Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-07 / 56. szám
REFLEKTORFÉNYBEN A SZÍNHÁZ (Folytatás az 1. oldalról) A végrehajtó bizottság ülésén sok szó hangzott el a műsorpolitikáról, amelyet általában megfontoltnak, felfelé ivelönek tartott a testület. Tagjai azonban nem rejtették véka alá azt sem, hogy néhány előadás rendelői felfogása, megjelenítése miatt volt a legtöbb vita. A sikerek és a kudarcok együtt járnak egy rendszeresen kísérletező, önmagát állandóan megújítani akaró, korszerű felfogásban gondolkodó művészeti együttes munkájában. A vitatott előadások — illetve azok egyes részletei — minősítésében, az ellentétes álláspontok közül mégis, és Okkal, a művelődési osztály véleményét fogadta el a testület. Azt ugyanis, hogy a műsorpolitikai polémia eredője, nemegyszer a vitatott és vitatható aktualizálás, illegve egyes történelmi szituációk időtlenítése és ennek hangsúlyozása volt Ennek kapcsán kérdések és vélemények is hangzottak el, amelyeknek összegezését úgy lehetne megfogalmazni: a színház vezetői, művészei jobban figyeljenek arra a közegre, amelyben élnek hogy a jogos észrevételek é' bírálatok hatása érződjék további tevékenységükben. A" színház közönségbázisá nak növekedése és megszilárdulása szükségessé tette — olvastuk a jelentésben —, hogy a nagyszínházi fel- nőtlbemutalók számát hétről hatra csökkentsék. Ez nemcsak a gazdaságosabb működést, a produkciók jobb kihasználását, hanem mindenekelőtt a hosszabb próbaidőt teszi lehetővé, ameiy az előadások színvonalában érezteti hatását, örömmel hallottuk azt is, hogy újra megnyílik a boglárlellei Nyári Színház, amely tavaly hiányzott a Balaton- parti műsorkínálatból. A vb megállapította: a színház működését átlagon felüli támogatással biztosították. A gazdálkodás ellen nem merült föl kifogás. Két súlyos gond nyomja az alkotóműhely vezetőinek válFilm — középsúlyban Á Dühöngő Bika Nein az első film már, amelyből a magyar néző megismerkedhet a nyugati proli ökölvíváson belül folyó temérdek manipulációval, el üzletiesedett világgal. A filmgyártók úgy látszik jó érzékkel ismerték föl, hogy a boksz olyan terület, amely érdeklődésre tart számot. A Rocky filmek kasz- szasiikere után most a Dühöngő Bika című amerikai alkotás került hazánk filmvásznaira. Martin Scorese filmje azonban bizonyára nem nyeri meg oly mértékben a nézők tetszését, mint a céltudatos Rocky kitartó munkájáról szóló munka. Pedig a történetnek valóságos alapja van. La Mottá- ról, az 1948-as és hivatásos középsúlyú világbajnokáról szól, akinek nemcsak a szo- rítóban elcsattant nagy pofonjait ismerhetjük meg, hanem a szemkápráztatóain csinos feleségére mért ütéseire is föl keli szisszennie a nem agresszív lelkületű nézőnek. Mert La Motta, azaz a Dühöngő Bika, az ünnepelt sztár az őrületen is túli, féltékenységével szétzilálja harmonikusan indult családi életét. Nagy kár, hogy nem derül ki a filmből, van-e valamiféle alapja e»nnek a féltékenységnek, vagy csak a profivilágot behálózó menedzserek ármánykodásaitól kikezdett idegrendszerű bunyós beteges, állandó £el- szarvazlatástól való félelme az egész hisztéria mozgatója. Nemrégiben a televízió Stúdió ’84 című műsorában láthattuk Papp Lászlónak és versenyzőinek véleményét a filmről. Valamennyien kifogásolták, egyesek még sértésnek is vették, hogy az ökölvívókat agresszív férjként és barátként ábrázolja Scorese, és állították: a film nem fejezi ki hűen azt a sportembert magatartást, amelyet egy ökölvívónak magánemberként is tanúsítani kelL Talán ezt érzi a közönség is, amely tulajdonképpen nem tud különösebb részvételt érezm a feleségét, testvérét maga mellől elűző La Motta visszavonulása utáni’ vergődései miatt. Egyedül maiadva ugyanis a hajdani sztár a vendéglátó- iparban. próbálkozik, kezdetben