valamennyi házasságköltéshez ’ hozzájárult valamilyen formában: vagy az ünnepet szervezte, vagy mint anyakönywezetó működött közre. Többnyire idős emberek körében látná. Tagja ugyanis a Vöröskereszt városi vezetőségének. A családvédelmi bizottságban a nyugdíjasokkal való foglalkozást kapta megbízatásul. Többek között az ő érdeme, hogy megalakult a nyugdíjasok klubja, van hova menniük az idős embereknek, hogy kellemes környezetiben tölthessenek el néhány órát. ö is részt vesz a programok összeállításában, jól ismerik hát a nagyatádi nyugdíjasok. így ha valami gondjuk álcád a tanácson, elsőként nála kopogtatnak. Nem utasít el senkit azzal, hogy ez nem az ő feladata. Végtelen türelemmel, kedvességgel intéz segélykérelmet, kilincsel kollégáinál „védencei” ügyében. Hogy nőnapon ismét virág kerül a nagyatádi néniknek, az ugyancsak az ő érdeme. Sejtem, azért neki is jut egy szál szegfű a tisztelet .és a hala jeléül. '»mm Leningrádban ünnepelnek — Tudja, mit megcsináltam fiatal koromban? Motoron, esőköpenyben jártam a vidéket. Fagyban, hóban, sárban. Nem számított, hogy este 9-<kor vagy fél 11-kor érek haza. Talán még egy férfi erejét is meghaladta volna az az időszak, a sok éjszakai műszak a gépállomáson, aztán a taggyűlések, a különféle közösségi munkák. Most szinte csodálkozom, hogy bírtam. Horváth Györgyné, a Kaposvári Városi Pártbizottság munkatársa a felszabadulás után rögtön bekapcsolódott a közéletbe, s mindem akadályt leküzdve szerzett tekintélyt. gatóságámak politikai osztására, majd a megyei pártbizottságra került. Harminc évvel ezelőtt lépte át a kaposvári járási pártbizottság küszöbét. — Mezőgazda- sági osztályvezető voltam két évig, közben végeztem a mezőgazdasági technikumot. ötvenhat után azt kérBarús, keílemeifilen vol-t az idő, Ez azonban nem látszott a barcsi Vörös Csüüag Tsz burgonyatárh ázában dolgozó asszonyok hangulatán. Jókedvűen, ékelődve végezték munkájukat, emelgették a nehéz zsákokat, szeletelték a burgonyát. — A válogatás, a szállítás néhány napig szüneted, a jövő héten folytatjuk— Várjuk a tavaszit, hogy megkezdhessük igazi feladatunkat, a növénytermesztést. Bátarfiné Varga Mária, a növénytermesztő brigád vezetője ez a fiatalasszony, aiki a szövetkezet egyik legmegbízhatóbb, leglelkiismeretesebb munkása. Négy éve került a kommunisták soraiba, s megválasztották az 1-es pártalapszervezet veae- tőségi tagjának. — A tsz rendezett egy vetélkedőt Ki tud többet a szővetkezetün'kről ? cünmel. 26 négytagú csapat indult, a döntőbe tíz került, s mi lettünk az elsők. Jutalmul egy moszkva—lenmgradi úton vehetünk részit, a nőnapot Leningrádban ünnepeljük. Izgatottak vagyunk, nagyon készülünk az útra. Társaim a brigádból — Zollai Zoltánná, Svéger Györgyné és Tóth Isivanné — sóikat beszéltek arról, hogy mi mindent mézünk majd meg, hogyan számolunk be élményeinkről itthon. Szülei, férje is a tsz dolgozói. Elsőként gépen dolgozott a tsz műanyagüze- mében. Ennél többre vágyott, ezért elvégezte a kaposvári Móricz Zsigámon d Mezőgazdasági Szakiskolát, majd később Mohácson a technikusi minősítő tanfolyamét. Minded munka medlett, mert közben a tsz növénytermesztő brigádjává» dolgozott. Vizsgái után helyettesként irányította a fögatosdk « a gyalogos dőlÁgi nővér Szombat, délután elcsendesül a város. Az emberek nagy része kikapcsolódik. A nővérszobában 'azonban ilyenkor sem lankadhat a figyelem. Az ápolónő őrködik a betegszobák nyugalma fölött, szemmel tartja, lefolyt-e az infúzió, nem kell-e valakinek sürgős injekció. Harsányi Imrénét, a kaposvári kórház urológia osztályának ápolónőjét csak Agi nővérnek ismerik a betegek. — A nővérkét szeretik, bizalommal fordulnak hozzá az ápoltak, beszélgetnek vele ügyes-bajos dolgaikról. Minek köszönhető ez a népszerűség? — Azt mondják sokan, hogy a humorommal is gyógyítok. Szeretem, ha jó hangulat van körülöttem, és ezért minden helyzetben igyekszem az élet vidámabb oldalát látni. Sok-at viccelődöm, tréfálkozom a betegeimmel ; hogy ha már agyhoz vannak kötve, ne keseredjenek ed, őrizzük meg a kórházban is a jó kedélyt. — Mióta dolgozik ezen a pályán? — Mar gyerekkoromban ápolónő szeretteim votes tenni. sátraimba« » benne veii as épeáás- i kötéaés. A körülmények miatt sokáig nem teljesülhetett a vágyam. Először baromfitenyésztőként dolgoztam, aztán jármű- es jánműaMcait- rész-edadói szaki i