Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-31 / 77. szám
Szomszédaink a szabadságharc ellen - és mellett Interjú Spira György történésszel Több könyvet és tanulmányt írt a reformkorról, az 1848—49. évi magyar forradalom és szabadságharc történetéről Spira György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora. Legutóbb — Négy magyar sors címmel — a Magvető kiadó gondozásában jelent meg kitűnő esszékötete. A legnagyobb visszhangot néhány esztendeje az a könyve keltette, melyben a szabadságharc időszakának nemzetiségi politikáját elemezte. Ezt a témát választottuk beszélgetésünk tárgyául is. — A SpijU-kötetek olvasójának úgy tetszik: szerzőjük fontos szerepet tulajdonít a szabadságharc bukásában annak, hogy a magyar radikálisok, élükön Kossuthtal, nem ismerték fel idejében a nemzetiségi jogok jelentőségét, nem tudták maguk mellé állítani a szerb, horvát, román és szlovák néptömegeket. Mennyire általános ez a szemlélet a mai magyar történettudományban? — A mítoszokat hallatlanul nehéz kiirtani a köztu- datból, néha a szakemberek gondolkodásából is. Egyesek szépítik Kossuth felfogását és tetteit, mások — ugyancsak egyoldalúan — az ő nemzetiségi politikáját tartják a bajok egyetlen forrásának. Általánosan jellemző azonban, hogy historikusaink a véK nemzeti érdekek érvényesítésének szándéka nélkül, tárgyilagosan vizsgálják ezt az egykor oly kényesnek tartott kérdést, mind a nacionalizmus mind a mazochista önosto- roeás csapdáit elkerülve. — Sokan és sokféle módon igyekeznek felelni arra a kérdésre, miért csak 1S49 nyarán deklaráltuk a nemzetiségek jogait, amikor a küzdelem már reménytelen volt az osztrák és orosz túlerővel szembén. ön hogyan válaszol erre a kérdésre most, 1984-ben? — Ne feledjük: a magyar radikálisok a nagy franci? forradalmat tekintették eszményképnek, azt a forradalmat, amely a világtörténelmi jelentőségű társadalmi átalakulások ellenére kegyetlenül elnyomta a baszkokat a bretonokat és más nemzetiségeket. Nem volt hát olyan mintája a liberális nemzetiségi politikának, amelyet Kossuth és vezető társai átvehettek volna; ez persze csak részben csökkenti felelősségüket. Tagadhatatlan az is, hogy a magyar nemesség, amely például a jobbágykérdésben képes volt átlépni a saját árnyékát, nem hallgatott a kor parancsára a nemzetiségi kérdésben — Tehat egy nagy törté- meimi lehetőség maradt kihasználatlanul ? — Nem àÂithatjuk leije* meggyőződéssel, hogy az események más irányba fordultak volna ha legalább néhány hónappal előbb deklarálták volna a nemzetiségek jogait, ám feltétlen ül elmaradtak volna a borzalmas erdélyi és délvidéki vérengzések, megelőzhettük volna a Duna-medence népeinek évtizedekig tartó gyűlölködését, egymásra aesarkodását, a nacionalista hecckampányokat. Egyet- értek Andics Erzsébettel abban: Ady volt a legnagyobb magyar történész, ő jellemezte a magyarokat olyan boldogtalanoknak, „akik mindig elkésnek”,, — Tehát elhibázottnak keil tartanunk a kossulhi nemzetiségi politikát? — Egyáltalán nem. Ha több oldalról is megvizsgáljuk a magyar forradalom é* szabadságharc következményeit kiviláglik: a negyvennyolcas törvények óriási szerepet játszottak később a délszlávok, románok és szlovákok által lakott területek gazdagodásában. Hatásukra f