még nevetnek is viccein, aztán egyre szürkülnek a tréfák, végül füstös lebu- jok kilűtyölt konl'eransziéja lesz. Ebből a reménytelennek látszó helyzetből kell újra utat Uüalnia a sikert hajbászu, de a sztárokat hamar elfelejtő társadalomba, s ez még egy világbajnoki címnél is nehezebben érhető állá film témája nem. tartalmaz tehát semmi különösebb szenzációt. Amiért mégis ér demes megnézni, az Robert De Nirónak, La Motta megszemélyesítőjének játéka. Lenyűgöző az a hitelesség, ahogy a szárítóban mozog, ahogy egy-egy ütésikambiná- ciót végrehajt, zúgó egyeneseket kivéd. Azt írják róla a nyugati lapok, hogy De Niro a szerep eljátszása előtt egy évig élt együtt az általa megszemélyesített La Mottával, s veti ökölvívóleckéket tőle. Az együttlét eredményesnek mondható, hiszen a hajdani világbajnok azt nyilatkozta róla, hogy ma már a világ húsz legjobbja között De Niro is ott van súlycsoportjában. Egyszer talán készül egy alkotás róla is, a színészről, aki a siker érdekében, egy középsúlyú film kedvéért hajlandó harminc kilót hízni, aztán a forgatás befejeztével valószínű aszkéti- kus fogyókúrát folytatni. Vélhetően nagyobb siker lenne a Dühöngő Bikánál. Varga István lát, s ezekről széles köiű vita bontakozott ki, különböző javaslatok születtek. A színház dolgozóinak lakáskörülményeiről van szó mindenekelőtt. Az új színészház megépítésére ugyanis öt éve együtt- van a pénz, kész a kiviteli terv, a helyet is kijelölték. Az építkezés még- >em kezdődhetett meg. Részben kapacitáshiány . (a Tanép ismert okokból visz- szamondta a vállalkozást), részben műszaki nehézségeit miatt jutott holtvágányra az ügy. Az álláspont: átmeneti megoldások mellett a színészházat mindenképp és rövid időn belül föl kell építeni a kijelölt helyen még akkor is, ha az ma már többletköltséggel jár. A másik anyagi, és a színház működését közvetlenül érintő gond az elavult kő- szinház rekonstrukciója. A téma tizenöt éve szerepei különböző testületek napi rendjén, s bár az épület nem életveszélyes, a megoldás nem tűr halasztást. Az idén végérvényesen dönteni kell, s ha egy mód van rá szerepeltetni a VII. ötéves tervben. Arra, hogy a felújítás alatt mi lesz a társulat sorsa, hol és miképp fog működni, több javaslat is elhangzott. Ezekről azonban csak akkor lehet dönteni, ha az ideiglenes költözés aktuálissá válik. A három és fél órás, intenzív vitában szó esett az állami irányítás módszeréről, a színházvezetés és a társulat társadalmi szerveinek együttműködéséről, a művészek aktívabb részvételéről a közéletben, az üzemi, intézményi kapcsolatok további bővítéséről, a színház tájolási koncepciójának felülvizsgálatáról. Határozatot azért nem hozott a testület, mert a kiegészítésekben, a vitákban elhangzott javaslatoknak, észrevételeknek is helyet kell kapniuk a végleges döntésben. Ezúttal nemcsak a színpadon, hanem a tanácskozó- terembe is kiderült: színházunknak sajátos arca, hangja, stílusa van; határozott művészi vezetése, amely alkotó szellemben és abban a felfogásban tevékenykedik, hogy sikert csak kemény munkával lehet elérni. Ezek alapján ismerte el a testület a színház valamennyi dolgozójának és vezetőinek ötévi erőfeszítését. Elmaradt a ndszéjszaka Gyertyafényes esküvő Tüszszi. Mielőtt bárki art hinné, hogy Hófehérke hét törpéjének valamelyikéről lesz szó, igyekszem eloszlatni a kételyeket. Ez nem a mesebeli törpe neve, hanem egy szolgáltató irodáé. Egy kicsit furcsa, de az eredeti név — Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda — túl hosz- szú lenne. És Marcaliban egyébként is mindenki tudja, mit jelent a rövidítés. Hat éve működik az iroda a városi tanács önálló intézményeként, s mindössze három munkatársa van. A családi rendezvények közű! tartanak