íuakás-bizonyítványt szereztem. Felnőtt fejjel, harminckét évesen, munka mellett végeztem el az ápolónőképzőt.. Tizenkét évig az Országos Kardiológiai Intézetben dolgoztam, szívkórházban. Négy éve kerültem Kaposvárra. — Mit szeret a munkájában? — Szeretek segíteni az embereken, ápolni, gyámolított őket. Azt hiszem, ezt csak szivvel-lélekkel lehet csinálni. Jó emberismerettel meg kell érezni, hogy a betegnek mire van szüksége. Nagy öröm számomra, ha merpek szónld, hozzám fordulni a bajukkal. Nem bánom, ha emiatt több a munkám. Agi nővér rengeteg munkája után esténként néha verseket ír — ömagáról, betegedről. Egész élete kiraj- zoáőcBk a spirálfüzet kockás papírra rótt soraiból. Itt fogalmazta meg hitvallását is: „Ha én a kórháznak kapuján helepiek, I, Minden bánatot és fájdalmat felejtek, '/ Kedves betegeim szeretetted várnak, ' itt béna bek« hősed, eltűrnek a* arnyak." Három műszakban Leszedőként kezdte a cérnagyárban, azután végigjárt minden munkahelyet. Volt segédművezető, rhegismerte a gépieket, a faggyúzásukat, az áruhordást. Most csoportvezető a cémaüzemben, harminc ember munkájáért felelős. Motringolnak, a cérnát perzselik — egy-egy műszak- • ban 3000 kilót dolgoznak föl —, mielőtt a festődébe kerül. A zúgó, zakatoló gépterem után viszonylag csöndes az üzemvezetői iroda. Kovács Lajosné, a Nagyatádi Cérna gyár munkásnője mondja: — 1961-ben nem volt mái választásom, boldog volton, hogy 17 évesen munkát kaptam, Ma már örülök, hogy így alakult az életem. Előtte — befejezve az általános iskolát — az állami gazdaság pálmáján üzemegységében dolgoztam a növényápolók között. Nyolcán voltunk testvérek, özvegy édesanyám nem tudott a tanulás föltételeiről gondoskodni, pedig szerettem volna tanulói,., — Szívesen emlékszem vissza az első művezetőmre, Paulin Ferencre. Ö biztatott, hogy tanuljak. A tapasztalt cérnázók sokat segítettek, hogy mielőbb beilleszkedhessek az új gyári közösségbe, s megtanulhassam mindazt, amire szükségem van. A tanulásra, a továbbképzésre buzdító szavak nem maradtak hatástalanok. Kovácsáé a munka, a három műszak mellett leérettségizett, s tavaly elvégezte a gyárban indított szakmua- kástanfolyamot is. :— Melyik műszakot szereti jobban? — Talán az éjszakást, mert akkor többet lehetek a családdal, a két gyerekkel. Persze nem könnyű a család mellett három műszakba járni. Ellátom őket, aztán ott a kert, állatokat is tartunk. A cérnaüzemrész egyik pártcsoportjáhiak a vezetője. Tagja a Szorgalom szocialista brigádnak. Tavaly elnyerték a vállalat kiváló brigádja címet. gotok munkáját. 1980-ban nevezték ki a növányter- meszítő brigád élére. — Közöttünk nőtt M, ismerjük őt jód — mondja Mátrai Mihályné, s ez egyúttal azt is kifejezi, hogy tisztelik, szeretik Marikát, jól megértik egymást vele. — Mondták ám az elején, hogy ugyan mit akar ez a lány? Azt válaszoltam, hogy irányítani a munkát S meg is tettem. Akkor aztán elismertek. Szülőfaluja a Győr megyei Mórichida. Négy gyermekes édesapja uradalmi kertész volt, s a felszabadulás után azonnal beléptet a pártba, tagja lett a földosztó bizottságnak. Jó képességű, eszes lánynak tartatták, s megtették a bizottság jegyzőjének. Ez volt az első komoly megbízatása. Bekerült a Madisz vezetőségébe, 1947-ben piedíg fölvették a pártba, mégpedig tizennyolc évesen. Aztán elküldték pártiskolára. Utána jött a fordulat az életében. — Traktorosnak jelentkeztem 1949-ben a téti gépállomáson. Nem kerültem gépre, megtettek politikai helyettesnek. Két hónap múlva már a téti pártbizottságon dolgoztam. Onnan mentem a gépállomás! vezetőképzőre. Ez egyben a búcsút jelentette szülőmegyéjétől, s életre szóló kötődést Somogy- hoz. 1949 decemberében a csókonyavisantai gépállomásra helyezték. Onnan először a gépállomások megyei igazVirógcsokor és ajándék, bensőséges köszöntő. Ma a kisebb és nagyobb közösségekben a nőket ünnepeljük. Minden lánynak és asszonynak jólesik az elismerés, a jó szó. Különösen a gyermeket nevelő, a munkában és közéletben egyaránt helytálló édesanyáknak. A legtöbb lány és asszony azt kéri ilyenkor: legyen az az igazi nőnapi ajándék, hogy a megértés, a segítő- készség, az udvariasság az év többi napján is maradjon meg. Nőnapi összeállításunkban néhány — a családban, a munkahelyeken becsülettel dolgozó, sok áldozatot is vállaló asszonyt mutatunk be — a sok tízezer kozijiSOMOGYI NÉPLAP