öli enduit az ipar, a kereskedelem, fejlődésnek indult a közlekedés, a bank- rendszer, többé-kevésbé általánossá vált az alapfokú oktatás. Jóvátehetetlen hiba volna hát — népiesen szólva — a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiönteni. — Milyen mélységgel vizsgálják a szomszédos országokban szabadságharcunk történetét; milyen szemlé létmód jellemzi a publikációkat? — Mostanában elsősorban a horvát nemzetiségi mozgalmakkal foglalkozom : könyvet szeretnék írni Jellasics szerepért®, ezért engedje meg, hogy a „leltárt” Jugoszláviával kezdjem. Vannak horvát kollégák, akik Jellasicsnak némi fenntartással a rajongói, mások bírálóan, sőt elítélően nyilatkoznak a bánról, mert szoros kapcsolatban állt a Habsburgokkal. Hasonlóan árnyaltan elemzik a szerb historikusok Raja- sics tevékenységét, hangsúlyozva, hogy nemcsal; magyar-, hanem osztrák ellenes is volt, és számos mű jelent meg a magyar törekvésekkel sok szempontból rokonszenvező Djordje Stratimiro- vicról is. — Hogyan vélekednek a román történetírók az 1848- 1849-ben a magyarokkal egyezkedni hajlandó Balescu és láncú, illetve a feudálisklerikális irányzathoz tartozó Saguna tevékenységéről? — Román kollégáink nem hangsúlyozzák ezeket a különbségeket, mindhárom említett vezetővel kapcsolatban a nemzeti szempontok alapján ítélnek. Hasonlóak a csehszlovák szakemberek vizsgálati szempontjai például Stúr és Húrban, szerepét illetően, de jelent meg már olyan forráskiadvány is, amelynek tüzetes tanulmányozásakor kiviláglott: nagyon jelentős szlovák tömegek rokonszenveztek a magyar forradalommal ée szabadságharccal. Daniel Halmainak, „a szlovák Szék- fű"-nek sokkőtetes munkájára gondolok. — Foglalkoznak-« szabadságharcunkkal az egykori ellenség, Ausztria történészei? — Akadályozza a kutatást, hogy viszonylag kevés osztrák historikus ismeri jói nyelvünket, mégis egyre intenzivebbé válik az együ't- múködés például a bécsi Süd—Osï-Lnetotut révén, a egyre több a negyvennycA- oas témájú publikáció egyeljek közt az österreichische Osthefte hasábjain. Ösztöndíjasokat is cserélünk. Ami az osztrák történészek szemléletét illeti 1848—4« eseményeivel kapcsolatban, nos, összehasonlíthatatlanul rugalmasabb, mint a második világháború előtt voit. — Feldolgozta-« a szovjet történetírás a cári intervenció történetét? — Igen, s valamennyi szerző mélységesen elítéli a beavatkozást. Hadd utaljak itt csupán Scserbakovnak a napokban nálunk is megjelent, Paszkievics Magyarországon című munkájára, a pár éve elhunyt Averbah- no-k arra a könyvére, amely a cári seregből a magyarokhoz átállt lengyel, orosz és ukrán katonákról szól, s az Ungváron élő Várady-Stem- berg János hatalmas értékű munkásságára. A demokraták nemzetköziségének gyönyörű példájaként nagy létszámú lengyel, német és olasz légió is harcolt a magyar szabadságért 1848—49-ben. E névtelen hősökről, sajnos, keveset tud közvéleményünk. — Valóban, Böhm Jakab, Divéky Adorján művei ma nehezen hozzáférhetőek, Katona Tamás és néhány más történész azonban részletesen foglalkozik ezzel a témával, s nemsokára egy érdekes könyvük is megjelenik a lengyel légiókról. Lengyel András ÉS-EST Irodalmi alkotóműhelyek Oj, •zaJbadegyetesnszerű rendezvénysorozat indult útjára csütörtökön konterte a kaposvári