névadót, házasság- kötést, temetést, házassági évfordulót, születésnapot, de szerveznek pedagógusava- tót és öregek napját is. Az országban először példáu' ők rendeztek névadót a csecsemőotthoni gyermekeknek. A város szocialista brigádjai vállalták, hogy a 13 apróságnak névadó szülői lesznek. Az iroda vezetője. Szita Henrietta beszél ezekről az ünnepségekről. — Tavaly 130 névadót tartottunk. Kezdettől fogva törekszünk arra, hogy a cigánygyerekeknek is legyen névadója, így öt év alatt 28-an kaptak nálunk nevet. A vállalati szervezésű névadóknál valamikor 8—10 gyereket is összegyűjtöttek, mi legföljebb hármat vállalunk egyszerre, hogy ne veszítse el családias jellegét az ‘esemény. Az esküvői szertartáshoz valami újat is megpróbáltak hozzátenni. Kedvelt lett a gyertyafényes esküvő, melyet sötétedés után tartanak, ilyenkor à termet gyertyák világítják be. Különös hangulata, varázsa van ennek a környezetnek. A magyaros esküvőn népi jellegű műsort, zenét választanak ki, az ifjú párt sóval, kenyérrel köszöntik. A múlt évben 102 esküvőt szervezett az iroda — Húszféle műsor közül lehet választani. Mi mindent megszervezünk, ha kérik: a fodrásztól a taxiig, a vacsorából a nászútig. — Gondolom nem olcsók ezek a szolgáltatások? — Sokkal olcsóbb, mintha az ügyfeleink maguk intéznének mindent. Nekünk szerződésünk van az étteremmel, a fodrásszal, a virágüzlettel, vagyis az ide Lörincz L. László Jég hátán I Gulyás bácsi felné- 31.1 zett rám, kiegyenesítette a derekát, é° tyúkszaros tenyerét beletö- rölte búzavirágkék kötényé be. — Mi tetszik? Zavartan lógattam térdig érő kezemet a nadrágom mellett. Mi az istent mondja neki? — Terézt keresem — morogtam, és szemem sarkából Teréz szobájának csukott ajtaja felé lestem. Az öregnek egyszerre eltűnt a bizalmatlan, fürkésző kifejezés az arcáróL — Hozott isten ... Csak nem te vagy a Mlinark gyerek? Újra megtörölte kezét a kötényébe, aztán hozzám lépett és kezet nyújtott. — Hozott isten... De megnőttél, édes fiam. Ki az istenre fajtáztál, mi? Hiszen az apad egészen normális méretű... Szégyenlősen mosolyogtam. Terézért még sokkal nagyobb megpróbáltatásokat is elviseltem volna. — Mintha már láttalak volna... — morogta az öreg. és nem vette 1« rólam a tekintetet. — Mintha már találkoztunk volna. — Még a háború előtt — mondtam, és megörültem, hogy én is kinyithatom a számat. — Egyszer székeket hoztam az öregemmel. Emlékszem, Gulyás bácsinak akkor kinn volt a szénsavtöltője az udvaron ... — Negyvenegy körül lehetett — mondta az öreg, és lemondóan pislantott a rekeszeire. — Hát akkor, Mlinarik barátom, gyere csak be egy percre hozzám, ha meg nem sértenélek ... Különben, női is a keresztneved ? — Zoltán. — Derék név, magyar név ... Jól van, öcsém ... Gyere be egy kicsit hozzám, no. Annyira vágytam már Teréz után, hogy majd elsírtam magam, amikor befelé invitált. Szinte akaratom ellenére buktak ki belőjem a szavak. — Csak Terézhez jöttem, Gulyás bácsi... Sietnék is, mert az öregem ... illetve — es segélykérőén néztem .Teréz zárt ajtaja felé. Én marha! Miéit nem egyenesen a partra mentem ... Most aztán diskurálhatok az öreggel, in tudja meddig! — Hát éppen ez az — mondta az öreg. Éreztem, hogy megfagy körülöttem a levegő. — Nincs itthon? —nyögtem keservesen és el is sápadhattam, mert az öreg aggodalmasan pislantott rám. Aztán gyorsan mellém lépett és megfogta a könyökömet. — Gyere be már no... Ne kéresd magad annyit. Úgysem igen akad mostanában senki, akivel megihatnék egy pohárka vörös bort. Hagytám, hogy a szobájuk felé tereljen, közben szinte imádkoztam magamban, hogy Teréz a parton legyen, a homokon, és várjon rám. Akár egy de- mizson bort is megiszom tíz perc alatt az öreggel, csak legyen ott Teréz a parton! Már a viaszosvászonnal borított asztal mellett ültünk és az öreg bort töltött a poharainkba, amikor rámjött a szédülés. Meg kellett kapaszkodnom az asztal sarkában, hogy le ne essek a földre. Gulyás bácsi láthatóan mit sem vett észre rosszul- létemből, mert a világosság felé tartotta a poharát és keresztülnézett rajta. — Nincs rossz színe — morogta elismerően. — Ahhoz képest, hogy két évig a föld alatt volt. Nem is találták meg se a németek, se az orcezok ... ! Ekkor vett« észre, hogy valami történt velem. — Mi az taten bajod van, te gyerek? — dörrent rám nyugtalanul. — Igyál egyet, no. Meglátod, jót tesz! Egyetlen hajtásra kidbtam. A kesernyés vörös bor hűvösen ömlött le a torkomon, és néhány pillanat múlva kitisztult előttem a világ. , — Bocsánat — motyogtam, és az asztalra koppantottam a poharamat — Talán a melegtől van ... Az öreg nem szólt semmit csak nézett rám fürkészve. Aztán csendesen megkérdezte : — Szerelmes vagy belé? Ahelyett, hogy elpirultam vagy felfortyantam volna, hogy mi köze hozzá, szótlanul bólintottam. Az öreg újra töltött a poharakba, aztán áthajolt az asztalon. — Nem hozzád való volt Az ilyen csak szórakozik a magunkfajtával... Tisztelteiéin az apját, segítőkész ember volt, de a világ két sarkán álltunk. Ö az északra, mi meg a délin. — Hol van? — nyögtem, és olyan távolról hallottam a hangomat, mintha a holdon játszotta volna valaki gramofonlemezről. — Elment — ... Még az éjszaka. — És ... hogyan? Az öreg megvonta a vállát. — Jöttek érte, Nem tudom, hogy kik, és nem ia erdekel. És jobban tennéd, lia téged sem érdekelne. — Merrefelé mentek? — kérdeztem tompán, és halványan alakulni kezdett bennem valami elhatározás ( Folytatjuk) kapcsolódó szolgáltatokkal, és igy kedvezményeket kapunk: a vacsoránál például 17 százalékot. Tartunk K1SZ- esküvőt is, Gyólapusztún egy év alatt négy ilyen volt- Külön figyelünk arra, ha az esküvő esetiig egybeesik valamelyik fiatal születésnapjával, vagy a szülők házassági évfordulójával, akkor arról is megemlékezünk. Néha furcsa helyzetek i3 adódhatnak az iroda munkájában. Egy szombati esküvőt követően hétfőn motorral visszaszáguldott a vőlegény, és mérgesen megkérdezte, nem lehelne-e visszacsinálni a két nappai előbb történteket. Kiderült, hogy az örömszülök már a vacsoránál összevesztek a költségek miatt, s az ifjú arát magéval vitte az anyja. A fiatalember úgy gondolta, ha elmaradt a nászéjszaka, nem érvényes a házasság. Pár hónap múlva el is váltak. — Elég szép számmal vannak újraháza^ulók, még az idősebb korosztályból is. Házassági évfordulót szinten rendezünk: a 25 éveset még nem szívesen tartják meg, de az 50 éveset már igen. Most lesz majd egy gyé- mántlakodalmunk. — Azt mondta, születésnapi ünnepséget is rendez^ nek. Ezt általában otthon tartják az emberek. — Mi a kivételes alkalmakra gondoltunk, hisz a városban már két alkalommal köszönthettünk 100 éves embert. Csordás Attiláné egy furcsa kendöt és díszes üdvözlő kártyákat rak ki az asztalra. — A névadókon bevezettünk egy újdonságot. A kisdobosok hagyományos kék nyakkendője mellett feher kendőt is kap ajándékba a csecsemő, benne a város címere. Ezzel szeretnénk jelezni, hogy a város polgárává fogadta a kis emberkét. A gyermeket hatéves koráig ezután minden születésnapján felköszöntjük egy üdvözlő lappal, de ugyanígy számon tartjuk a nálunk házasulok első házassági évfordulóját is. Ök maguk gyakran megfeledkeznek róla, mi nem. Ugyanígy megkeressük a szülőket a gyermek születésekor. A városban igénylik a Tüszszi kulturális szolgáltatásait, ezt bizonyítja, hogy tavaly 24 ezer forint bevételt terveztek, és 51 ezret teljesítettek. Persze a siker nem csupán hármuké, az üzemekben jól kiépített ak- tivahálózaluk működik, amelyre minden rendezvényen számíthatnak. Izmenyi Éva