Killián György Ifjúsági és Úttörő-művelődés« Központban : az Élet és Irodalom című irodalmi-politikai hetilap műhelymunkájába piHantihaitunk be azáltal, hogy a lap szerkesztői, szerzői vallottak magukról, munkájukról. Bata Imre főszerkesztő, Iszlai Zoltán, a kritikai rovat vélt vezetője — éppen • napokban vette át megbízatását a Ffkm, Színház, Muzsika szerkesztésére — és a somogyi származású Veress Miklós költő, főrmmkatárs. A művek iánkul — Lázár Kati és Jordán Tamás színművészek toftmácsolá- sáíhan — ajánlották a szép számú közönségnek vendégeinket Bata Imre egyike a ietf leien tős eöbókrck. akik a m?rxista irodalomelmélet moRétt sokat tanultak a népé írók legjobbjaitól, s a nemzeti hagyományok korszerű értelmezésében vállaltak szerepet. Iszlai Zoltán nemcsak verses kötetekkel, hanem regénnyel, elbesaélés- gyűj temen vekkel ■ jelen van irodalmunkban. Veress Miklós nemzedékének egyik legkiválóbb ja, aki eddig öt kötettel jelentkezett, s az ő fordításában lett ismert Jeszenyin Pugacsov drámája Dr. Laczkó András, az est házigazdája — a Somogy főszerkesztője — mutatta be a vendégeiket, elmondva, hogy százhetven éve, amikor Döbrented Gábor megpróbált lapot alapítani, mindössze háromszáz előfizetőt tudott toborozná; ma érméi több az olvasója az Élet és Irodalomnak — népszerűbb nevén az Ésnek — csak Somogybán Nem titkolta, hogy neki személy szerint a Visszhang rovat a legkedvesebb, mivel ez az oldal sokszor éles polémiák színtere, s így demokraitiikius fóruma a véleményeknek. Bata Imre e közvetlen hangulatú találkozás hangütését azzal adta meg. hogy sorsának néhány fordulójába beavatott minket: debreceni volt, mint az És egyik korábbi főszerkesztője, Nemes György, majd hogy az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa leit, írói relikviákat gyűjtve a Jegefcsó szerkesztő, Bölöni György kézirataihoz, személyes tárgyihoz is hozzáférhetett, egyfajta kitüntetés volt, «mikor .ihatott a Bölöni-féle diópálinkából Ady Endre egykori személyi titkárának felesége jóvoltából. Mint főszerkesztő arról tájékoztatott miniket, hogy ez az értelmiség et enteil ektüell vol tá ra figyelmeztető lap 60 000 példányban jelenik meg, s nemcsak irodalmunknak kíván hű tükre lenni, de a valóságnak is. Iszlai Zoltán a művészetkritikad tevékenység műhelytitkaiba avatott bs bennünket, míg Veress Miklós a legifjabb költő nemzedékről beszélt, nem titkolva, hogy a mennyiség nem jelent minőséget: a versírók tömegben ugyanis szinte lehetetlen arcokat, karaktereket megjegyezni. Ezután az amikét résztvevőinek kérdéseire válaszoltak; melyek között szerepelt a Mozgó Világ kérdése, és a lap reagálása egy külföldön megjelent előszóra is. Az ért sokat Ígérő kezdete volt egy szellemet frissítő sorozatnak. L L Óriás, törpe hibákkal FILMJEGYZET Alkotó — közöm ség találkozóval egybekötött díszbemutatón láthatta a kaposvári közönség a Mozimúzeumban Szántó Erika filmjét, Az óriást Az eddig csak dramaturgként ismert rendező bemutatkozásiul rögtön nenéz feladatot vállalt, hiszen Déry Tibor 1946-ban irt novellájának film« megjelenítését tűzte ki célul. Nehéz volt a feladat, mert ez a mű nem tartozik Déry legjobb írásai közé; érezte ezt a rendező is, aki az életműben való jártasságának köszönheti, hogy más novellákban szereplő Déry-motívumok fel használásával végűi is gördülékenttyé tudta tenni a filmet A történet a második világháború után játszódik, de mielőtt besfcatudyáaiámk az újjáépítés gigantikus erőfeszítéseit bemutató filmek kategóriájába, el kell ismerA fttm kőt főszereplője. Babái István és Pnp Ve»« Elkészült a Nemzeti Színház végleges terve Az új Nemzeti Színház építéséről tavaly nyáron hozott határozatot az Állami Tervbizottság, megjelölve a befejezd határidejét: 1989- re elkészül. Az egész ország tanúja lehet magánszemélyék és kisebb-nagyobb kő zösségek felajánlásainak, hazai és külföldi közéleti személyiségek adományai átvételének. A színház a Városliget oldalán, a Hősök ere folytatásában épül föl szemben a Gorkij fasorral, a Dózsa György úton. Hoí fér Miklós egyetemi tanár elkészítette a végleges tervet As épületben 11M fős drámai nagyszínház, valamint 200 fős stúdiószínpad létesül. A kivitelezési munkálatokkal a Középületépítő Vállalatot bízták meg. Még öt év, és a nyitó előadáson felgördülhet • függöny ... nőnk, hogy nemcsak erről van szó Van ugyanis valami népmeséi és bal ládái abban, ahogy a Bubik István megszemélyesétette ifjabb Kovács, a jóságos óriás megjelemfc a rommá lőtt Budapestem, annyi borzalom után is lélekben patyolat tisztán. Megtudjuk róla, hogy a hegyekből jött, a háborúról csak hÍrből haHott. Bár nehezen képzelhető ed, hegy Magyarországon olyan magas hegyek lennének, ■melyek gyen daliás, életerős férfiakat küldenek a völgyekbe épölt városokba, mégsem ezt kell firtatnunk, hanem elfogadni azt a jel- fcépméget, amelyet a film magában hordoz. Ki kel ! emelnünk ugyanis a konkrét történelmi környezett) ói a cselekményt, « Így „időtlenné téve" vizsgálni: miként viselkedik milyen sors vár egy olyan emberre, aki az életet természetes állapotként könyveli el, « túlélésért vívott szüntelen harc nem fejlesztette ki alantas, esetenként aljas ösztöneit. Az óriás tele hittel és reménnyel képtelen a beilleszkedésre, ellentétben a jég hátán is megélő Bellus Ferivel (Dörner György), aki mindig tud szerezni kenyeret, szalonnát és fényt jelentő petróleumot. Ifjabb Kovács nem utazik vidékre üzletelni, feketézni, nem ha sál vonat tetején, hiszi, hogj a gyárban számítanak rá, a pillanatnyi kilátástaiansá- got gondtalan jövő váltja föl. Karakterét egyfejta lebegés jellemzi, ez a földtől elrugaszkodás váltja ki a nézőben a szánalommal átitatott rokon szón vet. Mindvégig élvezzük: a Szandál Juh (Pap Vera) iránt érzett lángoló szerelem (mert az óriásokat a nagy érzelmek jellemzik) előbb-utóbb tragédiába fullad, Juli csak időlegesem tud alkalmazkodni ebhez az átlagemberek egy*: csoportjába sem tartanó óriáshoz. Déry novelláinak hangúimba mellett Gellert Andor Endrénél olvashatunk hasonló ember ékről, akik egy lépéssel minrtig a föld felett járnak, lelkűket tündért neaMzirm* lengi körül. Nem is csodálkozunk hát, ha Juh kitartása csak időlegesnek bizonyul és agy reggel BeMus Ferivel megszökik. Szántó Erika első nekirugaszkodásra is bizonyította: olyan rendező, a/kdnek mondanivalója filmbe kívánkozik. S bár a mostani produkcióban néha előfordulnak technikai hibák, dramaturgjai döccemők, bízunk abban, hogy jó filmek rendezőjeként is találkozunk majd a nevével. ▼arg« latráé SOMOGYI NÉPLAP
